Nógrád Megyei Hírlap, 2014. május (25. évfolyam, 101-125. szám)

2014-05-17 / 113. szám

FOTÓ: P. TÓTH LÁSZLÓ m BOZÓ ANDREA CSERMÁK JÁNOS Névsorolvasás (3): Házi Anita A Zenthe Ferenc Színház társulatát - színészeket, ren­dezőket s az egyéb módon közreműködőket - bemutató so­rozatunk, a „Névsorolvasás” 3. részében az elmúlt héten Bregyán Péter Jászai Mari-díjas színművész változatos pá­lyaképét rajzoltuk fel, annál is inkább mert ezekben a napokban ünnepli szü- | * letésének a hatvanadik évfordulóját. le- j= len cikkünknek egy fiatal, karrierje ele­jén álló színésznő, Házi Anita a főszerep- | lője, aki Budapesten élvén, de határon tú­li - felvidéki - származásúként az el­múlt hónapokban kapcsolódott be a Zenthe Ferenc Színház munkájába. A sorozat keretében eleddig megszó­laltak mindegyikétől azt kérdeztük elő­ször, hogy meddig és hová vezethető vissza a színjátszás, a színpad vagy ép­pen a pódium iránti érdeklődése, mikor, hány éves korban és hol - már az óvodá­ban, az általános vagy éppen a középis­kolában - lépett-e és mi módon a nyilvá­nosság elé. Nem volt két egyforma - leg­feljebb hasonló - válasz s mi sem termé­szetesebb, hogy Házi Anita esetében is meglehetősen sajá­tosan alakultak a körülmények, a kezdeti lépések. A nyitrai kerület komáromi járásához tartozó Perbete (szlovákul Pribeta) szülöttének mondhatja magát A mintegy három­ezer fős település jelentős - kb. hetven - százalékban ma­gyar anyanyelvű. Ennek megfelelően magyar és szlovák nyelvű óvodával és alapiskolával is rendelkezik, ahová Há­zi Anita is járt Nagyon korán kezdett el zongorázni tanul­ni: ha rajta múlott volna már hatéves korában odaült vol­na a billentyűk mellé, de hivatalosan csak hétévesen lett erre módja. Zongorázni Ógyallán tanult s Érsekújvárod: magántanárnál a hangját is képezte. Párhuzamosan végez­te tehát zongora- és énektanulmányait Ugyancsak hamar kapcsolódod be az iskolai tánccsoport munkájába. S ami­kor elérkezed a középfokú továbbtanulás ideje, nem volt kétséges, hogy valamilyen művészed jellegű intézménybe iratkozik be. Azt kelled közösen a szüleivel eldöntenie, hogy hol legyen, melyik legyen az a bizonyos iskola. Végül is a magyarországi Győr melled döntöt­tek, ahol a zeneművészed középiskola énekszakára iratkozod be. Miután a kon­zervatóriumban orgonáim is tanult s en­nek kapcsán az egyházzenével is megis­merkedett, a faluja református templo­mában kántorkodott is. Közben alkal­manként kisebb színdarabokban is fel­felléped, olyannyira, hogy egyre erősebb led benne az elhatározás, hogy színész le­gyen. Persze nem akarta veszni hagyni ének-zenei tudását, több mint tízéves elő­tanulmányait sem. így Házi Anita életpályájának a 2008- ban letett éredségi vizsga után a követke­ző, nagyon fontos állomása a Bánfatvy Ágnes nevével fémjelzett nemzetközi színitanoda led Budapesten. A három­éves szakmai képzés keretében gyorsan színpadra is léphetett, fokozatosan került be a gyermekek­hez illetve a felnődekhez szóló darabokba. Emlékezetes fellépése volt P-A. Caron de Beaumarchias „Figaro házas­sága” című