Nógrád Megyei Hírlap, 2014. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
2014-01-18 / 15. szám
Premier előtt a „Kit szerettél, Adám?” Újabb nagy kihívás, önmaga szabta próbatétel előtt áll a Zenthe Ferenc Színház társulata: január 22-én 19.30 órakor Budapesten, a Madách Színházban, majd pedig 26-án vasárnap Salgótarjánban, a József Attila Művelődési és Konferencia-központban 17 órakor kezdődő magyar kultúra napi városi ünnepség keretében mutatja be T. PatakiLász- ló „Kit szerettél, Ádám?” című monodrámáját. Pontosabban az szerző kivételével - a bemutató előtti egyik, már kosztümös próbán mondták el a darabbal, az előadással kapcsolatos érzéseiket, gondolataikat. Előzményként a végső szöveg- szerkezet kialakításában a két dramaturg végzett nagy munkát. Mind Sándor Zoltán, mind pedig Horváth Eszter azt hangsúlyozta, hogy komoly feladatot jelentett „egybeszőni” a két önálló műként készült monodrámát az eredeti mára azért is volt megkülönböztetett szeretettel és felelősséggel végzett teendő, mert „Laci bácsihoz” mély érzelmi szálak fűzték. A „Kit szerettél, Ádám?” színpadra állítása nemcsak két dramaturg, hanem - szokatlan módon - két rendező, Máté Krisztián és Susán Ferenc nevéhez fűződik. Előbbi inkább a színészvezetésben jeleskedik, utóbbi a látványért, a formai, hangulati megjelenítésért felelős. Máté Krisztián 1 főszereplő, a Fráter Erzsébetet alakító Müller Zsófia és a Majthényi Annát megszemélyesítő P. Kerner Edit az egyik kosztümös próbán eggyé szerkesztett két monodrámát: a tragikus sorsú Madách-fe- leségről, Fráter Erzsébetről szóló „Lidércláng”-ot és a Madách Imre édeSahyja, Majthényi Anna, a „nagyasszony" ellentmondásos alakját megidéző „Lelkigyakorlat” -ot. A produkció legilletéke- sebbjei - a 2009-ben elhunyt, a Madách család tagjainak egymáshoz való viszonyait, a Ma- dách-rejtélyeket szenvedélyesen, objektivitásra törekvőén kutató írások szellemisége, mondanivalója csorbulása nélkül. Úgy kellett kialakítani az eredetileg egy- egy hosszú monológból a színre kerülő változatot, hogy a két szereplő által elmondottak mintegy felelgessenek egymásnak s a darab szinte dialógusnak tűnjék - mondta Sándor Zoltán, aki elkezdte a mondatok „összefésülését”. - Végül is Madáchot kell láttatni T. Pataki László nézőpontjából - emelte ki Horváth Eszter. Ez száazt a végletes rivalizálást kívánja erőteljesen, szinte a végső teátrá- lis határokig elmenve érzékeltetni, ami a két nő, a feleség és a szülőanya között feszült. Fráter Erzsébet elméje valójában már meg is bomlik a megpróbáltatások hatására, de Majthényi Anna menye iránti féltékenysége, ellenszenve sem számít normálisnak. A maga módján - mint az életben is lenni szokott - mindkettőjüknek igaza van, illetve egyiküknek sincs - fejtette ki Máté Krisztián. Susán Ferenc ötlete volt, hogy a kifejező díszlet, a korhű jelmez mellett filmbejátszások is segítsék a főhősök - s nemcsak nők, de a meg sem jelenő Madách Imre - közti konfliktusok megértését. Szálkái Péter egy olyan szimbolikus filmet forgatott közvetett illusztrációként, ami Madách gondolati rendszeréből eredően utal az Ember küzdelmeire, esen- dőségére. A film - mint a rendező elmondta - öt két-három perces részletben, ha úgy tetszik etűdben kapcsolódik a színpadi történésekhez. S ha már a színpad, akkor természetesen megkerülhetetlen a díszlet- és jelmeztervező személye is. Pallós Nelli - aki „A testőr” után ismételten megbízást kapott a Zenthe Ferenc Színháztól - úgy érezte, hogy egyrészt a szembenálló két nőalak gondolati hátterét, környezetét, másrészt Madách Imre puritán világát kell ráutalásszerűen megjelenítenie. Ehhez találta ki az illúzióvesztésre utaló hatalmas, törött képkereteket, amelyek egyszersmind azt is szimbolizálják, hogy Fráter Erzsébet személyiségét, életét nem lehetett keretek közé szorítani. A vaságyak és a rácsok viszont már a szabad akaratával nem rendelkező időszakára utalnak. S végül, de nem utolsósorban megkérdeztük a darab két fősze- replőjét, a volt feleséget megfor- hiáfiPTlíűZfer Zsófiái ts a Majthépyi Annát megszemélyfv sítő Patakiné Kerner Editet is, hogy miként érzik magukat e két, a Tragédiaköltőre oly nagy hatást gyakorolt, irodalomtörténeti személyiséggé nemesült összetett jellemű nőalak bőrében. Müller Zsófia elmondta, hogy eleve jobban szeret ilyen drámai, feszültségekkel, kiélezett szituációkkal teli előadásokban fellépni, mint a könnyedebb hangvételű produkciókban. Fráter Erzsit játszani nehéz, egyszersmind hálás feladat. Nem kis gondot okozott számára a csapongó gondolkodású, már őrültnek nyilváníttatott egykori feleséget, Madách Imre gyermekeinek anyját alakítani. Ugyancsak nem volt könnyű a veretes, tömör szöveg elsajátítása, mert minden szó fontos, mindegyiknek jelentősége van. Azonban mindezek ellenére nagyon kedveli ezt a szerepét, hiszen azt kell érzékeltetnie, hogy hová jutott egy boldognak induló házasság s emberileg hová vezetett Fráter Erzsi magánéleti válsága. S akárcsak Horváth Eszternek, neki is fontos ez az előadás T. Pataki László - aki elindította e pályán - személye miatt is. S ez sokszorosan igaz a szerző özvegyére, P. Kerner Editre, akinek különösen nehéz megélni, átélni ezt az előadást. Egyrészt mert annak idején igencsak közelről, folyamatában érzékelte a két monodráma megszületését, másrészt a’Fráter ErzsiM szóló „Lidércláng”-oUnár sokszor előadta. Most, az „ellenpólus”, Majthényi Anna szerepe jutott neki. Ámultán nézi férjével közös tanítványuk, Müller Zsófia remek drámai alakítását és büszke, hogy vele játszhat együtt. Úgy véli: a monodrámák eggyé formáSALGÓTARJÁN MŰKÖDTETI A SALGÓTARJÁNI KÖZMŰVELŐDÉSI NONPROFIT KFT lása, azaz a dramaturgok szerkesztő munkája során nem módosult a szerző mondandója, nem sérültek a jellemrajzok. A díszlet is jól segíti a gondolatok érvényre juttatását, s a két nő jelmeze állítólag éppen olyan, mint amilyenek a közeljövőben megnyíló alsósztregovai kiállításon láthatja a közönség. P. Kerner Edit - mint az egész stáb - nagy izgalommal várja a bemutatót, de nyugodt a lelkiismeretük, mert azt igyekeztek tökéletesen meg- fSftósftatff/affit TTTaSfriászió elképzelt... ^ . Az előjelek*zéWnTafanuár 22- i, budapesti előadás méltó nyitánya lesz az idei Madách-évnek, a költő halála 150. évfordulója tiszteletére rendezendő eseményeknek, megemlékezéseknek. Csongrády Béla „Panoráma" versekben elbeszélve Legutóbb lapunk 2012. október 13-i számában jelent meg egy hosszabb írás Debreceni Boglárkáról, a Budapesten élő salgótarjáni gyökerű íróról, költőről, kritikusról, irodalomszervezőről abból az alkalomból, hogy a Palócfóld akkor aktuális számaiban több írása is megjelent. Ugyanez lehetett volna az indoka legutóbbi itthoni szereplésének is, hiszen változatlanul szerzője a folyóiratnak - sőt a 2013-as első számtól „Tarján Bulvár” címmel állandó tárcarovata is van - de ezúttal könyvbemutatóra érkezett haza. Azonban az olvasókkal, érdeklődőkkel - köztük családtagokkal, barátokkal, jó ismerősökkel - való találkozása a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban ezúttal sem volt független a laptól, hiszen a „Panoráma” című verseskötete a Palócfóld Könyvek sorozatban jelent meg, a beszélgetőpartner szerepét a főszerkesztő Mizser Attila és a szerkesztő Nagy Csilla vállalta magára. Az 1981-ben Salgótarjánban született Debreceni Boglárka Miskolcon szerzett művészettörténész illetve kulturális antropológus diplomát, tanított művészeti szakközépiskolában, dolgozott a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) művészeti tárában, majd a Kassák Múzeumban. Ott indította el a „Chet Room - Irodalmi esték...” sorozatot, amely keretében fiatal írók, költők is bemutatkozhatnak. Néhány éve már elsősorban szellemi szabadfoglalkozású alkotó. Rendszeresen publikál irodalmi, művészeti, társadalomtudományi, pedagógiai folyóiratokban, portálokon, jelentek meg művei antológiákban is. Első könyvét - amelyben novellái kaptak helyet - 2010-ben „Bébikommandó” címmel a Fiatal írók Szövetsége (FISZ) adta ki és ugyanazon évben - Mikszáth Kálmán halálának 100. évfordulója tiszteletére a PIM jelentette meg a „Semmi mozdulat most - Mikszáth Kálmán összes fényképe, válogatott ábrázolások” című kötetet, amelyet Debreceni Boglárka állított össze s nevéhez fűződik a szerkesztőmunka, valamint az utószó is. 2007- ben Kaleidoszkóp-díjjal tüntették ki, 2009-ben első helyezést ért el a FISZ alkotói pályázatán, 2010- ben Móricz Zsig- mond irodalmi ösztöndíjat kapott, 2012-ben pedig a Nemzeti Kulturális Alap ösztöndíját nyerte el. A 2013-as datá- lású „Panoráma” 2008 nyarától 2010 karácsonyáig papírra vetett verseket tartalmaz. Olyanokat, amelyeknek forrásait Varsóban, Pozsonyban, Belgrádban, Bukarestben, Szófiában, Szkopjében, Tiranában, Podgoricában, Szarajevóban, Zágrábban, Ljubjanában, Moszkvában, Berlinben, Prágában és extra módon Budapesten (?) tett utazások ihlették. A kötet össze- foglalhatatlan tartalmát a költőtárs, a FISZ elnöke, Kollár Árpád találóan ösz- szegzi a hátsó borítón: „Debreceni Boglárka kíméletlenül őszinte turistaként tobzódik a többnyire Kelet Európának és/vagy Balkánnak nevezett térség nagyvárosainak zűrzavarában.. Jó értelemben vett átutazóként figyel, szagol, érez, leltároz, és szüntelenül reflektál, míg be nem kebelezi választott városait. Véletlenül sem átikönyvet ír, viszont nem kell ennél jobb útikönyv!”- Miért lett a kötet címe Panoráma? - kérdezte Mizser Attila a szerzőtől az íróolvasó találkozón, arra utalva, hogy ilyen címmel Magyarországon korábban ismert volt egy könyvsorozat. - Tudatos volt a választás - mondta Debreceni Boglárka, mert a világra nyitás szándéka vezette őt is, amikor a varsói ciklust követően úgy döntött, hogy párjával „egyéves nászút keretében” végigjárva számos kelet-európai várost versekbe önti egy-egy meghatározó benyomását, reflexióját. - A realizált utazások mennyiben módosították az előzetes elképzeléseket? - jött Mizser Attila újabb kérdése. - Mindenekelőtt le kellett redukálni a terveket, az úgynevezett FÁK- országok és a balti államok városai kimaradtak és végül tizennégy kelet-európai város (+Budapest, amely csak egy öncenzor bélyegzővel szerepel) képezte az élményszerzés színhelyeit. Hasonló sorsú települések ezek, de mindegyiknek megvan a maga sajátossága és a közös történelmi sors mellett értelemszerűen sajátos háttérrel, hangulattal is rendelkeznek. „Lehetne bármelyik szockisváros /a Gyermekszínház kirakata felől nézve, / de a kirakat mást mutat, / plüss pukkancsbéka pöffeszkedik..." írja például a „Szkopjei alkuszokéban, vagy „Koronázások emlékének / már csak híre, / hamva nincs. Ahoi! / Bécsbe közlekedik az ún. villamos, / a monarchia nosztalgikus levegője / néha már hasít.. ” a „RégVolt Pozsony’-ban. A „Podgorica pulsz” című vers azért is érdekes, mert a montenegrói fővárosról írott sorok között Salgótarján is megjelenik: „Hercegovacka utcán /szülővárosom jut eszembe, /őkketten /majdnem egyszerre születtek, / de Podgoric többre vitte... van reptere, / óratornya, / citadellája, / eurója, / nemzeti múzeuma, / csecsemőhöz hasonló / kéttapancsos hídja, / és vannak menő butikjai, / de nincs / partizánszobor talapzata, /vasbeton kálváriája, / Tó Strandja, /földalatti bányamúzeuma, / Salgóvára, Dolinkája, / és nincsenek / Tarjánban nosztalgiázó / hűtlen lányai”. Nem véletlenül kérdezett rá erre a versre Mizser Attila és olvasott fel részleteket e ciklusból Debreceni Boglárka. Azt pedig Nagy Csilla - aki antropológiai terepmunkaként jellemezte a kötetet - kérdésére válaszolva fejtette ki, hogy új stílust akart, egyrészt a gondolatátvitel másrészt a képi elbeszélés technikáját igyekezett megvalósítani. Az illusztrációkat - saját fényképei A könyv figyelemkeltő címlapját Veréb Csaba tervezte felhasználásával - ugyancsak a költő készítette. Némelyik kép szorosan kapcsolódik a szöveghez, a másik egyáltalán nem. A belbeccsel tejes szinkronban van a hívogatóan színezett borító, amely Veréb Csaba munkája. A grafikus, fotós, filmvágó remekül ötvözte a „szockultos” elemeket (a sematizált Trabant autócsoportot és a magas panelházakat) a „legmaibb” stílusban felvitt városnevekkel. A nyomdai munkálatokat a salgótarjáni Polar Stúdió végezte. A könyvbemutató azzal ért véget, hogy Debreceni Boglárka köszönetét mondott családjának, a Móricz-ösztön- díj bizottságnak (ugyanis a kézirat elkészítése idején ebben a támogatásban részesült), a Nemzeti Kulturális Alapnak, a Balassi Bálint Megyei Könyvtár dolgozóinak - élükön Molnár Éva igazgató, felelős kiadónak - és nem utolsósorban a sorozat- illetve a kötetszerkesztő Mizser Attilának és Nagy Csillának... Cs. B. Debreceni Boglárka szülővárosában, Salgótarjánban is bemutatta és dedikálta verseskötetét *
