Nógrád Megyei Hírlap, 2014. április (25. évfolyam, 76-100. szám)
2014-04-19 / 92. szám
„Őrzöm tovább a Hargitát..” Ezt Tamási Áron regénytrilógiájának - amelyből a darab készült - főhőse, Szakállas Ábel mondja ki az előadás végén, miután megjárta a várost, Kolozsvárt és a megannyi ilyen-olyan benyomással, élménnyel, életismerettel a birtokában visszatért a tengeren túlról, a messzi Amerikából is. S megismerve a talpraesett, csavaros eszű ifjú székely jellemét, személyiségét, eredeti gondolkodásmódját, cselekedeteit, a néző - minden egyéb körülmény ellenére - el is hiszi elhatározását. Különösen úgy, hogy a címszereplő megszemélyesítésére Varga Ádám személyében egy született Ábelt sikerült találni a budapesti Újszínháznak, illetve a regényt színpadra alkalmazó, rendező Pozsgai Zsoltnak. A három Ábel-könyv Kossuth-díjas írója az erdélyi Farkaslakán született 1897-ben. Sokgyermekes földműves családban Tamás Jánosként látta meg a napvilágot, de szülei taníttatták. (Miután gyermekkorában elvesztette az egyik ujját, a paraszti munkára nem is igen lett volna alkalmas.) Kereskedelmi akadémiát végzett s először Kolozsvárott banktisztviselősködött. Három évig Amerikában élt - onnan is küldözgette kéziratait - majd hazatérve a kincses városban telepedett le s fejtett ki aktív alkotómunkát. E döntését véglegesnek szánta, de végül is 1944-ben Budapestre költözött, ahol ugyancsak nem telt eseménytelenül az élete. A magyar fővárosban távozott az élő sorából 1966-ban, de kérésére Farkaslakán temették el. A Szervátiusz Jenő és Tibor által készített templomkerti síremléken a következő szöveg olvasható: „Törzsében székely volt, / fia Hunniának, / hűséges szolgája / bomlott századának. ” A fenti, dióhéjban összefoglalt élet- történetből nem nehéz belátni, hogy az 1932-ben írt „Ábel a rengetegben” , majd az 1934-ben megfogalmazott „Ábel az országban” és „Ábel a nagyvilágban” című regényeiben Tamási Áron saját személyes sorsát, önmaga megélt, átélt tapasztalatait tekintette alapnak, amikor a szegénység és az alávetettség, a társadalmi determináltság, a népek, népcsoportok, nemzetek (jelesül magyarok, románok, zsidók) együttélése és alkalmankénti egymásnak feszülése, akaratlan békétlensége, a természet és a civilizáció nem ritka szembenállása témaköröket papírra vetette, mulatságos és megható epizódokká formálta. Mondandója mit sem veszített hitelességéből azzal, hogy meseszövése szó szerint értendő. Azaz a hétköznapok valóságos elemei az Ábel-történetekben rendre kiegészülnek fantázia szülte romantikus, játékos elemekkel, lírai hangulattal, színes költészettel. Ezt az érzést a trilógia gyönyörűségeses szép nyelvezete is erősíti. „Ábel” a dramatizált változatban sem lehet más, mint amilyennek a szerző a regényben megálmodta. Jó eszű, furfangos, de eleinte naiv népi hős - hasonlóan például Fazekas Mihály „Ludas Matyi”-jához - akit a szükség tarnt meg minden nehézség közepette talpon maradni, mindenekelőtt embernek, önmagához hűnek lenni. Szinte még gyerek, amikor apja elsze- gődteti erdőpásztomak, faárusnak s az irdatlan erdőben egyedül marad kedvenc állataival (a beszélni képes Bolha kutyával és Tekla kecskével) miközben becstelen emberekkel kell hadakozni, eszükön túljárni. Sokat - jót-rosszat - tapasztal a városban, az úgymond polgári életmód mindennek, de tisztának, romlatlan erkölcsűnek nem nevezhető körülményei között is, miközben megízleli a szerelem lelki és testi vonatkozásait, szépségeit és gyötrelmeit is. Szüntelenül arra keresi a választ, hogy „ mi célra vagyunk a világon?” A joggal szállóigévé lett válasz a harmadik - a pénz mindenhatóságáról árulkodó, egyoldalúan pöffeszkedő beteg világnak ábrázolt amerikai - felvonásban mondatik ki: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne. ” Az előadás két felvonásra osztott három részben kíséri el Ábelt vándorlásain, nemcsak a világ, de önmaga megismerése, felnőtté válása felé vezető hosz- szú úton. Az első a Hargitán játszódik, a második a vonaton, Kolozsvárott és Amerikában. Ennek megfelelően aránytalanságok, tempótlanságok