Nógrád Megyei Hírlap, 2014. március (25. évfolyam, 51-75. szám)

2014-03-22 / 68. szám

Sikerek után már szeretne lassítani Czimer Zentai József már­cius 23-án, vasárnap ün­nepli a hatvanadik szüle­tésnapját. A sportolást 1966-ban, tizenkét éves ko­rában kezdte a Zagyvapál- falvai Építők SE-ben, gya­logtúrával, azon belül a tá­jékozódási futással. Az el­telt évtizedek alatt a „felül­járói” fiú a sport területén, de a magánéletben is nem mindennapi utat járt be. Tájékozódási futásban Erdész Európa-bajnoki címe mellé ezüs­töt- és bronzérmet is szerzett. A nemzetközi belügyi tájékozódási futó bajnokságon aranyérmet nyert Két szenior világbajnoksá­gon vett részt. Olaszországban 2004-ben a „B” döntőben 7., majd Ausztriában 2006-ban az „A” dön­tőben 50. lett Junior korában tize­dik, szenior korosztályban pedig már a harmadik helyen is állt az országos ranglistán. Felnőtt kor­osztályban I. osztályú minősítés­sel rendelkezett. A tájékozódási fu­tás mellett kosárlabdázott, focizott és atletizált Tájfutó segédedzői, TF sportszervezői végzettsége mellett I. osztályú versenybíró minősítés­sel rendelkezik, de atlétika, túrave­zető és labdarúgó játékvezetői ké­pesítése is van. Az eltelt évtizedek­ben több mint ezer hazai és külföl­di fiatallal ismertette meg a sport­ág alapjait. A rendszerváltás óta több állami, önkormányzati- és sport elismerésben részesült. Négy évtizede - egy kis megszakí­tással - lapunk külső munkatársa. 1994-től a MÚOSZ tagja. Manap­ság a hírlapírás mellett GPS térké­pészettel foglalkozik.- Salgótarjánban, a Budapesti úti általános iskola mellett, a Hő­sök út elején laktunk (a jelenlegi tornaterem helyén), így ha csak tehettem mindig a suli udvaron lófráltam - tekintett vissza a múlt­ra Czimer Zentai József, aki 1954. március 23-án született Zagyvapálfalván. - Miklós Ber­talan testnevelő tanárom betett az iskola csapatába, ahol négy­tusában megyei diákolimpiái má­sodik, míg tornában egy ötödik he­lyet értünk el. A tájékozódási futó sportág alapjait a Zagyvapálfalvai Építőknél, Marczis István ismer­tette megvetem. 1966 szeptembe­rében a Kis-Pécskőn volt az első tájfutó versenyem, ahol Wéber Frédivel és Szántó Lacival csapat­ban az ötödik helyen végeztünk. Egy alkalommal az SBTC-nél atle- tizáló Szőke Attila elcsalt edzésre a salakos Stécé-pályára, és egy idő­re ott ragadtam. Hertelendi Béla futócsoportjához kerültem. Az idő­közben már a sportágtól eltávolo­dott kiváló tarjáni szakembernek köszönhetem a rendszeres, terv­szerű edzések végzését, a hosszú­távfutás szépségének megkedve­lését. Az SBTC futószakosztály megszűnése után az SKSE-hez ke­rültem, ahol olyan remek atlétatár­saim voltak, mint Szilágyi Tibor (gyermekkorban együtt nőttünk fel és együtt kezdtünk el tájfutni is), Baranyi Dezső, Szummer Kár­oly, Kaffka Károly és Angyal Já­nos, aki Szepesi Antal után az edzőm is tett. Itt már nem mint fu­tó, hanem mint távol- és hármasugró szerepeltem. Persze a megyei bajnokságon, még síkfu­tásban, rúdugrásban, súlylökés­ben, gyaloglásban is indultam és nyertem, illetve végeztem érmes helyeken. TÁJÉKOZÓDÁSI FUTÁS Hatvanéves a pásztói Czimer Zentai József A remek sportember a tájéko­zódási futó sportágban első or­szágos sikerét 1972-ben a Sátor­aljaújhely melletti Mikóházán érte el, ahol nagy meglepetésre megnyerte az ifjúsági fiúk ver­senyszámát, míg csapatban Sán­dor Gyulával az előkelő negye­dik helyen végeztek. Időközben Molnár László barátjának csábí­tására elment a Bányagépgyár megyei I. osztályú ifjúsági csa­patához focizni (1971/72).- Mivel sokszor egy napon volt a tájfutóverseny és a focimérkő­zés, így általában a focimeccs kez­detére nem értem oda - folytatta. - Azonban Ludányi Józsi bácsi in­téző mindig beírt a jegyzőkönyvbe a „tarcsisok” közé, és mikor beáll­tam szereztem gólokat, balössze­kötő és balszélső poszton. 1972. április 22-én egy az egész élete­met befolyásoló, súlyos, életveszé­lyes üzemi balesetet szenvedtem a Bányagépgyárban. Hosszú hóna­pok gyógykezelése közben nyil­vánvalóvá vált számomra, hogy a foci és az általam nagyon kedvelt kosárlabda már az örök múlté ma­rad. A kórházban a betegágyam mellett kerültem kapcsolatba az újságírással. Somogyvári Laci bá­csi, a Nógrád toliforgatója egy rö­vid ideig a szobatársam volt, és so­kat beszélgettünk a szakma szép­ségeiről, így belevágtam az újság­írásba. Kezdetkor Bodó Jani bácsi felügyelete mellett írtam anyago­kat, miközben elvégeztem az új­ságírói stúdiót. A sportban 1972/73 telén komoly futóalapo­zást végeztem, de aztán ismét be­ütött egy baleset Március 22-én a suli játékterén fociztunk, de pár percnyi játék után felrúgtak és új­fent súlyos, többszörös szilánkos alkartörést szenvedtem. A kórhá­zi kezelésem ideje alatt Marczis Pityu hozta a versenyek eredmé­nyeit, híreit, és én megírtam a Nógrád sportrovatába. 1973 ápri­lisától, vagyis 4L éve dolgozom az írott sajtó területén. Aztán 1973 nyarán a Nagybátonyi Bányászhoz igazolt, ahol Szarka Sándor fara­gott belőle országos szintű tájfutót Az 1974-es versenyévadot nagyon jól kezdte. Május elején Szárlige­ten egy nagy nemzetközi verse­nyen a junior I. osztályban 6. lett, és több országos kupaversenyt nyert Az év végi országos junior ranglistán végül a 10. helyen zárt- A NOSE ekkor a megye leg­jobb együttese volt, ahol többek között az én állandó csapattársam Szabó Ferenc volt - hangsúlyozta ki. - 1975-ben Holtner Laci bácsi kérésére Pásztora jöttem edzőnek. Első tanítványaim a helyieken kí­vül az ecsegj gyerekek voltak, köz­te a labdarúgásban szép karriert befutott Kozma István. Aztán 1977-ben angyalbőrbe keltett búj­nom. Nagyatádról egy időszak után a tájfutó sportággal is foglal­kozó Schönherz SE-hez kerültem. Itt nemcsak a versenyzés, de a tér­képészeti szakma terén is sokat fejlődtem. Többször nyertem me­zei futó hadosztálybajnokságot, bronzérmes tettem hármasugrás­ban, de indultam mezeifutó hadse­regbajnokságon is. Saját sport­ágamban, a tájfutásban „A” válo­gatott tettem. Megszereztem az I. osztályú minősítést. Leszerelése után az STC-hez ke­rült, ahol Bessenyei István tett az edzője. Kéri Péterrel, Honfi Gábor­ral ebben az időben az ország egyik legjobb triója voltak, és az STC-nek év végére hoztak három I. osztályú élsportolói minősítést- 1979. december 15-én házas­ságot kötöttem a Pásztói Sportegye- sület gazdaságvezetőjével, Szabó Évával - emelte ki - Ekkor az átiga­zolásomhoz először nem járultak hozzá, de szerencsére egy kézilab­dázóval kicseréltek, így az edzői, versenyzői pályafutásom már egy településre, Pásztora összpontosí- tódott. Fekete Attila jóvoltából, a Fűtőber gyártáselőkészítő csoport­jától én is a Mátraijai Állami Gaz­dasághoz kerültem, és vele, vala­mint Karsai Gáborral, Juscsák György igazgató jóváhagyása mel­lett megalakítottuk a MÁG- MEDOSZ SE-t. Új munkahelye­men anyaggazdálkodási és szállí­tásvezetőként dolgoztam tovább, versenyeztem itthon és külföldön (Tóth Érvinnel, Erdélyi Gyulával együtt). Időközben beszállt megyei II. osztályú szinten a labdarúgó já­tékvezetésbe is, sőt néhány talál­kozó erejéig Endrefalva után a Pásztói SE NB Ul-as tagsága idején a tartalékcsapatban rúgta a bőrt Természetesen mindezek mellett gőzerővel készítette fel a hazai és külföldi versenyekre a tájfutó ta­nítványait.- Ebben az időben a MÁG- MEDOSZ-nál már nekem is vol­tak komoly segítőim, Holtner At­tila, Papp József, Nagy Antal, Sza­bó Imre, Balogh Lajos, Szász Gá­bor, illetve Komáromi Katalin edző személyében - mondta su­gárzó tekintettettel - A MÁG rendszerváltás előtti megszűnése után a tájfutók egy részét a koráb­bi sportszerető munkatársam, Szita Róbert segítsége révén sike­rült átmenteni a Color Nova SE-be, majd Nagy Miklósné testnevelő tanár segítségével Mátraszólősön tovább tudott folytatódni a kép­zés. Ebben az időben Bokros Ist­ván junior szövetségi kapitány mellett a válogatott keretnél kise­gítő edzői feladatokat is elláttam. Tanítványaim közül a mátra- keresztesi Erdélyi Gyula mellett a legkiemelkedőbb sportági ered­ményt az időközben sajnálatosan tragikus balesetben elhunyt, mátraszőlősi Kronvald Tamás ér­te el, aki válogatottként több hazai és külföldi nemzetközi versenyt nyert, három világbajnokságon vett részt, közte az 1994-es len­gyelországi junior vb-n, ahol a há­romfős magyar csapat tagjaként a bronzérmes helyen végzett. A felnőtteknél 1992-ben Olasz­országban, a trentói háromfuta- mos csapatviadalon a háromfős pásztói trió legjobb magyar egy­ségként némi meglepetésre az elő­kelő ötödik helyen zárt.- A csapat tagjait, jómagam mellett a jelenleg az ELTE térkép- tudományi tanszékét vezető öcsém, Zentai László és Becsó Zsolt országgyűlési képviselő, a megyei közgyűlés elnöke alkotta - emlékezett, majd így folytatta: - Erdélyi Gyula, Tóth Ervin, Szász Gábor, Reviczki Zsolt, Sulyok Gé­za, Hugyecz Zoltán, a Balogh, a Fedelin, a Makra és a Szőke test­vérek, lányoknál Csetneki Ágota, Mikes Gabriella, Valkó Judit, Mátraszőlősről Beró Tibor, Kiss Petra, Kiss Gábor, Németh Renáta, a Horváth, a Sőregi testvérek, Mátrakeresztesről Bognár Attila, Bognár Emília és a Nagy testvérek országos szinten is egyre jobb eredményeket értek el. Ebben az időben még irigyünk is akadt, hi­szen egy több éve fennálló romá­niai sportcsere kapcsolatunkat szerette volna egy helyi sportveze­tő hivatali bejelentésével - fegyel­mi eljárással - meghiúsítani. Nem sikerült neki. Egyébként minden tiszteletem az akkor sportot is fel­ügyelő osztályvezetőnek, aki a vizsgálat kötelező elrendelése mi­att, igaz évekkel később, de elné­zést, bocsánatot kért tőlem. Aztán néhány évre, kétezer előtt hátat fordított a sportágnak, de 2002-ben már ott volt az új pásztói tájfutóklub, a HUFEZE SK megalapításánál, melynek elnöke lett. A tájfutást ekkor egészítették ki az atlétikával, ezt a csoportot mai napig a salgótarjáni atléta ba­rátja Tepkor Zoltán vezeti, még a természetjárást, túrázást Fedelin Tibor koordinálja. Helyettesítését Hugyecz Zoltán oldja meg.- Ha részemről összegezni kelle­ne az elmúlt évtizedek által elért egyéni eredményeimet az nagyon nehezen menne - tette hozzá - Ver­senyeztem Svédországban, Olasz­országban, Lettországban, Cseh­szlovákiában, Ausztriában, Szlové­niában, Szerbiában és Romániá­ban. Szinte mindegyik országban nyertem viadalt Az utóbbi egy év­tizedben szenior versenyzésemnek köszönhetően eddig több száz kü­lönféle színű érem tulajdonosa va­gyok a maga serlegeivel, tiszteletdí- jaival és emléklapjaival együtt. A sport területén már 1992-ben elismerésben részesült, amikor megkapta a Nógrád megye Köz­gyűlése által alapított Bérczy Kár- oly-díjat. 2004-ben olyan sportági nemzetközi eredményt tudott elér­ni világ és Európa-bajnokságokon, amely jóval túlnőtt Pásztó város és a megye határán.- Ez így volt, de a város akkori képviselő-testülete, és a sportbi­zottság nem tartott arra érdemes­nek, hogy az első ízben kiadandó Pásztó Város Sportjáért elisme­rést megkapjam - emelte fel a hangját. - Később az egyik képvi­selőasszony társam, illetve a város polgármesterének a közbenjárás­ára mégis az elfogadottak közé ke­rültem, de az elismerést ekkor már a tőlem megszokott szeszé­lyesség miatt nem vettem át, csak egy év múlva a következő díját­adáskor. Az étet másik oldalán, 2007-ben egy komoly meglepetés ért. Nógrád megye közgyűlése nagy megtiszteltetésként nekem ítélte oda Nógrád megye Sajtódí­ját. Rá egy évre augusztusban az Országos Katasztrófavédelmi Fő- igazgatóság az eltűnt személy fel­kutatás során végzett kiemelke­dő életmentő tevékenységemért katasztrófavédelmi emlékérmet adományozott a részemre. A sportolónak az elismerés 2009-es évben is folytatódott. Már­cius elején a Magyar Tájékozódási Futó Szövetségben a sportági sajtó­zás területén végzett több évtizedes eredményes tevékenységéért a Tá­jékozódási futásért kitüntetés bronz fokozatát kapta. Közéleti te­vékenysége a rendszerváltás után, négy ciklus erejéig Pásztó város önkormányzati képviselőjeként teljesült ki, egy időszakban sport­tanácsnokként is tevékenykedett. Tizenöt éves képviselő tagságáért elismerésben részesült, közben egy rövid időre a Pásztói Sport­egyesület elnöki pozícióját is be kellett töltenie. Egy négyéves cik­lusban, Pintér Attilával a jelenlegi magyar labdarúgó-válogatott szö­vetségi kapitányával együtt tagja volt a Nógrád Sportjáért Kuratóri­um Alapítványának.- Az egyéni versenyzésemhez az utóbbi évtizedekben csupán egy-egy alkalommal a Bauton Kft. vezetője, Tódor Sándor, Kriston Pé­ter képviselőtársam, illetve ki­emelten Sisák Imre polgármester (2004-es olaszországi világbajnok­ságon való részvételem biztosítá­sa) és korábbi tanítványom, ver­senyzőtársam, Becsó Zsolt támo­gatott anyagilag, melyért ezúttal is köszönetét mondok nekik - mondta enyhült arccal. Ugyan­csak köszönetét mondok a ma már nyugdíjas balassagyarmati Kovács Ferenc tanárnak és fiának, Kovács Gábornak, id. Pelyhe Dé- nesnek, a megyei szövetség elnö­kének, míg a salgótarjáni Domyay SE-től Sramkó Tibor, Goldmann Róbert, Erdélyi Gyula és Fehérvá­ri Péter sporttársaknak az eltelt évtizedekben számomra nyújtott sportági segítségükért. Bár Pásztón ma is óriási igény tenne az utánpótlás újfent beindí­tásra, de erre már nincs plusz anyagi fedezetük, hiszen csupán saját erőből versenyeznek. Termé­szetesen soha nem zárkóznak el senkitől, hogy Igény szerint meg­ismertessék velük a szellemi és fi­zikai igénybevételt is jelentő szép sportágat: a tájékozódási futást.- Egy ilyen életút visszatekintés végén minden érintett elsősorban a feleségének köszöni meg a csa­ládjától a sportra elcsent időt - hangzik az összegezés. - Én is ab­ban a szerencsés helyzetben vol­tam és vagyok, hogy nekem is va­lóban olyan sportos szemléletű hölgy tett a feleségem, aki még ma is inkább elküld egy versenyre, minthogy hét végén otthon tegyek vele, mert azt mondja: Jóska in­kább menjél el versenyre az mind­kettőnknek jobb tesz, te futsz egy jót, engem meg itthon nem hátrál­tatsz a házi munkában. Csak ha hazajössz, ne tegyen nagyon hosz- szú az élménybeszámolód....” Egyébként két nagylányunk van, Evelin és Lilla, akik korábban hé­be-hóba azért elindultak tájfutóver­senyen is. Evelin még megyei baj­nokságot is nyert, Lilla pedig épp az elmúlt évben a Nógrád Nagydíj szécsényi éj szakai versenyén lett a felnőtt nők között a második. Az ő párja Bazsó Peti is sportos szemlé­letű, igaz ma már csak kedvtelés­ből, de azért rendszeresen focizik. A közelmúltban egyébként nagy öröm ért bennünket, ugyanis Eve­lin egy fiúgyermekkel örvendez­tette meg a családot, így a felesé­gemmel együtt nagyszülők tet­tünk. Sári Bence Gábor három hó­napos, és bízom benne, hogy majd megszeret valamilyen sportágat. Nekem ma már egyre nehezebben megy a mozgás, több nyavalyám is van, az elmúlt év során a Lyme-kór elleni kezelésem mellett két kisebb szemműtéten is átestem. Úgy ér­zem a sok közösségi munkát, a rendszeres hét végi versenyeken való részvételt be kell fejeznem. Már tényleg eljött az idő a lazítás­ra, lassításra és pihenésre. Balogh Tibor t *- bt « 2004-he*t részt vett i olaszországi ** szenjor ^ozodási fújó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom