Nógrád Megyei Hírlap, 2014. február (25. évfolyam, 27-50. szám)

2014-02-15 / 39. szám

2014. FEBRUÁR 15.,SZOMBAT

Az ország első és sokáig egyetlen karrier-tanácsadója volt, akire a média is felfigyelt. Alig volt olyan televízió, vagy rádióműsor, ahová ne hívták volna meg, és minden magára valamit is adó lapban szerepelt. Az utóbbi években aztán kibővítette tevékenységét, s life coach lett. Azt mondja, munkája leginkább egy személyi edzőhöz hasonlít, csak ő nem a fizikummal, hanem az ügyfél privát életének különböző területeivel foglalkozik.

Sándor András- Mióta foglalkozol önismerettel?- Autodidakta módon már évtizedek óta. Folyton kerestem a megoldásokat. Rengeteg ilyen jellegű könyvet olvastam és kijegyzeteltem a legfontosabb mondatokat. Ezért utólag is hálás vagyok a Sorsnak. Egyszer, másfél év elteltével összeszámoltam, hány könyvet olvastam el, és kiderült, hogy hetvenet. Másfél év alatt. Állítólag ahhoz, hogy valaki doktorit írjon, ötven könyvet kell elolvasnia. Ezek a kötetek mélyen elgondolkodtattak. És akárkinek meséltem az olvasottakról, a korábbi tapasztalatokról, döbbenten néztek.- Akkoriban még nem volt ennyire elterjedve az önismeret és a spirituali- tás, mint most?- Nem, akkor még nagyon az elején jártunk ennek az Útnak. Valójában nem is a spirituális része érdekelt a dolognak, mert megoldásokat akartam. Kíváncsi voltam, mit kell ahhoz tenni, hogy az emberben harmónia legyen. Akkor még nem tudtam, hogy mindennek a kulcsa a munka és a magánélet összhangja. Humanisztikus pszichológiát is olvastam, és nagyon sokat a sze- retetről. Kézzel fogható magyarázatot nem kaptam, de a hátteret megtaláltam, ami a gondolkodásomat megváltoztatta. A polcomon ott sorakoznak a mai napig azok a könyvek, amelyek erőt adtak. Főleg az amerikai szakirodalmat olvastam, miközben láttam a magyar valóságot. Ahogyan bújtam ezeket a könyveket, egyre inkább az fogalmazódott meg bennem, hogy segítenem kell az embereknek, ne fizessenek akkora árat. Ez motivált. Először arra gondoltam, könyvet írok. De rájöttem, egy könyvtől nem fog megváltozni semmi. Majd a tréningek jöttek, hiszen elvégre tanári végzettségem van. Ebből lett aztán a karrier tanácsadás, és eleinte senki nem értette ezt a kifejezést. Akkor még nem létezett ilyen, hogy valaki bekopogott az ajtón valahová, és tanácsot kért, merre induljon az életben. Ebben mindenképp én voltam az egyik első az országban.- Hogyan találtak rád az emberek?- Mindig mondom, hogy semmi nem történik véleüenül az életben. A marketinges tudásom és a gyakorlatom megvolt, és pontosan tudtam, hogyan kell eladni egy szolgáltatást. Csináltattam egy weboldalt, és azon keresztül találtak rám, pedig akkoriban még a keresőrobotok sem voltak ennyire kifejlesztve, mint manapság. Az ügyfelek mégis előbb- utóbb rám találtak. Önfejlesztő tréningeket szerveztem, hogy ne csak egyénekkel, hanem csoportokkal is dolgozzak.- Aztán a sajtó is felfedezett.- Ez is törvényszerű volt. Megismerkedtem egy gazdaság lap főszerkesztőjével, névjegyet cseréltünk, és átküld- tem neki egy saját felmérést. Másnap lehozta az újság. Két nap múlva felhívtak egy rádióból, hogy beszélgessünk erről. Ezzel elindult egy lavina, amit már nem én irányítottam, hanem a média. A legtöbb tévében, rádióban és újságban szerepeltem. Ehhez képest másfél évig szenvedtem, mert az újságírók sem értették a titulusomat, és a „szakembereknek” is azt kellett magyaráznom, mit jelent a karrier szó. Ez különlegesnek számított. A karrier szó alatt a legtöbben még ma is „könyöklést” értik. Hogyan lehetne felfelé jutni. Pedig nem akar mindenki felfelé menni. A rendszerváltás óta a karrier az életpályát jelenti a munkában. És minden időszakJoó Zsuzsanna „Arra születtem, hogy segítsek az embereknek"

nak, korszaknak megvan a helye, ideje lehetősége, a leheteüensége, a realitása, a szépsége.-Es az ára is.- Pontosan.- Emlékszel a legelső ügyfeledre?- Emlékszem. Elindult a weboldalám, de nem került fel azonnal a szolgáltatás ára. Úgy lőttem be az árat, hogy diplomásokkal foglalkozom, és ha eljön hozzám egy-két alkalommal, azután butaságot biztosan nem csinál, felesleges is„A MA EMBERÉNEK A MUNKÁJA A LEGFONTOSABB. AKKOR IS,

HA EZT ÍGY NEM MONDJA KI”- Lényegében új műfajt teremtettél.- Igen. Nagyon pozitívak voltak az első visszaigazolások. Általános iskolai tanárként nyolcadikos, végzős diákokat iskoláztam be. Mi a legalapvetőbb kérdés? Milyen osztályzatod van, és milyen iskolába szeretnél tovább menni? Semmivel

kólába nem iratkozik be, nem húzza az idejét, hanem meg tudja hozni a döntést, és minimum százezreket nyer vele. Úgy gondoltam, pontosan az lesz a tanácsadásom ára, mint egy jó bőrtáskának, vagy bőrcipőnek. Nem volt konkurensem, akivel összehasonlíthattam volna, hogy ki mennyiért adja ezt. Az első időszakban, amikor felhívtak az emberek, mondták, hogy nekik ez sok. De tudtam, hogy erőt kell vennem magamon, és igenis, meg kell találnom a célközönséget, aki hozzám jön. Beindult az első leányzóval az üzlet, és attól fogva, mint egy lavina, berobbant a dolog, s jöttek a vendégek. Többé soha, senki nem mondta, hogy drága.- Követed az ügyfeleid pályafutását? Tudod például, mi lett az első ügyfeleddel?- Tüdőm. Egy fejvadász cégnél dolgozik. A korábbi ügyfeleimnek egy-két évente írok egy követő levelet, hogy mi van velük. Érdekel, hogy mire jutottak. Sokan nagyon hosszan válaszolnak, részletesen elmesélik, mi történt velük.- Visszatérő ügyfeled is van?- Tanácsadásban nincs, coaching- ban van.

sem másabb ez középiskolában. Milyen osztályzatod van, milyen felsőoktatási tanulmányra vagy jogosult, hány pontod van? De azt soha nem állapították meg a gyerekekről milyen személyiségtípusba tartoznak. Csendesek, nyugodtak, tud- nak-e ülni a fenekükön, esetleg, izgága, szeret szerepelni. Senki nem foglalkozik azzal, hogy milyen kompetenciái vannak, miket kellene fejleszteni, vagy milyen különleges képességei vannak. Nagyon sok gyereknek nagyon sok különleges képessége van. Ámikor jönnek hozzám az ügyfelek, arról beszélgetünk, milyen rejtett kompetenciái vannak, álmai, vágyai. Amikor elkezdtem a tanácsadást, dübörgött a magyar gazdaság. Nem mi kerestünk állást, hanem ők kerestek minket. 2004 környékén nagyon könnyű volt jó állást találni. Ez nekem is egy szép korszak volt, hiszen az ügyfeleim roppant mód értékelték, hogy figyelek rájuk. Együtt találtuk ki, hogyan lehetne kiaknázni a lehetőségeiket, s ez hihetetlenül „finom” dolog volt.- Akik hozzád fordultak tanácsért, abszolút nem tudtak mit kezdeni az életükkel a munka terén?- Nem feltéüenül. Feljegyzéseket vezettem az ügyfelekről, hány évesek, milyen végzettségűek, milyen nyelveket tudnak, és amikor egy idő után mindezt összesítettem, azt láttam, hogy a zöme 27 és 33 életkor közötti. Őket az „életkezdeti válságban” lévő embereknek hívja a szaknyelv, akik már dolgoztak 5-10 évet, lassanként harmincasok lettek, vagyis kezdődött egy új szakasz az életükben, egy újabb életfeladat, és ebben akadtak el, mert nem tetszett nekik az előző. Dilemmát okozott számukra, hogy maradjanak-e az adott szakmájukban vagy éppen tanuljanak valami mást.- Abban is tanácsot adsz, hogyan keressenek állást?- Nem erre specializálódtam, de természetesen igen. És az is döbbenetes, hogy emberek a mai napig nem tudnak önéletrajzot írni, holott ennek ma már komplett szakirodalma van. Aztán a többi probléma: hogyan mondják el az állásinterjún a nők, hogy következő évben már szülni szeretnének...- És hogyan mondják el?- Sehogy. Isten ments ilyet elmondani! Kezdetben ilyen jellegű tanácsokért is hozzám fordultak. Manapság pedig a „nagy baj van, mihez kezdjek az életemmel”-problémakör kapcsán jönnek. De a ma emberének a munka a legfontosabb. Lehet, hogy nem mondják ki, de önigazolásban, identitásban, innen tudiák, kik ők, mit is érnek. Az, hogy*t'i&fregy biztos,'jő älläs'ocTÖ<fpénzed, igenis fontos. Nézd, egyedül lehet élni, hiszen sok a boldog szingli, de munka nélkül, és ilyen fajta önigazolás nélkül nem. Az önmegvalósítást elképesztően keresi mindenki a munkájában. És amikor nem találják, szenvednek tőle. Mit kezdjek egy ilyen emberrel, aki így érkezik? Innen jött a felelősség felismerése. Meddig mehetek el, meddig adhatok tanácsot? Elkezdtem nagyon ösztönösen a többi területbe is belekérdezni. Mivel töltekezik, mi az erőforrása, ami jól működik az életében. Vannak-e barátai? Szörnyű érzés, amikor az embernek nincsenek barátai. Pedig nagyon sok embernek nincs. Tá- mogatja-e a házastársa, hogy esetleg még egy diplomát akar? A végén már egyre kevesebb tanácsot adtam, csak figyeltem, és irányokat mutattam. Kiderült, hogy ezt hívják coachingnak.

Ez egyik első magyar coaching képző tanfolyamot elvégeztem. Főleg azért, hogy papírom legyen róla. Ettől fogva pedig már világosan el tudom a kettőt választani, és már az elején el is mondom az ügyfélnek, hogy neki karrier-tanácsadásra, vagy coachingra van szüksége. A tipikus karrier-coaching témák: munka, hivatástudat, a munka és a család összeegyeztetése, hogyan építsem fel magam, mint egy márkát, hogyan fejlesszem magam.

„A 45 ÉVES KOR FELETTIEK CIKINEK TARTJÁK A TANÁCSADÁST”- Hol tart ma a társadalom ezen a téren? Már nem ciki tanácsot kérni?- Az idősebb korosztálynak ciki. Ezt abból gondolom, hogy viszonylag kevesen jönnek 45 éves kor fölött. Pedig ők is használják az internetet. Vagy nem hisznek a tanácsadóknak.- Az egyéni foglalkozások után, pontosabban mellett, aztán elindultak a tréningeid is. Melyik volt az első?- Több tréning anyagot összeraktam, több tréninget meghirdettem. Ez is egy termék, amit el kell adni. Az első csoportokba kizárólag nők jöttek. Akkor még nem tudtam, de aztán rájöttem, hogy a férfiak ritkábban vallják be egy társaság előtt, hogy nekik nem megy.

Női tréninget csináltam, és egyébként is érzékenyebb vagyok a női témák iránt, hiszen sok esetben hátrányban vagyunk. Akkor már dolgoztam különböző civil szervezetekkel, és női önfejlesztő, önmenedzselési tréningeket kezdtem el tartani.- Markánsan elkülönül, miért megy egy nő és miért egy férfi tanácsadóhoz?- Igen. A férfiak azért jönnek, hogyan lehetnének jobbak, a nők pedig azért, hogy mit csinálnak rosszul. És amikor tömegével láttam a nőknél ezt az elképesztő önbizalomhiányt, akkor úgy gondoltam, hogy őket kellene megerősíteni. Az első igazi sikereket a tréningek terén ezek hozták meg.

„FELDMÁR IS MEGMONDTA, HOGY A HAGYOMÁNYOS PSZICHOLÓGIA FELETT EUÁRT AZ IDŐ”- Pedig a pszichológusok általában nem kedvelik a coachokat.- Azt mondják, olyan dolgokba piszkálunk bele, amihez nincs tudásunk. Pedig ez nem igaz, hiszen mi nem a múlt feltárásával foglalkozunk. Azt meghagyjuk a pszichológusoknak. Én mindig meghagyom. Én abban segítek, hogy úgy menjen haza, lássa azt a picike lépést, kiutat ahhoz, hogy megváltozzon az élete. Ettől még a gyerekkori elakadása nem lett feldolgozva. Nagyon látványosan tudunk segíteni az embereknek. Feldmár András, a szakma „fenegyereke” mondta, hogy szerinte a hagyományos pszichológia felett eljárt az idő, mert a ma embere türelmetlenebb és gyorsabb megoldást akar, mint ötven évvel ezelőtt. A pszichológusok valószínűleg inkább a kenyerüket féltik, ezért sokan megtanulják a coachingot is.- Te miért tanítod a coachingot?- Az ügyfelektől jött az igény. Nem akartam ezt tanítani, de nagy volt a nyomás. Rengeteg tananyagot összeraktam már, így ez sem okozott nehézséget Motivált, hogy life coachokat képezzek. Hiszen láttam azt a rengeteg, jobb sorsra érdemes, tanult, érzékeny, megfelelő kompetenciával rendelkező, főleg középkorú nőt vagy férfit, akik elveszítették a munkájukat, és elmennek mindenféle ügynöknek. Ahelyett, hogy segítenének az embereknek - akár a privát életükben is. Mert a life coaching erre is jó.- Az állásajánlatokat figyelemmel követed a hirdetési portálokon?- Hogyne. Most a műszaki embereket keresik nagyon. A villamosmérnököket, az IT területen dolgozókat, vagy éppen pénzügyeseket. Most ezek mennek nagyon, de ki tudja, hogy három év múlva melyik szakma lesz keresettebb.- Milyen a külföldön új életet kezdők aránya?- Nagyon magas. Eleve minden tanácsadást úgy kezdek, hogy melyik országban szándékozik az illető dolgozni. Nagyon nem mindegy. Tízből kilenc külföldi országot mond, de olyan konkrétakat, hogy Anglia, Peru, Új-Zéland. Döbbenten állok, mert azelőtt ez nem volt. Ezek nem kalandvágyó emberek, mert nagyon tudatosan jelölik meg az országot.- Sokat dolgozol?- Sokat. Februárban két új csoportot indítok life coaching-ban. Nagyon javaslom főleg középkorúaknak, nőknek és férfiaknak is, mert azt látom, hogy nincs más lehetőség a munkaerőpiacon, mint önállóvá válni. Ez a szakma annyira kreatív, annyira önmegvalósító, ráadásul jó óradíjat lehet érte kérni, nem lehet kiöregedni, nem kell hozzá nyelvtudás, onüne is lehet csinálni. Kevés olyan szakma van, amit ha minél idősebb vagy, annál jobb. A coaching ilyen, ahol az életbölcsesség, a tudás és a tapasztalat érlel...