Nógrád Megyei Hírlap, 2014. július (25. évfolyam, 150-176. szám)

2014-07-24 / 170. szám

A zene a lélek vitaminja A Szent Lázár Lovagrend Salgótarjáni Szent Ilona Jószolgálati Alapítvány nyári ruhanemű- és lábbeli-osztást tartott az Egészségügyi és Szociális Központ családgondozói által támogatott családok részére, valamint az adományok egy részét a Csillag Szolgáltató Pont hátrányos helyzetű családjainak juttatta el. Két kórházi osztály dicsérete Akár úgy is kezdhetném a történetet, hogy a me­gyei kórház sürgősségi baleseti osztálya és a helyi mentőszolgálat szempontjából a - július 19-én 11 órakor - velem történt baleset egyszerű, minden­napos esetnek tűnik. Igen, ez így van. Mégis szá­momra ez akkor és ott, bizony nem volt „minden­napos ”. Az egészségügyiek becsülettel tették dolgu­kat. Ahogy az a nagykönyvben elő van írva. Ahogy azt velük szemben jó magam és a társadalom is elvárja. Dicséretesen. De ne szaladjunk ennyire előre. Mi is történt néhány napja? Hétvége volt és szinte elviselhetetlen hőség. A kórházban jártam és épp’ hazafelé igyekeztem. Mi tagadás, kenyerem javát már megettem, és kö­zelebb vagyok a nyolcvanhoz, mint az előző évti­zedhez. A mindig időhiányban szenvedő sietsé­gem, a lábaim rugalmatlansága és a kánikula együttes hatására - a kórház autókijáratánál - balesetet szenvedtem. Sérüléseimet nem részlete­zem, hisz elég számosak még ma is. Hála az ég­nek és az emberi jóságnak, többen azonnal segít­ségemre siettek. Igyekeztek ellátni. Közben hívták a mentőket, amely rövid idő alatt a sürgősségi baleseti osztályra szállított. Az osztály szakorvo­sa és munkatársai - a röntgen dolgozóit is ide­számítva - nagy empátiával és figyelemmel, vá­rakoztatás nélkül végezték munkájukat. Egy óra alatt hazabocsátottak, noha közben más balese­tet szenvedőket is elláttak. Két nap múlva - július 21-én - további ellátásra /kötözésre/érkeztem a baleseti sebészeti szakrende­lésre. Mondanom sem kell, tömött előtér fogadott A több sorban elhelyezett ülőhelyek foglaltak voltak. Egy tűt is alig lehetett volna leejteni. A betegek kö­zött az iskoláskorúak és az idősek voltak nagyszám­ban. Hogy az időskorúak miért, azt - saját tapasz­talatom alapján - érteni vélem. Az iskolások sérü­lésének nagy számát azonban nem tudtam kitalál­ni. Talán jobban kellene vigyáznunk rájuk. A vára­kozást mindenki mással próbálta elütni. Mese a saját balesetről, az egészségügy viszontagságairól. Hangosan, másokat is zavarva, vagy másképp. A főorvos úr és csapata kis késéssel érkezett, de ott­létem alatt szervezetten, megállás nélkül dolgozott Munkájukkal kapcsolatban várakozás közben is csak jókat hallottam. Sőt, a távozók közül többen is dicsér­ték őket 9 óm 30 perckor kerültem sorm és én is az elismerők táborába tartozom. Adjunktus úr és mun­katársai - én hozzájuk kerültem - ugyancsak rászoí gáltakaz elismerésre. A nagy meleget a felnőttekis ne­hezen viselték. Volt a közelemben szüleivel egy négy év körüli fiúcska, aki a vámkozástnem is értette. /Mi­ért is értette volna?/ Szúrnám a hosszú percek nehe­zen teltek. Tudom és magam is tapasztalom, hogy az egész­ségügyet gond és baj is gyötri. Mégis, hangot sze­rettem volna adni munkájuk elismerésének. Mind­annyiunk nevében köszönöm. Bartos József Ki hitte volna valaha, hogy a rockzenét egyszer még pszichoterápiára alkalmaz­zák? Szüléink még azt tartották, hogy pont annak van magatartászavara, aki efféle csinn-bumm „zenét” hallgat, és rájuk inkább valódi anti-pszichoterápi- aként hatott, ha a kemény fémzenét, a Deep Purple vagy a Led Zeppelin szá­mait felcsavartuk. B. R. Az idők azonban változnak, és egymást köve­tik a merőben új, meglepő módszerek. A salgó­tarjáni Márton Rezső is „tudományos alapokra” helyezte a népszerű, de inkább a könnyű műfaj­hoz besorolt rockmuzsikát, amellyel - mint mondja - a lelkeket is képes gyógyítani. Márton Rezső nem mai gyerek, de remekül megérti magát az ifjakkal. A hőskorban, a hat­vanas években, a beat és a rock születése ide­jén kötött örök szövetséget az új irányzattal.- Litkén nevelkedtem, ahol nem lehetett ilyen zenét hallani - említi -, így a balassagyarmati gimnáziumban, az ottani zenekar próbáján hal­lottam meg először Manfred Mann Doo Wah Diddy Diddy című slágerét. Ez volt az első ran­devúm az új zenével, amely rögtön szenvedé­lyemmé vált. Igen ám, de a Magyar Rádió még nem játszott ilyen számokat, így a Szabad Európán hallgat­ták Cseke László Délutáni randevúját, s igyekez­tek megismerni a menő számokat. Charlie - hi­szen a legtöbben így ismerik - számára a leg­nagyobb lökést egy szinte hihetetlen találkozás adta ahhoz, hogy a rock váljon a lételemévé.- A debreceni Kossuth Lajos Tudományegye­temen működött az UV nevű (nem a napsugár­zásról, hanem az utóvizsgáról elnevezett) zene­karunk, ahol, mivel a bandában csak én tudtam angolul, énekelnem kellett - említi. - Izgalom­mal vártuk 1967-ben a neves angol Nashville Teens debreceni koncertjét. Az Aranybika Szál­ló Bartók-termében nagy tömeg gyűlt össze, amikor határozott lépésre szántam el magam. Felpofátlankodtam a színpadra! Az egyik rende­ző le akart penderíteni, de a banda technikusa odaugrott, és magához ölelt. Az öltözőben jót beszélgettem Ray Phillipsszel, a banda legendás énekesével, és ez életre szóló élményt adott. Első lemezét egy svéd mérnöktől kapta, aki­nek angolul tolmácsolt, olyan jól, hogy megaján­dékozta egy Rolling Stones-koncertalbummal, amely ritka kincsnek számított. így indult 1970- ben a gyűjtőszenvedélye, s már össze sem tud­ná számolni, hogy a különféle hanghordozókon mennyi jó zenét tudott megszerezni. Nem elégedett meg azonban a gyűjtéssel: a jó muzsikákat közkinccsé is tette. A debreceni kol­légiumi rádióban ő lett a zenefelelős, majd a diplomázás után szűkebb hazánkban is folytat­ta „misszióját”. Akkor indult a diszkós korszak, amelybe ő is belevetette magát. Hallatlanul nép­szerű lett Salgótarjánban a Charlie-diszkó.- Egy ilyen „dizsit” ne úgy képzeljünk el, mint a mai zenés bulit, rappel, technoval - említi. - A diszkókban a Sweet, a Slade, a Shocking Blue és a Creedence Clearwater Revival könnyedebb, táncolható pop-rockszámai forogtak. A Karancs Szállóba olyan menő lemezlovasok jártak le, mint B. Tóth László és Éliás Gyula. De nem tud­tak mindig itt lenni, ezért a barátaimmal disz­kót indítottunk, amelyet néha még ma is emle­getnek. A „dizsit” a zenei ismeretterjesztés követte...- A zenés sorozataimmal végigjártam a me-. gye ifjúsági klubjait, majd a megyei könyvtár ze­nei részlegétől is felkértek, hogy szervezzek klubot, csábítsuk be a házba a fiatalokat. Elin­dult a Zenebarát Kör, ahol a progresszív rock legfontosabb előadóit - Pink Floyd, Yes, Genesis, King Crimson, Emerson, Lake and Palmer, Jethro Tull, Van der Graaf Generator - mutattuk be. Később mindinkább a dzsesszre váltottam, így született meg a KoJaK, a Kortárs Jazzklub, amelyet több más hasonló program követett Nógrádban, Szolnokon és a fővárosban. Márton Rezső időközben egyetemi diplomájá­val a gyermek- és ifjúságvédelmi intézetben, majd a családsegítő központban dolgozott pszi­chológusként, miközben angolt is tanított a Bo­lyai János Gimnáziumban,.- A zenét pszichoterapikus céllal is alkalmaz­tam, gondolok itt Vangelis, Jean-Michel Jarre és Kitáró muzsikájára, amely ellazít és átmossa a lelket - említi. - A Vakok Állami Intézetében ze­nés teadélutánokat tartottam. Megdöbbentő, ho­gyan hat azokra az emberekre a zene, a hang, amely a kevés kapcsolat egyikét adja számuk­ra a külvilággal. Csodálatos élményekben volt részem. A középiskolákban személyiségfejlesz­tő programok révén, a zenén keresztül a rock- és hippikultúrával is megismertettem a fiatalo­kat. Volt ám ebben nem kis célzatosság, rafinált- ság, tudatosság - ezt maga sem titkolja!- A zene a mézesmadzag szerepét is betöltöt­te - említi. - Már akkoriban is sok problémás tinédzserről tudtunk, akiket azonban, ha meg­feszülünk, sem lehetett volna szépszerével be­édesgetni a családsegítő központba. De úgy okoskodtam: ha a gyerek egy népszerű iskolai zenés programra eljön, akkor ott el tudok vele beszélgetni, s talán hatni is tudok rá. így is lett: a programok révén a képzeletbeli skálán nullá­ról tízesre nőtt a nevelési tanácsadó látogatott­sága, ahol már hathatósan és szakszerűen tud­tunk segíteni a fiatalok problémáin. A lélek szakemberének a másik célja az volt a zenés estekkel, hogy felismertesse: nyitottnak kell lennünk a minket körülvevő világra. Ha ké­pesek voltunk meghallgatni és magunkévá ten­ni az addig ismeretlen, sőt szinte „ellenséges” zenét, akkor az élet megannyi más területén is képesek lehetünk az elutasítástól eljutni a meg­értésig és az elfogadásig. Márpedig a mai világ­ban fontos, hogy befogadók, rugalmasak, az új iránt fogékonyak legyünk. A lelkek gyámolító- jaként Charlie ehhez a zenét választotta eszkö­zül, és úgy véli: bevált. Márton Rezső egy betegség miatt már nyug­díjas, de ma is folytatja az ismeretterjesztést. A megyei könyvtárban a Sz-vitamin Klubot viszi, ahol egy-egy délutánon több, egymástól sokszor távoli műfaj legjavát is felvillantja.- Azt vallom, hogy a különböző korok és mű­fajok színvonalas munkái nem ütik egymást. Meggyőződésem, hogy igenis meg lehet hall­gatni egymás után a Led Zeppelint és Bachot, a gregoriánt, a romantikus zenét, a dzsesszt és rockot úgy, hogy mindegyik kifejtse lelkűnk­ben a jó hatását. Sokszínű, izgalmas kínálatot igyekszem nyújtani, és az eddigi havi egy alka­lom helyett újdonságként augusztustól már két­hetente jelentkezem a programommal - említi Márton Rezső, aki szerint a zene nem más, mint a lélek vitaminja. Marton Rezső K

Next

/
Oldalképek
Tartalom