előadásban, amelyben egy bravúros „beugrás­sal” Fachedte szerepét vetíe át egyetíen nap alad. E produk­cióban - mások melled - Bánfalvy Ági, Harmath Imre, Iván Mikó és Rékasi Károly partnere leheted. Játszod Molnár Fe­renc „Az ibolya” című bohózatában: Thúz Jankát alakítot­ta. Három éve van műsoron a Horváth Csaba rendezte A. A. Milne-darab, a „Micimackó”, amelyben Zsebibabát sze­mélyesíti meg. Ugyancsak felléped a Csiszár Imre szerkesz- tede és rendezte az „Előbb a has jön, aztán a morál” című előadásban, amely B. Brecht illetve Kurt Weil műveinek részleteire épül. 2011-ben egy casting után kapod szerepet Albert Péter és Bor Viktor mesedarab­jában, a „ZorRóká”-ban , amelyet Nádházy Péter rendezed a Szabad Öt­letek Színházában. Azóta részese volt e társulat számos előadásának, példá­ul a „Vízipók, csodapók”-nak, az „Alad­dinénak, a „Robin Hood”-nak, a „Nagy Ho-ho-horgász”-nak, a „ Pocahontas”-nak, Az utóbbi mesemusical-ben, József Viktor-Bor Viktor-Csík Csaba művében a címszereplőt, az indián királylányt for­málta meg. Az előadást a legendás, tavaly elhunyt Bor Jó­zsef rendezte. Ezekkel a darabokkal gyakran tájolnak na­gyobb városokban és kis falvakban egyaránt. A Zenthe Ferenc Színházban a közelmúltban - márci­us 20-án - bemutatod „A vén diófa titka” című mesejá­tékban debütált: Elvirát, a kedves mókusfigurát szemé­lyesíti meg. A szereposztás érdekessége, hogy a Molnár Ernő rendezésében színre került darabban együtt játszik azzal az Albert Péterrel, akinek a fent jelzett darabjában a Szabad Ödetek Színházában elkezdte a munkát Egy má­sik színésszel, Farkas Zoltánnal is többször szerepeltmár előzőleg is. A salgótarjáni társulatban a minap helyette­sítette az egyik állandó szereplőt Fésűs Éva „A kíváncsi királykisasszony” című mesejátékában és felkészült a hét elején bemutatott Illyés Gyula-dráma, „A kegyenc” egyik tragikus nőalakja, Júlia, Maximus kormányzó fele­sége megformálására is, amely adott esetben úgymond második szereposztásban valósulhat meg. Házi Anita nagyon jól érzi magát az új környezetben, amely nagy ugrást, szakaszhatárt jelent(het) az életében. Úgy véli: nem lóg ki a sorból, nyitott az adódó feladatokra s a maga módján igyekszik sokoldalúan hozzájárulni az egyre ígéretesebben formálódó társulat munkájához. A hu­szonöt éves színésznő izgalommal várja, hogy mit hoz szá­mára a jövő. Reméli, hogy pályájának további alakulásában meghatározó szerepe lesz a Zenthe Ferenc Színháznak... R KERNEK EDIT Sn.UfOVEZETO R ZOLTÁN m vizem 11 ERDÉLYI GÁBOR f FALAT! HEDVIG FARKAS ZOLTÁN A filmben is szereplő vendégek: Valter Ilona, Juan Alberto Cabello Colini, Guba Szilvia, Feld István, Patay Pál és a rendező - operatőr, Shah Timor Nemcsak a Dornyay Béla Mú­zeum egyébként is gazdag prog­ramkínálatának volt figyelemre méltó eseménye a minapi filmbe­mutató, de annak számít Shah Timor számára is, minthogy egy újabb állomása volt pályaképé­nek, szervesen illeszkedik az af­gán származású, de Magyaror­szágot, Nógrádot, Salgótarján- Baglyasalját szenvedélyes lokál- patrióta módján szerető opera­tőr-rendező munkásságába. Ott a helye a tiszteletet parancsoló alkotókról (Csohány Kálmán gra­fikusművészről, Gaál István filmrendezőről, if). Szabó István szobrászművészről és mások­ról), a megye műemlékeiről, templomairól, épített és termé­szeti kincseiről forgatott művei sorában, kifejezett rokonságot, kapcsolatot mutatva a „Kelet- Cserhát földtani természeti érté­kei” című filmjével. A „Barangolások Nógrád megye régészeti múltjában” cím alapján akár szakmainak is tűnhet az Ariana Stúdió 2013-ból datált film­je s ez jórészt igaz is, hiszen szó van benne történelmi korokról, tu­dományos igényű kutatásokról és azok eredményeiről, de hallhatók nyilatkozni azok az emberek is, alak nem kis szerepet vállaltak ab­ban, hogy a feltárások elkezdődje­nek, a régészeti örökség tárgyi és szellemi emlékei felszínre kerülje­nek. A filmben megszólaló ran­gos, neves szakemberek, tudósok többsége meghívott vendégként meg is jelent a filmbemutatón. Mondani sem kell: a közönség nagy örömére. Guba Szilvia, a szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeum régésze többek között a kisterenyei és a pilinyi leletekről beszélt, Valter Ho­na felidézte azt a 23 évet, amely so­rán - kollégáival, munkatársaival - Pásztón kiástak egy középkori mezővárost oskolamesterházastól, üveghutástul./uan Alberto Cabello Colini a tari templom és udvarház feltárásról, Feld István a Salgóvár rekonstrukciójáról szólt élmény- szerűen. Nagy érdeklődést, rokon- szenvet váltott ki a 99 (!) éves Patay Pál visszaemlékezése, aki az '50- es évek elején az első főállású ré­gész volt Balassagyarmaton, illet­ve a megyében. Akik látták, egyetértettek ab­ban, hogy Shah Timor új filmje a klasszikus ismeretterjesztés szép példája. Tudatosítja a nézőkben, hogy régészeti értelemben is mi­lyen komoly szerepe volt és van Nógrádnak. Az eddigi ismeretek­hez képest még kedvezőbb szín­ben tűnik fel például Dornyay Bő la, Kubinyi Ferenc, Mocsáry Lajos vagy Nagy Iván neve. Jó lenne a „Barangolás...” -t minél szélesebb körben megismertetni, mert erősí­ti identitástudatunkat, nemzeti ér­zelmeinket és szűkebben Nógrád- hoz való kötődésünket Nem egy­szerűen várromokat, falmaradvá­nyokat stb., úgymond leleteket lá­tunk, hanem mai létünk múltban gyökerező elemei is felfedezhetők bennük, rajtuk. Köszönet érte el­sősorban Shah Timornak, de a film minden szereplőjének, köz­reműködőjének: az említetteken kívül Mezősiné Kozák Évának, NidasLarssonnak, Shah Gabriellá­nak, Sipos Ákosnénak, Szikói Ri- chárdnak. A grafikát a pásztói Meneruwa Design jegyzi. Támo­gató: a Nemzeti Kulturális Alap. Cs.B. Aki tudta, hogy Mizser Attila, a Palócfóld főszer­kesztője éveken át dolgozott a doktori disszertációján - amelyet sikeresen meg is védett a Miskolci Egyete­men - abban is bízott, hogy előbb-utóbb lesz módja nyomtatásban is megismerni a dolgozat által feldol­gozott témát, a XX. század második felének magyar prózairodalmában fellelhető apokaliptikus hagyo­mányt. S e remény beteljesült: a dunaszerdahelyi NAP Kiadó könyvformában - méghozzá felettébb elegáns tipográfiával, kemény borítóval - „Apoka­lipszis poszt” címmel megjelentette Mizser Attila munkáját. A kötet bemutatójára a közelmúltban a Ba­lassi Bálint Megyei Könyvtárban került sor. A szer­zővel és Kappanyos András irodalomtörténésszel Nagy Csilla beszélgetett. Utóbbi mint felelős szerkesz­tő ismerte a könyv tartalmát, de nem volt idegen a vendég számára sem, hiszen az eredeti konzulens, B. Juhász Erzsébet 2009 legvégén bekövetkezett ha­lála után ő vette át ezt a szerepet Ezzel együtt - mint mindenki mást, aki hallott ró­la vagy pláne kézbe is vehette a kötetet - elgondol­kodtatta a cím, amely legáltalánosabban a végítélet utáni traumatikus állapotot, a rend felbomlását jelö­li. Amint azonban a kérdésekre adott válaszokból ki­derült: Mizser Attilánál az apokalipszis nem elsősor­ban történelmi, hanem spirituális fogalmi kategóri­át, egyfajta lelki helyzetet jelent, a „felfedés”, a „lelep­lezés” mozzanatára utal. Változatos szempont- és esz­közrendszert alkalmaz ugyan, alapvető módszernek azonban a téma szempontjából fontosnak vélt írók egy-egy prózájának az elemzését tekinti. Ekként ka­pott helyet önálló fejezetben Nádas Péter „Biblia”, Krasznahorkai László „Kegyelmi viszonyok”, Grendel Lajos „Éléslövészet”, Szilágyi Lstván „Hollóidő”, Tálamon Alfonz „ Samuel Borkopf: Barátaimnak egy Trianon előtti kocsmából”, Márton László .Árnyas fő­utca” és Hajnóczy Péter „A halál kilovagolt Perzsiából” című műve. Ehhez járul az úgynevezett cyberpunk kultúrával, képi kifejezésmóddal foglalkozó rész, amely az „Apokalipszis, nyelv, történelem” című be­vezető tanulmánnyal, a „Végezetül” címet viselő ösz- szegzéssel és a rendkívül igényesnek, gazdagnak ne­vezhető irodalomjegyzékkel szerves egységet képez. A fontos hivatkozási alapok közül az egyik kiemelt mindenképpen Angyabsi Gergely „Az apokalipszis ví­ziója és a posztmodern magyar próza” című opusa, amennyiben ösztönző erejűnek bizonyult Mizser At­tila elemzéseinek formájához s ahhoz a sajátos törek­véséhez, hogy új fénytörésben mutassa be a múlt század második felének magyar prózairodalmát az­által, hogy az apokaliptikus hagyomány és beszéd­mód felől kérdezzen rá az egyes szövegek prózapoé­tikai, narratív és retorikai sajátosságaira. Nem vélet­len, hogy a teoretikus mélységű, irodalomtörténeti- leg megalapozott, eredeti gondolatokban, megköze­lítésekben gazdag - fejezetekre osztott, de egységes - eszmefuttatás mottója a posztmodem francia fiio- zófustól, Jacques Derridától származik:,, Ott nincs töb­bé idő, sem hely. ” Szép gesztus, hogy a könyvet Mizser Attila B. Ju­hász Erzsébet emlékének ajánlotta és írásban mon­dott köszönetét szüleinek, támogatóinak s azoknak, akik nem felejtették el.- csébé­Tnhh mint rp^pc7pt I VMi# IIII Ilii I mM M ■ 9 -mF H'oS 9ni 9 H 9 9 wl 9 9 9r II V 91 9^ 9 w *kw &mr 9P^ 9 9 >«i »>7] hm 1 \i WA s (; <IB k f;TUm»£i11 «fiT*T»TíltlTí*^WlTiT» 1 fi B ICO ílYi nil »T^Tig í$iTi ivX^ < «ír«] i VATi *131 tWl fií filtW-■■ÍIÉÉMÉMÍÉÍIÉÍÉMÉIliflÉÍÍlriÉAÉÍIAIIÍlflÉÍÉÍÉÉÉÉlBÉÉHÉÍlfeMlÉÍÍÉMÉIIÍlÉlÉÉÍáÉÉIÍÍÉÉHÉI

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom