Nógrád Megyei Hírlap, 2014. február (25. évfolyam, 27-50. szám)

2014-02-22 / 45. szám

A színház túlmutat önmagán A színházak életében mondhatni rendszeresek a számvetést végző, a so­ron következő teendőket megfogalma­zó, megtárgyaló társulati ülések. így van ez a Zenthe Ferenc Színház esetében is, amelyik e héten, a Stécé Kávéházban tartotta éppen aktuális összejövetelét. Simon Lajos, a színháznak a József At­tila Művelődési és Konferencia-központ­ban otthont biztosító Salgótarjáni Köz- művelődési Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója szólt arról, hogy a városi ön- kormányzat megbízásából 2013 márci­usában vették át szervezetileg is a 2012- ben létrejött színház működtetését. Az elmúlt időszak - a zökkenők, a „gyer­mekbetegségek” ellenére - sok, szá­mokkal is alátámasztható pozitív tapasz­talatot hozott a profi színházzá válás fo­lyamatában. A 2013-as naptári évben a városban tartott 53 színházi előadásból 18 - tehát mintegy harminc százalék - már a Zenthe Ferenc Színház nevéhez, tevékenységéhez fűződött. Az pedig kü­lönösen örvendetes, hogy amíg 2012- ben 17200 nézője volt az előadásoknak, ez a létszám tavaly 23160-ra nőtt. A minapi társulati ülés újdonságát azt jelentette, hogy első alkalommal találko­zott a színház tagjaival Székyné dr. Sztrémi Melinda polgármester, ország- gyűlési képviselő. A városvezető örömé­nek adott hangot, hogy kifejthette a szín­ház megalakulásával, működésével kap­csolatos gondolatait. Mindenekelőtt azt hangsúlyozta, hogy a Zenthe Ferenc Színház léte - amellett, hogy egykori ta­nárként, gimnáziumi igazgatóként eleve az egyik szívügyének tekinti - azért is nagyon fontos, mert túlmutat önmagán, kulturális, művészeti értékein s a város egészére kiható közösségformáló, inspirativ tényező. Ezért nem lehet csak a pénzügyi háttér oldaláról, a „sokba ke­rül” szempontjából megítélni. Székyné dr. Sztrémi Melinda elmond­ta: nem volt könnyű megtalálni azt a leg­hatékonyabbnak tűnő működési formát, amely alkalmasint lehetővé teszi az ál­lami támogatást, de nem zárja ki a pá­lyázati lehetőségek igénybe vételét sem. Az önkormányzat 2014-ben a tavalyival megegyező összeget biztosít a költségve­tésből a színház alapműködésre. Ez az anyagi bázis azonban természetesen ki­egészítendő fokozatosan növekvő önál­ló, a tájolásból és a produkciók eladásá­ból származó bevétellel. Bár korábban próbálkoztak egy-egy színházi évadra két felnőtt bérletsorozatot is meghirdet­ni, be kellett látni, hogy egyelőre egyre van garantált igény. A bérletek tovább­ra is „vegyesek”, az idei évadban is a be­fogadó színház van túlsúlyban, az arány azonban fokozatosan, lépésről-lépésre tolódik majd el a Zenthe színház javára. A repertoár összeállításánál a sajátos művészeti törekvések érvényre juttatá­sa mellett természetesen figyelembe kell venni a helyi lakosság különböző ré­tegeinek igényeit, a tartalmas, fajsúlyo­sabb és a könnyedebb, szórakoztató da­rabok iránti érdeklődést is. Annál is in­Székyné dr. Sztrémi Melinda polgármester méltatta a Zenthe Ferenc Színház eddigi tevékeny­ségét Balra Simon Lajos, a Salgótarjáni Közművelődési Nonprofit Kft ügyvezető igazgatója kább, mert - mint a fellépő vendégmű­vészek ugyancsak gyakorta megjegyzik - a salgótarjáni közönség nagyon jó, igé­nyes, értő s egyszersmind hálás is. A di­ákok általában kritikusabbak s viselke­désükkel mindig okozhatnak meglepe­téseket. Ezért is kell tudatosan, sziszte­matikusan, az óvodáskortól kezdve az ál­talános iskolai korosztályon át a középiskolásokig a színházművészet be­fogadására, értésére nevelni a felnövek­vő generációkat. A polgármester asszony szerint ör­vendetes, hogy egyre több salgótarjá­ni fiatal a színház miatt akar itt ma­radni, vagy éppen visszajönni a ta­nulmányait követően. A városi ösz­töndíj-szerződésesek között is van le­endő színművész. Tovább kell tehát1 keresni, kutatni a folyamatos utánpótlást jelentő helyi tehetségeket Ennek érde­kében szorosabb kapcsolatra van szük­ség a színház és a tanintézetek, a társu­lat és a diák színjátszó csoportok, szak­körök között. Érdemesnek látszik rend­hagyó irodalmi, színházi órákat tartam, egy-egy előadás részleteit az iskolákban is bemutatni, szereplő-válogatásokat is rendezni. Törekedni kell a partneri viszo­nyok városi szintű erősítésére, a közös produkciók - amelyek már eddig is sike­resek voltak - számának növelésére fő­ként a Nógrád Táncegyüttessel, a szimfo­nikus zenekarral, de más művészeti együttesekkel is. Az idén a mozi több- funkciós intézménnyé átalakításával összefüggésben javulnak a színház pró­balehetőségei, műhelymunkájának fel­tételei is. Hosszabb távon érdemes azon is elgondolkodni, hogy a nagy hagyomá­nyú salgótarjáni színjátszás bölcsőjét, a Kohász Műve­lődési Közpon­tot - amely je­lenleg magán- tulajdonban van - miként lehetne a szín­ház céljaira hasznosítani. MúmrtmA SALGÓTARJÁNI KÖZMŰVELŐDÉSI NONPROFIT KFT Székyné dr. Sztrémi Melinda elisme­rően szólt a Zenthe Ferenc Színház pla­kátokon, meghívókon, szórólapokon, hir­detéseken látható egységes, kellemes színvilágú, igazán professzionalista szín­vonalú megjelenítéséről, a tartalmat is kifejező külső formai jegyekről, az úgy­mond „design”-ról és köszönetét fejezte ki mindenkinek, aki bármit is tett a vá­ros saját színháza érdekében, hozzájá­rulva ahhoz, hogy jó legyen salgótarjáni­nak lenni. A polgármester további sike­rekben gazdag munkát és sok szeretet kívánt a társulatnak a közönség részéről. Simon Lajos a támogatást és jókíván­ságokat a színház nevében egy, az el­múlt időszakot tükröző tablóképpel vi­szonozta. Csongrády Béla Iskolagaléria a 205-ös teremben „Szerelmi zálog” A falakon első alkalommal a „Kéri” diákjainak alkotásai láthatók ,Cs. B. A Bálint- illetve a Valentin-nap inspirál­ta kezdeményezések sorában a salgótarjá­ni Dornyay Béla Múzeum is letette a név­jegyét, amennyiben a helyi és környékbeli kötődésű művészek fórumaként létrejött Városi Galériába meghívta Somoskői Eme­se Karancskesziben élő porcelánfestőt, hogy az érdeklődők szeme láttára színesít­sen néhány tányért és a szerelem, a szere­tet szimbólumának tartott szívet A „Szerelmi zálog” című rendezvény iránt érdeklődőket - felnőtteket és a mú­zeumpedagógia keretében megjelent is­kolai csoportokat - Shah Gabriella múze­umigazgató, művészettörténész és Birkás Babéit galériavezető, képzőművész kö­szöntötte. Örömüknek adtak hangot, hogy Somoskői Emese elfogadta a meghívást és alkalmat teremtett arra, hogy a közönség úgymond folyamatában, munka közben láthassa a műalkotások megszületését. A Hollóházán több mint két évtizeddel ez­előtt iskolázott alkotó nemcsak manuális, művészi képességeit érzékeltette, szóban is beavatta a hallgatóságot a „kulisszatit­kokba”. Arról is szólt, hogy miként és mi­ért választotta éppen a porcelánt, amely­nek történetéről is mesélt. A festéshez szükséges eszközök, anyagok a „varázslá- dából” kerültek elő s miközben egyre szí­nesebbek lettek a dísztányéron, a leendő faliórán a virágok, Somoskői Emese ma­gyarázta is, hogy mit, miért és hogyan csi­nál. Kitért például a manapság divatosan „3D”-snek nevezett féloldalas ecsetkeze­lésre, amivel az árnyalatokat, színátme­neteket lehet a sablon utáni mintát már tartalmazó tárgyra felvinni. Elmondta, hogy milyen (fém)összetevői vannak a fes­tékeknek, s hogyan lehet egy-egy sajátos színt kikeverni, melyik milyen viszony­ban van a másikkal. S, hogy mondandójának volt foganatja, azt a Bolyai János Gimnázium VII. és a SKÁID Gagarin Tagiskola IV. osztályos ta­nulói a gyakorlatban is igazolták. Kihasz­nálva a különleges alkalmat, ők maguk is megpróbálták néhány apró tárgyat - fő­ként persze szívecskéket -megfesteni és ezzel édesanyjuknak, nagymamájuknak örömet okozni. Egész biztos sikerült...