Nógrád Megyei Hírlap, 2014. április (25. évfolyam, 76-100. szám)
2014-04-26 / 97. szám
FOTÓK: P. TÓTH I Dix ielandfesztivál: a „béke szigete” Az tette jól, aki a József Attila Művelődési és Konferencia-központ fő épülete felől érkezett a Stécé Kávéházba a Szerdatársaság Irodalmi Kávéház legutóbbi összejövetelére és az előtérben valamint a klubban megnézte P. Tóth László fotóiból illetve a nemzetközi dixielandfesztivál plakátjaiból készült kiállítást. így már eleve ráhangolódhatott az éppen aktuális témára, amely Salgótarján e nagyrendezvényének harmincéves történetét volt hivatott számba venni. Az irodalmi kávéház vendége ez alkalommal Tóth Csaba volt, aki az egyik kezdeményezőként, alapítóként mind a mai napig igazgatója az 1984-ben útjára indított dixielandfesztiválnak. A beszélgetőtárs szerepét Simon Lajos, a Salgótarjáni Közművelődési Nonprofit Kft ügyvezetője vállalta magára s bevezetésként kiemelt néhány meghatározó momentumot a fesztiváligazgató szakmai életútjából. A történelem- és énekzene tanári, majd a későbbiekben népművelői és turisztikai szakértői diplomát szerzett Tóth Csaba Bercelen kezdte nógrádi pályafutását Salgótarjánban dolgozott az egykori megyei tanács apparátusában, 1983-ban lett a József Attila Művelődési Központ igazgató helyettese, majd 1991-ben igazgatója. Az utóbbi hat-hét év során Budapesten volt intézményvezető, a Fehérvári úton az ő irányításával épült fel a TEMI új fővárosi művelődési háza. A dixielandfesztivál kezdeteit jellemezvén Tóth Csaba elmondta, hogy az ötlet 1983-ban fogant meg, Faragó Kázmér Antal, a váA Szerdatársaság Irodalmi Kávéházban Tóth Csaba fesztiváligazgatóval (balra) Simon Lajos, a Salgótarjáni Közművelődési Nonprofit Kft. ügyvezetője beszélgetett rosi zeneiskola akkor létező dzsessztanszakának tanára javaslatára. A kitűnő dobos vetette fel, hogy kellene egy olyan rendezvény, amely hiányzik Magyarország zenei térképéről. így találtak rá a pozitív életérzést sugalló tradicionális dzsesszre, a XX. század eleji afroamerikai gyökerű erősen improvizatív dixielandmuzsikára. Országos szintű támogatójuk, társrendezőjük - amelyre nagy szükség volt akkoriban - a Magyar Rádió Kiss Imre vezette köny- nyűzenei osztálya lett. 1984 májusában rendezték meg az első fesztivált, mondhatni családi körben, szinte „házibuli’-jelleggel. Ettől függetlenül „nagyot szólt”, mert a rádió is közvetítette. Már az induláskor szerzett tapasztalatok rávilágítottak arra, hogy csak sziszte- matikuMáfaüQ...épjiKe^sel lehet meggyökereztetni egyrangos rende2^éhff."Ehn'éJc’ellenére úgy alakult, hogy a következő év kimaradt, 198ó-ban viszont beindult a napjainkig ívelő, a csúcspontját a nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek közepén elért folyamat. Ebben nagy szerepe volt a művelődési központ munkatársainak is, akik közül Tóth Csaba joggal emelte ki Mezei István személyét, minthogy huszonnyolc alkalommal együtt szervezték, „vezényelték” az eseményeket egészen „Nyúlás” - ahogyan sokan ismerték és nevezték - váratlan haláláig. Igazi kuriózum, hogy kislánya, Mezei Virág megszületéséről éppen az első fesztivál gálaestjén érkezett a telefonértesítés... A rendezvény szerkezete gyorsan kialakult és lényegesen nem is változott az évek során. Az általában hétvégeken tartott fesztivál szabadtéri koncertekre, színháztermi gálaestekre, örömzenélésre épülUlletvea későbbiekben templomi gospelműsorokkal egészült ki. Sokáig a'raliversenyekkel indult és a dixielandfesztivállal zárult a Tarjám Tavasz. (2004-ben,a 20. évfordulón kilencnapos volt a program - A szerk.) Mindig törekedtek a turisztikai vonzerő fokozására, a programkínálat színesítésére. Egy időben erősnek bizonyult a zenei és más rendezvények nemzeti - finn, holland, szlovák stb. - jellege, néhány éve viszont az úgynevezett visegrádi négyek országainak együttműködése tapasztalható. A fesztiválon az elmúlt harminc évben a világ számos tájáról megannyi náció képviseletében mintegy háromezer zenész lépett a közönség elé Salgótarjánban. Volt köztük számos kiváló zenekar és énekegyüttes - például a svéd Carling Family nevű csapat vagy a világhírű amerikai The Golden Gate Quartet - és nagy egyéniség. Az utóbbiak sorába tartozott - mások mellett - a francia Marcell Zanini és a magyar származású klarinétos Joe Murányi, aki annak idején Louis Amstronggal is játszott együtt. Rendszeresen és szívesen jött Salgótarjánba, sokat tett a fiatal muzsikusok érdekében. A magyar élzenekarok közül a legnagyobb sikereket a gyakran itt szereplő - egyébiránt az alapítók közé tartozó - szegedi Molnár Dixieland Band, a Benkó Dixieland Band és a Bényei Tamás vezette Hot Jazz Band aratta. A hazai szólisták élére Berki Tamás neve kívánkozik, aki nemcsak mint különleges karakterű dzsesszéne- kes, hanem mint sajátos humorú műsorvezető is elnyerte a közönség szimpátiáját Simon Lajos kérésére Tóth Csaba felidézett néhányat a felsorol- hatatlanul sok élmény közül is. Volt egyszer egy bombariadó, amely órákra függesztette fel az éppen zajló gálaestet. Nem volt pánik, Berki Tamás ügyesen levezette a feszültséget az úgynevezett „bombablues”-zal, amelyet aztán mindig elénekelt a búcsúkoncerteken is. Nem kevésbé emlékezetes az sem, amikor a CNN amerikai hírcsatorna forgatócsoportja a délszláv háborúból, a csatazajból észak felé tartva megállt Salgótarjánban és a „béke szigetéinek nevezte az éppen akkor zajlott fesztivált. . A beszélgetés során természetesen szó esett az idei - a május 16-ától 18-áig, péntektől vasárnapig tartó - fesztiválról is, amelyet - mint már évek óta mindig - szőkébb gazdasági alapokon és a létszámában bizony fogyatkozó közönség előtt tartanak meg, de a 30. évfordulóhoz méltó programmal. Az első szabadtéri koncert május 16-án 17 órakor lesz, amelyet 21 órától gasztro-dzsessz és örömzene követ. Május 17-én 16 órától és május 18-án 15 órától is lesznek szabadtéri műsorok, a gospelkoncertre a Szent József templomban május 18-án 11 órakor kerül sor. A jubileumi gálaest május 17-én 20 órakor lesz a színházteremben a Molnár Dixieland Band, a Benkó Dixieland Band, Berki Tamás, a cseh Jan Smig- mator, az amerikai Breckenridge és a lengyel Karolák Connection közreműködésével. Elhangzott, hogy mintegy programbővítésként ifjúsági dzsessztábort is tartanak a Tóstrandon. Tóth Csaba felhívta a figyelmet a friss Kos- suth-díjas SnétbergerFerenc - salgótarjáni születésű, Berlinben élő - világhírű gitárművész június 5- i koncertjére is. Az irodalmi kávéház legutóbbi programján ugyan a zene volt a főszereplő, de nem hiányzott a li- teratúra sem: Sándor Zoltán és Krista Zsolt, a Zenthe Ferenc Színház tagja tolmácsolt néhány a dzsesszel kapcsolatos verset és elhangzott egy prózarészlet Esterházy Pétertől is. Csongrády Béla Emlékkép a 24. fesztiválról: Joe Murányi (1928. 1.14.-2012. 4. 20.) és Berki Tamás (Jobbra) » „Volt szeme a látásra” Az utóbbi években sokszor leíratott már a Nógrád Megyei Hírlap hasábjain is - sőt elsősorban ott - hogy Gaál István (1933-2007) a magyar, az európai és ezáltal az egyetemes filmművészet kiemelkedő személyisége volt. Azzá tette kivételes rendezői, operatőri, filmoktatói kvalitása, ami példaszerű emberi mentalitással, gondolkodásmóddal párosult. Nemcsak filmeket - többek között a „Pályamunkások”-at, a „Sodrás- ban”-t, a „Zöldárt”-t, a „Keresztelő”!, a „Magasiskolát”!, a„Holt vidék”-et, az „Orpheusz és Eurydiké”-1, a „Gyöke- rek”-et - készített magas színvonalon, otthonosan mozgott a világban kezében fényképezőgéppel is. Erről tanúskodik a „Változatok Rómára és Olaszországra” című fotókiállítása is, amelyet e hét közepén nyitottak meg Salgótarjánban, a Dornyay Béla Múzeumban az intézmény és a Gaál István Egyesület együttműködése eredményeként. A megnyitóünnepségen megjelenteket Shah Gabriella múzeumigazgató, egyesületi elnök üdvözölte a kiállítást rendezők nevében. Kiemelte, hogy a közönség soraiban nem véletlenül jelentek meg a salgótarjáni Madách Imre Gimnázium és Szakközépiskola tanulói, minthogy a városközpont funkcióbővítő rehabilitációs program miniprojektje keretében a gimnazisták a Kossuth-díjas Gaál István művészetét is tanulmányozzák Kele Szabó Ágnes tanárnő irányításával. A következőkben - május 13-án - Sára Sándorral, az ugyancsak kiemelkedő filmművésszel találkoznak majd a diákok. Gaál Istvánról szólva Shah Gabriella hangsúlyozta, hogy Salgótarjánban látta meg a napvilágot és bár gyermekkorának meghatározó évei, élményei szorosan Pásztóhoz kötötték, szülővárosát is gyakran meglátogatta, előszeretettel kalauzolta ide vendégeit, sőt Bartók filmjében - a magyar filmtörténet részeként - a dolinkai fenyők víz mosta gyökereit is megörökítette. Székyné dr. Sztrémi Melinda Salgótarján Megyei Jogú Város polgármestere köszöntőjében arra utalt, hogy amikor egy évvel ezelőtt a város hatáskörébe került a múzeum, arra tettek ígéretet, hogy szisztematikusan bemutatják, népszerűsítik az itt született, innen elszármazott, itt élt kiemelkedő személyiségeket. E koncepció jegyében nevezték el az intézményt Dornyay Béla középiskolai tanárról, helytörténész kutatóról, aki 1923-tól 1940-ig Salgótarjánban is működött és megteremtette a helyi múzeum alapjait. Sokan vannak, akik - Mikszáthtal szólva - „görbe ország” e településén születtek, nevelkedtek, s vagy itt maradtak s itt csúcsosodott ki pályájuk, tevékenységük, vagy miután innen indulva lettek híres, neves emberek, mindig szívesen tértek vissza a gyökerekhez. Egyértelmű, hogy Gaál István is közéjük tartozott. Reneszánsz típusú ember volt. Egyrészt mesterként indult a világban „vándorútra”, másrészt a művészet oszthatatlan egészét, a sokoldalúságot képviselte. Filmjeiben nagyon fontos szerepet kaptak az állóképek, mint ahogyan a fotói is gyakran filmszerűek. Mindez az bizonyítja, hogy volt szeme a látásra - mondta Székyné dr. Sztrémi Melinda és köszönetét mondott azért, hogy e kiállítás a múzeum galériájába kerülhetett, oda ahol nemrégiben még jeles 19. századi magyar klasszikus festőművészek - Csontváry Kosztka Tivadar, Markó Károly és Munkácsy Mihály - alkotásai voltak láthatók. A kiállítást Módos Péter, az Európai Utas Alapítvány kurátora, József Attila- díjas író nyitotta meg. Örömmel tett eleget e megbízatásának, mert a hatvanas évektől barátjának mondhatta Gaál Istvánt, az általa „képépítő”-nek nevezett filmrendező fényképészt, aki mélyen elkötelezett volt Pásztó, Salgótarján, Magyarország s egyáltalán a nemzeti értékek mellett, de közel állt szívéhez második hazája, Itália is, s - mint Schrammel Imre keramikus is utalt rá egy helyütt - különös szerette az egyedülálló hangulatú Rómát, kedvenc városát is. Az olasz főváros filmfőiskoláján tanult és tanított is. Ottani tartózkodásai során rengeteget barangolt és nagyon sok fekete-fehér felvételt készített az örök város patinás épületeinek egy- egy részletéről, a felmérhetetlen gazdagságú múzeumokról, a hangulatos terekről, utcákról s azokat benépesítő emberekről. Sára Sándor nyilatkozta egyszer: látja maga előtt Gaál Istvánt, amint szandálban, rövid nadrágban rója a kilométereket és időről-időre előkapja a Zenit C tüköraknás fényképezőgépét. S eredmény: a geometria és a líra, a ragyogás és a homály ölelkeznek a fotókon. Módos Péter felidézte egy 1993-as közös olasz utazásukat is, amely keretében az Európai Utas delegációjaként képviselték Magyarországot. Gaál István olaszul mondott beszédet, amelyben visszaemlékezett a Rómához fűződött több mint harmincéves szerelemre és arra figyelmeztette a hallgatóságot: ne áltassa magát senki, Rómát nem lehet megismerni, mert amennyire szép, izgalmas, olyannyira titokzatos, rejtőzködő is... Shah Gabriella - megköszönvén a beszédeket - azt is elmondta, hogy Módos Péter és Gaál István egy másik barátja, Pintér Judit filmkritikus - aki szintén jelen volt a megnyitón - jóvoltából a fotók az egyesület illetve a múzeum tulajdonába kerültek. Megmentésükért sokat tett a filmrendező leánya, Gaál Réka is. Ez az ajándék azért is értékes, mert Gaál István személyét és életművét a már emlegetett Olaszországon kívül Indiában - ahol szintén tanított - is nagy becsben tartják. A kiállításmegnyitót az elmúlt év nyarán alakult Trilla tercett közreműködése keretezte. Bevezetőben Boros Ágnes - aki nem mellesleg a Dornyay Béla Múzeum munkatársa - Händel „Rinaldo” című operájából ihle- tetten énekelte el Armida áriáját, majd zárásként Faschang Árpád feldolgozásában hangzott el a Titanic-ének. Gaál István „Változatok Rómára és Olaszországra” című kiállítása május 25-éig tekinthető meg. Cs. B. Gaál István szülővárosa nevében Székyné dr. Sztrémi Melinda polgármester mondott köszöntőt Sokan érdeklődtek a Kossuth-díjas filmrendező a Dornyay Béla Múzeumban rendezett fotókiállítása iránt « I 1
