Nógrád Megyei Hírlap, 2014. július (25. évfolyam, 150-176. szám)

2014-07-14 / 161. szám

Nyári tábor a múzeumban „Minden ember egy csoda. Te is! Hiszen nincs szükséged időgépre, sem re­pülőre, hogy beutazd a múl­tat és a világot. Együtt felfe­dezhetjük a titkokat és meglel­jük a történelem elveszett kin­cseit. Itt lehetsz lovag, főúr, ki­rálylány, udvari bolond, kortárs művész vagy akár Brodway táncos is! Pihenés, játék és rengeteg érdekesség vár a tudás kincsestárában!” - ezekkel a gondolatokkal vár­nak minden 9 és 14 év közöt­ti gyermeket a Dornyay Béla Múzeum nyári táborába, ahol hetente más és más progra­mokat szerveznek a résztvevő fiataloknak. A foglalkozásokat Boros Ágnes múzeumpedagó­gus és Birkás Babett képzőmű­vész tartják. A kikapcsolódás­ra a meleg ebéd miatt előre kell jelentkezni, azonban nem muszáj a teljes napon részt venni, hiszen lehet csak a dél­utáni programokra is felirat­kozni. Jelentkezés és bővebb információ: agnes.boros@ dornyaymuzeum.hu e-mailen vagy 32/520-700-as telefon­számon. „Enyveskezű" mesterember Lopás elköve­tésének megalapozott gyanú­ja miatt folytatott büntetőeljá­rást egy 33 éves ludány- halászi fiatalember ellen a Szécsényi Rendőrkapitányság vizsgálati alosztálya. A gyanú­sítottat tavaly decemberben bízta meg egy férfi, hogy vé­gezze el lakása felújítási mun­kálatait. A „mester” eltulajdo­nította a megbízója otthoná­ban megtalált nagy összegű megtakarított készpénzt és abból televíziót, valamint egyéb tárgyakat vásárolt.- A szécsényi nyomozók a feljelentést követően rövid időn belül beazonosították a bűncselekmény elkövetésé­vel gyanúsítható férfit, akit gyanúsítottként hallgattak ki, a lopott összegből vásárolt tárgyakat pedig lefoglalták. A hatóság tagjai a napokban be­fejezték a nyomozást, és az ügy iratait vádemelés javasla­tával küldték meg a Balassa­gyarmati Járási Ügyészség­nek - tájékoztatta lapunkat Dankóné Nagy Éva rendőrsé­gi szóvivő. szabadtéri színpadhoz. Ahol egy kerthelyiségből igencsak fi­nom illatok áradnak szerteszét. A diósjenői civil szervezetek, tűzoltók, horgászok, tanárok, óvónők, külön-külön sátrak alatt készítik az ízletes étkeket. Már kóstolni is lehet, tálkákkal állnak sorban az éhes emberek. Emitt babgulyás fő, amott csü­lök, a „karitászos” sátorból lán- gost, a tanárok hatalmas diós- perecet kínálnak, bennünket egy tál vadpörköltre hív meg a polgármester. Kettőt üt a közeli templom ha­rangja, amikor kezdetét veszi a hivatalos ünnepség. Tóth János és Barna János mond rövid kö­szöntőt, aztán szaxofon dallama­ira üdvözlik az ötvenedik házas­sági évfordulójukat ünneplő Schmittinger és Virág házaspárt. A díszpolgári címmel jutalma­zott Poszpisel Gyuláné - aki a he­A Szentgyörgyi utat adja át Barna János és Tóth János (jobbról) H. H. - SZ.B. Diósjenő. Felettébb csendes­nek tűnik a diósjenői főutca, ahogy délelőtt tizenegy óra táj­ban lassan haladunk az autóval a falu központja felé. Aztán hir­telen megelevenedik minden. Jeno-napi ünnep a Börzsöny lábánál lyázat útján, az itteni polgárőr egyesület közreműködésével ke­rült ki a helyére, fokozva a lakos­ság biztonságérzetét. A szalagátvágás után indulunk tovább. Pár perces séta után a Szentgyörgyi utca torkolatához érünk. Itt is kis átadóceremóniát tart az önkormányzat. Mivel nem halmoztak fel adósságot, a kor­mány, ezt méltányolva 44 milliós támogatásban részesítette Diós- jenőt. Tóth János nem is tagadja: az összeg átutalása után első dol­guk volt több, igencsak kátyúk­kal tűzdelt, nagyon rossz állapot­ban lévő utat aszfaltoztatok így nem csak ez az utca, hanem pél­dául a horgászok és túrázók köré­ben egyaránt közkedvelt, diósjenői tó partján végigfutó utat is felújították - több mint harminc éves hiányt pótolva. A Tájház megtekintése, és egy röpke helytörténeti előadás után el is megyünk a tópartra. Valóban tükörsima aszfalton haladunk, bi­zonyára az itteni víkendház-tulaj- donosok is felettébb örülnek a vív­mányoknak - igaz, ebben a dél­idéi melegben nyaralókkal alig ta­lálkozunk. Ideje körülnézni a falunapi forgatagban is. Vissza tehát a lyi Szernt Antal Katolikus Karitász Csoport vezetője és ki­emelkedő közösségi személyiség - egyenesen a kondér mellől, kö­tényben lép fel az emelvényre, átvenni az oklevelet. Alaksa Mi­hály, aki a nyolcvanas évek óta volt tanácstag, majd jelenleg is képviselő-testületi tag, szintén a faluért tett áldozatos tevékenysé­géért részesül Diósjenő Szolgá­latáért elismerésben. Tovább folytatódik a program: eredményt hirdetnek a diós-sü­temények versenyében, fellép­nek különböző csoportok, nép- dalkörök, hagyományőrző kóru­sok, néptáncegyüttesek, a Dr. Göllesz Viktor Rehabilitációs In­tézet és Ápoló, Gondozó Otthon lakói jeltolmács-produkciót ad­nak elő, s tart az esemény éjsza­káig, a szabadtéri bálig. Egyre szaporodik a kocsisor az út két oldalán, az óvodával szemközti közösségi téren, a szabadtéri színpad környékén is egyre nagyobb a nyüzsgés, holott a műsorok sora csak ko­ra délután kezdődik. Mi egyelőre nem ide igyek­szünk. Járművünk tovább gurul, a piactér irányába. Leparkolunk egy kis fa árnyékában, itt kezdő­dik egy ünnepség. Az önkor­mányzat több beruházást fejezett be a közelmúltban, ennek átadá­sára várunk. Hamarosan megér­kezik Tóth János polgármester, Barna János megyei közgyűlési alelnök és Dudás György rétsági járási hivatalvezető társaságában. De itt vannak a kivitelezők, sőt, testvér-települési polgármesterek is. Megtudjuk, a piactér közel ti­zenkét millió forintból szépült meg. Több, fából készült pavilon áll sorban, egymás mögött és egy régi, leromlott állagú épületből ki­szolgáló helyiséget létesítettek. Ahogy a község vezetője fogalma­zott, itt a környék helyi, jellegze­tes termékeit, portékáit árulják majd, s a remények szerint az egész járásban, sőt, a szomszédos Pest megyében is híre mehet az it­teni piac sokféleségének. Akiszol­gáló épületen pedig egy térfigye­lő kamera pásztáz körbe. Ez, és további hat társa szintén egy pá­Családias csitári falunap határon túli vendégekkel Falunapra hívta a község lakóit, az innen elszármazottakat és a testvértelepülések küldöttségeit a csitári önkormányzat. A he­lyi sportpályán lévő sátor alatt és környé­kén egész szombat délután remek hangulat uralkodott. H. H. Csitár. A Balassagyarmattól nem messze, a 22-es úttól mintegy három kilométerre található, festői dombok öle­lésében fekvő kis cserháti település ilyenkor, július kö­zepén mindig megbolydul. A falu apraja-nagyja javában készül a falunapra. Hazatérnek az elszármazottak, mesz- szi tájakról érkeznek a családtagok, barátok, ismerősök, és a szlovákiai és csehországi testvértelepülések küldött­ségeit is vendégül látják. A központ a focipálya. Az öltö­zőépület mellett terebélyes sátrat feszítettek ki, ennek túl­só, patak felőli oldalára állították fel a színpadot. A rendezvénysorozat kezdetén lovasok adtak röpke be­mutatót, majd a színpadon váltották egymást a csoportok. A házigazdák hagyományőrzői valóságos történelmi visz­szatekintőt nyújtottak az elmúlt évszázadba, valamennyi közismert korszakból egy-egy népszerű dalra, nótára éne- kelve-táncolva. A fiatalabbak is természetesen megmu­tatták pergő lábú tudásukat. Miközben a nép az emelvényre szegezte tekintetét, a beszélgető emberek között felfedezhettünk néhány környékbeli polgármestert, így a gyarmati Medvácz Lajost, az őrhalomi Farkas Egont is, akik kedélyesen te­referéltek a házigazda Komjáti Istvánnal, az időközben megérkező Barna János megyei közgyűlési alelnök- kel, valamint a szomszédos, Ipolyon túli Kelenye, a Nyitra megyei „névrokon” Csitár, illetve a csehorszá­gi Police elöljáróival. Oldalt, egy kis jurtában a legkisebbek foglalatoskodtak. Hosszú szakállú, „ősmagyar” öltözetűek mutatták be az érdeklődőknek, a különböző kézműves mesterségeket, művészeti „praktikákat”. Pár méterre onnan főtt a ká­poszta, ezzel kínálták a vendégeket a helybéliek. Nemsokára az őrhalomi hastáncos csoport bemutatója aratott osztatlan vastapsot. A falunap hátralévő részében operett-produkció szólalt meg, valamint Molnár Orsi lépett fel, ezután pedig Soltész Rezsővel együtt énekelte a közön­ség a népszerű művész legismertebb számait. A helyi fiatalok néptánc fellépése é * I A felújított tóparti • útszakasz A kitüntetettek: Alaksa Mihály I és a háttérben Poszpisel Gyulané A tanárok hatalmas diós-perecei

Next

/
Oldalképek
Tartalom