- csébé ­A Táncsics Galériát Baranyi Zoltán Intézményigazgató avatta fel Rövid időn belül másodszor volt avató­ünnepség színhelye a fennállásának 75. évfordulóját rendezvénysorozattal ün­neplő Táncsics Mihály Közgazdasági, Ügyviteli, Kereskedelmi és Vendéglátó­ipari Szakközépiskola és Szakiskola. A Május 1 úti épületben a CsohányKálmán festőművész, egykori növendék nevét őr­ző terem átadását követően a minap a Táncsics névvel fémjelzett iskolagalériát nyitották meg. A megjelenteket - köztük a vendégeket, az iskolaközösség és a szü­lők képviselőit -BaranyiZoltán igazga­tó köszöntötte. Kiemelte, hogy a galériá­val régen dédelgetett tervük vált valóra. A megvalósítás során igazodni kellett az épület adottságaihoz, amelyek nem en­gedik meg, hogy az aulában, a folyosó­kon legyen a galéria. így esett a válasz­tás a Csohány-teremmel szomszédos 205-ös tanteremre, amelyben - bár to­vábbra is használják oktatási célra - megteremtették a feltételeit kiállítások rendezésének. Úgy döntöttek, hogy első­ként tehetséges diákjaik műveit teszik közszemlére. Azok rajzai, festményei lát­hatók most a falakon, akiknek számára elsősorban készült a galéria. Egykoron egészen büszkék lesznek majd rá, hogy ők voltak az úttörők és alkotásaikat em­lékül hagyhatták alma materük galériá­jában. Az iskolavezető köszönetét mon­dott mindazoknak - támogatóknak, kol­légáknak, diákoknak - aki szerepet vál­laltak a kezdeményezés létrehozásában. A galéria egyik avatóbeszédét Simon Tibor, a KUK tankerületi igazgatója tar­totta. Elmondta: annál is inkább öröm­mel vette kezébe az ünnepségre invitáló meghívót, mert mottója/. W. Goethe egy szép gondolatát - Jt művészet a kimond­hatatlan tolmácsa”- idézi s a hétköznap­ok forgatagában egy pillanatnyi megál­lásra késztet. Talán meglepő, hogy egy szakképző intézmény - különösen egy gazdasági, irodai ügyviteli szakmák ok­tatásával foglalkozó középiskola fontos­nak tartja egy olyan tér kialakítását, amely alkalmas kiállítások megrende­zésére, gyűjtemények bemutatására. Si­mon Tibor szerint a galéria kialakításá­nak és működtetésének szándéka is jel­zi, hogy a Táncsicsban a nevelés fontos eszközének tekintik az ember harmoni­kus életéhez nélkülözhetetlen művésze­ti, esztétikai isme­reteket, így a vi­zuális kultúra alapjainak meg­teremetését is. Földi Gergely festőművész, az iskola tanára ar­ról beszélt, hogy a várakozáson fe­lüli számban ér­keztek a tanulók­tól kiállításra szánt művek s így nem kis gondot okozott a helyhiány, amely miatt akarva-akaratlanul szűkí­teni kellett az anyagot. A képek azt tük­rözik, amit a készítőik fontosnak tarta­nak s főként szabadidejüket használ­ták fel valaminek az elmondására. Min­denekelőtt annak a kifejezésére, hogy oda kell rájuk figyelni. Nem félvállról, nem lekezelően, hanem minél inkább megértésükre törekedve. Nem biztos, hogy csak a képeket kell megértem, ha­nem egy kicsit az egyént is, hogy ne le­gyen hiábavaló a felgyülemlett és a pa­píron kifejeződő rengeteg energia. Hi­szen igencsak bántó lehet, ha valaki ki­önti a szívét, de csak egy udvarias hüm- mögés a válasz. Befogadóvá kell tehát válnunk - hangsúlyozta Földi Gergely - és ez a galéria tökéletes alkalmat nyújt erre. Tanít gondolkodni, fejünket hasz­nálni, annál is inkább, mert igen ritka eset. hogy a befogadó ugyanazt gondol­ja, amit a kép készítője. Ebben a galéri­ában sok-sok gondolat lakik, az alkotók benépesítették... A jövőben csoportos és egyéni tárla­toknak egyaránt helyet adó, képzőmű­vészeti és egyéb gyűjteményeket be­mutató galériát Baranyi Zoltán adta át rendeltetésének. A program ünnepé­lyes hangulatát Grajzel Fanni és Turmezei Natália 12. C. osztályos ta­nuló versmondása is emelte. A salgótarjáni múzeum galériájában érdekesnek és tanulságosnak bizonyult Somoskői Emese porcelánfestő bemutatója

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom