Nógrád Megyei Hírlap, 2014. február (25. évfolyam, 27-50. szám)

2014-02-08 / 33. szám

C\/A \TPCI IL^I TO Dl DT LVAliucLlKUo cLc 1 Örök életre csak egy Lélek vezet Semmiféle bomlasztó be­széd ne jöjjön ki a száto­kon, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szük­séges építésre, hogy ál­dást hozzon azokra, akik hallják. Ef 4, 29 Sok minden különbözteti meg az embert az állatvilágtól. Az egyik ilyen különbség a beszéd. Termé­szetesen az állatok is kommuni­kálnak, hangokat adnak ki, s azok­kal közölnek valamit, de az embe­ri beszéd lényegét tekintve más. A legintelligensebb állat sem fog verset költeni, és azt elszavalni. A beszédnek ez az ajándéka az em­bernek adatott meg. S bizony már­is hozzátehetjük, hogy az ember az, aki folyamatosan vissza is él ez­zel a megajándékozottsággal. A beszéd megfelelően alkalmazott hétköznapi szavaival képes az em­ber akár gyilkos indulatokat is szí­tani, egész tömegeket mások el­len fordítani, az embert „önmagá­ból kifordítani”. A beszéd képessé­ge, adománya tehát különleges fe­lelősséget hordoz. Pál apostol az Efezusban élő ke­resztyéneknek írja ezt a levelet Eb­ben az egy mondatban nem a vi­lág, az efezusi nagyváros, vagy épp a római birodalom beszéd-szokása­it próbálja erkölcsi alapon megre­formálni. Ő keresztyén igehirde­tő, aki minden szolgálatában Jé­zus Krisztusra próbálja irányítani a figyelmet. Ezért áll oda az efezusiak elé - egyben elénk is - s ebben az egy mondatban felvá­zolja a keresztyén ember helyzetét a világban, és vezeti a gondolatain­kat: „Nézzetek körül: e világ a bom­lasztó, hamis, rothadó, nem életre való beszédben tobzódik, de ti az Úr Jézus gyerme­kei vagytok. A ti szá- tok- b ó 1 ne e vi­lágnak csupán a halálig tartó érték­rendje, romlottsága terjedjen! Hiszen Jézus Krisztus az éle­tét adta értetek! TiazŐmegmen tettjei vagytok Rólatok, ke­resztyének- jf ről azt kell, hogy leol­vassa a vi­lág, hogy ez a Jézus Krisztus kicsoda! Mit fog gondolni az Istentől távol lévő ember Krisztus­ról, ha azt ta­pasztalja, hogy a keresztyének be­szédükben, magatartásukban, gondolkodásukban semmiben nem különböznek e világ „bom­lasztó” beszédű gyermekeitől? Ho­gyan lesz abból áldás? S valóban, az ige nem is egysze­rűen a beszéd tisztaságáról, kelle­mességéről beszél. Az eredeti gö­rög szövegben a „bomlasztó be­széd” egyben „nem életre való” be­szédként is értendő. Pál apostol azt hangsúlyozza, hogy Isten népe az élet, az örökkévaló élet bi­zonyságtevője. Cselekedetei, sza­vai ennek lényében kell, hogy tör­ténjenek. Nem adhat helyet a ke­resztyén ember azoknak a dolgok­nak, amik nem az Élet Urának, ha­nem a halálnak dolgai! A szív teljességéből szól a száj: ami a szánkon elhangzik, az nem vélet­lenül hangzik el: a mögött szándék van, sőt a mögött egy lélek van! Pál szavaiban ott van a figyelmez­tetés, a féltés: nem mindegy, mi­lyen lélek kap helyet az életünk­ben és vezet bennünket Mert örök életre csak egy Lélek vezet „Aki­ket pedig az Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai.”(Róm 8,14) A keresztyén ember számára tehát nem egyszerűen erkölcsi kérdés beszédének tisztasága, hanem bizonyságtétel: Engem az Úr ragadott meg, őreá való tekin­tettel élek. Kérem ehhez az Úr megsegítő Szentlelkét, hogy be­szédem is az Urat magasztalja. Blatniaky János Dániel lelkész, Szügy Kincskereső gyermeknap Kreatív és játékos gyer­mekprogramoknak adott helyet január 25-én a nógrádi evangélikus ima­ház, amelyeket Kincske­reső gyermeknap címmel rendezett meg a nógrádi és bánki evangélikus gyülekezet. Szombaton délelőtt fél 10-re hívogattuk a gyerekeket az ima­házba. Iskolások, óvodások szép számban jöttek, hozták a baráta­ikat, a kisebbek anyukájukkal, apukájukkal érkeztek, összesen 35-40 gyermeket számláltunk. A napot közös énekléssel, imád­sággal kezdtük. Kapcsolódva az esemény mottójához, lelkész­nőnk, Zsugyel-Klenovics Katalin - a gyerekeket is bevonva - a ta­lentumok példázatát mondta el és vetítéssel is szemléltette a tör­ténetet. A nap során a gyerekek saját talentum tallérjaikra írhat­ták fel a magukban felfedezett „kincseiket”, értékeiket, amit azután a falon lévő óriási kincsesládára ragasztottak fel. Kézműves foglalkozások kere­tében a gyerekek három korcso­port szerint készítettek különböző formájú és nehézségi fokú kincsesládákat: színezve, ragaszt­va, kivágva, hajtogatva, kincsek­kel díszítve. A saját kézzel készí­tett alkotások és maga a tevékeny­kedés is nagy örömet szerzett ki­csiknek, nagyoknak egyaránt. Az ügyességi vetélkedőn két csapat, a „Verhetetlenek” és „A legjobbak” mérték össze gyorsa­ságukat, ügyességüket, találé­konyságukat. A játékos feladato­kat mindkét csapat tagjai kacag­va és jókedvűen teljesítették, fej­fej mellett folyt a barátságos küz­delem. A délelőtti programok után mindenkinek jól esett szusszanni egy kicsit, a gyere­kek beszélgetve, teázgatva maj­szolták el a kedves nógrádi asz­szonyok által készített szendvi­cseket, finom süteményeket. Ezt követően vette kezdetét a csocsóverseny és léghokibajnokság. A gyerekek ezt várták a legnagyobb izgalom­mal. A versenyekre nevezni már egész délelőtt folyamán lehetett. A résztvevők két csocsó- és egy léghoki asztalon mutatták meg ügyességüket, játékos tudásu­kat. Hatalmas volt a küzdelem és a győzni vágyás. A legügye­sebbek jutalmul egy-egy tábla csokit kaptak. Az asztali játék­bajnokságok ideje alatt két eme­leti szobában többféle társasjá­ték közül választhattak, akik ép­pen nem mérkőztek. A legkiseb­bek babaházikóban játszottak és mesekönyveket nézegettek. A délután záró akkordjaként visszakanyarodtunk a kezdethez: közös énekléssel, imádsággal kö­szöntük meg ezt a napot és így kö­szöntünk el egymástól. Végül min­denki Isten áldásával indult útnak hazafelé. A gyermeknap különle­gessége volt, hogy felekezeti hova­tartozásra tekintet nélkül hívtuk a gyermekeket és ez megvalósult: evangélikus, katolikus, reformá­tus gyerekek töltötték együtt sza­badidejüket és játszottak közösen, önfeledten, jókedvűen. Külön öröm, hogy első alka­lommal ez éppen az ökumeni­kus imahéten történt. A folyta­tást is így szeretnénk: az ökumené jegyében. Kriskó Anett, Nógrád „Istennel semmi sem lehetetlen” Rácz Jenő, református lelkész, restaurátor és felesége Gabriella, 10 évvel ezelőtt köl­töztek a Nógrád megyei Bakópusztára. A szügyi evangélikus gyülekezet oszlopos tagjai, Jenő múzeumi munkája mellett rendszeresen vállal a környékbeli gyüleke­zetekben istentiszteleti szolgálatokat, he­lyettesítéseket. Sokan ismerjük komoly hi­tüket, és mindig segítőkész, meleg szerete- tüket, mellyel 12 gyermeküket és 12 uno­kájukat körülveszik. Őket kérdeztem a nagycsaládos mindennapokról.- Amikor gyermekeitekkel a fővárosból Bakópusztára költözte­tek, mi motiválta döntéseteket? Jenő: Először nem állandó lakásnak, hanem hétvégi ház­nak szántuk a bakópusztai kis házat, ahol meg lehet pihen­ni egy kicsit, távolabb lehet kerülni a hétköznapok feszültség­gel járó feladataitól. Úgy kaptuk, mint Isten ajándékát. Kide­rült, hogy a katolikus testvérek korábban itt tartották lelki al­kalmaikat, mivel temploma nincsen a falunak. Ezt a szolgá­latot folytatjuk házi bibliaórák tartásával, a ház legnagyobb, úgynevezett „tisztaszobájában”. Aztán úgy alakult, hogy a na­gyobb gyermekek felnőttek, ezért a budapesti házat eladtuk, az árát szétosztottuk közöttük és a kisebbekkel véglegesen ideköltöztünk. Gabriella: Amikor megismerkedtünk, lenő már három éve egyedül nevelte 7 gyermekét, miután feleségét súlyos betegség során elveszítette. A legfiatalabb 10, a legidősebb 28 éves volt ekkor. Összeházasodtunk és az évek során 5 közös gyerme­künk is született.- A gyerekek hogyan élték meg a váltást? Jenő: A költözés nem ment egyszerűen, először rendbe kel­lett hozni ezt a házat, aminek legrégebbi része már 200 éves. Gabi a két kicsivel Pesten maradt, az iskolába járó nagyokkal pedig már itt töltöttük a hétköznapokat. Nekik nehéz volt, nem nagyon volt még ismerősünk, valahogy mindig kilógtak a sor­ból: mert keresztyének és sokgyermekesek vagyunk, vagy mert nincsen televíziónk. Ennek ellenére nagyon szeretnek itt élni, és valahányszor felmerült a továbbköltözés gondolata, he­vesen tiltakoztak ellene.- Ezek szerint az évek során sikerült megtalálnotok itt a helyete­ket? Jenő: Ami a legfontosabb volt, hogy olyan gyülekezetét talál­tunk, ahol otthon érezhetjük magunkat. A lelkipásztorokkal bensőséges, testvéri kapcsolatban vagyunk, a gyerekek vasár­napi iskolába járhatnak és ifjúsági órára, az Ifi Teaházba. A mun­kahelyem megtalálása is csodaszámba ment. Először a balassa­gyarmati református gyülekezetben szerettem volna lelkész­ként szolgálni, az idős lelkész nyugdíjazása után, de az a helyet addigra betöltötték. Az egyik hétvégén bementem a balassagyar­mati Palóc Múzeumba, ahol éppen bent volt a múzeum igazga­tója is. Egy könyv kapcsán kezdtünk beszélgetni, majd a beszél­getés végén megkérdezte, nem szeretnék-e a múzeumban dol­gozni. Mivel református lelkészi munkám előtt restaurátorként (a budapesti Iparm űvészeti Múzeumban - a szerk.) dolgoztam, így elvállaltam.- Hogyan tartjátok a tágabb családdal, rokonokkal a kapcso­latot? Gabriella: Nagyon gyakran beszélünk telefonon a család­tagokkal, időközben felnőtt gyermekekkel. Ezen kívül havon­ta találkozunk, ilyenkor összegyűjtjük a születés-és névna­pokat és köszöntjük egymást. Minden hónapban vannak ün­nepeltek, hiszen a 12 gyermek mellett már 12 unokánk is van! Emellett kéthavonta hazautazunk édesanyámhoz, Biatorbágyra. Jenő lelkészként is szolgálsz, Gabi pedig egy ko­moly keresztyén közösség tagjaként nőtt fel, szülei is Isten szolgálatában álltak.- Hogyan élitek meg a hétköznapokban, a gyerekek nevelése közben a hiteteket, a Isten szeretetét, megtartó erejét? Jenő: Gyarló emberekként, Isten kegyelmébe kapaszkodó emberekként. A lelkész is ember. Gabriella: Reggelente korábban kelünk, mert közös igeolva­sással kezdjük a napot. Jenő: Ez csak egy apró momentum, mert a komoly kihívások este kezdődnek, a gyermekek hazaérkezésével, a tanulással, fe­szültségekkel. Mindenki szeretne első lenni, a ügyelem középpont­jába kerülni. Nehéz megélniük, hogy reggel 6-tól este 10-ig folya­matosan az iskola, a különórák, készülések töltik ki az idejüket Gzabriella Közben azért meg-megállnak, zenélnek, vagy énekelnek, néha filmet néznek, a közös esti étkezés után. Az­tán közös imádsággal és külön, egyéni bibliaolvasással zárjuk a napot. Amikor még kicsik voltak, a Képes Bibliából olvastunk fel nekik. Jenő: Az ige olyan segítség az ember számára, amivel képes lehet kicsit kívülről látnia önmagát, a problémáit és gyerekeit is. Segítséget jelentenek a gyülekezeti alkalmak, ezeken kívül együtt járunk énekelni a terényi „Csak Te"-kórusba, ami nem­csak éneklési lehetőség, hanem lelki közösség is. Gabriella: Nyaranta táborokban, családos heteken is részt veszünk. Jenő: Ahogy telik az idő -közben nyugdíjas lettem- egyre inkább érezzük, hogy bár az erőtartalékaink fogynak, a gye­rekeink lelkesen segítenek a gazdaságban. A földművelésben és az állatok körül is sok feladat hárul rájuk. Isten ajándéká- * nak tekintjük ezt is, mert ma már nagyon ritka, hogy a gye­rekek a szüleikkel együtt dolgoznak. A legtöbben a számító­gép előtt töltik az idejüket, a maguk szórakozását hajtják. Gyerekeink fejlődését látva viszont érezzük, hogy ez túlnő a mi erőkifejtésünkön, az általunk befektetett energián. Isten ezen felül megáldja őket. Gabriella: Sokféle tehetséget kaptak és képességet arra, hogy segítsenek másoknak, hogy Isten dicsőségére énekelje­nek, mert ez is egy szolgálat. Annak is nagyon örülünk, hogy igenlik és követik a példánkat.- Mi az, amit mindenképpen szeretnétek átadni gyermekeiteknek az életetekből, tapasztalataitokból? Jenő: A Jézus Krisztusba vetett bizalom az, ami minden kö­rülmények között, az élet legnehezebb pillanataiban is felhasz­nálható. Mi nem tudjuk hitre juttatni a gyerekeinket, vagy megtérést adni nekik, azt csak Isten Szentlelke végezheti el bennük. Az viszont fontos, hogy a mi hitünket látva megért­hessék, hogy Istennel semmi sem lehetetlen. Minden elrontott élethelyzettel, bűnnel, tévedéssel, bajjal oda lehet menni Isten­hez. Jó, ha az ember úgy készül az életre, hogy olyan bátorsá­got, elveszíthetetien támaszt kap, ami minden helyzetben ér­vényes. Mert a legjobb házasságban is vannak viták, a legjobb munkahelyen is adódnak problémák, az egyházban civódá- sok. Ha viszont az ember nem a saját ötleteivel, erejével pró­bálja megoldani ezeket, hanem az Úr lézus példáját követve, aki alulmaradt, az lehet győztes az örökélet szempontjából. Ezt is fel kell tudni vállalni. Gabriella- Imádsággal meg lehet változtatni a legnehezebb hely­zeteket és az emberek hozzáállását Jenő: Ha a rosszra nem rosszal válaszolok, hanem jóval, ez előbb-utóbb meghozza majd a gyümölcsét. Nagyon fontos, hogy ha valakit megbántottam, tudjak tőle bocsánatot kérni. Hisszük, hogy ezek a legfontosabbak. Blatniczkyné Hammersberg Ganczstuckh Júlia evangélikus lelkész, Szügy T SZÁRNNYAL 3ET SEGÍTESZ A civil 1% melleit. AZ EGYHÁZI 1%-KAL IS TÁMOGATHATSZ anyaóvókat, iskolákat. és 52 e re Letolt h onokat. Teehmkíti szám: agyarorszagi Evangélikus Egyház 4 f

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom