Nógrád Megyei Hírlap, 2014. július (25. évfolyam, 150-176. szám)
2014-07-19 / 166. szám
2014. JULIUS 19., SZOMBAT Nagy Ákos: Nem szeretnék celeb lenni Nagy Ákos- súlyemelő, erősember versenyző, sportmenedzser. És nem utolsó sorban értékesítési fejlesztő egy multinacionális vállalatnál. Ákos jelenleg az egyetlen nemzetközi profi licensszel rendelkező strongman (erősember) versenyző, így az egyetlen magyar re?sztvevője az Eurosport műsora?n 25 orsza?gban la?thato? Strongman Champions League versenysorozatnak, mégsem szerepel kétnaponta a televízióban. Nem, mintha nem hívnák, így döntött. Nem akar celeb lenni, pláne eredmény nélkül. Pedig ha valakinek, neki valóban vannak eredményei. Sándor András Több rendezvényen is összefutottunk az elmúlt esztendőben, s roppant szimpatikus volt a nyitottsága, ahogyan a számára idegen emberekhez viszonyult. Épp az embersége kapcsán jutott eszembe vele a mélyinterjú. Aztán, ahogyan jobban utána olvastam, még érdekesebbé vált...- Fáradt vagy?- Fizikálisán mindig fáradt vagyok. Ennyire látszik?- Ennyire.- Ez a hivatásommal jár. Mentálisan azonban több féle módon újra tudom magam tölteni.- Milyen módszereid vannak?- Elmesélem a mai napomat. Már reggel hétkor volt egy fontos megbeszélésem, tehát ma a szokásosnál is előbb keltem. A találkozó után jöttem dolgozni, és az autóból figyeltem a megállóban várakozó embereket, akik ökölbe szorított kézzel álldogáltak, hogy már megint menni kell a „gyárba”. Eközben a kocsiban Tankcsapdát hallgattam. Mivel jó idő volt, letekertem az ablakot A buszmegállós emberek furcsán néztek rám. Nyilvánvalóan azt gondolták magukban, ki ez az őrült, aki kora reggel napszemüvegben, ingben, nyakkendőben üvölte- ti az „Élet a legjobb méreg” című számot. Mire beértem az irodába, jó kedvem lett és ebben a hangulatban kezdtem az értekezletet. Az embernek valamivel kondícióban kell tartania az energiaszintjét is, nem csak a fizikális erőnlétét. Ha már itt tartunk, az utóbbi két napban nem edzettem, annyira fáradt voltam. Ilyenkor többet érek vele, ha otthon pihenek, mint ha elmegyek egy rossz edzésre. Ma este viszont biztos, hogy egy jót edzem!- Elolvastam jó néhány veled készült beszélgetést, mielőtt elindultam volna. Kivétel nélkül mindegyikben megemlíted édesapádat, aki megszerettette veled a súlyemelést és elindított az úton.- És ez ebben a beszélgetésben is így lesz. Még egy éve sincs, hogy elveszítettem, ezért viszonylag „frissek” a sebek.- Nem tudtad még feldolgozni a távozását?- Nem. (Zsebkendőt vesz elő, a szemét törölgetni...- Folytathatjuk vagy válasszunk más témát?- Nyugodtan folytathatjuk, ezek hozzátartoznak az élethez. Nem vagy hozzászokva ahhoz, hogy egy ekkora ember elsírja magát előtted, ugye?- Valóban nem történik meg minden nap, de számomra ez is azt jelenti, hogy van lelked.- Mindig is érzelmes ember voltam, és ezt soha nem titkoltam. Sajnos az emberekben van egy sztereotípia, miszerint a szőke nők buták, a nagy darab emberek pedig bunkók, mivel a média ezt közvetíti. Ennek az általánosításnak sajnos én is áldozata vagyok.- Folyton bizonyítanod kell az ellenkezőjét?- Igen is, meg nem is. Hiszen nem akarok már mindenáron mindenkinek bizonyítani, ugyanakkor fontosnak tartom elmondani, hogy igenis, attól még, hogy valaki fizikálisán erős, lehet érzelmes és azt ki is mutathatja. Ezáltal nem csorbul a tekintélye. A mi sportágunk szórakoztatóipari termék is, ahol az örömöt és a fájdalmat ugyanúgy meg kell mutatni a kamerának. Van, amikor az egész világnak.- Kínára gondolsz? akik nem sportszerű eszközökkel akarnak legyőzni. Mindig azt mondom, az élet olyan, mint a guggolás nagy súllyal. Lenyom mélyre és onnan nagyon nehéz felállni ahhoz, hogy győzzél.- Hányszor kellett felállnod?- Megszámolni sem tudom, annyiszor. Az egész életem erről szól.- Olyan családból jössz, ahol komoly hagyománya volt annak, hogy a szülők hivatását tovább vigyék az utódok Csak azért nem lettél bányász, mert mire felnőttél, többnyire bezártak a bányák az országban?- Nem azért... (Nevet...) Ilyen szempontból kilógtam a sorból, pedig hosszú évtizedekre visszavezethetően valóban bányász dinasztia volt a miénk. ló apám is bányász volt. Tavaly októberben halt meg, de a mai napig naponta többször eszembe jut, hívnám a számát, de már nem tehetem. Benne hagytad a számát a telefonodban? Soha nem fogom kitörölni onnan! Ma I már bánom, jj I hogy amíg | élt, nem | hívtam őt A | annyit, amennyit manapság hívnám. Hiányzik. Annak idején engem is ő vitt le a terembe, de nem szólt bele abba, hogyan emeljem a súlyokat. Úgy állt hozzám, mintha kívülálló lenne és ez sokszor bántott. Bízott az edző kollégájában, ezért csöndben figyelt. 32 éves koromig magam is Tatabányán éltem, a családtagjaim a mai napig ott laknak. Édesanyám, a húgom, a 10 esztendős kisfiam mind Tatabányán maradtak. A fiamat minden hétvégén meglátogatom. Négy éve váltunk el az anyukájával, aztán Buda- \ pestre költöztem. Á - Lelkileg hogyan viselted a változást?- Nehezen. Áldozatot kellett hoznom a költözéssel a munkáért, a .sportkarrieremért, és ennek az egyik áldozata a kisfiam volt. Éppen ezért igyekszem minden vele töltött percet minőséggel eltölteni. Jár velem edzésekre, látja, hogy a sport nem játék. Ez komolyabb minta, mintha kocsmába vinném.- A válás és a fiad miatt éreztél lelki- ismeret-furdalást?- A válás miatt nem, hiszen azt megbeszéltük a feleségemmel. Intelligens emberekként beláttuk, ha elmentünk egymás mellett, le lehet zárni békében és méltósággal a múltat. A fiam miatt már érzek lelkiismeret-furdalást, hiszen nem vagyok mellette minden nap és sok mindenből kimaradok, amiből egyébként nem szeretnék. Ugyanakkor már nem tudom visszafordítani a történteket.- Mikor voltál utoljára Tatabányán?- Néhány napja. Nincs olyan hét, hogy ne mennék.- Kihez vezet az első utad otthon? Édesanyádhoz vagy a fiadhoz?- Változó. Van, amikor a temetőbe. Oda is minden hétvégén kimegyek. Soha nem hagyom ki.- Lehet, hogy furcsa lesz a kérdés, de mit csinálsz a temetőben? Beszélsz is édesapádhoz a sírnál?- Nem, inkább csak nézem. Tudom, hogy sokan vannak olyanok, akik han- Pontosan. Van olyan verseny, ahol az élő televíziós közvetítésnek köszönhetően 100 millióan néznek minket.- Ha már a nemzetközi porondot említetted, mit gondolsz, mi a titka annak, hogy a külföldi versenyeken előszeretettel reklámoznak?- Ezen már én is gondolkodtam. Egy biztos, nem én vagyok a világ legerősebb embere és valószínűleg soha nem is leszek az. A legszórakoztatóbb figura azért még lehetek... Talán pont ez a titok. Azért szeretnek külföldön, mert szórakoztató vagyok és ez a képernyőn is átjön. Ez tesz eladhatóvá. Épp tegnap kaptam egy MMS-t Los Angelesből. A világ legerősebb embere versenyének plakátjára rátettek az amerikaiak. Pedig egy „no name” vagyok, egy senki, valamiért mégis a magyar „törpét” tették rá a plakátra.- Látom, azért önirónia is szorult beléd rendesen...- Ez egészséges önirónia... (Nevet...)- Ez volt az a bizonyos los angelesi verseny, amelyiken te is szerettél volna indulni, de egy sérülés keresztülhúzta a számításaidat?- Igen. Egy porcleválás a térdemen húzta keresztül. Az a néhány hónap akkor megviselt Nem elég a külföldi ellenfelekkel meg a súlyokkal megküzdeni, harcolni kell a szponzorokért is, sőt időnként hazai „ellenfelekkel” is meg kell küzdenem, gosnak beszélgetnek a halottaikkal, gyakran látok ilyet a temetőben és a filmeken is. Én nem hangosan, és nem is a világ előtt kommunikálok édesapámmal, hanem odabent legbelül. JÁR A VÍZUMOM IS MEGVOLT AZ OUMPIÁRA. A RUHÁM ES A TÁSKÁM IS...”- Hogy állsz az elengedéssel?- Hadilábon... Nehezen engedek el embereket, emlékeket, szerelmeket. Tárgyakat viszont el tudok engedni. Az érzelmeimhez viszont ragaszkodom.- Ezek szerint a rossz emlékekhez is ragaszkodsz, ha az olimpia még mindig fájó pont.- Nézd, ha az egész valóban egy nüanszon múlik úgy, hogy már az olimpiai táskát, a ruhát is megkapod, sőt az olimpiai vízumod is megvan, és két héttel az utazás előtt közük, hogy tartalék leszel, az nem kellemes érzés.- Mit jelent a tartalék?- Itthon várod, hátha megsérül valaki. Ugyanúgy felkészülten, szuper formában, mint a többiek. Vagyis hiába edzettéi keményen, mégsem jutottál ki az olimpiára...- Akkor hogy élted meg a történteket?- Gondolhatod, hogyan... Jól berúgtam minden este.- Haragtartó vagy? Nem.- A szövetségi kapitánynak is meg tudtál bocsátani?- Igen, bár soha többé nem találkoztunk. Szerintem már nem is él, hiszen akkor is idős volt Ha mégis élne és találkoznánk, a kora miatt megadnám neki a tiszteletet. Azért se, vagyok haragtartó, mert a harag negatív energia, ami nem visz előre, csak rombol. Természetesen tisztában vagyok vele, hogy ettől függetlenül mindenkinek van haragosa és irigye - ezt magam is érzékelem -, de a negatív energiák visszaütnek. Sokaknak az is furcsa, hogyan vagyok képes olyan emberekkel leülni, akikkel két évig nem beszéltem.- Az sem derogál, hogy hosszú idő után te tedd meg az első lépést?- Nem. Számomra ez nem elvi kérdés. „25 ÉVESEN KÉT BANKFIÓKOT VEZETTEM EGYSZERRE. NAGYJÁBÓL ERRE MENT RÁ A HÁZASSÁGOM”-Ez a kettősség az egész családot jellemzi? Mindenkinek van főállása és a sport csak szenvedély?- A sportból nem lehet megélni azon a színvonalon, amelyen élni illene, a súlyemelésből meg pláne nem lehet. 14 éve dolgozom a biztosítási szektorban, másodállásban kezdtem el a sport mellett.- Hogyan kerültél egyáltalán a biztosítók környékére?- A nagybátyám egy biztosítónál dolgozott, ő hívott, hogy menjek „ügynöknek”. Kötöttem két szerződést és több pénzt kaptam érte, mint világbajnok sportolóként addig bármiért. Akkor döntöttem el, hogy maradok. Eleinte, ahogyan említettem is, ügynök voltam. Majd Magyarországra jött a Provident, és átigazoltam. Három év alatt 12 ezer ügyfele lett a cégnek Komárom megyében. Építgettem a karrieremet, közben főiskolára jártam. 2005-ben fiókigazgató lettem a CIB banknál. 25 évesen két fiókot vezettem egyszerre. 30 embernek voltam a főnöke, nagyjából erre ment rá a házasságom. Lett nagy házunk nagy hitellel és az ezzel járó stresszel, és bedarált a XXI. századi mókuskerék.- A hitelekkel mi lett végül?- Szerencsére lezártam, igaz nagy veszteséggel. Annak idején évente legalább 300 hitelt hagytam jóvá. Az egy ilyen időszak volt. Ma már nem mennék újra bele, csak addig nyújtózkodnék, ameddig a takaró ér. Régen hallani sem akartam albérletről, ma már semmi bajom ezzel a megoldással. Számtalan barátom él külföldön albérletben és vígan élnek. Csak mi magyarok ragaszkodunk mindig valamihez. Annál nagyobb stresszt pillanatnyilag el sem tudok képzelni, mint egy svájci frank alapú hitel. Soha nem felejtem el: a feleségemnek hatodikén volt a születésnapja, de egy bonbont nem tudtam neki venni, mert levonták a hitelt. Ha nem tudod fizetni, akkor várni, mikor jön a végrehajtó. Szörnyű... „155 KILÓ IS VOLTAM"- Közben javában zakatolt a banki karriered?- Olyannyira, hogy 155 kilóra híztam... 2008 őszén aztán találkoztam Jankó Endre fekvenyomó világbajnok barátommal, aki szó szerint ezt mondta: „meg fogsz fulladni a zsírodban, ha nem kezdesz magaddal valamit”. Elgondolkodtam azon, amit mondott. Harmincévesen 155 kilónak lenni valóban halál. Elkezdtem újra súlyt emelni, „fítnesselni”, odafigyeltem magamra és szépen lefogytam. Aztán Darázs Ádámmal rendeztek egy vidéki sportcsarnokban egy erősember versenyt. Kipróbáltam. Megtetszett. 2009- ben megnyertem a másodosztályú bajnokságot, és évről évre szépen jöttek újra az eredmények. 2010-óta az egyetlen magyarországi erősember versenyző vagyok, aki rendszeres résztvevője a „Strongman Champions League” versenysorozatnak, amelyet az Eurosport mellett közel 80 ország tévécsatornája közvetít. Nagyon sok barátságot köszönhetek ennek a szélrózsa műiden irányából. Jól beszélek angolul és németül, ezért Dél-Afrikától Finnországig mindenhol lettek barátaim. „INKÁBB LEGYEK KEVÉSBÉ ISMERT ÉLSPORTOLÓ JINT ÉRDEM NÉLKÜLI CELEB”- Tudatosan kerülöd a bulvármédiát vagy ők kerülnek téged?- Ez is megér egy misét. Azt gondolom, amíg a kereskedelmi média ott tart, ahol, nincs sok keresnivalóm benne. Ettől függetlenül, amikor verseny van vagy valamilyen kötelező promóció miatt meg kell jelennem, kénytelen vagyok néhány meghívást elfogadni. Amikor nincs miről beszélnem, akkor nem megyek.- Hol tart a kereskedelmi média?- A legtöbb helyen - tisztelet a kivételnek - saj nos olyan szerkesztőket alkalmaznak, akik arra nem veszik a fáradtságot, hogy Google-be beírják, ki a világ legerősebb embere... Alapvető információkkal nem rendelkeznek a sportágról. Zavar a butaság és inkább nem szerepelek. Inkább legyek kevésbé ismert élsportoló, mint érdem nélküli celeb. Amikor feltűnők a képernyőn, azonnal elkezdenek húzni a barátaim, hogy „celeb” vagyok. Ilyenkor mindig azt mondom, celeb az, aki a heréit vasaltatja. Én sportoló vagyok, mert nekem van eredményem. Ez a kettő között a különbség. Soha nem akartam W Áky lenni, mert W Áky nem guggol 450 kilóval. Nagy Ákos súlyemelő viszont guggol.- Azf már tudjuk, hogyan tartod formában a tested. Mivel tartod karban az elmédet?- Könyvekkel. Az olvasás kikapcsol és feltölt. Általában három könyvet olvasok egyszerre. És hadd' dicsekedjek: fejjel lefelé is tudom olvasni, kifejlett térlátásom van. Van még egy fontos dolog, amivel az elmét karban lehet tartani: ha nyitott vagy a világra. Márpedig én az vagyok.- Sztereotípia, de őszintén érdekel. Ezzel az izomzattal jó verekedő vagy?- Nem. Fogalmam nincs, hogyan kell jobb egyenest ütni, mivel nem vagyok agresszív ember és nem is vagyok gyors.- Sok erős ember van Magyaroszágon?- Sok, de nem biztos, hogy az a legerősebb, aki elhúzza a kamiont. A kis emberek sokkal erősebbek nálunk. Tudod, ki a legerősebb? Aki hó végén feladja a csekkjeit... ■ é
