Nógrád Megyei Hírlap, 2014. január (25. évfolyam, 1-26. szám)

2014-01-13 / 10. szám

FOTÓ: GYURKÓ PÉTER HIRDET ÉS 2014. JANUÁR 13., HÉTFŐ (Folytatás az 1. oldalról.)- „Havasok birodalma, te vagy az én világom!” Bizonyára ezt érezték azok a salgótarjáni fiata­lok is, akik akkor immáron har­madszor vágtak neki, hogy meg­hódítsák Máramaros talán leg­szebb hegységét, a Keleti-Kárpá­tok legmagasabb, egyben a leg­több alpesi vonást hordozó tagját, Magyarország akkor legmaga­sabb pontját, a Horthy- - csúcsot. 1944. január 13-án is ez a boldog érzés járhatta át a salgó­tarjáni leventéket. Vidámak, fia­talok, jó sportolók és büszkék voltak. Bátrak, talán kicsit vak- merőek is, mint minden fiatal - mondta a polgármester, majd így folytatta: - Ott volt bennük a vir­tus, a fiatalság mindent legyó'zó'. életereje, a játékosság, de a tu­dás, a tapasztalat is, hiszen felké­szült sízők, jó fizikumú sportem­berek voltak, s már kétszer sike­rült legyőzniük a természet erő­it. Olyan teljesítményre készül­tek, ami országosan is figyelmet érdemel, ami ismételten ráirá­nyítja a salgótarjáni munkára és Fenséges havasok, ha sírni tudnátok... eredményekre a figyelmet, ez az önfeledt öröm, a fiatalság min­dent szétfeszítő ereje árad Vlacsil József kockás noteszéből is, aho­gyan megeleveníti az utazás részleteit. A csúszkálást a vasúti síneken várakozás közben, a nőt­lenek nősek elleni hógolyózását a felsővisói vasútállomáson. S így folytatódott volna az útleírás egé­szen a csúcsmászásig s a vissza­érkezésig. Erre utal az utolsó, örökre félbe maradt mondat is: „Borsafüreden felcsatoltuk a sí­talpakat, és elindultunk a lóhavasi Anikó-menedékház fe­lé. Az út kissé fárasztó volt, de...” „1944. január 13-a, csütörtök 11 óra. A Radnai-havasokban a 2305 méter magas Nagy- Pietrosznak, az akkori országha­tárokon belüli legmagasabb csúcsnak a megmászása közben lavinaszerencsétlenség ért 16 sí­előt. Egyiküknek sikerült csak megmenekülnie, 15-en áldoza­tul estek. Ez volt minden idők legnagyobb magyar sporttragé­diája. a salgótarjáni acélgyári családokban leírhatatlan volt a A megemlékezésen Székyné dr. Sztrémi Melinda polgármester, országgyűlési képviselő mondott beszédet fájdalom, a bánat. Gyászolt a vá­ros, hetekig fekete lobogók leng­tek a gyár bejáratánál és a város középületein.”- fájdalmas hide­gen és kegyetlen tényszerűség­gel kopognak a szavak Szokács László Tragédia a Nagy- Pietroszon című könyvének elő­szavában 2004-ben. A hosszú, kényszerű hallgatás után egyre szélesebb kört ért el a megemlé­kezés. Az 50. évfordulón, 1994. január 13-án volt az első hivata­los városi emlékünnepség, majd újra hosszabb csönd követke­zett, míg 2003-ban emlékbizott­ság alakult, s elindult az első ex­pedíció: 19 lelkes lokálpatrióta július 31-én elhelyezte azt az em­lékoszlopot a Mosolygó-tónál, amelyet azóta minden év nyarán megkoszorúzunk elzarándokol­va a szerencsétlenség helyszíné­re, emlékezve a salgótarjáni le­ventékre - hangzott el. Székyné dr. Sztrémi Melinda ezután a tiszteletadás további főbb eseményeire, a téli tömeg­sportnapra, valamint Borsa és Salgótarján testvérkapcsolatá­ra, illetve arra hívta fel a figyel­met, hogy tavaly a 70. évfordu­lóra készülődés jegyében a Du­na Televízió Hazajáró című ma­gazin egyik adásában a salgó­tarjáni leventék útjait járták be a műsor készítői. Velük tartot­tak olyan lelkes fiatalok, akik ott voltak a 2003-as emlékosz­lop-állításon is. Salgótarján önkormányzata vállalja ebben az évben az em­lékhely megújítását, folytatja a nyári emlékező expedíciók szervezését azzal a céllal, hogy minél több salgótarjáni jusson el a Mosolygó-tóhoz. Ahogyan a polgármester fogalmazott: - Él­je át azt a csodát, amit egyedül a havasok birodalma nyújthat. S amikor ott állunk a tónál vagy kint a csúcson, emlékezzünk le­ventéink tragikus halálára, jus­son eszünkbe az a 15 fiatal élet, de jusson eszünkbe az ő boldog­ságuk, örömük is, amit fiatal­ként, emberként és magyarként éreztek akkor, ott, Magyaror­szág legmagasabb csúcsának meghódítása közben. Részt vett a megemlékezésen a Radnai havasok lábánál talál­ható Borsa város önkormányza­tának küldöttsége is. Szomorú ez a nap, az emlék, amelynek nyomán őszinte kapcsolat fűzi össze Borsát és Salgótarjánt - mondta Grec Silvia Georgeta, a város kulturális főtanácsosa. S egyebek mellett annak adott, hogy bármikor szívesen látják az odalátogató salgótarjániakat. Varga András plébános imát mondott az elhunytakért, a ren­dezvényen a Vertich Színpadstú­dió, valamint a Bányász-Kohász Dalkör is közreműködött. A kö­zös főhajtás résztvevői végül megkoszorúzták a sírhelyet, il­letve az emléktáblát. (M.J.) „Nem csak a szemet gyönyörködteti...” A Beszédes Esték sorozatának egyik legnépszerűbb eseményévé tette a pénteki, filmvetítéssel egybekötött programot az a közel másfélszáz érdeklődő, akik zsú­folásig töltötték a Stécé Kávéház galériatermét. A Ha­zajáró: Radnai Havasok - A Kárpáti várfal keleti őr­bástyája című, .salgótarjáni leventékről (is) szóló epi­zód közös megtekintését követően Székyné dr. Sztrémi Melinda polgármester a két alkotóval, Kenyeres Osz­kárral és Jakab Sándorral beszélgetett. Kéri István Salgótarján. „Erdély felett a ha­tárt észak felé hatalmas bástya, a Radnai havasok behemót tö­mege zárja le. A magashegyi-jel- legű hegység legszebb része a két legmagasabb csúcs közötti főgerinc. A keleti bástyát, az Ünőkő tömegét a Radnai-hágó határolja, a nyugati fellegvár Borsa felett, hazánk jelenlegi legmagasabb pontja, a Horthy- csúcs egy északi mellékgerin­cen van. A turista természetsze­rűleg a legmagasabb csúcsot ke­resi, a sízők az északi lejtőket lá­togatják. így Borsa lett a kiindu­lópontja úgy a nyári, mint a téli túráknak. Talán Kővágó Ferenc (1941 -ben írt) csábító sorait is ol­vasták azok a salgótarjáni leven­ték, akik 1944 januárjában vág­tak neki síléccel az akkori Ma­gyarország legmagasabb ormá­nak, ám nem érhették el a Hor­thy Miklós-csúcsot. Az ifjú álmokat hatalmas lavina temet­te be. A hó elolvadt, a leventék már nógrádi földjükben nyug­szanak, ám emléküket évtize­dekre betemette az új hatalom. Azért is jöttük most a Keleti-Kár­pátok legmagasabb tagjára, a Radnai-havasokba, hogy meg­emlékezzünk a magyar hegymá­szás-történet legnagyobb tragé­diájának áldozatairól.” Ezen mondatokkal indul a fent emlí­tett epizód, amelynek gyönyörű képkockáit s a salgótarjáni le­venték tragédiájára vonatkozó mondatait végig mély figyelem­mel követte a közönség. Ahogyan Székyné dr. Sztrémi Melinda fogalmazott a vetítést kö­vetően, a Hazajáró sokkal több mint egy „egyszerű” televíziós tu­risztikai magazin. Hiszen a mű­sor egyfajta szemléletformálást is megvalósít, tiszta, őszinte embe­reket és történelmet mutat be, ahol a táj szeretetén túl a nemzet szeretete is adásról-adásra érző­dik s nem csak szemet gyönyör­ködteti, hanem a léleknek is táp­lálékul szolgál. A gondolatot Ke­nyeres Oszkár is igazolta, hiszen a koncepció a kezdetektől az volt, hogy a sorozat segítségével ne csak a Kárpát-medence egy-egy régiójának természeti környeze­tét mutassák be, hanem a magyar történelmi emlékeket is, továbbá „látleletet” vegyenek a magyar­ság megmaradásának helyzeté­ről is. Jakab Sándor azt is hozzá­tette, hogy a műsor fontos célja to­vábbá, hogy a magyarországi né­zőkkel megismertessék azt, hogy bizony van magyar élet Erdély­ben, Délvidéken, Felvidéken, megmutassák a kevésbé frekven­tált és ismert településeket, térsé­geket, s azok autentikus életmó­dot folytató lakóit is. Természetesen a beszélgetés egy jelentős része a salgótarjáni leventék tragédiájának helyszí­nén forgatott epizód kulisszatit­kaiba engedett bepillantást. A hazajáróktól megtudhattuk, hogy hegymászó és természet­járó berkekben ezt az 1944-es eseményt a legtöbben ismerik, így ők is tudatában voltak az ott történteknek. így már az epizód tervezésénél elkezdődtek az egyeztetések a salgótarjáni kap­csolatokon keresztül, melyet kö­vetően már csak a forgatáshoz megfelelő időjárásra kellett vár­ni. Ez végül 2012 novemberében valósult meg, a forgatásra pedig három salgótarjáni hegymászót: Lőrinc Gyulát, Ruza Gyulát és Sótér Zsoltot is meghívták. Szó­ba került és az epizódban is he­lyet kapott a Mosolygó-tó mellett 2003-ban elhelyezett kopjafa, mellyel kapcsolatban az azóta el­telt időszak „viszontagságairól” is hallhattunk, melyek legtöbb­ször időjárási eredetűek voltak, azonban sajnos előfordult már az emberi rosszakarat megnyil­vánulása is. A közel egy órás beszélgetés alatt megannyi téma felmerült továbbá a magyarságtudat és összetartozás kérdéseitől a fia­talok túrázás iránti fogékonysá­gáig, közönségtalálkozókig, mű­sorszervezési kulisszatitkokig. Szó esett a közeljövő már leszer­vezett forgatási helyszíneiről, amelyekkel lényegében lezárul a Hazajáró sorozatának harmadik évada is. Búcsúzóul pedig a jövő­beni, hosszútávú alkotás remé­nye és egy, a Karancs - Medves és a Cseres-hegység vidékét ha­táron átnyúló módon bemutató epizód forgatása mellett tettek hitet a beszélgetők. A zsúfolásig megtelt galériateremben, a közel egy órás beszélgetés alatt megannyi téma felmerült a magyarságtu­dat és összetartozás kérdéseitől a fiatalok túrázás iránti fogékonyságáig, közönségtalálkozókig, műsorszervezési kulisszatitkokig •‘.V PROGRAMAJÁNLÚ '■'g Salgótarján % *■ l APOLLÓ MOZI Január 9-15.15.00 HOBBIT: SMAUG PUSZTASÄGA Szinkronizált amerikai fantasztikui kalandfilm Január 9-15.17.45 VÁGYAK SZERELMESEI Szinkronizált amerikai romantikát vígjáték Január 9-15.2Ó.00 12 ÉV RABSZOLGASÁG Színét, feliratot amerikai-angol életrajzi film JÓZSEF ATTILA MŰVELŐDÉSI ÉS KONFERENCIA KÖZPONT Január 13.10.30 Nyitnikék óvodára felkészítő foglalkozás Január 18.14.00 Családi hétvége (bütyködé, 15.00 órától „Ki legyen a mókus” szereplő válogatás) SALGÓTARJÁNI IFJÚSÁGI INFORMÁCIÓS ÉS TANÁCSADÓ IRODA Január 14.16.00 Pályaválasztási tanácsadás Általános iskolásoknak és középiskolásoknak (előzetes bejelentkezés alapján) Január 13.20.00 SVSE -Törökszentmiklósi Székács KE .VB Il-es férfi futtái bajnoki mérkőzés A programajánló a Salgótarjáni Közműveiódésl Nonprofit Kft. támogatásával készült HIRDETÉS „Szín-játék" Szécsény-Balassagyarmat. A balassagyarmati Kiss Árpád Általános Iskola galériájában január 16-án, csütörtökön 11 órakor lesz a szécsényi Szenográdiné Végh Erzsébet művésztanár festményeiből, „Szín-játék” címmel rende­zett kiállítás megnyitója. Az alkotásokat Csemniczky Zol­tán balassagyarmati Mun- kácsy-Madách-és Horváth Endre-díjas szobrászművész ajánlja az érdeklődők figyel­mébe. A kiállítás megnyitó­ján közreműködnek az isko­la diákjai. t

Next

/
Oldalképek
Tartalom