Nógrád Megyei Hírlap, 2014. január (25. évfolyam, 1-26. szám)

2014-01-27 / 22. szám

2014. JANUAR 27., HÉTFŐ Ez a pofon igazán fáj.. KOSÁRLABDA NB 1/B, Keleti csoport, férfiak, 14. forduló Konecranes-Salgótarjáni KSE - Debreceni EAC 77-82 (18-26,19-17,23-22,17-17) Salgótarjáni Városi Sportcsar­nok, 250 néző, vezette: Frányó, dr. Szakáll, Vida J. Salgótarján: Madár 5/3, SE­BŐK 28/3, Oluic 6/3, GORSZK1] 22, Mitics 4. Csere: Borszéki 2, Schéda 4, Czuprák 4, Szabó Z., RÁCZ T. 2. Edző: Kis Sándor. Debrecen: NAGY BOTOND 26/9, Asztalos 5, Pék, Kovács I. 8/6, VAS V. 12. Csere: TAKÁCS D. 15, Szarka 5/3, Boldizsár 3/3, Nagy Benedek 6/6, Reizer 2, Gál K. Edző: dr. Nagy Ágoston. Az eredmény alakulása: 4. perc: 3-10, 8. perc: 14-22, 14. perc: 26-37,18. perc: 32-43,24. perc: 49-52,28. perc: 56-62,32. perc: 60-74,36. perc: 72-78,39. perc: 75-78. Kipontozódott: Mitics (27.), Borszéki (31.), Ko­vács I. (35.), Vas V. (37.). H. P. Két fölényesen megnyert mér­kőzést követően vérbeli presztízs­rangadóra készült a rutinos Krasznai Tibor és Kováts Róbert távozásával, illetve Madár And­rás leigazolásával a napokban to­vább fiatalodó salgótarjáni együt­tes, amely számára, a két klubve­zetés) között kialakult feszült vi­szony miatt egy DE AC elleni ösz- szecsapás már jó ideje többnek számít egy szimpla bajnokinál. A jobbára üzengetésekben, szópárbajokban és egyéb pályán kívüli praktikákban kimerülő, de az őszi, debreceni odavágón pél­dául már mindkét oldalról tettle- gességig fajuló ellentétek követ­keztében a felek hagyományosan megsokszorozott erővel készül­nek ezekre a találkozókra, me­lyek kárvallottjai viszont eddig minden esetben a hatból hatszor „zakózó” hajdúságiak voltak. Ezen a negatív tendencián pró­báltak meg tehát most változtat­ni dr. Nagy Ágoston tanítványai, akiknek haloványan pislákoló fel­sőházi reményeik életben tartásá­hoz is óriási szükségük lett volna az egyik legfőbb rivális elleni si­kerre. Amit végül be is gyűjtöttek, mégpedig úgy, hogy a negyven perc folyamán egyetlen egyszer sem engedték át a vezetést gyen­ge napot kifogó riválisuknak. A 3-10-es rajtot produkáló tarjáni együttes az első félidő java részé­ben nyolc-tíz egységnyi hátrány­ból követte a kintről többnyire Nagy Botond, míg a palánk alól Takács Dániel és Vas Viktor ré­vén eredményes vendégcsapatot, jelzésértékű védekezés mellett ki­hagyott ziccerek sokaságával és botrányos, 1/14-es, azaz hét szá­zalékos triplamutatóval riogatva a várakozás alatti szereplés dacá­ra is kitartó szurkolóikat. Hogy nem úszott már ekkor végleg a hajó, az szinte kizárólag a har­minchét hazai pontból huszonhe­tet szállító Gorszkij-Sebők páros igyekezetének volt köszönhető, a többségükben a kiütéses győze­lemmel abszolvált U23-as mécs­esét is végigloholó ifjoncok ugyanis ezúttal vajmi keveset tudtak hozzátenni a produkció­hoz. A nagyszünet előtt is termé­szetesen a példamutatóan küzdő Sebők Tamás volt az, aki zsinór­ban szerzett hét pontjával látótá­volságon belülre zárkóztatta fel övéit, hogy azután a harmadik negyed derekára, hűséges „alve- zére” hathatós támogatásával, immár csupán egyetlen dobás- nyira csökkentse a feleket elvá­lasztó távolságot (54-56). Csakhogy ekkor a játékveze­tők egy „fantomszabálytalan- ság" miatt kipontozták a palánk alatti védekezésben fontos szere­pet betöltő, s a fordulás után va­lamelyest támadásban is magá­ra találó Miticset, majd pedig vendégrészről sorrendben Nagy Botond, Nagy Benedek és, mikor ismét szorosabb lett kicsit az ál­lás, Szarka vágott be egy-egy lé­lekromboló triplát. A záró felvonás kezdetére ki­alakuló 60-65-ös állás mind­azonáltal még mindig nem tűnt végzetesnek, ám ekkor a szür­keruhás „mentőcsapat” megint a debreceniek segítségére sie­tett. A sípmesterek ezúttal a mi­eink másik magas emberét, Borszékit fújták ki egy csak ál­taluk látni vélt szabálytalanság miatt, sőt a mimózalelkű, az el­ső játékrészben egy szurkolói bekiabálás után is látványosan megsértődő Szakáll sporttárs útravalóul még egy technikai hibával is „megjutalmazta” az erre ki tudja mivel rászolgáló tarjánit. A lelátó népéből hatal­mas felháborodást kiváltó eset kapcsán négy büntetőhöz és labdabirtokláshoz jutó vendé­gek pedig köszönték szépen a lehetőséget, és a megítélt sza­baddobások értékesítésével, il­letve az azt követő támadás si­keres befejezésével ismét két- számjegyűre növelték a különb­séget. Mi több, a megtörni lát­szó hazai gárda kisvártatva már 60-76-os hátrányban találta magát, csakhogy a nagy siker kapujában a következő hat és fél percben mindössze egyetlen kétpontos kosarat jegyző láto­gatók is megremegtek. A hasz­nosságát nem először bizonyító Rácz Tamás vezetésével nagy hajrába kezdő piros-feketék így még egy végső esélyt kaptak a fordításra, azonban hiába zár­kóztak fel az utolsó perc kezde­tére 75-78-ra a mieink, a végjá­tékban elhibázott nyolc büntető, az erejével (érthetően) elkészü­lő Sebők kulcsfontosságú lab­daeladásai, valamint Nagy Bo- tondnak a támadóidő lejártának pillanatában beemelt triplája végképp megpecsételte a Kis­csapat sorsát... Kis Sándor: - Rendkívül ener- váltan kezdtük a mérkőzést, a harmadik negyed végéig csak futottunk az eredmény után, s amikor végre úgy látszott, hogy utolérhetjük ellenfelünket, ak­kor Szakáll játékvezető két jól időzített ítélettel megint komoly előnyhöz juttatta a debrecenie­ket. Mindezek ellenére az utol­só percekre megint sikerült há­rom pontra visszakapaszkod­nunk, ám a végjátékban saját fegyelmezetlenségünk, kapko­dásunk és rossz döntéseink megakadályoztak minket a for­dításban. Dr. Nagy Ágostom - A négy kö­zé jutáshoz nagyon fontos a jó idegenbeli szereplés. Mi az eddi­gi nyolc mérkőzésünkön nem tel­jesítettünk túl fényesen, így mi­nimális célunk eléréséhez most már bravúrokra is szükségünk van. A Salgótarján legyőzésével nagyot léptünk előre, de még mindig övék a jobb csapat. Az előző öt NB l/B-s idényükben összesen öt hazai vereséget begyűjtő tarjániak idén immár negyedszer botlottak saját közönségük előtt „Szerva itt../': nógrádi pingpongkrónika Ismét bebizonyosodott: nem véletlenül tartják úgy, hogy az élet a legjobb forga­tókönyvíró. A minap, lapunk január 18- i számában „Újra kezdve sem választa­nék mást” címmel mutattuk be Szepesi Antal salgótarjáni nyugalmazott testne­velő tanárt nyolcvanadik születésnapja alkalmából. Pályaképe megelevenítése során említést nyert az is, hogy az át­adás, az avatás időszakában volt igazga­tója a városi sportcsarnoknak. Utóda 1978-ban Juhász Imre lett, aki ezeken a hasábokon újra követi, amennyiben az alábbiakban „A pingponglabda bűvöleté­ben” című, a közelmúltban napvilágot látott könyvéről lesz szó. S ha Szepesi Antalról azt írtuk, hogy neve Nógrád me­gyében összeforrott az atlétikával, akkor Juhász Imre esetében ez az asztalitenisz­re igaz. Hisz nincs még egy ember sző­kébb hazánkban, aki annyit tett volna versenyzőként, edzőként, különböző be­osztású sportvezetőként - 1991-től 2006- ig megyei szövetségi elnökként - első osztályú, országos majd nemzetközi szintű játékvezetőként s immár króni­kásként a pingpong, a pingpongozok ér­dekében, mint éppen Ő. Hivatásszerű­en, sőt megszállottként szerette és szere­ti kedvenc sportágát s ezt mindennél ma­radandóbban bizonyítja az általa írt, ösz- szeállított dokumentumkötet. A mintegy évtizedes szorgos, állhata­tos kutató- és gyűjtőmunka eredménye­ként megszületett könyv nem kevesebb mint 423 oldalon veszi számba az aszta­litenisz több mint nyolc évtizedes Nógrád megyei történetét. Egyes jelek, vissza­emlékezések szerint már 1930 előtt is voltak kezdeményezések a sportág me­gyei meghonosítására, írásos nyomát azonban először 1931-ben találta Juhász Imre a „Munka” című újság számaiban, amely március 21-én tudósított a SSE szakosztálya által az acélgyári iskola tor­natermében cserkész és levente csapa­tok részvételével megrendezett verseny­ről. Ugyanazon év december 29-én már arról írt a lap, hogy Salgótarjánban járt az MTK - amelyik élén Barna Viktor vi­lágbajnokkal - 6:0 arányban győzte le a SSE-t. A következőkben Juhász Imre évenkénti és havi bontásban - nem kis mértékben újsághírekre alapozva - ve­szi sorba a versenyek, bajnokságok állá­sát, eredményeit s emel ki figyelemre ér­demes személyeket, fontosabb történése­ket. A „Munkás” című lap 1946. novem­ber 24-i számába például azt rögzítette, hogy az évadnyitó salgótarjáni verse­nyen egy bizonyos Szojka Ferenc - az SBTC későbbi kiváló labdarúgója, hu­szonnyolcszoros magyar válogatott - a kölyök kategóriában Molnár Bélával holtversenyben a harmadik helyet sze­rezte meg. A „Nógrádi Hírek” 1949 szep­temberében arról tudósított, hogy „nagy az öröm a Salgótarjáni Gépgyárban, mert az asztalitenisz férfi csapat bekerült az NB II-be. ” 1953-ban Nógrád megye egyé­ni és páros bajnokságát egyaránt a Balas­sagyarmati Vörös Meteor versenyzői (Náton Béla illetve a Szilágyi //-Náton) nyerték. Ugyanennek a - szintén NB II- be jutott - klubnak volt játékosa KenyereseiéLehoczkiÁgnes az ’50-es évek többszörös megyei bajnoka is. A ’60-as évek elején még a Kishartyán - amelyik a tsz-szpartakiád csapatdöntőjét is meg­nyerte - játékosa volt e könyv szerzője, Juhász Imre is, aki később az St. Kórház- Lendülethez igazolt „mindenesnek”. Az SBTC versenyzői rendre kiemelkedő eredményeket értek el az országos bá­nyászbajnokságokban. Az 1964-es váro­si bajnokságban jól szere- pelt - ifjúsági párosban első lett GótaiLászlóval - Szalay Miklós, aki aztán az SBTC labdarúgója ként futott be nagy karriert és lett olimpi­ai bajnok. 1967-ben a „Nógrád” február 11-i Szokács László jegyezte cikke sze­rint az SBTC és az SKSE férfi csapa­ta szerepelt az NB II-ben 1 9 6 9-ben azonban már az NB Ill-ban játszottak egymás elleni rang­adót. 1974-ben az NB III-as szint el­érése viszont sikernek bizonyult a Salgó­tarjáni Spartacus - amelynek Juhász Im­re edzője és szakosztályvezetője volt - férfi csapata számára, annál is inkább mert a nők NB II-esek lettek. 1979-ben Juhász Imre az STC edzőjeként vett részt a koreai, phenjani világbajnokságon, ahol a magyar válogatott a verhetetlen­nek hitt Kínát legyőzve az első lett! A ’80-as évek elején a Nógrád Volán mű­ködtette az asztalitenisz szakosztály, amelynek Juhász Imre volt a vezetőedző­je. Miközben bejárva fél világot aktív nemzetközi játékvezetőként is tevékeny­kedett, mint sportcsarnok-igazgató ran­gos mérkőzéseket, versenyeket hozott Salgótarjánba. Természetesen ezek le­nyomata is benne foglaltatik könyvében. 1986-ban a hat évtizedes múltú Nagybátonyi Bányász SC férfi csapata ért el megyetörté­neti sikert: az egy­kori remek játékos, Kövendi József edző irányításával bejutott az NB I mezőnyébe. 1994-ben Juhász Imre leánya, Babjákné Ju­hász Katalin - aki szin­tén pingpongozott koráb­ban - a párizsi ifjúsági Európa-bajnokságon bí­ráskodott. E kiemelkedő eredmények mellett a kötet­ben jegyzőkönyvszerűen je­lennek meg az asztalitenisz iskolai és a diáksport-szintű - például a Salgótarjáni Petőfi DSE-hez kötődő - eseményei is. A Nóg­rád Megyei Hírlap 2003. július 2-i, majd a 2004. január 12-i száma arról számolt be, hogy Rútságon illetve Pásztón is len­dületet kapott ez a sportág, 2005 őszé­től pedig ismét két NB-s csapata lett Ba­lassagyarmatnak. Külön fejezet a szécsényiek sikertörténete, amelyet a 2007-ben megalakított Szerva ASE indí­tott el dr. Harik Ferenc vezetésével. A kisvárosi pingpongozok - mint a me­gyei lap 2011. július 5-i számában Szenográdi Ferenc tollából olvasható volt- vállalkozók támogatásával négy év alatt négy osztállyal kerültek feljebb és a 2011/2012-es szezonban a legmaga­sabb osztályban, az úgynevezett extra­ligában szerepeltek soraikban - mások mellett - a világbajnok Klampár Tibor­ral. Kiemelendő helyezéseket szerzett a Salgótarjánból indult Csonka András is a három paralimpiai játékon, egy világ­kupa versenyen pedig első lett egyéni­ben és győztek csapatban is. Juhász Imre valamennyi - itt most meg nem nevezett - versenyzőre büsz­ke, de azokra különösen, akik a civil élet­ben is messzire jutottak: példának oká­ért dr. Molnár Zsuzsa jogászra, dr. Boros Erzsébet orvosra vagy dr. Szabó Sándor­ra, a megyei kormányhivatal vezetőjére. A 2008 óta Budapesten lakó, 76. életév­ében járó szerző a megye asztalitenisz sportjához méltó könyvet tette le az asz­talra. Hatalmas munkát végzett, kiérde­melve a köszönő, elismerő szavakat. A kötetet - amelyhez Varga Oszkár Kishartyán polgármestere írt köszöntőt- Balogh Tibor és Horváth Péter sportúj­ságírók rendezték sajtó alá. A megjele­nést támogatók segítették. Juhász Imre könyvét megírta, a labda immár az olvasók, a felhasználók térfe­lére került. Most már náluk a szerva... Csongrády Béla

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom