Nógrád Megyei Hírlap, 2014. március (25. évfolyam, 51-75. szám)

2014-03-04 / 53. szám

Bellér Annamária A 2006 óta működő Örökség Kulturális Mű­hely nyolcadik évadának záróelőadására került sor a kö­zelmúltban a Mikszáth Kálmán Művelődési Központban. A kü­lönleges alkalmat nem kevésbé neves személyiség, mint Jankovics Marcell tisztelte meg jelenlétével. Az Arany Pálma-, Kossuth- és Balázs Béla-díjas rajzfilmrende­ző, érdemes művész, grafikus, művelődéstörténész - akinek munkásságát Nógrád megye 2012-ben Madách-díjjal ismerte el - ez alkalommal egy, a Képes Krónikából származó idézethez kapcsolódó kultúrtörténeti vonat­kozásokban gazdag előadást tar­tott a nagyszámú érdeklődőnek. „Nem agancsok voltak azok, hanem szárnyak” - szól az idé­zet, amely a váci egyház alapítá­si legendájából való. A történet szerint Szent Lászlónak, miköz­ben bátyja, Géza herceg oldalán csatára készül Vác mellett, láto­másban egy angyal jelenik meg, és Géza fejére aranykoronát he­lyez. Géza a látomás hatására megfogadja, hogy ha öccse láto­mása teljesül, vagyis király lesz, egyházat épít Szűz Máriának azon a helyen. A Salamon felet­ti győzelem, majd a koronázás után visszatérnek a tett színhe­lyére, hogy helyet keressenek az építendő egyháznak. „És mikor ott állottak Vác alatt, ahol most Boldog Péter apostol egyháza van, egy szarvas jelent kereste a választ, a következő: va­jon miért láttatja a krónikás Szent Lászlóval az agancsokat szárnyaknak, a gyertyákat tollak­nak? Vajon ez csak a krónikás fe­jéből kipattanó látomás, vagy en­nél sokkal több húzódik mögötte? Az előadás számtalan kultúr­történeti példát vonultatott fel - képekkel is illusztrálva és a vilá­gi szimbolikára is kiterjedve - an­nak illusztrálására és bizonyítá­bólum. A szarv, agancs már az újkőkorban egyetemesen elter­jedt fényjelkép volt. A vetített ké­peken láthattunk szibériai szarvasábrázolásokat, a fény­szárnyak metaforájaként egyip­tomi szárnyas napkorongot, élet­fákat a Kalevalából, közel-keleti szarvval felruházott isteneket, a japán napistennőt vagy magyar, agancsból készült lőportartókat - mind azt bizonyítva, hogy kap­Jankovics Marcell a Képes Krónikából származó idézethez kapcsolódó kultúrtörténeti vonatkozásokban gazdag előadást tartott a nagyszámú érdeklődőnek Az Örökség Kulturális Műhely záróelőadása valódi kulturális élményt jelentett a közönség számára meg nekik, szarvai tele égő gyer­tyákkal; eliramodott előlük az er­dő felé, és lábát azon a helyen ve­tette meg, ahol most a monostor van. A vitézek rányilaztak, mire a Dunába szökkent, és többé nem látták. Ennek láttára szólott Szent László: «Bizony, nem szarvas volt ez, hanem Isten angyala.» És mondotta Géza király: «Mondjad, kedves öcsém, mit jelentettek az égő gyertyák, miket a szarvas agancsán láttunk?» Felelt Szent László: «Nem agancsok voltak azok, hanem szárnyak, nem is égő gyertyák, hanem fényes tol­lak, lábát pedig azért vetette meg ott, mivel megjelölte a helyet, hogy ott építsük fel a Boldogságos Szűz egyházát, s ne másutt!» A kérdés, amelyre az előadás sára, hogy a szarvak és fényszár­nyak valójában fényszimbólu­moknak tekinthetők, a váci egy­ház gyertyás agancsai valóságos égi jelenések, s az általuk hordo­zott fényjelek az égbolt csillagai­val és planétáival azonosíthatók. A csodaszarvas három csodás tu­lajdonjegye a következő: a (csilla­gokat jelképező) százezernyi gyertya és a szarvasról sugárzó többi égitest, az ezerágú agancs és az agancs helyén látott szárny. Az agancsok helyén, illetve azokon látott gyertyák, a szar­vas által hordozott égi világító- testek, a Szent László szájába adott szöveg egyes elemei („Isten angyala”, „fényes”) egyértelmű­en jelzik, hogy a csodaszarvas fényhordozó, maga is fényszim­csolódási pontok fedezhetők fel a fény és a szarvak között, épp ezért a szarv fényszimbólumnak tekinthető. A bevezetőben feltett kérdé­sekre a rendkívül részletgazdag előadás során tehát megkaptuk a választ: a Szent László-i láto­más nem a krónikás fejéből pat­tant ki, hanem ősi gyökerekkel bíró, keleti eredetű képzet, amit Árpád magyarjai az őshazából hozhattak magukkal és ez a Ké­pes Krónika idejében még élő volt a magyarság körében. Jankovics Marcell személye, egyedi előadásmódja és a téma érdekessége miatt az Örökség Kulturális Műhely záróelőadása valódi kulturális élményt jelen­tett a közönség számára. liI Sok-sok éven át volt a nőnapi köszöntés elenged­hetetlen virága a kapotnyak levelek között pompázó kis hóvirág csokor. A tavasz megjelenését, a jó idő érkezését hirdette, tiszta fehér szirmaival vidámságot, reményt csempészett a lassan mú­ló, sötét télvégi napokba. Aztán egyszer csak eltűnt a piaci áru­sok asztalkáiról. Védetté nyilvánították. Sokan nem értették, és nem kis ellenszenvvel fogadták, vagy éppen figyelembe sem vet­ték (veszik) a tiltást. Pedig - sajnos - komoly oka van annak, hogy törvényi oltalom alá kellett helyezni a legismertebb tava­szi virágot. Tehát egyik kedvenc virágunkat pontosan az ember­től kell védenünk. A Beszterce lakótelep bérházai között is meg­telepedett, és hosszú évek óta az ottlakók örömére bontogatja ilyentájt virágait. Gyurkó Péter képriportja Március 8-án, szomba­ton eljön az év első Ipolyos talál­kozójának ideje, méghozzá most az etesi fiatalok jóvoltából, akik mindenkit szeretettel vár­nak. A falu kultúrházának ka­pui reggel 8.30 órakor nyílnak meg minden felső tagozatos, vagy idősebb érdeklődő előtt. Az összejövetel központi témá­ja a hűség. Az eseményen az in­teraktív előadás után a kiscso­portos beszélgetésekre kerül sor, amiket a jó hangulat, neve­tés vagy komoly elgondolkodta­tó társalgás jellemez. A helyiek természetesen, hogy vendégeik ne korgó gyomorral járjanak- keljenek, finom ebéddel is ké­szülnek. A délután a játékok, szórakozás jegyében telik, ahol a fiataloknak lehetőségük lesz egy kis lazításra, és ismerke­désre. 14.30 órakor veszi kez­detét a! k e - resztút, amit a szentmi­sére hangoló énekpróba követ. A nap zárásaként bemutatott szertartásról pedig a szervezők remélik, hogy mindenki élmé­nyekkel gazdagon, feltöltődve kezdi meg a hazavezető utat. Nagy tervek születőben Nógrádszakál. A településen számos más községhez hasonló­an nagy gondot okoz a munka- nélküliség magas aránya, ennek csökkentése érdekében az ön- kormányzat évről-évre részt vesz a különböző közmunkaprogra­mokban. Idén a Start munka há­rom lábában szándékoznak részt venni 67 fővel. Az egyik a mezőgazdasági ág, amely március elején indult ti­zenkettő munkással, akik fólia­sátrakban kezdték meg a külön­féle zöldségek termesztését. A második és harmadik részéről még nem született döntés, de re­mélhetőleg május elsején már el­startolhatnak a munkálatok. A településen szeretnék felújítani a művelődési ház burkolatát és a régi sportöltözőt, valamint térkö­veznék a polgármesteri hivatal udvarát is. Végül, de nem utolsó sorban a helyi sajátosságokra épülő szakág keretében kialakí­tanának egy táj- vagy faluházat, hogy a helységben megforduló turistáknak még j óbban megmu­tathassák helybeli értékeiket is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom