Nógrád Megyei Hírlap, 2014. május (25. évfolyam, 101-125. szám)
2014-05-31 / 125. szám
FOTÓ: P. TÓTH LÁSZLÓ 20 14. MÁJUS 31., SZOMBAT „Isten hozta a besztercebányai operát!” A címszereplőt Zoltán Vongrey (bariton). Lady Machbethet Katarina Vovková (szoprán) személyesítette meg Két, évtizedek óta jó viszonyt ápoló, néhány évvel ezelőtt a testvérvárosi együttműködést is megújító település képviselőinek találkozása esetén természetes, hogy még egy operaelőadást is köszöntők vezetnek be. így történt ez a minap Salgótarjánban is, ahol a József Attila Művelődési és Konferencia-központban a Besztercebányai Állami Opera vendégszerepeit Giuseppe Verdi „Machbeth”-jével. Mielőtt azonban a nagy létszámú zenekar elfoglalta volna a helyét - részben a nézőtéren - a házigazda Simon Lajos, a Salgótarjáni Köz- művelődési Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója a vendégek sorában külön is üdvözölte Rostislav Rácért, Szlovákia magyarországi nagykövetét és Hushegyi Gábort, a budapesti Szlovák Intézet igazgatóját. Utalt arra, hogy a szlovákiai opera két évvel ezelőtt a „Nabucco”- val már nagy sikert aratott ugyanezen a színpadon, ezért kézenfekvő volt, hogy folytatódjék e kezdeményezés. Székynédr. Sztrémi Melinda, Salgótarján Megyei Jogú Város polgármestere - többek között - arra utalt, hogy az előadásra szinte az EP-választás előestéjén kerül sor, mintegy szimbolizálva a tíz éve európai uniós két ország népei között a mindennapok során megnyilvánuló jó kapcsolatrendszert. Ezt erősíti 2009 óta a Novohrad-Nógrád Geopark működése is, amely kedvező hatásúnak bizonyul határon innen és túl egyaránt. Ez azonban éppúgy nem lehet öncélú mint a gazdaságfejlesztés vagy a kulturális együttműködés, amely sokféleképpen képes az észak-magyarországi és a délszlovákiai emberek érdekeit szolgálni. Isten hozta a besztercebányai operatársulatot Salgótarjánban! - fejezte be gondolatait a polgármester asszony. Dr. Rudolf Hromada, a vendégtársulat igazgatója kifejezte örömét, hogy újra meghívást kaptak Salgótarjánba és megköszönte mindazok munkáját, akiknek szerepük volt a vendégjáték előkészítésében, megszervezésében. Ugyanezt tette dr. Egyed Ferdinánd, a Salgótarjáni Szlovák Nemzetiségi Önkormányzat elnöke is, kiemelve a városvezetés szerepét a kulturális kínálat bővítésében, egy sajátos műfaj népszerűsítésében. Egy opera sikerének négy alapvető összetevője van: mindenekelőtt maga a mű, a zenekar, a főszerepeket játszó művészek és a közreműködő női illetve férfi karok. A besztercebányaiak produkciója minden területen jelesre vizsgázott. Bár a most bemutatott darab nem tartozik Verdi legismertebb és legkedveltebb operái közé, komor, sötét hangvételű s főként nincs benne olyan „sláger”, mint a „Nabucco” rabszolga kórusa vagy a „Traviata” pezsgő áriája, a „Machbeth” zenéje azonban hamisít- hataüanul idézi az olasz komponistazsenire jellemző dallamvilágot. Az operaház remekül muzsikáló zenekarát ez alkalommal is Marián Vach vezényelte, jól összefogva a szokaüan körülmények között fellépő együttest. A cselekmény - Shakespeare tragédiája nyomán - a belharcoktól feldúlt Skóciában játszódik. A címszereplő eredetileg hűbérúr, akinek fényes jövőt jósolnak: Cawdor ura lesz, trónra is kerül, de hatalmát meg kell osztania egy másik hadvezér Banquo utódaival, rokonságával. Ezért Machbeth és felesége nemcsak a náluk időző Duncan királyt szúrja le álmában, de bérgyilkosokkal kivégezteti Banquot is. Machbeth abban a hitben él, hogy őt nem ölheti meg senki anyaszülte ember. Ettől függetlenül éppúgy gyötri a lelkiismeret-furdalás, rémlátomás, mint feleségét, aki bolyongásaiba belehalva lakói meg szörnyű bűneiért. Machbeth ellen sereget szerveznek, az ő életét végül is Macduff - akinek családját kiirtották s aki császármetszéssel jött a világra - oltja ki. Valamennyi fontos szerepben kiváló énekes lép fel, közülük is kiemelkedik a Lady Machbethet megformáló vendégművész, a külföldön is gyakran megforduló szoprán, Katarina Vovková és a címszerepre Pozsonyból szerződtetett bariton, Zoltán Vongrey. A basszus hangú Ivan Zvarík ezúttal Banquo alakjában bizonyítja képességeit. A meggyilkolt király fiát, Malcolmot a ragyolci származású tenorista Schneider Péter személyesíti meg. Ugyancsak szépen énekel a női és férfi kar, a hölgyeknek a birnami erdő boszorkányaiként nagyobb szerep jut. Az olasz nyelven előadott négyfelvonásos operát jó ritmusban, két szünettel rendezte meg Peter Gábor. Remek ötletnek bizonyult a több értelemben is szellemes színpadkép. A tükrök beépítésével és átrendezésével pillanatok alatt vizionálható akár az erdő, akár Machbeth várának valamelyik terme, de a baljós fények, árnyak játéka arra a meglehetősen nyomasztó hangulatra is utal, amely uralja a trónviszállyal, gyilkosságokkal, vérbosszúval teli történetet. Ezt szolgálják a táncoló boszorkányok kezében meg-megvilla- nó tükördarabok is, amelyek éppúgy lehetnek félelmetes szúróeszközök, mint más bűnös gondolatok, jóslások előhívásának szimbólumai. Tavaly Szlovákiában a kritikusok a legjobb premier-előadás címmel illették a besztercebányai „Machbeth”-et. Azóta eltelt néhány hónap, de a Salgótarjánban látott produkció változatlanul magas színvonaltól tett tanúságot. S igaza volt a szlovák nagykövetnek is, amikor az előadás után kifejtette, hogy egy-egy ilyen program a leghatásosabb diplomáciai eszközök közé sorolandó. Csongrády Béla Sára Sándor emlékezett... Sokak számára egyértelmű - vannak, akiknek megkell tudniuk - hogy kicsoda Sára Sándor: az elmúlt évtizedek magyar film- művészetének kiemelkedő személyisége. A nyolcvanegyedik életévében járó Kossuth- díjas, kiváló és érdemes művész, számos hazai és külföldi fesztivál kitüntetettje, mint operatőr és mint rendező egyaránt az egyik meghatározó alakja a magyar filmet a nemzetközi élvonalba emelt nagygenerációnak. Leggyakrabban Kása Ferenccel és Szabó Istvánnal dolgozott együtt. Első saját rendezésének a „Feldobott kő” számít, a későbbiekben ő forgatta többek között a „Nyolcvan huszár”-t és a „Tüske a köröm alatt” című játékfilmet is. Dokumentumfilmesként a II. magyar hadsereg tragédiáját feldolgozó huszonöt részes Krónika - amelyet a moziban „Pergőtűz” címmel játszottak - fűződik a nevéhez, de készített filmet Bábolnáról, a bukovinai székelyekről és a Gulágot megszenvedett magyar nőkről is. Megalakulásától - 1993-tól - hét éven át vezette a Duna Televíziót. Fontos fejezetét képezi életének a salgótarjáni születésű, ugyancsak Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendezőhöz, Gaál Istvánhoz fűződő szoros szakmai és emberi kapcsolata, mély barátsága. Mindketten 1933-ban látták meg napvilágot s az ötvenes évek elején egyszerre jártak a színház- és filmművészeti főiskolára. Sára Sándor volt az operatőre Gaál István nevezetes diplomafilmjének a „Pályamunkások" című etűdnek s ugyancsak ő fényképezte az 1963-ban bemutatott „Sodrásban” című Gaál- filmet, amely a magyar filmsikerek első képviselőjeként tartanak nyilván. E néhány életrajzi adat is bőven indokolja, hogy miért kapott meghívást Sára Sándor a salgótarjáni Dornyay Béla Múzeumba, ahol heteken át Gaál István római fényképeiből készült kiállítás volt látható. Annak a bemutatónak a megnyitóján is részt vettek a Madách Imre Gimnázium vizuális kultúrát - a város- központ fúnkcióbővítő rehabilitációs miniprojektje keretében is - tanulmányozó diákjai s ugyancsak ők adták a gerincét annak a közönségnek, amelyik végighallgatta Sára Sándor emlékeit, élményeit, amelyeket Székynédr. Sztrémi Melinda Salgótarján Megyei Jogú Város polgármestere kérdéseire válaszolva mondott el a jeles vendég. A beszélgetés során sok szó esett a főiskolai tanulmányokról - annál is inkább mert a hatszáz jelentkezőből tízet vettek fel és mindössze hárman végeztek operatőri szakon - s a pályakezdésről, amely összefonódott Gaál István rendezői munkásságának kezdeteivel. Nagyon jól megértették egymást, mert „Gaál Pista” is képekben látta a világot. A „Sodrásban” forgatásakor csak azért vitatkoztak össze, mert a rendező azt szerette volna, hogy minél szebbek legyenek a felvételek, az operatőr pedig arra törekedett, hogy jó legyen barátja filmje. Sára Sándor mesélt a stúdiómunkáról, a filmkészítés néhány „kulisszatitkáról” is. Annak nem örül, hogy manapság kevés magyar film készül... Hallgatva a markáns egyéniségű Sára Sándor visszaemlékezéseit bizonyára mindenki gazdagodott nemcsak új ismeretekkel, de élménnyel is. - csébé „Megszínesített napfény” Holecz Istvánná intézményvezető köszönti a megjelenteket, köztük az alkotó, Gere Erzsébetet és Nagy-Majdon József bátonyterenyei polgármestert „Nincs még egy olyan dekoratív művészet, mely olyan mélységesen fogná meg a lelkünket, mint az üvegfestészet. Az üvegfestményeken beömlő világosság maga a megszínesített napfény. A tűzben nemesedettszín válik napfénnyé. Ez az oka annak a mitikus hatásnak, mely a dómok üvegfestményeiből árad...a színei az átszűrődő napfényben folyton rezegnek, változnak, ragyognak, aszerint, ahogy a fénysugarak hatásai változnak. Mintegy élő jelenségként hatnak ránk”. Róth Miksa a 19-20. században élt jeles üvegfestő, mozaikművész e gondolatai jelentik a vezérfonalat Gere Erzsébet számára is, aki csupán néhány évvel ezelőtt talált rá erre a számára csodálatos művészeti ágra és autodidakta módon, úgymond „a gyakorlat teszi a mestert” alapon már ott tart, hogy a minap önálló tárlata nyílt a Baglyaskő Galériában. A kiállításmegnyitó - ünnepséget baglyasaljai óvodások tavaszi hangulatú, gyermekdalokból, - játékokból összeállított kedves műsora vezette be, majd Holecz Istvánná, a Baglyaskő Idősek Otthonának igazgatója köszöntötte a megjelenteket. Weörös Sándor egyik verséből vett idézettel - „...Alattad a föld, / fölötted az ég, / benned a létra” - elsősorban az alkotóhoz szólt, annál is inkább mert a Neműben lakó Gere Erzsébet az intézmény munkatársa, a megnyitás óta dolgozik Baglyasalján mentálhigiénikusként. A kiállítást Nagy-Majdon József Bátonyterenye polgármestere nyitotta meg. Mint mondta, örömmel tett eleget e felkérésnek, azért is, mert a személyes jó kapcsolaton túlmenően Gere Erzsébet tagja az „Art 11” elnevezésű, a városban működő művészeti csoportnak. A polgármester is utalt rá, hogy Gere Erzsébet egy téli estén a csend belső hangjától megihletve döbbent rá, hogy az üvegfestés az ő világa, ez az áttetsző anyag áll legközelebb a leikéhez, ebben a fényt, a színeket érvényesülni hagyó, sőt érvényesítő műfajban tudja leginkább megjeleníteni személyiségét s tudja kifejezni, másokkal is megosztani érzelmeit. Nagy-Majdon József további sikereket kívánt Gere Erzsébetnek e szép küldetés kiteljesítésében. Báti Jánosné Baglyasalja Barátainak Köre elnöke oklevéllel ismerte el a kiállítás - amely a 37. a galéria történetében - nyújtotta élményt. Gere Erzsébet köszönetét mondott mindenkinek, akik bármilyen módon lehetővé tették bemutatkozását. A szervezők, rendezők nevében Szilasi András mondta el: látta amint a bimbóból rózsa lett, azaz a dobozokból a paravánra került képek - köztük a színpompás virágok, a szebbnél szebb természeti jelenségek, életképek, népművészeti motívumok és például a születéssel, az erővel, az egyedülléttel kapcsolatos elvontabb témájú alkotások - élni kezdtek. Felelevenítette azt a pillanatot, amikor egy otthonlakó ráismert, hogy ezek az üvegfestmények a „mi Erzsikénk” munkái. Gere Erzsébet kiállítása július 20-áig 10 és 18 óra között látható a Baglyaskő Galériában. Cs. B. A Kossuth-díjas filmrendezővel Székyné dr. Sztrémi Melinda, Salgótarján polgármestere beszélgetett