alakulnak ki az előadáson belül, erősen hangsúlyozott (ilyen a kocsmai, vagy a peszah-jelenet) illetve túlzottan leegyszerűsített, már- már sematizált (amerikai mulató) mozzanatok váltják egymást. Egyértelműen Pozsgai Zsolt érdeme viszont, hogy zenés-táncos formában vitte színre a szövegkönyvet, amelynek szellemiségéhez, hangulatához így közelebb juthat a közönség. Könczei Árpádot az erdélyi származású koreográfust, zenei rendezőt génjei szinte predesztinálják, hogy rá- érezzen milyen (nép)zene és tánclépéssorozat kívánkozik leginkább egy-egy szituációhoz. A táncban Szelőczey Dóra, a zenei-megvalósításban Papp Gyula a partnere. A főszereplő kiválasztásáról már esett szó. Varga Ádám alkatilag, eleve ideális Ábel, de tett is érte, hogy „útválasztó vándorlegényként” minél hitelesebb legyen beszédében, mozgásában gesztusaiban. Ennek érdekében többek között a 2012. decemberi bemutató előtti nyáron huszonhárom évesen bejárta a mintegy ezer kilométeres hosszúságú Szent Jakab-zarándokutat, az embertpróbáló francia-spanyol El Caminót, a Tejút szimbólumát, Ábel a három helyszínen jó néhány különböző emberrel kerül kapcsolatba, így a szülőket alakító Kökényessy Ágin és Incze Józsefen, valamint a cigányzenész ifi. Farkas Sándoron kívül mindenki más (Koncz Andrea, Vass György, Nagy Zoltán, Almási Sándor, Szarvas Attila, Bicskey Lukács, Nemes Wanda és Szabó Sipos Barnabás) két-három szerepet játszik. Az egységes játékstílushoz - amely beérett másfél év alatt - nagymértékben járulnak hozzá a Wieber Marianne tervezte találó jelmezek. A remek látványterv Vankó Dániel munkája. Milyen jó, hogy a József Attila Művelődési és Konferencia-központ 2009 óta rendelkezik forgószínpaddal és így az anyaszínházra készült szcenikai megoldásokat az Újszínház itteni vendégszereplése során is érvényre lehetett juttatni! Csongrády Béta A szülők: az elvesztett Édes (Kökényessy Ági) és az apa (Incze József) „Stabat Mater” nagyböjtben Civilizációs verseny angolul Ha karácsony közeledik akkor adventi hangversenyt, a keresztények legnagyobb, tavaszi ünnepe előtt pedig húsvéti koncertet tart a Salgótarjáni Szimfonikus Zenekar. így volt ez a minap is, amikor „Nagyböjti hangverseny” címmel a zeneiskolában részesült a közönség a lélekemelő muzsika nyújtotta élményekben. A műsorvezetői szerep TakácsnéÉdes Katalinra hárult, aki vezényelt és a Cantabile Kamarakórus tagjaként is pódiumra lépett. A hangversenyen nem volt szünet, de a program egymástól jól elkülönülő - eszmeiségben, vallásos tartalomban természetesen összecsengő - részekből állt. Elsőként a szimfonikus zenekar vonós kara (művészeti vezető: Tóth Tibor), a Kodály Zoltán Általános Iskola Kicsinyek Kórusa (karnagy: Takácsné Édes Katalin) és a KÉK Templomi Énekegyüttes (művészeti vezető: Fries Gyula) lépett fel. A két kar ezúttal második alkalommal szerepelt együtt három számmal. /. S. Bach „Máté-passió”-jának Jézus Krisztus szenvedéstörténetét feldolgozó egyik korálját, majd a kiengesztelődésre épülő francia-svájci Taizéi ökumenikus szerzetesrend egy meditativ énekét, a „Liberamus dominé”-t adták elő. A bájos gyermekhangok kellemesen ötvöződtek a hangszereket is használó templomi kórus produkálta hangzással. A közös - virágvasárnap előtti - műsor zárószámát Sillye Jenő oratóriuma, a „Hozsánna, hozsánna Izrael királya!...” képezte, amelyet a közreműködők mély átéléssel prezentáltak. A Radnai Zsuzsanna művészeti vezető irányításával hat éve működő Cantabile Kamarakórus Dávid király illetve Franz Schubert 23. zsoltárát Szabó Istvánná ihletett zongorakíséretével adta elő. A koncert meghatározó, önálló egységeként hangzott el Giovanni Battista Pergolesi 18. századi olasz zeneszerző, hegedű- és orgonaművész „Stabat Mater” című műve, amely Jézus Krisztus megfeszítésére s Szűz Mária keresztfánál érzett határtalan bánatára épül. A cím a mű első sorára utal: „Stabat mater dolorosa”, azaz „Állt a fájdalommal terhes anya”. E témát számos zeneszerző (mások mellett G. P. da Palestrina, A. Vivaldi, J. Haydn, Liszt Ferenc) is feldolgozta, de talán a leggyakrabban előadott és ennélfogva legismertebb változat a Pergolesié, aki rövid, mindössze huszonhat évig tartó élete utolsó napján - 1736. március 16-án Pozzuoliban, a kapucinusok kolostorában - fejezte be a nevét évszázadokon át joggal megőrző alkotását. A tizenkét tételes zenemű nemcsak a szimfonikusoknak, a Cantabile Kamarakórus tagjainak jelentett komoly szakmai kihívást, hanem a két énekszólistának: Lengyel Juditnak (szoprán), a Váczi Gyula Alapfokú Művészetoktatási Intézmény zenetanárának és Salgótarjánból elszármazott Magyar Szilviának (alt) is. Valamennyiük érdeme a megindító előadás, amelyet vendégként Dobszay Péter egyházzenész, orgonaművész vezényelt. A salgótarjáni hangverseny ezúttal is jó előhangnak bizonyult a húsvéti ünnepek előkészítésében, a magasztos hangulat megteremtésében. Cs. B. A koncert első műsorszámait Takácsné Édes Katalin vezényelte A Salgótarjáni Általános Iskola és Kollégium székhelyintézményében (a Gagarinban) hosszú évekre visszatekintő tradíciói vannak az angol nyelv oktatásának, emelt szintű tanításának. Tíz esztendővel ezelőtt, a 2004/2005- ös tanévben útjára indulhatott a két tanítási nyelvű oktatás is, amely általános iskolai képzésként azóta is egyedülálló Nógrád megyében. A külső mérések, a próba- és az úgynevezett éles nyelvvizsgák is bizonyítják e képzés létjogosultságát, eredményességét, amelyhez a nyelvi versenyek szervezése és sikeres megvalósítása is hozzájárult. Az iskola idegen nyelvi munkaközössége a 2010/2011-es tanévben határozta el, hogy - kibővítve e lehetőségeket - országos civilizációs versenyt hirdet a két tanítási nyelvű iskolák 7-8. osztályos tanulói számára. E kezdeményezést a Kétnyelvű Iskoláért Egyesület is támogatta s 2014 tavaszán immár negyedik alkalommal került sor e verseny megrendezésére. Mint köztudott az angol nem csak egyetlen ország anyanyelveként funkcionál, a világ számos más részén is döntő módon angolul kommunikálnak az ott élők. Az elmúlt évek versenyein a diákok Skóciáról, Írországról és az amerikai metropoliszról, New York-ról mérhették össze ismereteiket. Idén a versenyzők az angol nyelv használatán keresztül az ausztrál földrész sajátos kultúrájával, hagyományaival, különleges természeti adottságaival ismerkedtek. Az Ausztrália ismeretét igénylő megmérettetésen a rendező iskola aulájában hat csapat vett részt Ez évben hat csapat vett részt a versenyen. A tanulókat és tanáraikat a vendéglátó város nevében Székyné dr. Sztrémi Melinda polgármester köszöntötte, majd Zsolnai Béla, a KLIK Salgótarjáni Tankerületének igazgató helyettese mondta el megnyitó beszédét A versenyt rendező iskola 5.a osztályos tanulói az ausztrál őslakosok egyik legendáját elevenítették meg „Hogyan kapták meg színeiket a madarak?” címmel. A házigazdák képviseletében Tolnainé Nagy Márta üdvözölte a vendégeket A verseny prezentációval kezdődött, minden csapat egy-egy ausztrál hírességet mutatott be. Ezt követően a csapatok nyolc különböző állomáson adtak számot - természetesen angolul - tudásukról. A forgószínpadszerűen változó feladatok megoldása után a csapatok country zene ritmusára frissülhettek feí, sőt a 7.a osztályosok (Augusztin Réka, Szvoren Lili, Gasparin Zsombor és Fikó Róbert) táncbemutatójába be is kapcsolódhattak. A versenyben az első helyet a budapesti Városligeti Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola „3 Petals” nevű csapata szerezte meg. A második helyen a szintén fővárosi Kossuth Lajos Magyar- Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola „Aussie Roos” csapata végzett, harmadik lett a salgótarjáni Bolyai János Gimnázium és Szakközépiskola „Unicorns” - Koronczi Klára, Kovács Barbara és Pál Kinga összetételű - csapata. Különdíjban részesült a házigazda intézmény kiválóan szerepelt, de versenyen kívül indult helyi csapata, a 8. osztályosokból álló „Crazy Crocs” László Vivien, Nagy Anna, Fülöp Róna összetételben. Vigaszdíjat kapott a budapesti Krúdy Gyula Általános Iskola és a székesfehérvári Comenius School csapata. 1 Abel (Varga Adam), egyik kedves barátjával, Bolha kutyával (Vass György)
