Nógrád Megyei Hírlap, 2014. június (25. évfolyam, 126-149. szám)
2014-06-20 / 141. szám
Életpálya a sport szolgálatában Akiről már régen hallottunk - Nyolcvanéves Praznovszky György A Salgótarjánban éló' Praznovszky György a mai napon ünnepli a nyolcvanadik születésnapját. Több sportágba is belekóstolt, és fél évszázadot dolgozott a megye sportéletében. Az eredményes tevékenységét több megyei- és országos kitüntetéssel ismerték el. Balogh Tibor Praznovszky György szülőhelyén, Salgótarjánban járt iskolába, itt kötelezte el magát a sporttal is. A Madách Imre Gimnáziumban osztálytársa volt Dávid Róbert, az SBTC későbbi remek labdarúgója, Prouza Ottó, a sokszoros válogatott röplab- dázó, olimpikon és Tuska István, a kiváló tornász.- Gimnáziumi éveim alatt röplabdáztam, rögbiz- tem, futballoztam, kosárlabdáztam is, de leginkább atletizáltam, rövidtávfutó voltam a Salgótarjáni Vasasban - eleveníti fel a múltat Praznovszky György. -Abban az időben nagyon szerettük a mozgást, ekkora vezethető vissza a sportszeretetem kialakulása is. Az érettségi után 1952-ben az acélgyár pénzügyi osztályán kezdtem dolgozni, folytattam a versenyzést és bekapcsolódtam az atlétikai szakosztály, valamint a megyei aüétikai szövetség munkájába, amelynek főtitkára, s versenybírója is voltam. Már akkor a sport határozta meg az életemet, hiszen részt vettem nagy sportmozgalmak szervezésében is, így példaként a Munkára Harcra Kész (MHK) mozgalmat említeném. A sportember 1954 őszén bevonult katonának, majd két év után visszatért az acélgyár pénzügyi osztályára, ahol a munka mellett az atlétika és a sportszervezés töltötte ki’idejét. A Salgótarjáni Vasas, SSE, majd az SKSE (névváltozásokon ment keresztül az egyesület - szerk.) aüétikai szakosztályában végzett tevékenysége mellett 1968-ig ellátta a megyei szövetség főtitkári teendőit is. Munkájának fontos részét képezte a rendezvények pénzügyi lebonyolítása is, és ennek köszönhetően került 1964-ben a megyei sportvezetésbe a pénzügyi csoport élére, ahol harminc évig dolgozott.- Akkor magam sem gondoltam, hogy nyugdíjázásomig ezt a munkakört töltöm be - hangsúlyozta. - Sok elvárásnak kellett megfelelni, hogy az ember, tisztességgel, közmegelégedésre álljon helyt. Az eltelt évek folyamán számos nehéz feladattal kellett megküzdeni, az országos sportvezetés gyakori átszervezése is egyre nagyobb erőpróbák elé állított. A sportmozgalomban folyaPraznovszky György matosan szűkültek a működés pénzügyi alapjai (pl.: a szénbányászat fokozatos leépítése), és egyre nehezebbé vált továbbra is biztosítani az addigra kialakult pénzügyi, létesítményi feltételeket. Azonban jó néhány kellemes élményben is volt részem. Nógrád megye rendezhette meg 1966-ban az országos atlétikai vidékbajnokságot, ugyanebben az évben rendezték meg Budapesten a szabadtéri atlétikai Európa-bajnoksá- got, ahol versenybíróként működtem közre - a futószámokban a negyedik befutó idejét mértem. Egyébként több, mint harminc évig versenybíráskodtam. Sportvezetőként több nagy sport-világeseményen nézőként vehettem részt, így többek között a helyszínen láthattam 1972- ben a müncheni olimpia versenyeit, Prágában 1985-ben a szpartakiád elnevezésű tömegtorna bemutatókat, 1990-ben Milánóban a labdarúgóvilágbajnokság egyik mérkőzését. Számos sportágban részese voltam a megyénkben megrendezett nemzetközi sportesemények lebonyolításának, így például az Ifjúsági Barátság Versenyeknek (röplabda, kosárlabda, labdarúgás), az országok közötti ökölvívó csapatmérkőzéseknek, és a kosárlabda Salgó Kupa ifjúsági tornáknak. Praznovszky György társadalmi munkában a Nógrád Megyei Szabadidős Clubok Szövetségének gazdasági vezetője, majd titkára volt 1991-től 2004-ig. Pénzügyi jártasságának köszönhetően 1993-tól 1998-ig tagja volt a Magyar Atlétikai Szövetség Felügyelő Bizottságának, valamint a megyei atlétikai szövetségnél évekig FB-elnökként tevékenykedett. Több évig sportfelelőse volt a Közalkalmazottak Megyei Bizottságának, 2001-től a Nógrád Megyei Labdarúgó Szövetség Felügyelő Bizottságának elnöke is volt. Nyugdíjasként 2000-2004 között főállásban dolgozott, a Nógrád Megyei Sportigazgatóság sportszakmai munkatársaként, ahol többek között a sportszakember-képzés tartozott feladatai közé. Munkáját számos kitüntetéssel ismerték el. A Testnevelés és Sport Érdemes Dolgozója (1968), a Testnevelés és Sport Kiváló Dolgozója (1970). A Nógrád Megyei Tanács elnöki dicséretben részesítette 1976-ban. Megkapta a Magyar Népköztársasági Sportérdemérem bronz (1974), ezüst (1980) és arany fokozatát (1985), majd 1994-ben Nógrád megye legmagasabb sportkitüntetésével, Bérczy Kár- oly-díjjal jutalmazták.- Úgy gondolom, amit lehetett, azt megtettem a megye sportjáért - hangzik az összegzés a nyolcvanadik születésnapon. - Életem alapelveit úgy érzem munkám során a gyakorlatban is sikerült érvényesíteni: tájékozottság, igényesség és naprakészség. A feleségemet, Máriát is a sport - az atlétika - révén ismertem meg, akivel 52. éve élek boldog házasságban. Két gyermekünk van, Ágnes és Tamás, valamint négy fiú unokánk, Balázs, András, Gergő és Dávid. Nagyon sokat köszönhetek a családomnak, megértésük, támogatásuk nélkül nem láthattam volna el feladataimat. Nagyon sokszor még hétvégeken is egyesületi közgyűléseken, elnökségi üléseken, versenyeken vettem részt. Munkámat mindig szolgálatnak tekintettem, lemondásokkal, ugyanakkor emlékezetes élményekkel.- Hogy miként telnek jelenleg a napjaim? - kérdez vissza végezetül. - Ma is figyelemmel kisérem a hazai és nemzetközi sportéletet. Szeretek rejtvényt fejteni, olvasgatni. Ha az egészségem lehetővé teszi, akkor szeretnék minél többet együtt lenni családommal, elsősorban feleségemmel, gyermekeimmel és unokáimmal. Ehhez kívánunk erőt és egészséget! Egy váltófutás díjkiosztása 1954 tavaszán (balról): Praznovszky György, Kmetyi Ferenc és Farkas Jenő gyalogló Még mindig meredek a Karancs emelkedője... „Egyszerűen nem kopik” - állapították meg vasárnap a nyolcadik alkalommal megrendezett Karancs Királya elnevezésű verseny résztvevői. A Salgótarjáni HKE és a ZENIT SE eseménye az idén negyedszerre közös hegyikerékpáros- és hegyi futó találkozó volt. Két keréken egyenkénti indításos rendszerben, két lábon tömegrajttal rendezték a versenyt. A lebonyolítás módját és a verseny útvonalát tekintve Magyarországon ritkának mondható futam egyre nagyobb népszerűségnek örvend, melyet jól mutat, hogy az idei évben a vendéglátó, rendező egyesület tagjain túl a balassagyarmati Vitalitás SE, a Team 3K Kazincbarcika, a Mátra Biker KHSC és az Ózdi KE színeiben is több versenyző állt rajthoz. Ezen felül voltak indulók a közeli magyarországi és szlovákiai településekről, de Őrhalomból, Dorogházáról, Gyöngyösről, Hernádkakról, Budapestről, Szegedről és Szombathelyről is. A Salgótarján határában található Toyota Kakuk autószalon bejárata és a Karancs csúcsán álló kilátó lába közötti, 4,7 kilométeres, 440 méter szintkülönbséget tartalmazó nyomvonalat az idei évben a hegyikerékpárosok között - az előző nap Budapest mellett megrendezett Crosskovácsi Maraton rövidtáv férfi felnőtt kategóriájának megnyerését követően - a szombathelyi Hattyár Dániel teljesítette leggyorsabban, 23 perc és 29 másodperc alatt, mögötte Hacsi Ákos (Team 3K Kazincbarcika) és Kispál Máté (Salgótarjáni HKE) végeztek. Az elit masterek között Kotroczó Nándor (Salgótarjáni HKE) nyert „kalapemelésre méltó” időeredménnyel, a felnőtteknél a Sátorosbányáról érkezett Simon Marian volt a leggyorsabb. A nyomvonal Elemér-forrás előtti és utáni szakasza markánsan különbözik meredekségében és „tekerhetőségében” egyaránt Ezt támasztja alá a tény, miszerint közel ugyanannyi időbe telik megtenni mindkét szakaszt, miközben a második „etap” távban csak feleannyi, mint az első. Az Elemér-forrásig a Karancs oldalában lévő felhagyott kőbányához vezető út maradványain versenyzik a mezőny, melyen egykoron a követ szállító teherautók is közlekedtek. Ennek következtében ez a szakasz mérsékelt, monoton emelkedésűnek tekinthető, néhány helyen még az aszfalt is fellelhető. A forrás utáni szakasz ezzel szemben szinte végig igen meredek, az Esőházig tartó szakasz napjainkra lényegében a teljes mezőny számára tolós szekcióvá vált - a kövek és vízmosások következtében közel lehetetlen itt kitekerni. A csúcsot az elit és felnőtt kategóriák indulói ostromolták, a többi korosztály „csak” az Elemér-forrásig húzódó 3 kilométeres, 205 méter szintkülönbségű szakaszon versertyzett. A nőknél és a férfiaknál is két junior korú Salgótarjáni HKE versenyző volt a leggyorsabb: Csikány Bianka és Osgyáni Dávid - utóbbi mögött ellenfelei, Itczés Bendegúz és Urbán Bence mindösszesen 2, illetve 4 másodperccel maradtak le. A hobbi masterek között "idén Verbovszky Nándor volt a leggyorsabb, a felnőtt nőknél Kecskés Renáta, a fiataloknál Vágvölgyi Virág és Varga Bence (mindannyian Salgótarjáni HKE) győzött. A futók között a Karancs csúcsáig tartó versenyben Rozgonyi Zsuzsanna (Magyarországi Kárpát Egyesület Salgótarjáni Osztálya) és az Ózdi KE versenyzője, Kriston Bodnár László voltak a leggyorsabbak, utóbbi Langer Olivér (ZENIT SE) és Dr. Bakos Gergő (Salgótarjáni HKE) előtt ért célba. Az Elemérforrást a fiataloknál Kovács Barbara (Hernádkak) és Kiss Attila (Gyöngyös), a 40 év felettieknél Behan Anikó (Hernádkak) és Telek András (ZENIT SE) érték el leggyorsabban.. A pályacsúcs a Karancsra a hegyikerékpárosoknál dr. Bakos Gergő nevéhez fűződik: 22 perc 36 másodperc, a futóknál Langer Olivér tartja a rekordot 25 perc 35 másodperccel. A hegyikerékpárosoknál a 2007-ben, az első rendezés alkalmával beállított rekord megközelítése évről-évre nehezebb, mivel az Elemér-forrás és az Esőház közötti szakasz egyre inkább kövesebbé, nehezebben járhatóvá válik. maga mögé ellenfeleit a juniorok között Az U9-es és Ull-es korosztályoknak Kercseg-laposon rendeztek hagyományos, körpályás futamot a szervezők. A legkisebbeknél Nagy Doroti és Sándor Balázs nyerték a futamot, U11-ben Reichardt Liza (mindhárman Salgótarjáni HKE) és Petrovics Partik (Vitalitás SE) állhatták a dobogó tetejére. A folytatásban a közel száz résztvevő, a szurkolók és családtagok is a szervezők vendégei voltak egy nyársalás erejéig, a Tarján Borház jóvoltából pedig egy kis borkóstolóra került sor. Évről évre vannak, akik „dupláznak" az eseményen, vagyis először két keréken, majd két lábon is teljesítik a távot, idén ezt Kecskés Renáta, laros Zsolt (Mátra Biker KHSC) és dr. Bakos Gergő teljesítette. Kéri István i Dávid szoros versenyben utasította I l f FOTÓ: JUHÁSZ ANDRÁS
