Nógrád Megyei Hírlap, 2014. május (25. évfolyam, 101-125. szám)
2014-05-31 / 125. szám
Újraválasztották jégkorong. A Magyar Jégkorong Szövetség csütörtöki tisztújító közgyűlésén újraválasztották Németh Miklóst elnöknek, megbízatása négy évre szól. Megválasztották az új elnökséget is, tagjai: id. Kovács Csaba alelnök, valamint Ferencz I. Szabolcs, Kolbenheyer Zsuzsanna, Ocskay Gábor, Soltész Miklós, id. Azari Zsolt, Dömötör Róbert és Egri István. A közgyűlésen elhangzott, hogy az idény összes megrendezett eseménye sikeresnek mondható. A felnőtt válogatott a divízió l/A vb-n elért ötödik helyével teljesítette a minimális célkitűzést, bennmaradt. Távlati cél, hogy idővel olyan csapat alakuljon ki, amely képes lesz feljutni az elitbe, és „liftezik” a két osztály között. Az U20-as válogatott elérte a célját, feljutott a divízió 1/B-be a Miskolcon sikerrel lebonyolított vb-n. Az U 18-as fiúk a Székesfehérváron tartott, kiváló hangulatú vb-n jutottak fel a divízió 1/A-ba, ahol nagy feladat lesz a helytállás. A női szakágban a felnőttek bronzéremmel zárták a divízió I/B vb-t, ami szép eredmény a szövetség szerint, az U 18-asok pedig a Káposztásmegyeren rendezett elit vb-n szerepeltek, s bár kiestek, de az, hogy két évig az élvonal tagjai voltak, egészen kiváló teljesítmény. A nőknél a távlati cél az olimpiai szereplés. Az MJSZ megítélése szerint a sportág népszerűsége töretlenül nő, de a nézőszám növelése és a támogatók bevonása továbbra is feladat. íjf 'TcrÍAff rf+A Nem indul a Sopron kosárlabda. Tizenhat idény után ősztől nem indul el az Euroligában a bajnoki bronzérmes Uniqa Euroleasing Sopron női kosárlabdacsapata. Török Zoltán ügyvezető a nyolcszoros magyar bajnok klub szurkolói ankétján belejelentette, hogy visszatérnek a nemzetközi másodosztálynak számító Európa Kupába.- Csökken az Euroliga létszáma, így pont azok a csapatok esnek ki, akik a valódi versenytársaink voltak. Mivel két csoportot terveznek kialakítani, így a három orosz induló mellett előfordulhat, hogy kettővel is egy csoportba kerülnénk. Ez túl nagy rizikó, kigazdálkodha- tatlan költséggel járna - idézte a soproniak honlapja Török Zoltánt. - Mindemellett az erős mezőnyben, lehetőségeinket figyelembe véve nem lehetne reális célként kitűzni a rájátszást, ez pedig soha nem volt jellemző ránk. Reményeink szerint az Európa Kupában sikeresebbek lehetünk, ott a valós helyünk az élmezőnyben van. Az ügyvezető kifejtette, több téren is költségcsökkentést hajtanak végre, mivel a gazdasági környezet miatt több szponzor jelezte, hogy kénytelen visz- szavenni a támogatása mértékéből. A keretet is ennek megfelelően állítják össze. A szezon október elején rajtol, és a magyar-román rendezésű női Európa-bajnokság miatt legkésőbb április 15-ig véget ér. A soproni MKB Arénát júniustól kibővítik, ennek kapcsán Török Zoltán közölte, a csarnok alkalmas lesz arra, hogy egyik otthonául szolgáljon a 2015-ös Eb-nek. Világklasszisok ellen is védett Akiről már régen hallottunk - Cserháti József, az SBTC egykori remek kapusa- Pályafutása alatt rengeteg élménye lehetett, sok kiváló játékossal játszott, és több csúcsot is elért.- Valóban, nagyon sok kellemes élményem volt. A lelkes közönség, amely megtöltötte a nézőteret, Salgótarjánban is sokszor 10 ezer néző előtt játszottunk, és egy-egy mérkőzés népünnepélynek számított. Legkedvesebb edzőm Titkos Pál és GrosicS Gyula volt. A kapusok érzékeny emberek, és ők tudtak bánni velem. Szívesen emlékszem arra az 1961 augusztusi mérkőzésre, amikor Csepelen 4:0-ra nyertünk, pedig csak négyszer mentünk át a hazaiak térfelére. Nyolcvanöt percen át a saját tizenhatosunkon folyt a játék, de minden labda belém akadt. Büszke vagyok arra, hogy 1961. július 30-tól 1965. augusztus 29-ig 114 bajnoki mérkőzésen védtem megszakítás nélkül. Időközben remek sorozatot éltem át 1964-ben, az NB I B-ben 810 percig nem kaptam gólt, és bajnokok is lettünk. Az utánpótlás- és B-válogatottban olyan kiválóságokkal játszottam együtt, mint Lantos Mihály, Machos Ferenc, Tichy Lajos, Novák Dezső, Mathesz Imre, Ihász Kálmán, de hosszan folytathatnám a sort. Bajnoki mérkőzést játszottam még Bozsik József, Grosics Gyula, Buzánszkyjenő, lllovszky Rudolf, Szusza Ferenc, Szilágyi Gyula, Tichy Lajos, Albert Flórián, Bundzsák Dezső, Berendi Pál, Bene Ferenc, Dunai Antal, Göröcs János, Mészöly Kálmán, Farkas János, Mátrai Sándor, Fenyvesi Máté, Sándor Károly és a többi kiválóság ellen. A legemlékezetesebb mérkőzésem 1959. május 1- jén, Berlinben a Walter Ulbricht- stadionba volt, amikor az utánpótlás-válogatottban először magamra húztam a címeres mezt, s nyertünk 2:0-ra az NDK ellen. Nem szégyellem, könnybe lábadt a szemem, amikor a Himnuszt hallgattuk a mérkőzés előtt, 50 ezer néző tombolása közben. Bejártam a fél világot: Nyugat- és Kelet-Európát, Egyiptomot, Algériát és Szibériát Sok barátot és ismerőst szereztem. A sportnak tulajdoníthatom az akaraterőmet is.- A visszavonulása után mivel foglalkozott?- A Nógrádi Szénbányáknál 1957-től dolgoztam. A miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen 1967-ben a bányamémöki diplomát, majd 19724)en a Marx Károly Közgazdasági Tudományi Egyetemen a „Terv Matematikus” oklevelet vehettem át A bányánál hosszú évekig osztályvezető voltam, majd termelési főmérnökként fejeztem be a munkát 1990- ben. A labdarúgástól sem szakadtam el, az SBTC szakosztályvezetője voltam - több alkalommal. KéValóságos kis sportmúzeum látható baglyasaljai házában a Képes Sport és Labdarúgás c. magazinok plakátszerűen felnagyított képeivel, csapatfotókkal, futballereklyékkel és díjakkal, amelyek Cserháti József sikeres labdarúgó-pályafutását idézik fel. Az impozáns kiállítást öt éve a felesége készítette a népszerű „Culi”-nak. A Salgótarjánban, Baglyasalján élő Cserháti József, az egykori kiváló kapus május 11-én ünnepelte a hetven- ötödik születésnapját. „Culi”, ahogy annak idején becézték 1958-ban mutatkozott be az SBTC felnőttcsap- atában, ahol 1967-ig szerepelt. Pályafutása során több alkalommal is magára húzhatta a címeres mezt az utánpótlás- és a B-válogatottban. Az aktív játék befejezése után sem szakadt el a labdarúgástól, az SBTC szakosztályvezetője volt, majd később a baglyasaljai csapattal az NB III-ig jutottak. Vele beszélgettünk. Balogh Tibor- Hogyan ismerkedett meg a labdarúgással?- Hatéves voltam, amikor a család Rónabányáról Baglyas- aljára költözött. Aztán később, 1954-ben pedagógus édesapám javaslatára elmentem a baglyasi ificsapat edzésére. Az edzőm a jobbszélső posztjára állított, de egy egyenesei sem tudtam rúgni a labdába. Ennek ellenére édesapám továbbra is arra biztatott, hogy tartsak ki a foci mellett. Megfogadtam a tanácsát, és továbbra is eljártam a foglalkozásokra, s az edző megtalálta a nekem való posztot. Géczy Pál és Ménich István edzősége mellett a gárda 1957-ben feljutott az NB II-be. Jól megértettük egymást az SBTC-ből kiöregedő játékosokkal, Kanyó Józseffel, Zsédely Sándorral, ám nagyrészt Gaál Ferencnek, a csapat középhátvédjének köszönhetem, hogy a kapuban maradtam.- Miként került az SBTC-hez?- 1957-ben Kálmán Lajos, az SBTC elnöke átigazolási céllal megkeresett. Egy kérésem volt - mivel az 1956-os események miatt eltiltottak az ország valamennyi felsőoktatási intézményétől -, intézzék el, hogy mégis egyetemi felvételt nyerhessek. Megígérték, de ez csak váratott magára. Ekkor döntöttem: a B-válogatott svédországi túrája (1959 július) után a fővárosba érve nem a salgótarjáni, hanem a szegetji vonatra szálltam fel. A Tisza-parti városban azonnal elintézték az egyetemi felvételemet, persze azzal a kikötéssel, hogy védek a szegedi csapatban. Itthon azonban működésbe lépett a hivatali gépezet. Pothornik József vezérigazgató azt mondta, hogy a rokonaimat elküldi a bányától, ha nem jövök haza. Szülői nyomásra három hét szegedi kitérő után visszatértem Salgótarjánba. Az elsődleges célom továbbra is a diploma megszerzése volt, de az SBTC-nél két évet is „lehúztam”, amíg felvettek a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem levelező tagozatára, ahol 1967- ben sikerült megszereznem a bányamérnöki diplomát. Időközben védtem az SBTC kapuját, amikor Oláh Géza 1959-ben visszavonult, én voltam az első számú kapus. Többször védtem a B- és utánpótlás-válogatottban. Bekerültem az 1960-as római olimpiára készülő keretbe, de egy sérülés miatt nem tarthattam a csapattal.- Milyen volt az akkori Stécé?- A fekete-fehér gárdában nagyon jó társakkal szerepeltem együtt. Ferencz Gyula, Sándor Gyula, Agócs Lajos, Szojka Ferenc és a többiek, szinte egymás gondolatát is ismertük, de nemcsak a pályán, hanem a civil életben is jól megértettük egymást. Az élvonalbeli pályafutásomat 1958. november 8-án a Vasas ellen vívott itthoni Hies döntetlent hozó mérkőzésen a Cserháti - Sándor Gy., Jancsik, Oláh II - Szojka, Dávid - Bablena, Vasas, Csáki, Bodon, Taliga összetételű csapatban kezdtem, és 1967. május 17-én, szintén a Vasas elleni hazai találkozón, a Cserháti - Kmetty, Ferencz, Vertig - Bánkuti, Toldi - Kriskó, Németh M., Szalay, Taliga, Jeck összeállítású együttessel fejeztem be, ám ekkor félidei vezetésünk után sajnos 4:2- re veszítettünk. Én voltam az egyetlen hírmondó a kilenc évvel azelőtti gárdából. Az Újpesti Dózsa 1960. július 31-én a Megyeri úton l'O-ra nyert az SBTC ellen. Képünkön Szusza Ferenc előtt nagy helyzet nyílik, de Cserháti József párducként veti magát és biztos kézzel kaparintja meg a labdát. Névjegy Cserháti József Született: 1939. május 11., Salgótarján. Posztja: kapus. Labdarúgó pályafutása: Baglyasalja (1954-57). Az SBTC-hez 1957-ben igazolt le. A felnőttcsapatban 1958. november 8. és 1967. május 17. között 182 bajnoki mérkőzésen szerepelt (NB I: 137, NB I B: 45). A Stécében vidék legjobbja volt (1960/61-ben 5. hely). NB I B-s bajnokcsapat tagja (1964-ben). Válogatottság: 12 utánpótlás-válogatott és 5 B-válogatott mérkőzésen viselte a címeres mezt. sőbb a baglyasaljai csapattal az NB III-ig jutottunk, és Nógrád megyében a mi pályánkon gyulladt ki először az esti világítás (jelenleg nincs csapat Baglyasalján - szerz.). A rendszerváltás után Baglyasalján önkormányzati képviselővé választottak. Ezt döntően annak köszönhetem, hogy a labdarúgás révén széleskörűen ismert, sőt talán mondhatom, népszerű voltam. Arra büszke vagyok, hogy 16 éven át mindig a nép választott meg, és nem pártlistákról kerültem be a testületbe. Két ízben is alpolgármester voltam: a rendszerváltás után egy évig, majd pedig 1994-98 között négy évig. 2006-ban Pro Urbe-díjjal ismerték el munkámat, s ezzel visszavonultam a politikai élettől. 2001-ben megválasztottak a Salgótarján-Vizslás-Kazár- Mátraszele Csatornamű-Vízközmű Társulat elnökévé, és a 4 milliárd forintos beruházást megvalósítottuk. Ezt a tisztséget 2013 szeptemberéig láttam el.- A család?- A feleségemmel, Margóval nyugodt, kiegyensúlyozott családi életet élünk. Két lányom van: Gertrúd Salgótarjánban, Andrea Budapesten él családjával.- Végezetül megkérdezem, hogy mit szól a mai Stécéhez?- Aggódom az SBTC-ért, szeretném, ha a városnak futball- hagyományainak megfelelő csapata lenne. Viszont látni kell, hogy amíg nem találunk a bányához hasonló tőkeerős céget - amely hajlandó szponzorálni a csapatot - addig csak a szépre emlékezünk! Megítélésem szerint ez a záloga annak, hogy az SBTC visszafoglalja megillető helyét a magyar futball világában.
