Nógrád Megyei Hírlap, 2014. július (25. évfolyam, 150-176. szám)
2014-07-26 / 172. szám
Újra a sport központja lehetne a Sese-pálya ÉVFORDULÓ Kilencven éve adták a ma már Szojka Ferenc nevét viselő stadiont Vasárnap lesz kilencven éve annak, hogy 1924. július 27-én a Dolinkába, végső otthonába költözött a Salgótarjáni Sport Egylet (SSE). A Sese-pálya azóta számos nívós rendezvénynek otthont adott már, és bár jelenleg bizonyos szintű sportolásra alkalmas, állapota elmarad régi dicsőségétől. Az 1901-ben alakult SSE első központja az Acélgyári út elején, a templomtól nem messze volt, a klub itt játszotta első mérkőzéseit. Az egyesület 1924-ben költözött fel a Zója-liget fenyveseinek árnyékába, a pályaavató- ra pedig július 27-én volt. Ekkor még elég kezdetleges látványt nyújtott a pálya környéke, a nézők csak a két oldalon felépített fedett fa lelátókon szurkolhattak, a focipályát még csak fekete salak borította, míg az akkori együtt járt azzal, hogy az országos rendezvény apropójából elkészítették a dolinkai létesítmény 375 méter kerületű futópályáját. A pálya kiépítése során azonban apróbb hibát vétettek, ugyanis csak 373,9 méter lett a kerület, ami később sok gondot okozott a pályakiméréseknél. A létesítmény végleges formáját az 1950-es évek második felében nyerte el (ma is látható lelátók, 400 méteres futópálya, gyepesített labdarúgó pálya, klubház), korábban egy lőházat is felépítettek. Később a Sese szakosztályai számos sikert a sportlétesítményben alapoztak meg, a focisták szép tömegeket vonzottak a kilátókra, de az atléták is rangos versenyeket rendezhettek. Az SBTC több idényt is a Dolinkában húzott le, 1972. szeptember 27-én például nyolcezer néző előtt itt fogadta a görög AEK Athén csapatát az UEFA Kupában, 1-1 lett a meccs vége. Az első osztályú A dolinkai „stadion” első éveiben még kezdetleges volt a pálya környezete réssel is büszkélkedhetett. A tulajdonosi viszonyok kuszasága miatt a 2000-es évek elején a pálya magánkézbe került, így elgazdátlanodott, csupán az atléták jártak oda edzeni (valamint a tolvajok, garázdál- kodók), majd az SBFC odaköltö- zésével egy rövid időre visszatért az élet stadionba. Ekkor helyrehozták a focipálya gyepét, a klubház közösségi tereit és öltözőit, valamint a Tarjánhő Szolgáltató-Elosztó Kft. egy beruházás következtében megoldotta ezek fűtését. A létesítmény 2007. szeptember 1-jén így méltóképp vehette fel Szojka Ferenc nevét. Az SBFC kivonulása után újra magára maradt a stadion, majd az önkormányzat egy cégén, a Tarjánhőn keresztül ismét elfogadható állapotba hozta a stadiont. A sportszerető Kiss József pályán játszhatta meccseit, de a munkáltatok után a csapat visz- szaköltözött otthonába, és csak az utánpótlás csapatok készültek a Sesén. Jelenleg is csak a fiatalok rúgják a bőrt, mellettük az aüéták (akiknek szertárjuk és irodájuk is, van az 1961 nyarán átadott klubházban, amiket nemrég ismeretlen tettesek kifosztottak) és hobbikocogók fordulnak elő rendszeresen a salakon. A stadion évente több alkalommal is otthont biztosít az atlétikai diákolimpiái versenyeknek, illetve testnevelés óráknak és érettségiknek is. A futófolyosót nem érintették a felújítások, az enyészeté lett. Ahhoz, hogy pályázni lehessen a létesítmény fejlesztésére, változásra lenne szükség a tulajdonosi viszonyban, önkormányzati kézben például több lehetőElfogadható állapotban a pálya, de az életben maradáshoz további segítségre van szükség futók a mainál rövidebb futópályán körözhettek. 1942. augusztus elsején és másodikén itt rendezték meg a második alkalommal kiírt Rima Olimpiát, ami az acélgyáriak körében nagy presztízzsel bírt. Ez meccsek körkapcsolásakor a riporterek az ország legszebb fekvésű pályájaként jellemezték a Sese-pályát. 1983-ban átadták a futófolyosót is, így a sportolók a téli alapozást is fedett helyen végezhették. A 85,3 méter hosszú épületben elfért a 60 méteres, háromsávos futópálya, amely mellett két távolugró leérkező is helyet kapott. Az épület vége kiszélesedett (helyet hagyva a labdarúgó pályának, és a dobó számok leÉpül a klubház az '50-es években, elöl az atléták edzenek Nagy tömegeket is kicsalogattak a sportrendezvények bonyolítását sem akadályozza), így ott elhelyezhettek egy magasugró leérkező, és jutott tér a kondicionáló szereknek is. A futópálya végén „nekifutófal” fogta meg a sprintereket, több helyen pedig bordásfalon lehetett bemelegíteni, erősíteni. A 662,8 négyzetméteres létesítmény a kor legkorszerűbb világítási és fűtési technológiáival volt felszerelve, és még fotocellás időmévezetésével körbekerítették a létesítményt, „kipofozták” a klubházat, helyrehozták az ülőhelyi mosdót, így újra lehetett NB III- as labdarúgó mérkőzéseket rendezni a Dolinkában. Egy kutat is ástak a futópálya céljától nem messze, az egykori lőház helyén, ami a focipálya locsolásának költségkímélését szolgálja. Az SBTC tóstrandi pályájának felújítási ideje alatt így a Seseség nyílna a rendbehozatalra. Létfontosságúnak tűnik, hogy további segítséggel rendeződjön végre a stadion sorsa, melyre büszke lehetne a város vezetése és lakossága is. További lépésekre van szükség a fejlődéshez, hisz nem tudni, hogy hány enyészetet élne még túl az ország egyik legszebb fekvésű sportlétesítménye. B. L. (fi
