Nógrád Megyei Hírlap, 2014. június (25. évfolyam, 126-149. szám)

2014-06-23 / 143. szám

o r n 2014. JUNIUS 23., HÉTFŐ Egy hét a vadászat jegyében Vadászismereti tá­bort rendeznek 8-16 éves korú gyerekek számára a Diósjenó'i Erdei Szabadidőparkban júli­us 6. és 12. között. A kempin­gen résztvevők megismerked­hetnek hazánk vadászható ál­latfajaival, a vadászati módok­kal és a természetvédelemmel. Megtanulhatják a különböző vadak hívását, és részt vehet­nek a vadlesen, a lövészeten, valamint ellátogathatnak a nógrádi Vadasparkba is. A tá­bor díja tartalmazza a napi há­romszori étkezést, az egész na­pos folyamatos folyadék után­pótlást és sok zöldséget, gyü­mölcsöt. Sőt lehetőség van spe­ciális étrend kialakítására is, amennyiben ezt az igényt elő­re jelzik a szülők! A tábor leg­alább tíz fő részvételével indul, és jelentkezni már csak június 25-ig lehet! Emlékezni és emlékeztetni gyűltek össze Táncgála Slécséliy. A szécsényi T.C.D. Táncegyüttes, Deák Réka tánc­tanár növendékei június 27-én 17 órakor a helyi művelődési ház nagytermében tartják ha­gyományos gálaműsorukat. A műsorban meghívott vendég­ként közreműködik DeákLotti és Jakus Dániel. „A Holocaust nem egy történelmi esemény. A Holocaust kívül van a tör­ténelmen. Tökéletesen ir­racionális esemény. A Ho­locaustról igazán csak a hallottak tudnának me­sélni!” - hangzott el egy túlélő visszaemlékezésé­ből vasárnap a Holocaust 70. évfordulója alkalmá­ból rendezett megemléke­zésen a salgótarjáni zsidó temetőben. Salgótarján. Az emberi léte­zés és kultúra alapja az emléke­zet. Akinek nincs emlékezete, nem él, mert maga az emléke­zet az élet. Ez hozza létre az egyén esetében az önazonosság tudatát, az öntudatot, a közös­ségben a valláshoz, népcsoport­hoz, nemzethez tartozás fel­emelő és olykor tragikus érzel­meit, a valahová tartozást, a „mi” élményét. Akinek nincs emlékezőképessége létfelejtés­ben él, elfelejti, mi történt vele, honnan jön és hová megy. Nem él, csak kallódik, a mindig elillanó pil­lanat örök elmúlá­sában sodródik. A holokauszt emlékév a felejtés és a közöny ellen akar tenni. Úgy, hogy a megbocsát­hatatlan és jóváte­hetetlen bűnöket, bűnösöket megne­vezi, az ártatlan áldozatok mártíromsága előtt fejet hajt. Lehetőleg úgy, hogy összegyűj­ti, számba veszi, leírja és kiad­ja, felolvassa, illetve kimondja minden egyes magyarországi áldozat nevét a legkisebb falu­tól a világvárosig, a gettóktól a téglagyárakon, a vasútállomás­okon keresztül a gázkamrákig, a tömegsírokig - fejtette,ki egyebek mellett Székyné dr. Sztrémi Melinda polgármester. A település vezetője hozzátet­te: a kulturális, vallási, nemzeti, etnikai önazonosság szabadsá­gának határa a másik léte. Ha ennek megsemmisítésére tör va­laki, bűnt követ el. Minden sze­mélyiség, élet önmagában érték és csoda, a létezés csodája. Min­den erőszakkal elhurcolttal ke­vesebben és kevesebbek lettünk, bárhogyan is számoljuk az áldo­zatokat, mert egy emberélet ki- ontása is sok, s fóifoghatatlanul pótolhatatlan a hiány. A város első emberének em­lékező gondolatait követően Davidovics László rabbi jelölt tartott mártír istentiszteletet, amelynek keretében elmondta azt is:- Ma itt emlékezni és emlé­keztetni gyűltünk össze. Nagyon fontos emlékezni azoknak, akik átélték vagy valamilyen családi kapcsolatban hallottak a borzal­makról. Azonban azért is jöt­tünk össze, hogy végre azokat, akik másképp vélekednek, em­lékeztessük ezekről a szörnyűsé­gekről, illetve mi mindent kell megtenni annak érdekében, hogy soha többet ne történjen ilyen tragédia. A „shalom” (bé­kesség) szó pedig legyen mind­ünknek az örök életmutatója és mindannyiszor gondoljuk át, hogy ha olyat látunk, amelyben az antiszemitizmus vagy bármi­lyen más gyűlölet előjönne, ak­kor mindvégig a békeséggel kö­zösen együtt tudjunk harcolni a rossz ellen - zárta szavait. Ezt követően három túlélő visszaemlékezését olvasták fel, majd elhangzottak a salgótarjá­ni gyermekáldozatok nevei, és felavatták fényképes tablót, amin a városban született gyere­kek fotói szerepelnek, akiket 1944-ben a holokausztban meg­gyilkoltak. A gyászszertartás pe­dig az emlékezés köveinek elhe­lyezése után a „kaddis” imádság elmondásával fejeződött be az emlékfalnál. (Szigeti András) Lépcsőházban garázdálkodott Garázdaság vétség elkövetésének megala­pozott gyanúja miatt folytatott eljárást egy 44 éves férfi ellen a városi rendőrkapitányság bűnügyi osztálya. A helyi la­kos egy emeletes ház lépcső­házában hangosan kiabált, a bejárati ajtót ütötte,majd több­ször belerúgott a közelmúltban Balassagyarmaton. Ezt követően a lépcsőház ka­pucsengőjét széttörte, vezetéke­it kiszaggatta és ezzel használ­hatatlanná tette, majd leszakí­totta az ott elhelyezett fém újság­tartó állványt a falról.- A hatóság a napokban le­zárta a nyomozást és az ügy iratait vádemelési javaslattal küldte meg a Balassagyarmati Járási Ügyészségnek - tájékoz­tatta lapunkat Dankóné Nagy Éva rendőrségi szóvivő. f KslSYENDEGLé ts $ )Ukkzíútt7Z. Tele-fm: 01,-70/ HWiÍENÖ 2614. JUNiUS 23 - 28. ft\nenü ám: ft, kiszállítással: LEO ft HÉTFŐ Zölépákfézdík - pörkölt ftzíkpck (rizsfdfiÁjt) KEDD őiirluriujuUátí MexikJi tékám - rizs i > mm babjuUjás Hakes tészta mmm ^ofnöívleVes hdptjnM áMM sav i > , > 1 > í > < > i > > > i * i > • > i * ■ > ■ > • > ■ t < > <> i > i > Ék V Ve úsltáts Túrh sztrapacska ZröleVes mmmmmmmmm jS w azóta egyre bővült a kapcsolat, most már állandó az oda-vissza járás a családok között. A dejtáriak szíves meghívást is kapnak őszre a „friss” testvérek­től. Ezután tizedik születésnap­ján köszöntik a község közis­mert kórusát, a Szivárványt. Gyönyörű dalok hangzanak fel, többek között az egykor a falu­ban kántortanítóskodó Luspay Kálmán szerzeményét. Harmadik nap: szombat. Dél­előtt „hídverő” kerékpártúra az Ipolyon túlra. Araszolnak is át a bringások a másik partra. Jelké­pezve, hogy a folyó immár össze­köt. Délután helyszín a focipálya. Az egyre erősödő szél kitartóan lengedezteti a kifüggesztett címe­Hegedűs Henrik- Sztranyovszky Béla (Folytatás az 1. oldalról.) Első nap: csütörtök. Ki­rándulás Budapestre. Az ipolybalogi, ipolykeszi, nagy- csalomjai, tusnádi, valamint a Szeret Klézse Alapítvány szerve­zésében érkezett csángó gyere­kek, illetve persze a házigazda, dejtári „lurkók” fején virító kék sapka, így bámulják a parlamen­tet, barangolják be a Hadtörté­neti Múzeum kiállítótermeit, te­kintenek fel a nagy elődökre a Hősök terén. Második nap: péntek. Délelőtt a gyerekeké a főszerep. A gyar­mati börtön dolgozói kutyás be­mutatót tartanak nekik, nagy a kacagás, amikor a németjuhász ledönti „áldozatát”. Vidám sor­versenyek következnek, s íme a „krumpliorrú” bohóc előtt hosz- szú sorban gyülekeznek az apró­ságok a megérdemelt csavarodó luficsodákra várva. Délután a művelődési házba költözik át az ünnep. Itt Smitnya Sándor dejtári polgármester, és Tusnád első embere, Rafain End­re aláírja a testvér-települési megállapodást. Megtudjuk, tíz éve véletlenül szálltak meg dejtári zarándokok Tusnádon, és rekel Bállá Mihály országgyűlési képviselő mond köszöntőt, majd az előző nap egyezményt megkötő polgármesterek is szólnak a hall­gatósághoz. Majd jönnek sorra a fellépők. A tusnádi gyerekek gyö­nyörű népviseletben tündökölnek. Negyedik nap: vasárnap. Úr­napi szentmise és körmenet. Ke­délyes öregfiúk focimeccs, és el­jön a búcsú pillanata. Lehet, né­hány szem igencsak könnyes. De nemsokára újra találkoznak a barátok. Hiszen határtalanul találkoztak most, és határtalan marad a kapcsolat. v 1 I ? ?f • 'lvpi*«#8 " í k |l#tt f A M i*? í|# 4% Smitnya Sándor (balról) és Rafain Endre I a megállapodási okmányokkal ^ JÍÉlfa ■ | - 6 . A sr uletesnapos Szivárvány kórus fellépése mából tartottak megemtekezéséjf^ a salgótarjáni zsidó temetőben '

Next

/
Oldalképek
Tartalom