Nógrád Megyei Hírlap, 2014. július (25. évfolyam, 150-176. szám)

2014-07-05 / 154. szám

2014. JULIUS 5., SZOMBAT Somló Tamás: „Az Omegában ciki volt, hogy mindenki egyetemre jár, csak én nem” Sanzonénekes, basszusgitáros, fúvós zenész és dalszerző. Első­sorban a Locomotiv GT-ből is­merik, de korábban az Omega együttesnek is tagja volt. Több szólólemeze is megjelent. - ez a három mondat olvasható Somló Tamás weboldalának bevezető­jében, ahol maga is a Wikipédiára hivatkozik. Sándor András Eredeti szakmáját tekintve artista, de járt az Állami Balett Intézetbe is, ahol Markó Iván és Charlie is az osztálytár­sa volt. Három asszonytól négy gyereke született: Lili 12 esztendős, az ikrek, Da­ni és Pali 26 esztendősek, a legidősebb, Dávid 33 éves, Lengyelországban él. Ti­zenöt évig egy lakókocsiban élt, bejárta vele egész Európát. Legnagyobb gyerek­kori csínytevése: a nagymamája fogso­rát éjjel kicserélte édesapja protézisé­vel. Óriási botrány lett belőle.- Tudod-e még, mi az a matrózfröccs?- Hogyne tudnám. De te honnan tu­dod, hogy mi az? Meg sem születtél, ami­kor én már javában ittam a haverokkal.- Pont te mesélted nekem legalább tíz éve. Kíváncsi voltam, hogy a memóriád a régi-e még.- A memóriám nem a régi, de a mat- rózfröccsre amíg élek, emlékezni fogok. Egy korsó sör, benne egy fél cseresznye.- Legenda is tartozik hozzá.- Igen, a matrózfröccsnek szerepe volt abban, hogy az LGT-be kerüljek. Korábban a Nonstop együttesben ját­szottam Závodi Janóval. Volt egy közös turrnénk az akkori Locomotiwal. Ami­kor Frenreisz kiszállt, megkérdezték, átigazolnék-e hozzájuk.- Erre te?- Mondtam, hogy csak abban az eset­ben, ha a fiúk elengednek. Összehív­tam a bandát a Kárpátiában. Az volt a kor zenészeinek egyik legendás találko­zási helye. Kértem mindenkinek egy- egy matrózfröccsöt. Miután ellazul­tunk, feltettem a kérdést, hogy szerin­tük menjek-e. Azt mondták, menjek a francba, és rendeltünk még egy kört. Na, így lettem LGT-s. „FURCSA BUGYORBA SÜLLYEDT A ZENEIPAR"- A jelek szerint minden nagyobb döntés előtt kikéred az éppen aktuális kollégáid vé­leményét Úgy hallottam, napjainkban épp azLGTtagjaitól kértél külön engedélytar­ra, hogy elengedjenek a Voiceto?- Igen, megkérdeztem őket. Közeleg a koncert, és januárban már minden nap próbálni fogunk. Tudtam, hogy ez az egybeesés nem szerencsés, ezért vi­tattam meg velük a dolgot. Mindenki azt mondta, Presser Picivel az élen, hogy vállaljam el nyugodtan.- És ha azt mondták volna, hogy ne vállald el?- Abban az esetben természetesen udvariasan megköszöntem volna a TV2 illetékeseinek a megkeresést. Az LGT mindent felülír. Mindannyiunknak ez a zenekar a legfontosabb. Február 15-én lesz az első koncert az Arénában, 16-án pedig a második. Igazi népünnepélyt tervezünk, négy órás zenéléssel. Min­denki hozzon hideg élelmet, (nevet) Most olyan dalokat is eljátszunk, ame­lyeket eddig koncerten soha.- VisszatérünkmégazLGT-re, demarad- junk picit a Voice-náL Volt valaki, aki le akart beszélni a műsorról? Hiszen a kor­osztályodból a legtöbb zenész nem rajong az ilyen típusú műsorokért. Nagy barátod, Charlie például rendszerint karaoke verse­nyeknek nevezi a tehetségkutatókat- Charlie természetesen mondta a magáét, de leállítottam, (nevet) Mond­tam neki, hogy ne izgassa fel magát, in­kább jöjjön el, és próbálja ki magát. Hát­ha valamelyikünk megnyomja a gom­bot... Aztán, amikor elindult a műsor, ő is látta, hogy ez valóban más, mint egy tehetségkutató. Egyébként magam sem tartottam jó ötletnek, hogy ennyi ver­senyt egymásra indítottak a tévécsator­nák. Ez egy pici ország, pici szakmával, és nagy a baj. Kiadók tűnnek el, a le­mi, a gyerekek maradjanak mindig tisz­tességesek! Úgy tűnik, ez eddig bejött. Nem hiába dumáltam nekik...- „Annyi mindent nem szerettem még” - énekled a legendás Loksi dalban. Mi az, amit nagyon utálsz?- A tisztességtelenséget. A tisztesség­telen embereket legszívesebben láncra verném. Tudom, ebben az eldurvult vi­lágban nehéz'egyenesnek maradni, a pénz eluralt mindent, az embereket is elembertelenítette. Hol van az egymás­mire ő megdorgált, hogy ne vicceljek, ha már kétszer jelentkeztem, adjam be a papírt harmadszorra is. Emlékezett rám. Meggyőzött. Azon nyomban jelent­keztem, s két hét múlva kaptam egy ér­tesítést, hogy felvettek. Nekivágtam, és sikerrel vettem az akadályokat. Kéthe­tente három napot ültem egyfolytában az előadásokon. Nem mindenkinek tet­szett, hogy „híres ember” is van ezen a szakon, volt olyan, aki megkérdezte, mit keres itt ez a bohóc. f t „RAM SZOLT A LANYOM, HOGYNE RAGOZZAK ANNYIT A MŰSORBAN”- Igen. Őszintén szólva, voltak ellen­érzéseim a dologgal kapcsolatban. Tu­dod, már az előbb már mondtam, hogy túlzottnak érzem ebben a pici ország­ban, ezen a pici piacon ezt a sok tehet­ségkutatást. Amerikában sincs ennyi, pedig mennyivel nagyobb ország. Úgy érzem, ezek most már kioltják egymást. Finomabban kellene ezt kezelni, akkor talán jobban megmaradna az érdekes­sége. A Voice azért volt mégis vonzó a számomra, mert itt a fülünkön keresz­tül kell „látnunk”.- Sokáig a zenésztársaid előtt is titkoltad, hogy egyetemre jársz. Miért?- Nem akartam nagydobra verni, mert féltem, hogy vala­melyik vizsgán megbukom. A diploma megszerzé­se után persze már büszkén hirdet­tem. És az is jó, hogy így már felzárkóztam a testvé- r e i m mel­„AZ ÉPPEN AKTUÁLIS FELESÉGEK ELŐSZÖR MEGÉRTIK. MIVEL JÁR EZ A SZAKMA. NEM ZAVARJA ŐKET, HA VACSORA ELŐTT FELÁUSZ, ÉS ELMÉSZ STÚDIÓBA”-Amikor az egyeztetések zajlottak, mi­kor kérdezted meg az illetékeseket, hogy kikkel kell majd együtt ülnöd?- Egyből az elején, de akkor még nem árulták el. Mondtam, hogy ez így nem jó, mert lehet, hogy olyannal akarnak összerakni, aki nem való hozzám. Vagy én nem illek hozzá. Mert egy szép lány mellett hogyan mutatok majd csúnya fiúként? (Nevet...)- Van olyan ember, aki mellé semmi pénzért nem ültél volna be?- Van bizony... Nem is egy. De neve­ket nem mondok. Nem illik. szűnt, ma kattintásban mérnek min­dent a zenei megosztón. Furcsa bugyor­ba süllyedt a zeneipar. A tehetségkuta­tók elterjedésével nekem is kevesebb fellépésem lett. Mindenki az újakra kí­váncsi, minket már láttak eleget. Ezzel még nem is lenne baj, de az eddigi mű­sorok nem a minőségre törekedtek. Most pedig itt ez a produkció, amelyben a leggyengébb versenyző is minimum félprofi. Nem is tudom, honnan bújt elő ennyi valóban tehetséges előadó. De na­gyon élvezem, és ma már Charlie is megbékélt... „ARTISTAKÉNT TANULTAM MEG, MIT JELENT A BIZALOM"- Azt mondtad egyszer, hogy a zenész szakma a legkiszámíthatatlanabb pálya.- És ez a mai napig így van. Nincs két egyforma nap. Egyszer annyi a dolgod, hogy aludni sincs időd, máskor pedig hetekig nem csöng a telefon. Ezt egyéb­ként lehet kezelni, nekem például so­sem volt ezzel különösebb bajom. Az sem zavar, hogy most megint minden munka egyszerre talált meg. Javában készülünk a Loksi februári Aréna kon­certjére, s közben itt a Voice is.- Foglalkoztat a múlt?- Ahogy öregszem, egyre jobban. Vi­szont muszáj előre gondolkodnom, mert gondoskodnom kell a családom­ról, a gyerekeimről, amennyire bírok.- A gyereknevelésben is éppoly bohém vagy, mint a színpadon?- Nem mindig. Sőt. A család óriási fe­lelősség. Egy dologban például mindig szigorú voltam és vagyok: történjen bár­sal szemben elvárható figyelem, vágy, igény a tisztességre?- Életednek melyik korszakát szeretted leginkább?- Amikor artistaként dolgoztam. Ott megtanultam, mi a bizalom. Feltétel nél­kül a másik kezére bízni magad. A cir­kusznál oldottabb légkört elképzelni sem lehet. Talán csak nálunk, otthon, amikor együtt az egész család, a gyere­kek, a kutyák, és egy kis zene is szól.- Ugyanakkor már régen nem dolgo­zol artistaként. Meg tudsz élni csak a zenéből?- Meg lehet belőle élni, bár nem egy­szerű pénzkereset. Anyagilag én a kö­zépréteget képviselem. Nem élek rosz- szul, de gazdag sem vagyok. Az én ge­nerációmnak az is feladat, hogy lépést tudjon tartani a korral, a rohanó élettel. Rá vagyunk kényszerítve, hogy idomul­junk az éppen aktuális lehetőségekhez.- Ezért kezdtél el jogot tanulni?- Nem. Mindig is érdekelt ez a terü­let. Amikor az Omegában zenéltem, a csapatból mindenki egyetemre járt, csak én nem. Kicsit cikinek éreztem. A '70-es évek közepén, illetve végén aztán már jelentkeztem egyetemre, csak nem vettek fel. 1976-ban az írásbelin, 1979- ben pedig a szóbelin buktam el. Akkor elkeseredtem, s hosszú évekig nem is gondoltam arra, hogy újra jelentkezzek. Aztán egy szép napon szólt a húgom, aki orvos, hogy kísérjem el az egyetem­re. Olvasta az újságban, hogy indul egy jogászképzés, s azt gondolta, ha elvég­zi, orvos-jogász lesz. Elmentem vele, s a hölgy, aki átvette a jelentkezési lapját, megszólított. Azt kérdezte, hol az én pa­píron. Mondtam csak kísérő vagyok, lé. Az egyik orvos, a másik mérnök. Én jogász lettem. Bár 2004 óta van diplo­mám, nem tervezem, hogy a közeljövő­ben praktizálni fogok.- Volt egy hosszabb tévés haknid, a Voice. A lányod nézte?- Természetesen. Rám is szólt, hogy ne rágózzak annyit. És arra is figyel­meztetett, hogy üljek egyenesen, mert a zakó folyton belelóg a nyakamba.- Kíváncsi voltam, vajon megismerjük- e majd egy új arcodat a műsorból.- És megismerted?- Nem...- Persze, hogy nem, mert az első re­akciók általában Misitől, Carameltől, vagy Anditől érkeztek. Én általában a végére maradtam, de addigra a többi­ek már mindent elmondtak. Caramel nagyon érti ennek az egésznek a csín- ját-bínját, mert ő már végigjárt egy ilyen versenyt, és megtanulta ezt a vi­lágot. Andi csoda empatikus tanár né­ni, szerető mama, díva, és énekesnő egyben. Mindig mondtam, hogy ő volt a leghelyesebb csaj közöttünk. És ott volt még Misi, aki szabadjára engedett őrült fenegyerekként kiabált, és mond­ta a magáét.- Kamerán kívül is kiabált?- Néha előfordul. (Nevet...) Gyakorla­tilag ugyanazt a formát hozza, mint a Magna Cum Laude frontembereként egy koncerten. A lényeg, hogy mire sor­ra kerültem, már mindenki elmondott mindent, én pedig csak mosolygtam és hallgattam. Ezt a kislányom is szóvá tet­te, hogy keveset beszéltem.- Amikor felhívtak a műsor készítői, hogy rád gondoltak, megkérdezted, hogy miért pont téged választottak?- Pressert nézted annak idején a Megasztárban?- Láttam néhányszor. Jókat mosolyog­tam, aztán műsor után felhívtam, és el­mondtam a véleményemet. Ő egy ab­szolút autentikus ember, óriási tapasz­talattal és tudással. Fő tudora ennek a szakmának.-Te is az vagy?- Igen, hiszen együtt éltük át a zene bánatait, örömeit, jó és rossz oldalait.- Több a jó, minta rossz?- Sokkal. Pont ezért nem változtat­tunk az életünkön. Pedig a zenészélet egy nagyon furcsa valami... Civil part­ner nehezen viseli el.- Ehhez képest neked kizárólag civil partnereid voltak.- Egy darabig... (Nevet...) Aztán nem bírták tovább. Ez egy fura zakla­tott, ki- és beszámíthatatlan életmód. Mondtam is mindig az éppen aktuá­lis partnereimnek, hogy csak az ma­radjon mellettem, aki kibír. Talán van is egy ilyen nótánk valamelyik leme­zen. Felfogni még felfogják, hogy ez a szakma mivel jár, de megemészteni nehezebb.- Mivel jár ez a szakma?- Például azzal, hogy épp leülnénk vacsorázni, de csörög a telefon és elme­gyek.- Hová?- Nem csajozni, hanem mondjuk stú­dióba. Tehát valamilyen szakmai indok miatt. Ezt először még megértik. Má­sodszor elnézik. Harmadszor meg azt mondják: „menj a francba.”- Csajozás már nincs?-Ha még az is lenne, képzeld el, mi­lyen hamar elküldenének a francba... * t » í t 1 r r

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom