Nógrád Megyei Hírlap, 2014. június (25. évfolyam, 126-149. szám)

2014-06-07 / 131. szám

2014. JÚNIUS 7., SZOMBAT 5 > „Be van fejezve a nagy mű, igen, a gép forog, az alkotó pihen...” S végleg, immár másfél évszázada. De a mindenkori utódokat folya­matosan dolgoztatja, munkássága, személyi­sége, szellemi öröksége, kivált „Az ember tragédiája” vizsgálatra, elemzésre, méltatás­ra késztet halála pillanatától, ki tudja még meddig, beláthatatlan ideig. 150 éve hunyt el Madách Imre s ebből következik, hogy a 2014-es esztendő Madách-emlékév - soka­dik már a sorban, hiszen ünnepelni szokás születését s megemlékezni haláláról, a Tragé­dia megszületéséről, bemutatásáról. Olyany- nyira szokás, hogy 1964-ben Csesztvén zász­lót bontott, útjára indult a legújabb kori Ma- dách-kultusz, amelynek az idén éppen ötven esztendeje. Kettős évforduló ez tehát. Legalábbis Nógrádban. Az emlékőrzés itt nemcsak kö­telesség, hanem szívügy, küldetés is. S törekvés meg­látszik az idei programon is, hiszen a Madách-év ezúttal is olyan, olyanná lesz, ami­lyenné földijei teszik, tesszük. Madách írói zsenialitását, je­lentőségét fémjelzi a több könyvtári irodalom is, amelyet a Tragédia kiváltott. Az alkotóról illetve a műről gondolkodók, to­vábbgondolok sorát Handó Péter is gyarapította, amikor nagy fel- készültség birtokában s nem kis elhatározással, nekibuzdulással megvalósította az öt évig érlelt ötle­tét: megírta a „Szín-tézisek” című, „Tragédia­monológok Madách Imre szellemében” alcí­mű opusát, amelyet a közelmúltban a Napkút Kiadó önálló füzet formájában, a „KÁVA-TÉ­KA” 83. kiadványaként mintegy ötven oldal­nyi terjedelemben jelentetett meg. A szerző 1961-ben született Salgótarjánban. Élete első évtizedei Zagyvarónához kötődnek. Jó né­hány éve már Sóshartyánban él családjával: feleségével - aki könyvtáros - és két felnőtt, felsőfokú tanulmányokat folytató gyermeké­vel. Dolgozott a József Attila Művelődési Köz­pontban szakmunkásként, korábban nagy szerepe volt a Balassi Bálint Asztaltársaság életre hívásában. Bár a műszaki egyetemmel is kacérkodott, diplomát a Miskolci Egyetem művelődésszervező és kulturális antropoló­gus szakon szerzett. E tanulmányokból és a sok-sok olvasmányból fakad tudása, művelt­sége. Éveken át volt a Palócfóld szerkesztője. Utóbbi években következetesen ápolja Pál Jó­zsef szellemi örökségét, megalakította és mű­ködteti a Pál József Alkotói Kört. Heteken át foglalkoztak Hamvas Béla „Karneválijával. Handó Péter első könyve, a „Képek egy feled­hető jelenből” 1992-ben jelent meg, ezt egy újabb verseskötet a „Jelen a felejthető képek között” követte 2007-ben. Rá egy évre látott napvilágot az „Alvó konfliktusok mezején” (alcím: „Interkulturális kapcsolatok Sóshartyánban”) és 2011- ben a „Lezáratlan szavak” című esszé és tanul­mánykötete. Közben me­nedzselte, szerkesztette Marschalkó Zsolt emlé­kének ajánlott „Rebbe­nő madár”, majd a „Dombok mögött” cí­mű, lírai-képzőművé­szeti könyvecskéket. „Sokat írok, keveset publikálok” - nyi­latkozta egy he­lyütt, pedig szá- — mos helyen talál­kozni a nevével internetes fórumokon, gyak­ran a balatonfüredi Tempevölgyben, a Pmznovszky Mihály főszerkesztette folyóirat­ban és természetesen nógrádi lapokban. Em­lékezetes írása jelent meg az „Élet és Iroda­lom” hasábjain a falusi létmód anomáliáiról. Jelenleg regényötleteket fontolgat... Handó Páter „Szín-tézisek”-je a Szerdatár­saság Irodalmi Kávéház legutóbbi összejöve­telén került terítékre. Az író szóban is kifej­tette, megerősítette, ami a könyv hátsó borí­tóján a szándékáról, módszereiről olvasha­tó. Az eleve az emberiség nagy történelmi, erkölcsi dilemmáit feszegető Tragédia kérdé­seire apellálva fogalmazta meg a monológo­kat, amelyek ott kezdődnek, ahol a madáchi színekben a párbeszédek befejeződnek. Az utolsó szavak fonalát veszik fel és görgetik tovább. A drámakölteményből képzett átme­netekben az Úr, Lucifer, Ádám, Éva és a Föld Szelleme kibeszéli magából a fölgyülemlett gondolatokat és látómezejébe vonja a jövőt. Játék, mondhatni kísérlet ez a mű. „tegyen a befogadása is az! Kísérlet a folytatásra. Ol­vasása és továbbírása révén. ” A rendezvényen a Zenthe Ferenc Színház tagjai működtek közre az alapmű illetve Handó Péter írásának részleteivel, de az il­lusztrációs „műsorba” - újszerűén! - a kö­zönség is bekapcsolódott. Csongrády Béla Handó Péter (jobbra) könyve bemutatóján a Szerdatársaság Irodalmi Kávéházban. Balra Sándor Zoltán előadóművész, szerkesztő. Miroslaw Lipowski (balról) és Jan Kufa Kicerok a jablunkovi fotóklub képviseletében érkeztek a nógrádi megyeszékhelyre Az átlagosnál messzebb­ről, Csehországnak a len­gyel határhoz közel eső egyik városából, Jablun- kovból érkeztek azok a kiállítók, akiknek képei jelenleg a Salgótarjáni Fo­tóklubban láthatók. Mint a megnyitóünnepségen a Nógrád Megyei Fotóklub Egye­sület elnöke, Homoga József el­mondta, az ismeretség, barátság a szlovákiai Ruzsomberokból (Rózsahegyről) származtatható, ahol néhány évvel ezelőtt elpször egy fotótáborban találkoztak 1 cseh kollégáikkal. Azóta á két klubnak már volt csoportos kiál­lítása oda-vissza, ezúttal viszont két egyéni kiállító fotóit fogad­ták a tarjáni vendéglátók. Jan Kufa Kicerok alapító tagja az 1987 óta működő jablunkovi fotóklubnak. Alihoz képest, hogy a „szűz erdő” a kedvenc témája, az emberarcok is érdeklik. Oly­annyira, hogy ezúttal csupa kü­lönböző generációkat képviselő remek, markáns portré szerepel a neve mellett. Miroslav Lipowski viszont főként természetfotókat állít ki, de a felvételei között ott vannak azok a képek is, amelye­ket előző itteni útján Salgótarján­ban - a kálvária alatti Szent Ist­ván szobornál vagy Somoskőn az aradi vértanúk emlékhelyén - készített. A fotóklub hagyományai sze­rint a 449. kiállítás anyagai, pre­zentáló, két, fpjfögráfus emléklap­ban részesült. Nevükben' Jan Küfa Kicerok köszönte meg a szá­mukra igencsak emlékezetes fo­gadtatást, vendéglátást. Az újabb találkozás még erősebbre fűzte a két klub közötti szakmai és embe­ri kapcsolatokat. - csébé ­„...mi az a másfélszáz esztendő?” „Semmiség... ”Legalábbis annak a cikknek a címe és tartalma szerint, amelyet Szászi Zoltán írt a Palóc­fóld 2014/2-es számában. A „Kép-tér” - valamint a „Ta­lálkozási pontok” - hagyományos rovat elnevezése mellé ezúttal oda került egy név és egy szám is: „Ma­dách 150”. Ez arra utal, hogy mindkét rovat foglalko­zik - mint a Palócföld mindig is tette az alapítása óta eltelt hatvan év során - Madáchcsal, még pedig az idén azon különös ok nyomán, hogy a Tragédia-költő éppen százötven éve fejezte be földi pályáját és nyug­szik abban a Rigele Alajos szobrával ékesített sírkert­ben, amely a család egykori alsósztregovai kastélyá­hoz kapcsolódott. Az ősi fészek már régen emlékmú­zeum, amelyet ez év március 26-án minden elemében felújítva, új, látványos, korszerű és rendkívül tanulsá­gos kiállítással berendezve adtak át ismét a közönség­nek. S a felvidéki Szászi Zoltán éppen arról ír, hogy milyen nagyszerűen sikerül t Jarábik Gabriella múze­umigazgatónak, Pmznovszky Mihály és Kovács Anna irodalomtörténészeknek, Stefan / lolcik történésznek, az enteriőrt létrehozó Juhász Tibornak és Koczka Ist­ván képzőművésznek a nyilvánosság elé tárni Ma­dách halhatatlan életművének érdemeit, értékeit. „Hangulatjelentés” a csesztvei új Madách-kiállításról Az alsósztregovai megnyitó azonban már a második felvonása volt annak a „Közös örökségünk: Madách” cí­mű európai uniós projektnek, amelybe 2011/12-ben a nógrádi megyei emlékhely, a csesztvei múzeum - ahon­nan a legújabb kori Madách-kultusz ötven évvel ezelőtt elindult - felújítása is beletartozott. Erről A „másik” Ma­dách címmel a Salgótarjánból elszármazott Debreceni Boglárkának beszél Kovács Ida, a Petőfi Irodalmi Mú­zeum munkatársa, aki Kemény Gyula látványtervező­vel együtt megálmodta ,y\z emberiséghaladt, ha a küz­dő egyén nem vette is észre ” mottójú koncepciót és a mai kor igényei szerint kivitelezte az új kiállítást A „Kuta­tóterület" című rovatban két - ugyancsak figyelemre érdemes - tanulmány látott napvilágot Horváth Kor­nélia budapesti irodalomtörténész, egyetemi oktató „Weöres Sándor és a „forma” címmel értekezik alapo­san dokumentált írásában. (A Petri György költői nyel­vét elemző könyvét, poétikai monográfiáját ugyanezen szám „Ami marad” rovatában Kappeller Rita ifjú kriti­kus mutatja be.) A losonci Ardamica Zorán író, költő, műfordító utóbbi minősében járja körül azt a témát, hogy jelent e más jellegű feladatot a fordítás, ha az ere­deti alkotás szerzője álnév mögé bújik. A „kávéházi szegleten” című versrovatban zömmel fiatal költők társaságában jó volt újra találkozni a sal­gótarjáni gyökerű Dukccy Nagy Ádám verseivel, mégha azok szomorú hangulatúak is. A prózarovatban a mis­kolci Műút szerkesztője, a kisbetűs kábái lómat gya­kori, Kötter Tamás budapesti ügyvéd viszont új szer­zőnek számít. Az „Ami marad”-ban - a már említett könyvön kívül - a szintén Tarjánból Pestre került mu­zeológus, Sulyok Bernadett Molnár Krisztina Rita ver­seskötetét mutatja be s szó esik a szlovákiai Puntigán József „Csontváry és Nógrád” című könyvéről is. A lap­számot a Salgótarjánban élő Földi Gergely festőművész néhány műve és a csesztvei Madách-kiállítás enteri­őrje illusztrálja. Cs. B. „Madách tehetségei” Molnár Zsanett stílusosan az isko­la névadóját, Madách Imrét örökí­tette meg Ezzel a címmel nyílt meg a Jó­zsef Attila Művelődési és Konfe­rencia-központ belső klubjában az idén kilencvenéves Madách Imre Gimnázium és Szakközép- iskola tanulóinak rajzaiból, fest­ményeiből, grafikáiból összeál­lított kiállítás. A harminchét mű­alkotást huszonhárom 11. illetve 12. évfolyamos diák készítette. Anderko Anna, Balogh Bea, Gajd­ár Nikoletta, Gebúr Norbert, Ki­rály Anna, Molnár Adél, Molnár Zsanett, Szabó-Boros Anna, Szőllősi Krisztián, Vasas Bálint, Fass Tifani, Zengő Ádám vala­mint Babka Zsófia, Bibók Eszter, Ferov Barnabás, Fodor Dominik, Góga Bernadett, Gubán Dóra, Hrabina Fanni, Kazareczki Melit­ta, Oláh Kinga, Rozgonyi Márton és Telek Veronika ígéretes, akár még izgalmasnak is tekinthető munkái azt igazolják, hogy nem volt hiába a speciális rajz illetve vizuális kultúra tantárgy emelt óraszáma. A tanulók - mint Kele Szabó Ágnes tanárnő megnyitóbeszé­dében hangsúlyozta - jól hasz­nosítják született képességeiket, talentumukat, de fogékonyak a stúdium nyújtotta új elméleti, művészettörténeti ismeretekre, szakmai, technikai, műfaji taná­csokra is. Az átlagosnál jóval ér­zékenyebben reagálnak a kör­nyezetükre, a társadalmi való­ságra s rendkívül kreatív mó­don, önmagukon átszűrve for­málják különböző műfajú képpé az őket ért élményeket, benyo­másokat. Műveik nem feltétle­nül gyönyörködtetnek, de min­denképpen szólnak valamiről, üzennek valamit. A legtehetsé­gesebbek közül többen részesül­tek már eddigi életpályájuk so­rán is különböző díjakban me­gyei, regionális, sőt országos ver­senyeken, megmérettetéseken. Bár némelyeknek jó esélyük van rá, nem lesz mindegyikükből művész, ugyanakkor a tanulta­kat akár más pályán, akár a ci­vil életben is sokféleképpen tud­ják hasznosítani. A tehetség természetesen egyéb módon is megnyilvánul­hat - mondta Kele Szabó Ágnes és utalt a kiállításmegnyitón más művészeti ágban közremű­ködő diákokra, jelesül Anderko Annára, aki népdalt énekelt és a Szabó-Boros Anna - Kazareczki Mihály néptánckettősre, a Nóg­rád Táncegyüttes tagjaira. A ta­nárnő megköszönte az alkotó­munka támogatását a szülők­nek, a családoknak, barátoknak, kollégáknak és ugyancsak kö­szönetét mondott a befogadó in­tézménynek, konkrétan Iványi Zsuzsanna munkatársnak az év végi számvetést jelentő kiállítás - amely szeptember 9-ig látható -megrendezéséért. dyb A kiállításmegnyitón Szabó-Boros Anna - Kazareczki Mihály néptánc­kettős is közreműködött ♦ 9 jM # m ■ ás ■ M jr m M 9 W |VIH A j%nf| 4% 1 m ff 4% #1 * ■ I jv 9\M fJh u #1 m ■ I mm ^7in»TP7i\PK n niirim PVTflrniiiflí II wCilll v wlil w vlllll M UHlf IU \9 W I I vJIM.B Igjpr 11 1 wr mt V W V w/ 11 %J| Jvp Vif 1 M

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom