Nógrád MEgyei Hírlap, 2013. december (24. évfolyam, 277-299. szám)
2013-12-07 / 282. szám
TWTWTITIT Uirtl n 1 B Pi B j Fi B EVANGÉLIKUS ÉLET Advent csendben, zsivajban „Ádventi csendben téged várunk. Jöjj, Urunk Jézus, maradj nálunk” - hallhatta mindenki, aki december elsején, advent első vasárnapján a bánki evangélikus templom előtt, a korai sötétedésben elhaladt. Este hat órakor kezdődött ugyanis a gyertyagyújtó istentisztelet, amelyen az Evangélikus Hittudományi Egyetem professzora, dr. Béres Tamás és négy hallgatója - Paulik Enikő, Németh Kitti, Wölfel Mihály és Lukács Máté - szolgáltak verssel, zenével, énekkel és áhítattal a teológusnap keretében. Bánk. Próba, éneklés, lázas készülődés előzte meg a teológusnap keretében Bánkra utazó teológusok vasárnapi utazását. Egy-egy lapért vagy Evangélikus Énekeskönyvért még visszafutottak a kapuból, kissé álmosan beültek az autóba és el is indultak a reggeli forgatagban. A hallgatók közül három másod- és egy elsőéves várta kíváncsian, hogy alakul majd a nap, illetve milyen lesz a bánki, nógrádi és rétsági gyülekezetben szolgálni. A Nógrád megyei gyülekezetek amúgy is híresek a teológus hallgatók körében hihetetlen kedvességükről és odaadásukról, így gyakorlatilag nem is volt mitől félni - inkább az foglalkoztatta mindannyiukat, hogy valami kedveset és szívhez szólót tudjanak adni az adventi időszak és az új egyházi esztendő kezdetének napján a gyülekezetnek. Két hallgató - Németh Kitti és Wölfel Mihály - prédikációval készült Rétságon és Nógrádon, és az adventi el- csendesedés fontosságát kiemelve biztatta a gyülekezetét az ünnep és a várakozás időszakának igazi átélésére. Dr. Béres Tamás egyetemi tanár Bánkon - többek között - az emberi szívekbe költöző melegről beszélt, amit az ember csak akkor érezhet át, ha tudja, mi az a hideg. Az advent a tél olykor csípős hidege ellenére is mindannyiszor megmelengeti az ember szívét, hiszen magában hordozza a várakozás, az öröm, az ígéret, a remény melegét. A teológusok, Zsugyel Kornél és Zsugyel-Klenovics Katalin a gyülekezet lelkészei és gyerekeik, illetve a gyülekezet vezetősége együtt ebédeltek a bánki gyülekezeti házban. A nógrádi töltött káposztának és kelt pogácsának nincs párja, ezt joggal állíthatja mindenki, aki már evett belőle. Természetesen ebéd után nem szabad kihagyni egy kis sétát, ha a bánki tóról van szó, így felkerekedett a kis csapat, hallgatók és lelkészek, és tettek egy nagy kört a bánki tó körül, amelynek vize szinte adventi csendben tükrözte vissza a felette elterülő, alig felhős eget és a fák már kopaszon meredező ágait. Uzsonna után az öt órakor Rétságon, hat órakor pedig Bánkon a tíz éve minden alkalommal megrendezésre kerülő adventi gyertyagyújtáson találkozhattak a teológusok ismét a gyülekezettel. Dr. Béres Tamás áhítata és a teológusok verses-zenés-énekes meditációja segített még jobban elmélyülni ebben a valami újat ígérő, várakozással és fahéjillatú készülődéssel teli, zsúfoltnak ígérkező időszakban. A gyülekezet minden tagja saját gyertyával érkezett az ünnepi alkalomra, majd a templomban lévő adventi koszorún égő gyertya lángjából - a közösből, a mindenkiéből - gyújtotta meg a sajátját. A sötétben vonuló ezernyi kis fény mutatta a hazafelé sétálók meghitt menetét Rétságon. A bánki ünnepi alkalom után közös teázás és süteményevés- egy kis forralt borral megfűszerezve- következett, ahol lehetőséget kaptak a teológusok, hogy beszélgetésbe elegyedjenek a gyülekezet lelkes és odaadó tagjaival. A hazaút kicsit a fáradtság, de az öröm és megelégedés, az életre szóló élmények és kedves tapasztalatok csendjében telt a teológusok számára, annak reményében, hogy amivel készültek, elért a szívekig. Közülük mindenki kapott valamit, amit „eltehet az elkövetkezendő időkre”, akár ha csak az adventi hetekre, vagy az elkövetkezendő szolgálatokra nézünk, ki így, ki úgy, mindenki mást, mindenki másképp: „Adj erőt nékünk vinni szerteszét Irgalmad fényét! Tűnjék a sötét! Ádventi csendben téged várunk. Jöjj, Urunk Jézus, maradj nálunk!” Németh KM Evangélikus Elittudományi Egyetem, II. évfolyam, teológus-lelkész szak Dr. Béres Tamás és a teológusok: Paulik Enikő, Németh Kitti, Lukács Máté és Wölfel Mihály Ketsegteien, hogy az ev ünnepei közül karácsony miatt van a legnagyobb felfordulás. Bárhová tekintünk, azt látjuk, hogy az emberek készülődnek. Az utcákon már égnek a díszkivilágítás kellékei, a bevásárlóközpontokban feldíszített karácsonyfák várják a vevőket, akik hosszú listával a kezükben igyekeznek mindent beszerezni, amire az ünnepléshez szükség van. Igen aktív ez az időszak. Szinte szárnyalnak a napok és a hetek s egy szempillantás alatt odaérünk a várva várt ünnephez. Ezzel kapcsolatban kettős érzés van bennem. Egyfelől örülök, hogy ilyen gyorsan elérkezik, másfelől viszont hiányérzetem is van és felteszem magamnak a kérdést: vajon hagytam-e időt magamnak a várakozásra, a vágyódásra. Nagy kérdés, hogy mi a fontosabb ünnepelni, vagy várakozni az ünnepre? Várakozni senki sem szeret, mégis minden évben azt kapjuk feladatul, hogy a karácsonyt előzze meg a várakozás ideje. Nyilván nem véletlenül. A várakozásban tiszta képet kaphatunk arról, ami ránk vár. A várakozásra kapott idő ajándék, melyet jól is ki lehet használni. Ahelyett, hogy mobiltelefonjainkat piszkálnánk, vagy a régóta kiüresedett tévéadásokat bámulnánk, merjünk egy kicsit önmagunkkal szembenézni. Figyeljük meg mi az, ami régóta nehéz, vegyük számba mindazt, amin jó lenne változtatni, gondolkozzunk el azon hol tudnánk hasznosítani a szeretet energiáit. Biztos vagyok benne, hogy ezáltal közelebb kerülhetünk a „jólkészültség” állapotához. JJiszen így valódi kérdésekre kereshetjük majd az Isten válaszát a karácsonyi éjszakában. S ő nem hagy válasz nélkül. Mert karácsonykor megszületik a válasz azokra a bennünket nyomasztó kérdésekre, amelyek nyugtalanítanak. A kuszaság és összevisszaság világába hirtelen megjelenik a szeretet. A szeretet, mely valódi gyógyír a sebeinkre. Mert a szeretet ezerféle megnyilvánulása a megoldásra törekszik, amely minden résztvevő félnek elfogadható. A szeretet segítségével mindenki nyertesnek érezheti magát, hiszen a szeretet nem kíván felesleges áldozatokat. Az előttünk álló ünnep éppen azért olyan kedvelt, mert az ember átélheti a megajándékozottságot. S ez nem abban nyilvánul meg, hogy éppen mennyi csomag kerül a karácsonyfa alá, hanem abban, hogy Isten önmagát ajándékozta nekünk egy gyermek képében. A jászolbölcsőben fekvő Jézus mindannyiunk öröksége, akr azért vált fontossá, mert felnőve valóban a hűséget és a szerete- tet képviselte. Ő valóban szeretettel fordult minden emberhez, aki kérésével „Isten elküldi széretetét és hűségét” megkereste őt, s a kereszt eseményével jelenlétét is meghosszabbította a földön. Vagyis a ma embere sincs elfelejtve. Az Isten szeretete és hűsége bennünket is arra ösztönöz, hogy örömmel várjuk az érkezőt, aki egyszer már megszületett Betlehemben, aki azóta is meg akar születni az emberi szívekben és aki dicsőséges Úrként fog visszatérni hozzánk. Szeretetével és hűségével. Készüljünk hát bizalommal a közelgő ünnepre és kívánom, hogy mindenkit érintsen meg az a szeretet, mely mindent elfedez. Zsugyel Koméi lelkész, Bánk „Helyünkön vagyunk” Interjú teológusokkal Advent első vasárnapján teológushallgatók egy kis csoportja látogatott el Bánk, Rétság és Nógrád gyülekezeteibe, hogy az ünnepi istentiszteleteket szolgálatukkal gazdagítsák és bepillantást nyerhessenek a közösségek életébe. A reggeli szolgálatok és a bánki asszonyok által készített finom ebéd között jutott néhány perc arra is, hogy két hallgatóval, Wölfel Mihállyal és Paulik Enikővel váltsunk néhány szót a teológusévekről, tanulmányaikról, azokról a tapasztalatokról, amelyeket egy-egy gyülekezetlátogatás alkalmával szereznek.- A teológusok életében már a tanulmányok kezdetétől fontos szerepetjátszik az elméleti tudás elsajátítása mellett a gyakorlati képzés, a konkrét lelkészt feladatokban való tapasztalatszerzés. Milyen lehetőségek vannak erre a Hittudományi Egyetemen? Enikő: - Másodéves kortól kötelező gyakorlat a hallgatóknak az úgynevezett szupplikáció, amikor évente általában kétszer kiküldenek minket egy-egy gyülekezetbe, hogy ott az igehirdetés szolgálatát végezzük. Ezen kívül kiváló tapasztalatszerző lehetőség a teológusnapokon való részvétel is, amikor nem egyedül, hanem több hallgatóval közösen, egy-egy professzor vezetésével látogatunk el gyülekezetekbe, és így együtt veszünk részt az istentiszteleti szolgálatokban. Ilyen teológusnap ez a mai alkalom is, amikor dr. Béres Tamás professzor vezetésével négyen indultunk útnak, hogy Nógrádon, Rétságon és Bánkon az istentiszteletek megtartásában - igehirdetéssel, liturgiái szolgálattal, énekléssel, zenével - segédkezzünk.- Miért fontos és hasznos a teológusok számára egy-egy ilyen teológusnap? Mihály: - Részben azért, mert ezek által sokféle gyülekezetei megismerhetünk, az ország minden területéről. Érdekes megfigyelni, ahogyan más-más vidéken más istentiszteleti szokások vannak, mennyire másféle karaktert hordoz egy-egy gyülekezet. A teológusnapokon nem csak az istentiszteleteken veszünk részt, hanem általában azt a napot a gyülekezet körében töltjük, így is sokféle újdonságot ismerhetünk meg. Szarvason például a rászorulóknak való ételosztásban vettünk részt, itt Bánkon az esti adventi gyertyagyújtó istentisztelet, és az azt követő szabadtéri szeretetvendégség a különleges szokás, amivel megismerkedhetünk. Enikő: - Jó dolog, hogy ilyenkor lehetőség nyílik arra is, hogy gyülekezeti tagokkal beszélgessünk, egy kicsit megismerjük az embereket: kellenek ezek a személyes találkozások. És nem csak a gyülekezetekkel való kapcsolatfelvételt erősítik ezek a napok, hanem az egymással való kapcsolatunkat is, közösségépítés szempontjából is jó lehetőség a teológusnap, amikor az a néhány teológus, aki részt vesz ezen, az alkalmakra való készüléssel igazi csapattá válik. Arról nem is beszélve, hogy a csoportot vezető professzorral is sokkal személyesebb kapcsolat alakulhat ki ilyenkor, amikor az előadások- vizsgák hivatalos hangnemét a kötetlen beszélgetés váltja fel.- Másodévesek vagytok mindketten, már van egy kis tapasztalatotok a teológuséletről: mi az, amit szívesen kiemelnétek? Mihály: - Nagyon összetartó, aktív évfolyamunk van, amit a teológiai tanulmányok és a lelkészi szolgálatra való felkészülés mellett két dolog jellemez leginkább: a zene és a sport szeretete. Van egy zenekarunk is, ami főleg a 2. évfolyam tagjaiból áll. Ezzel a zenekarral szerdánként az istentiszteleteken, valamint a reggeli áhítatokon is szívesen zenélünk. Enikő: - A sportban elsősorban a focit említeném meg, ami a szabadidő eltöltésének egy fontos tényezője a teológusok között. Magam is fociedzői tanfolyamot is végeztem, mielőtt a teológiára mentem. De ez a két terület csak egy része annak a sokszínűségnek, amit az évfolyamunk képvisel. Mihály: - A tanulmányok szempontjából ebben az évben különösen is élvezetes az, hogy már van egy kis teológiai alapunk és egyre több összefüggést láthatunk meg, egyre inkább világossá válnak dolgok: akár a rendszeres teológiában, akár egyháztörténelemben, szinte egymást magyarázzák az egyes tantárgyak, és ezzel újabb és újabb felfedezéseket tehetünk a teológia tudományában. Rendkívül pozitív az, hogy az órákon őszinte légkör alakulhat ki, feltehetjük kérdéseinket és választ is kaphatunk rájuk, nagyszerű beszélgetések, viták alakulnak ki egy-egy órán, és ez is nagyon érdekessé és élvezetessé teszi akár a száraznak tűnő tananyagot is. Enikő: - Megpróbáljuk kihasználni az elméleti tudás elsajátítása szempontjából is a teológuséveket, egy-egy ilyen nap, mint a mai pedig nagyon sokat jelent az elhívatásunk megerősítésében: a gyülekezetek várnak, szeretettel fogadnak minket, jó érzés megtapasztalni azt, hogy a helyünkön vagyunk. Zsugyel-Klenovics Katalin lelkész, Nógrád
