Nógrád Megyei Hírlap, 2014. június (25. évfolyam, 126-149. szám)
2014-06-06 / 130. szám
Gyászmunkát végzett Salgótarján „Nem lehet még egyszer olyan korszaka városunknak, amely eltakarja lakói elől Trianon kálváriáját...” „Akit magyarnak teremtett az Úristen, és nem fogja pártját nemzetének, nem derék ember” - idézte gróf Széchenyi Istvánt az összetartozás ünnepén a szónok, Székyné dr. Szrtrémi Melinda. A salgótarjáni polgármester az országzászló emlékhelyen tartott trianoni megemlékezésen arra hívta fel a szép számú közönség figyelmét, hogy feladatunk a felnövekvő nemzedékek magyar önazonosságának megőrzése, továbbá arra, hogy a trianoni döntés máig feldolgozatlan emlékként él a magyarokban, mert nem tudtuk elvégezni gyászunkat. A polgármester a nemzettudat erősítésében a hiteles történelemtanítás mellett a Határtalanul-program kirándulásait kiemelt fontosságúnak nevezte. Mint mondta: „ha egy salgótarjáni fiatal átéli, mit jelent egy anyanyelven beszélni egy nagyenyedi vagy egy kolozsvári kortársával, ha hiteles választ talál múltunkat kutató kérdéseire, másként szemléli majd a világot, s elítéli azt a honfitársát, aki elárulja hazáját, elítéli azt, aki a kettős állampolgárság ellen kampányol, elítéli azt, aki Brüsszel segítségével akarja hazáját eladni, elárulni.”- Nekünk ebben van óriási felelősségünk, hogy hosszú, fáradságos munkával felneveljünk olyan nemzedékeket, amelynek tagjai kivetik maguk közül a „nem derék embereket” - fogalmazott Székyné dr. Sztrémi Melinda, aki az összetartozás napján hangsúlyozta: Trianonnal csendre ítéltettünk, majd utolsó reményfoszlányainkat is eltiporták a második világháborút lezáró, újabb igazságtalanságokkal terhelt döntések. Az 1945 utáni rendszer pedig végképp nem szerette a Tri- anon-kérdést. A probléma felvetése nacionalizmusnak minősült és a rendszer alapproblémáit feszegette volna, a szomszéd országok testvérpártjaihoz való viszonyt rongálta volna meg. Sokáig nem beszéltük teszemét, bozót és végül erdő takart a városlakók elől feledtetve a Feltámadás-barlang üzenetét. A polgármester bejelentette: összekötik a kálváriát és az országzászló emlékhelyet.- Hisszük, hogy nem lehet még egyszer olyan korszaka városunknak, amely eltakarja lakói elől fizikálisán és lélekben egyaránt Trianon kálváriáját, a magyar feltámadás barlangját. Mert nem mondhatunk le arról, hogy a trianoni döntéssel szemben újraépítsük és védjük nemzeti összetartozásunk tudatát. Mi itt a határ mentén a nemzetek Európájában hiszünk, ahol a határ nem elválaszt, hanem összeköt - fogalmazott a polgár- mester.- Két veszély is leselkedik ránk: az egyik a felejtés, a másik a sehová sem vezető önmarcangolás - rá Székyné dr. Sztrémi Melinda, Salgótarján polgármestere mutatott hát ki Trianont, pedig két veszély is leselkedik ránk: az egyik a felejtés, a másik a sehová sem vezető önmarcangolás. A szónok arra intett, hogy a fájdalom természetes érzése mellett ezt az alkalmat is meg kell ragadni, hogy erősebbé tegyük a közösségünket. Trianon ugyanis akkor válik fátummá, ha elfogadjuk, hogy vereségre vagyunk ítélve. Mérföldkőnek nevezte a polgármester a 2010- es parlamenti döntést, amely 2010. június 4-én, a trianoni békediktátum aláírásának 90. évfordulóján lépett hatályba, s a nemzeti összetartozás melletti tanúságtételről szól. Ennek elfogadásával az országgyűlés kinyilvánította: „a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme.” A beszédben elhangzott az is, hogy a határ menti városok polgáraiban, így Salgótarjánban is mélyebben él a trianoni döntés tragédiájának emléke, továbbá, hogy az elmúlt évtizedek kommunista diktatúrája elnyomta a polgárokban a város és a haza szeretetét, s elfojtotta elszakított nemzettestvéreink iránti érzéseinket. Ennek ékes bizonyítéka a salgótarjáni Trianon Kálvária sorsa, amelyet évtizedeken át * Még mindig félárbocon az Országzászló Trianon után addig sohasem hallott fogalmakkal - anyaország, határon túli honfitársak, magyarverés - kellett megismerkednie a magyarságnak - hangzott el a balassagyarmati ünnepségen- Diktátum volt, és az is maradt a mai napig - ezekkel a szavakkal jellemezte a trianoni békeszerződést dr. Szakács Zoltán, a Civitas Fortissima Kör elnöke a nemzeti összetartozás napja balassagyarmati, központi megemlékezésén. H. H. ___________________________ Ba lassagyarmat A Palóc Múzeum előtti Országzászlónál rendezett eseményen a lokálpatrióta szervezetvezetője előbb rövid történelmi kitekintést tett, felvázolva a folyamatokat az első világháború kitörésétől egészen 1920. június negyedikéig. Hozzátette, Trianon után olyan, addig sohasem hallott fogalmakkal kellett megismerkednie a magyarságnak, mint anyaország, határon túli honfitársak és magyarverés. Az előadó felelevenítette a mögötte lévő Országzászló históriáját, amely tökéletesen mutat- j a, milyen következményekkel j árt a nemzet széthullása. A köveit 1945 után széthordták, hogy aztán a Vitézi Rend kezdeményezésére csak 2004-ben állítsák vissza régi helyére. Dr Szakács Zoltán kiemelte: rajtunk múlik, mikor érünk el odáig, amikor a félárbocra eresztett zászló majd ismét a hágcsó tetején lobogva hirdetheti a magyarság összetartozását. Az ünnepség során hazafias verses-zenés ösz- szeállítással felléptek a Gyarmati Színkör és a Tormay Cecile Irodalmi Társaság tagjai. Nem siránkozni kell ■ ■■ Tóth János polgármester a trianoni döntés megszületésének körülményeit és következményeit idézte fel Diósjenőn, a nemzeti sorsfordulókra való emlékezések nagy részét a református templom előtti parkban tartják. Itt található ugyanis az első világháborús hősök obeliszkje, az 1956-os forradalom emlékműve, s a templom bejáratánál látható az 1848-as szabadságharc hőseinek márványtáblája is. Az park a nemzeti összetartozás napján ismét emléke- zőket fogadott. V. J. ~ DiÓSjenŐ. A község önkormányzata szervezett a máig fájdalmas trianoni döntés évfordulóján egy koszorúzó megemlékezést. A himnusz elhangzását követően Tóth János polgármester idézte fel a trianoni döntés megszületésének körülményeit és következményeit. GottfriedRichárd református tiszteletes is az 1920. június 4-én, magyar idő szerint 4 óra 32 perckor történt eseményekről szólt, amelyek mély sebet ejtettek hazánkon. Az elmúlt kilencvennégy év során e tárgyban felvetődő kérdésekre többnyire rossz válaszok születtek. Ma a jó válaszért kell tennünk, hiszen nem lehet pusztán csak keseregni, siránkozni, hanem emlékezni és emlékeztetni kell. Győry Csaba plébános családja történetéből vett eseményeket idézett fel, hiszen nagyapja a Hunyad vármegyei Petrozsényban élt, s az ő elmondásából ismerhette meg a valós történéseket. Hangsúlyozta, hogy az a feladatunk, hogy az emlékezésből erőt merítsünk, és soha ne tekintsük a határon kívül rekedt magyar testvéreinket románoknak, szlovákoknak. Az egykori Magyarországnak hatvanhárom vármegyéje volt. Diósjenőről épp hatvanhárman nem tértek vissza a háborúból. Minden vármegyénkért egy diósjenői hős adta az életét. Az emlékezés a koszorúk elhelyezésével zárult. V / ■
