Nógrád Megyei Hírlap, 2014. július (25. évfolyam, 150-176. szám)
2014-07-12 / 160. szám
Sisa Tibor német győzelmet vár A nógrádi származású Sisa Tibor azon kevés hazai edző közé tartozik, aki elmondhatja magáról, hogy Európa-bajnoksá- gon vehetett részt, nem is akármilyen eredménnyel (U19-es Eb, 2008: 3. helyezés), sőt kivezette a magyar válogatottat az U20-as világbajnokságra. A jelenleg az NB Il-ben szereplő Gyirmót FC csapatát irányító szakembert a brazíliai labdarúgó-világbajnoksággal kapcsolatos tapasztalatairól kérdeztük, valamint arról, hogy milyen végkifejletet vár a tornán.- Természetesen én is nagy érdeklődéssel vártam és figyeltem a világbajnokságot, hiszen ez a sportágunk egyik nagy világkiállítása. Ide már gyenge csapatok nem igen tudnak kijutni. Ami látszott is, hogy az úgymond kis országok, vagy kevésbé értékelt labdarúgó hagyományokkal rendelkezők is jól szerepeltek, és a „nagyok” orra alá már nem csak borsot törtek, hanem már meg is verték őket. Azok a csapatok, akik a múltból akarnak megélni, az nem fog üzemelni. Emellett látszik, hogy mindig jön új és újabb elképzelés, és ennek aztán az ellenjátéka is. Gondolok itt a tiki-takára, amely jeles képviselője Spanyolország. Úgy néz ki kiismerték, és megvan az ellenjáték. Bár én is azt vallottam mikor ez dívott, hogy ezt a világ legjobb játékosaival lehet eredményesen játszani. Mert tíz passzal eljutni az ellenfél kapuja elé hiba nélkül csak egészen jó minőségű játékosokkal lehet azonos mezőnyben, vagy hátul passzolgatva, de ugye azért meg nem adnak gólt. Meg is kérdezném egyik volt vezetőmet: most mi legyen? Mert győztes meccsek után is bátran kérdezte, miért nem játszunk úgy mint a Barcelona, az ő általa megvásárolt kiesésre érdemes kerettel. Mikor már nagyon fárasztott a dolog mondtam, csak egyetlen játékost kell már vásárolnia, és meglesz a tiki-takája. Azt mondta megoldjuk, csak mondjam a nevet. Erre mondtam, akkor jöhet Messi, és vele csak ezt játszunk. Természetesen kifehéredett, és nem is elmélkedtünk együtt sokáig. De az is nagy tanulság, hogy az a csapat ahol nem igazán esik jó egy, vagy ne adj Isten több sztárnak futni, azok is gyorsan csomagoltak és mentek hazafelé. Ez a sport éppen attól szép és értékes, hogy azokat támogatja eredménnyel, akik fegyelmezettek, tudnak küzdeni egymásért, a csapatukért és a hazájuAz argentinokra egy kicsit a brazil értékelés él. Gondolok arra, hogy mi már öregebbek, láttuk Kempest, Redondót, Caniggát és ugye az ikont, Diego Maradonát is játszani. Ez a mostani csapat szoros eredményeket tud játszani. Ahol képes, akár mindenkit is megverni, de azt a nagybetűs focit az elődöktől láttuk. A holland labdarúgás, és vele szervesen dolgozó utánpótlás-nevelésük ismét szép eredményt hozott. Bár szerintem még lehetett volna jobb is. Mire gondolok? Edzői és tanári szemmel nézve ugye kicsit másképpen nyúl hozzá az ember egy ilyen meccshez. Például én azt hiszem, hogy komoly zavaró tényező lehetett egy momentum. Gondolok arra, amikor Louis van Gaal az utolsó percben a tizenegyes párbajra becserélte azt a kapusát, aki ebben szerinte jobb, és ebben specialista. Bejött neki. De arra senki sem számított, hogy a lecserélt kapus szétrúgja a vizes flakonokat, és hisztiben tör ki ezért. Nem a hazáját, a sikert nézte és nem tartotta tiszteletben az edzője döntését, az egész világ előtt botrányt robbantott ki. A következő mérkőzésen védett és fenntartotta edzője a tizenegyesekre, ki tudja milyen nyomásra. A hisztis kapus a mérkőzésen jól védett, de a sorsukat eldöntő tizenegyeseknél még az irányokat sem kapta el csak egyszer, és ott is bevitte a labda a kezét. Sosem tudjuk meg mi történt volna, ha... De ahol ilyen viselkedést megenged magának valaki egy tanult, eredményeket mutató edzővel, vezetővel és döntésével szemben, amit természetesen aztán a média pillanatok alatt szétfeszít, annak csak ez lehet a vége. Az edző tudja, ki mire képes, hiszen ő dolgozik vele és ezt tanulta, így ért is hozzá, bár sajnos tudjuk a focihoz mindenki ért, ami a kisebb baj. Nagyobb, ha még ki is fejti véleményét. Ezt ma már bárhol és bármilyen fórumon meg is teheti, amiből aztán ez lehet. De „természetes”, hogy a végén aztán csak az edző lesz a hibás. A harmadik helyet szerintem a brazil csapat birkózhatja ki, mert ekkora hibát nem igen csinál még egyszer, és a hollandok is ugye komoly morális gondokkal küzdenek ezek után. A döntőben a két „német” csapat közül az európait érzem befutónak. Mit értek Argentína németségén? Azt még japánban mondta egy argentin edző, hogy az országukba annak idején betelepült nagyszámú német lakos vitt be egy bizonyos akarnokságot is magával, ez pedig jól jöhet a döntőben. De szerintem ez az eredetihez most kevés lesz. Lejegyezte: Balogh Tibor kért. Itt az alázat nélkül nem lehet mesz- szire jutni. A tehetség sem árt, de nem minden a csapatsportban. Sajnos nekem is sikerült már dolgoznom egy-két olyan emberrel, aki ezeket az értékrendeket nem vallotta, vagy fárasztó pénzszerzés- y.% nek gondolta. Nem is rúgott még gólt világbajnokságon. Lényeg olyasmi az én szememmel, hogy jó mérkőzéseket lehetett látni. Különösen a csoportmeccseken, ahol sok gól is fűszerezte ezt. Aztán az egyenes kiesési szakaszban az óriási tét, erkölcsi és anyagi siker miatt már ezek a látványosabb meccsek visszafogottabbak- ká váltak. Kivételt képezett a brazil-német. Kár érte, hogy a hosszabbítások és tizenegyes-párbajok döntöttek az óvatos meccseken. De valahol kicsit érthető is. Lenne egy kóbor észrevételem ennek kapcsán, igaz nem biztos, hogy megoldás, és nem is biztos, hogy üdvözítő, de egy próbát megérne. De mielőtt kifejteném, mondanék egy-két ilyen példát, mely apró módosításai révén újat hozott. Például a hétéves magyar ifi válogatottban végzett munkán alatt „belefutottam” néhány érdekességbe. Mivel az UEFA előszeretettel szokta az ifi tornákat felhasználni újításokra. így fordulhatott elő, hogy 1992-ben a németországi ifjúsági Európa-bajnokságon a nyitány előtti napon mondták meg a csapatoknak, hogy ezen a tornán a kapusok nem foghatják meg a hazaadást, mert lassítja a játékot. Az akkori korosztályunk kapusai, Sáfár Szabolcs, Babos Gábor és Szűcs Lajos így lettek a sporttörténelem részei. De kijutottunk a következő Európa-bajnokságra is a következő csapatunkkal, melynek ismert nevei Kenesei Krisztián, vagy Korsós György olyan instrukció alapján kellett, hogy játszanak a török ifi Eb-n, hogy a bedobás helyett berúgást kell végrehajtani. De a 2008-as Eb-n, Prágában is jutott az újításból, ahol az lett a kiírás, hogy 15 perccel a mérkőzés előtt el kell hagyni a pályát és csak a himnuszokra lehet kijönni. Az oldal- berúgáson kívül azóta már minden be van vezetve a labdarúgásba. Na vissza a kóbor gondolatomhoz, lehet hogy meg lehetne próbálni egy ilyen ifi tornán, hogy az egyenes kiesési szakaszokban, ahol a tizenegyes dönthet a továbbjutásról, már a mérkőzés elején a bemelegítés után elvégeznék a csapatok, így a hátralévő kilencven percben már tudná mindenki, hogy a tizenegyes párbajra nem kell várni. Tehát első percektől lépni kell annak a csapatnak és nyitni, akik veszítettek a lerúgott tizenegyesekkel. Egy próbát megérne. Összességében a kontinenseket nézve a kiegyenlítettség jellemző. Úgy néz ki talán az arab országok is zárkóznak felfelé, gondolok Iránra és Algériára. Afrikai játékosok fizikai képességei még inkább csodálatra méltóak, de ami ennek a játéknak a lényege, hogy csapatként, összehangoltan kell dolgozni, még mindig nem megoldott. így pedig mint mondtam nem jön az eredmény. Nem is jött. Ázsiai csapatok és Ausztrália is lépett előre, de még nem elég egy átütő sikerhez. Az amerikai kontinens kis országai, viszont bejelentkeztek akár a nagyok harcába is. A taktikai fegyelem egyre inkább előtérbe kerül náluk, és szervezettségük magas fokú, már egy cselért nem adják el a meccset. Halkan jegyzem meg, hogy szinte minden országukból a legjobbak Európában pallé- rozódik, és az itteni edzésmunka hozza ki a legjobbat belőlük. Európa okozott kis meglepetést egy két csapat révén, főleg kellemetlent. Gondolok itt főként Spanyolországra. De a mi kontinensünk még mindig domináló szerepben van. Az elődöntőben láttunk olyat, amit szerintem nem sokat fogunk még a mi életünkben gondolok a 7- 1-es hazai brazil vereségre. Bár akik látták brazil színekben játszani, Pelét, Zicót, Cafut, Ronaldót, Ronaldinhót vagy Roberto Carlost, azok a mai hazai válogatottnak nehezen tudnak szurkolni. Mert ez a lenyomat eléggé haloványra sikeredett azokhoz képest. Nekem volt „szerencsém” személyesen is találkozni és látni csapatom ellen játszani Roberto Carlost a Fenerbahche-Budapest Honvéd Európa Liga meccsen. Más kávéház, mint szokták volt mondani. A németek mindig jók, néha még jobbak is. Most az utóbbi szakaszban vannak. 2008-ban kétszer is játszott az ifi válogatottam velük. Egyszer döntetlent, egyszer pedig 2-1-re kikaptunk az Eb-n. Ott ismerkedtem meg Horst Hrubesch-el, aki karakterisztikus csatáruk volt még anno, és most edző. Tőle tudtam, meg, hogy egy stílusváltáson estek át, ami az addigi erőfociból, a technikai és taktikai irányt is magáévá tette. Látszik. Majcher Emese ötödik lett a bajnokságon, és az összetett végelszámolásban Is Megbízható, de még fejlődhet VÍVÁS Olimpici országos bajnokság A fiatal korú párbajtőrözők számára kiírt Olimpici GP versenysorozat záró állomását rendezték nemrég Balatonfüreden, a verseny egyúttal a korcsoport országos bajnoksága is volt. A salgótarjáni Galba Árpád Vívóegylet három fiatalt küldött pástra. A bajnokságra való tekintettel a lebonyolítás világbajnoki rendszer alapján történt, azaz az első csoportkor után rögtön a tábla jött, egyenes kieséssel. Az GP sorozat utolsó fordulójára 51 törpici lány nevezés érkezett, a vívókat nyolc csoportba osztották. Majcher Emese a csoportkor után hibátlan vívással (24 adott és 4 kapott tussal), elsőszámú kiemeltként került a ranglistára. A 16-ba jutásért 47 másodperc alatt 10-0-ra nyerte az asszójáL Ezután az összetett hetedik helyezett riválisával mérkőzött a nyolcba kerülésért. Az első etap végének 2-4-es hátrányát higgadt, okos vívással sikerült 10-6-os előnnyé alakítania. A következő asszóban, a négy közé jutásért 10-4-es vereséget szenvedett a bajnokság későbbi győztesétől, Kálmán Csengétől. Mivel Emese első kiemeltként került a táblára, az ötödik helyen zárta az ob-t Ami a versenysorozat összetett értékelését illeti, a galbás két ponttal lemaradva a negyediktől, az ötödikként zárta a szezont A hat verseny során csupán Emese, valamint az összetett első volt az, aki minden egyes alkalommal bekerült a legjobb nyolc versenyzőt felsorakoztató döntőbe.- Emesének még meg kell tanulnia nyerni - értékelt tudósítónknak Vertich Tamás, a Galba edzője. - Technikailag jóval a korosztálya előtt jár, mindent tud, amit csak lehet. Gyengéje azonban, hogy ha megcsillan előtte a győzelem reménye, leblokkol, mert túlságosan előre tekint Mesterétől - edzőtársaival egyetemben - pár hét pihenőt kapott, ami után erőnléti edzésekkel megkezdi a következő szezonra a felkészülést, emellé jön még egy augusztusi, hatnapos edzőtábor a BVSC-vel, ahová hét közben is feljár egy-egy edzés erejéig. Visszatérve a balatonfüredi országos bajnokságra, a legidősebbeknél lépett pástra Barta Luca. Az öttusára készülő lány s csoportkört jól zárta, és magabiztosan jutott a 32 közé is. Ezután az összetett második helyezett Gnám Tamara került útjába, aki ellen higgadtan, igazi küzdőszellemmel, négytusos hátrányból tudott fordítani, és 15-13-ra nyerni. Ezzel 54 fős mezőnyben szerezte meg az előkelő 16. helyet. A gyermek korosztályban Gajdár Eszter 51. lett. A Galba az idősebbeknél is büszkélkedhet versenyzővel, a klub legrutinosabb vívójának számító Mihály Zoltán a junior válogatókon remekel, és rendre a legjobb 16 között végez. Emeséhez hasonlóan, hetente ő is a fővárosba jár edzeni, ahol több partnerrel tud készülni. A vívók következő szezonja ősszel veszi majd kezdetét. A Galba párbajtőrözőinek eredményei. Törpici lányok (51 induló): 5. Majcher Emese (6 győzelem/6 asszó, 32 közé jutásért: erőnyerő, 16 közé jutásért: 10-0,8 közé jutásért: 10-6, negyeddöntő: 4-10). Gyermek lányok (66): 51. Gajdár Eszter (1/5, 32 közé jutásért: 8-15). Serdülő lányok (54): 16. Barta Luca (3/5, 32 közé jutásért: 15-7,16 közé jutásért: 15-13,8 közé jutásért: 3-15). B. L. t i
