Nógrád Megyei Hírlap, 2014. május (25. évfolyam, 101-125. szám)
2014-05-03 / 101. szám
FOTÓ: DIÓSI JÁNOS Tí z év után - premier előtt. Az előzmények messzire vezetnek: az Acélgyári Olvasóegyletben 1887-ben mutatták be Gern Károly „A vadgalamb” című népszínművét s ez az esztendő jelenti a későbbiekben alaposan kiterebélyesedő színjátszás kezdetét Salgótarjánban. Az elmúlt évtizedekben a városban fokozatosan érlelődött meg a színházalapítás, társulatépítés gondolata, amelyet a dr. Horváth István elnökletével tevékenykedő helyi polgári kör kivált szorgalmazott, képviselt Az alapot jelentő - T. Pataki László és P. Kemer Edit vezette - Vertich Színpadstúdió 2004 tavaszán, éppen tíz esztendővel ezelőtt jött létre, nevében is emléket állítva a legendás Petőfi színjátszók rendezőjének, Vertich Józsefnek. Az első előadásra egy év múlva, 2005. április 28-án került sor a József Attila Művelődési Központban Szép Ernő „Május”-ával. A kezdeti időszakban évente csak egy produkció került színre: 2006. november 27-énMarschalkóZsolt „Zsarnokölők”-je, 2007 októberében pedig a máig is repertoáron szereplő Peter Ensikat-darab, a „Brémai muzsikusok" című mesejáték. 2008. május 28-án volt a bemutatója Arthur L Kopit „Jaj apu, szegény apu...” című abszurd tragibohózatának. Ezt az előadást 2009 elején a bérletes közönség is láthatta. 2009 márciusában „A győztes szolgalegények” című mesejáték szórakoztatta a kicsinyeket Várostörténeti dátumnak számít 2009. szeptember 19-éről 20- ára virradó éjszaka, amikor működésbe lépett a forgószínpad . Ekkor, a „Kultúrházak éjjel-nappal” című program keretében a vertichesek az „Önnek ficereg?...” című groteszk játékot mutatták be. Ebből 2009 novemberében kamarajellegű - amikor a közönség is a színpadon foglalt helyet - előadás is volt. 2010. április 27-én Müller Péter „Márta” című darabja került színre természetesen már a forgószínpad felhasználásával: bérletben 2011 novemberében láthatta a közönség. 2011 áprilisában először Rétságon mutatták be Szávai Attila „Hevimetal, bányaló, tehervonat” című darabját, majd május 27-én Salgótarjánban ugyancsak kamaraszínházi körülmények között is színre került. 2011 novemberében volt a bemutatója „A kíváncsi királykisasszony” című mesejátéknak, amellyel máig turnézik a társulat a megyében és szerte az országban. 2011-ig tartott tehát a Vertich Színpadstúdió hétéves korszaka: két évvel ezelőtt alakult meg a SalgÖbányán született illetve gye- rekeskedett Zenthe Ferenc nevével fémjelzett színház. A születésnapnak egyrészt 2012 április 22-e, a Salgóbányán tartott Zenthe- emléknap, másrészt a 2012. május 29-e tekinthető: ekkor volt T. M. Plautus „A hetvenkedő katona” című vígjátékának a bemutatója. Innentől kezdve már rendszeresen két Zenthe-előadás szerepelt a felnőtt bérletsorozatban. 2012. szeptember 18-án volt az úgynevezett székfoglaló gála jeles elszármazottak illetve a Vastaps- díjasok közreműködésével. Ugyancsak 2012 őszén, november 27-én került színre Albert Camus „Félreértés” című drámája, amellyel a Zenthe először szerepelt Budapesten a Thália Színházban. 2013. január 22-én mutatták be Patrick Marter „Közelebb” című színművét, amely szintén közönség elé került már kamaraformában Is. 2013. június 5-én következett B. Shaw „Sosem lehet tudni” című vígjátéka, amellyel a közelmúltban Debrecenben is vendégszerepeitek. 2013. november 19- én volt a premierje Molnár Ferenc „Testőr”-ének, amellyel idén januárban Zala megyében is jártak már. Ez év január 22-én T. Pataki László: „Kit szerettél, Ádám?” című Madách-művét először a fővárosban a Madách Színház, majd a városi kultúra napi ünnepségen Salgótarjánban is láthatta a publikum. Március 10-én Szophoklész „Antigoné” című drámájának volt a bemutatója, március 20-án pedig „A véndiófa titka” című mesejátékkal kedveskedtek a kisgyermekeknek. A jelentősebb szereplések sorába tartozik továbbá a magyar kultúra napi ünnepségeken való közreműködés: például 2011 januárjában „A magyar nemzet országa” című történelmi etűdsorozat Baglyaskő 700 évéről emlékezett meg, 2012 januárjában pedig a „Fekete város, fehér lélek” című előadás a várossá válás 90. évfordulójának műsorát jelentette. S akkor még nem esett szó a megszámlálhatatlanul sok egyéb fellépésről... A minap tartotta a színház az ez évi Zenthe-emléknapot Salgóbányán, a névadó, a Nemzet Színésze szobránál... A rendszeres feladatok szakmailag megerősítették, emberileg összekovácsolták a társulat helyi, jobbára fiatal és a máshonnan érkezett, tapasztalt, rangos tagjait. .Névsorolvasás” című sorozatunkban valamennyiüket bemutattuk illetve bemutatjuk. A színházzá válás útjának egyengetéséhez természetesen testületi döntések is „A testőr”: a 2013 novemberében bemutatott előadásban Albert Péter, Bozó Andrea, Falati Hedvig szükségesek voltak s nélkülözhetetlen volt - és az ma is - az önkormányzat erkölcsi és anyagi támogatása, a Salgótarjáni Közművelődési Nonprofit Kft. illetve a művelődési központ stábja és kellettek más támogatók is. Személy szerint Székyné dr. Sztrémi Melinda polgármesternek volt és van meghatározó szerepe a színház létrejöttében illetve működésében, a továbblépés feltételeinek megteremtésében... Ezekben a napokban gőzerővel készül a színház az újabb jelentősnek ígérkező bemutatóra: május 12-én a Premier-bérlet, 13-án pedig a Zenthe-bérlet tulajdonosai - illetve a szólójegyek megvásárlói - láthatják Illyés Gyula „Kegyenc” című drámáját Susán Ferenc rendező tájékoztatása szerint egy XX. századi magyar klasszikus olyan művére esett a választásuk, amelyben a szerző Teleki László azonos című, 1841-ben írt szomorújátékát dolgozta át történelmi példázattá. Bár az előadásban .vukótuijNi tómXmtMsi MVNtHorrrwT nagy hangsúlyt kap egy izgalmas szerelmi háromszög is, a lényeg társadalmi, etikai kérdésekre, a hatalomhoz való viszonyra esik. Az előadásban Bregyán Péter Já- szai-díjas színművész személyében új közreműködőt is avarnak. A produkció dramaturgja, Sándor Zoltán elmondta, hogy a mondandó csorbítása nélkül rövidítették a szövegkönyvet, az eredeti három felvonást két részben adják elő. Illyés Gyula legjobb drámája nemcsak egy V. századi római korkép, hanem a jellemábrázolás szép példája is, amelyet a színészek igyekeznek magas színvonalon, élményt nyújtóan megjeleníteni. Csongrády Béla Próbajelenet a „Kegyenc '-ből: Máté Krisztián, Erdélyi Gábor és Csemák János Valami folytatódott... Salgótarján- Egyrészt hetvenöt éves, másrészt egy- esztendős előélete van annak a zenés áhítatnak, amelyet április végén rendeztek az Acélgyári úti, Szent József templomban. Tavaly, az 1938-ban felszentelt orgona háromnegyed évszázados évfordulóján az egész 2013-as évet átfogó rendezvénysorozattal emlékeztek meg a templom történetében nevezetes dátumról. Az eseményeket híven örökíti meg a jelen- és az utókor számára Shah Timor „Szólt és szólni fog...” című dokumentumfilmje. Az esztendő lezártával értelemszerűen a jubileumi program is véget ért, a szervezők azonban úgy gondolták, hogy a felettébb sikeresnek bizonyult kezdeményezésnek - hajóval ritkább esetekben is: áprilisban, májusban, augusztusban és novemberben, de - folytatódnia kell. Elhatározásukat tett követte s máris megtörtént az idei első rendezvény „Előttem az utódom” címmel. A cím kettős értelmű, mert egyrészt a fellépett ifjú orgonistákra vonatkozott, másrészt - mint Varga András atya említette - két korábbi pápa, XXIII. János és II. János Pál szentté avatására is utalt az isteni irgalmasság vasárnapján a jelenlegi Ferenc pápa részéről és a tavaly lemondott Benedek pápa jelenlétében. Varga András plébános köszönetét, fohászt mondott a Mindenhatónak a pápákért és a jövő orgonistáiért. A koncert keretében három Vácról érkezett növendék - Kalló Renáta, Kiss Ágoston és Slezsák János lépett fel. Tanulmányaikat a váci Bartók Béla Zeneiskolában Diósi Tamás, a Salgótarjánból elszármazott orgonaművész, a templom korábbi kántora irányításával végzik. Ő beszélgetett is velük az egyes zeneszámok között. A válaszokból több hasonlóság is kicsengett. Mindhárman nagyon szeretik az orgonát, a hangszerek királynőjét, noha otthonosan mozognak a zongoránál is. Fiatal koruk, civil - középiskolai és egyetemi - tanulmányaik ellenére ilyen-olyan formában az egyházi életben is részt vállalnak. Úgy vélik jól megfér egymás mellett, kiegészíti egymást a két típusú elfoglaltság. Tehetségükről, felkészültségükről egyértelműen tanúskodtak az általuk előadott művek, amelyek bensőségesen hangzottak ugyan, de áthatották, betöltötték a templom falait. Diósi Tamással Varga András beszélgetett: kérdezte új otthonáról, munkájáról, esetleges honvágyáról. Az immár Vácott dolgozó orgonaművész nem titkolt elfogódottsággal beszélt szülővárosáról, Salgótarjánról. Elmondta: kényszerű döntést hozott, amikor Dunakeszibe költözött családjával, mert itt nem volt elégséges számú növedéke. Sok szép emléket, élményt vitt magával, s mindig szívesen gondol a tarjáni egyházközség tagjaira és természetesen szüleire, családtagjaira is. Bár jól érzi magát az új helyen, soha nem kíván innen teljesen elszakadni s nem fogja elfelejteni, hogy honnan indult s melyik templomban orgonáit éveken át Itthonról haza utazik, ha a Duna partja felé veszi útját. A beszélgetést követően Diósi Tamás is odaült az általa jól ismert, gondozott hangszerhez... Végül a zenés áhítat váci szereplői és a helyi vendéglátók erre az alkalomra készített orgonakoktéllel koccintottak a barátságra.- csébé A Vácról érkezett növendékek (Slezsák János, Kiss Ágoston és Kalló Renáta), Diósi Tamás orgonaművész és Varga András plébános ^ gvvarosi Salgótarján orgomN „Biztató a tavaszban” A „Zsongás” című kiállítást a Dornyay Béla Múzeum Városi Galériájában dr. Gréczi-Zsoldos Enikő egyetemi adjunktus nyitotta meg... „...nézd a rétet, a / nagy fényt, | a Feltámadást!... Tavasza / jött új- | ra a földednek: nézd, a nép/dolgozik, szépül a város és vidék... ” írta Szabó Lőrinc a „Tücsökzene” című ciklusának egyik versében és nem véletlen, hogy e szép, a kikeletet megidéző sorokkal indította dr. Gréczi-Zsoldos Enikő egyetemi adjunktus azt a beszédét, amelyet a minap a Dornyay Béla Múzeumban mondott a „Zsongás” című kiállítás megnyitásakor. Tartalmilag és hangulatilag is remekül illettek az alkalomhoz. A megjelenteket Shah Gabriella intézményigazgató üdvözölte, majd Székyné dr. Sztrémi Melinda polgármester mondott köszöntőt. Mindenekelőtt az elmúlt évben életre hívott Városi Galéria jelentőségét méltatta. Egy régen dédelgetett terv valósult meg azzal, hogy kiállító-, elárusító- és találkozóhelyet hoztak létre a helyi és környékbeli képző- és iparművészek számára. Amikor a Salgótarján Megyei Jogú Város fenntartásába került a könyvtár illetve a múzeum, úgy döntöttek, hogy az utóbbi épületében alakítják ki a galériát Ez ugyan elfoglalt egyet a múzeum termei közül, de kárpótlást jelentenek a folyamatos felújítások, fejlesztések. Nem is beszélve arról, hogy milyen lehetőséggel gazdagodtak az alkotók és a művészetbarátok. E helyütt ugyanis nemcsak szó szerint kézzel fogható közelségben lehet látni nívós műveket, de vásárolni is lehet közülük akár ajándékként, akár kinek-kinek saját használatára. A polgármester asszony köszönetét mondott a múzeum munkatársainak és a galéria vezetőjének, Birkás Babettnek - aki egyszersmind kiállító művész is - az eddigi munkáért. Hangsúlyozta: időre, türelemre van szükség, amíg a lakosság hozzászokik e rendszeresen megújuló kínálathoz... Dr. Gréczi-Zsoldos Enikő a tavaszi ünnepkörben megnyílt kiállításról szólva név szerint is említett alkotókat. Kiemelte például Antal András és Czinke Zsuzsa kerámiáit, Somoskői Emese porcelán medáljait, Tordai Nóra gyöngyhímzéseit, Valiskó Ágnes tűzzománc-ékszereit. Az egyedi stílusú és célú, valamint a lakás- díszítő funkciójú alkotások mellett szólt a praktikus használati tárgyakról - falióra, étkészlet, gyertyatartó, szalvétagyűrű stb. - is. Természetesen olyan művészek is megjelennek a galériában, akiket jól ismer és elismer a közvélemény egyéni és csoportos tárlatokról: mások mellett Földi Péter, Földi Gergely, F. Csaba Mária, Gelencsér János, Hertelendi Zsuzsa, Presits Lujza, Újhelyiné Csincsik Orsolya. Egy-egy alkotó- így Losonczy Ildikó - többféle technikával készített művel is szerepel, Tar Róbert pedig új oldaláról is megismerhető. A kiállítás nem homogén, de valamennyi alkotásban művészeti, esztétikai érték testesül meg, amely bárkinek a tulajdonába kerülhet s szobája falán hirdetheti a helyi művészek támogatása révén (is) megnyilvánuló lokálpatriotizmust. A megnyitóünnepségen a Salgótarjáni Kamarazenekari Együttes három tagja - Barabásné Morvái Tímea, Csonka Fruzsina és Tarjáik Vilmos - működött közre egy Coupre- menüett és egy történelmi tánc- quadrille - előadásával... Cs.B. *
