Nógrád MEgyei Hírlap, 2013. december (24. évfolyam, 277-299. szám)
2013-12-24 / 296. szám
MÉLYINTERJÚK Szikora Róbert: „Minden nap elmondok egy rózsafűzért" „A gyerekek fantasztikus teremtményei Istennek. Egy gyerekben minden csodát felfedezhetsz. Nagyon szeretem őket, és ők is engem. Meglátnak, és már mosolyognak! Biztosan látják mögöttem az angyalomat, mert nekik még létezik az úgynevezett „harmadik szemük”, amivel olyat is látnak, amit mi már nem...” Sándor András- Minden nap járok templomba, de ma reggel nem mentem, mert álmos voltam. Délután eszméltem, hogy mikor fogok templomba menni, ha hozzád ide kell érnem. Aztán megoldottam. Pasarét környékén, a Frankel Leó utcában van egy kis máltai szeretet-templom, oda lementem, és utána robogtam ide.- Valóban minden áldott nap meglátogatod Isten házát?- Igen, 1995 óta folyamatosan. Akkor volt egy Hungária-koncert a Népstadionban, ami azért nagyon emlékezetes dátum, mert eló'tte megbetegedtem, s úgy volt, hogy nem is lesz emiatt buli, vagy legalábbis én nem leszek ott...- Komoly betegség volt?- Annyira, hogy előző éjszaka meg is akartam „halódni”! A torkommal volt valami...- Bebeszélted magadnak, vagy konkrétan életveszélyes állapotban voltál?- Nem beszéltem be. A dokibácsi mondta, hogy „Uram, a maga torkát meg kell műteni, különben reggelig megfullad”. Nem engedtem, hogy megműtsék. Addig is nagyon bíztam a Jóistenben. Szerettem volna kisírni tőle egy ilyen csodát, hogy azon az estén csináljon valamit, mert gyerekkorom óta szolgálom őt. Mondtam, hogy most megmutathatod te is, mennyire szeretsz engem Uram. És addig-addig könyörögtem, amíg tényleg történt egy csoda, de a részleteket nem szeretném elmesélni. Azóta minden nap megyek templomba, minden nap elmondok egy rózsaíuzért, amit a nagymamák szoktak. Ismered?- Ismerem. Legalább fél óra, amíg a végére érsz.- És az egész másfél óra! Tulajdonképpen semmi mást nem csinálok, mint amit Mózes kért a néptől, hogy egy tizedet adjon mindenből. A tized az életemből, a 24 órából 2 óra 40 perc, és ezt az Úrnak boldogan odaadom! És egyáltalán nem fárasztó.- Voltál elsőáldozó is?- Természetesen! Anélkül nem is lehet! Az a „beoltás”.- Bérmálkozás?- Nagyon fontos! A Szentiélekben való megerősödés, amikor már felnőtt vagy. Legyünk őszinték: az elsőáldozás nem ér annyit, amennyit gondolnak róla. Amikor az ember még gyerek, nem ő határoz, hanem a szülei eldöntik helyette, hogy legyen keresztény, és vegyen részt Jézus Krisztus képzeletbeli testében, az egyházban. A bérmálkozás komolyabb lépcső, akkor már felnőtt vagy, és magadtól, a saját elhatározásodból mondod ki, hogy szeretnéd Jézus Krisztust követni, az egyháznak hű tagja lenni. Azt a Szentlélek mondatja veled.- Minden nap kérsz az Úrtól valamit?- Igen.- Ma mit kértél?- Vannak standard kérdések: először a betegekért imádkozom, aztán a halottakért való könyörgés, és utána a saját kis egyéni dolgaim, amelyek majdnem mindig ugyanazok, család, szakma stb. De ezek már nem úgy mennek, mint gyerekkorban, elsős általános iskolásként, amikor szintén imádkoztam. Olyankor az ember azt kéri, hogy „Istenem, intézd el, hogy ma ne hívjanak ki felelni, vagy hogy átmenjek a vizsgán...” Akkor még csak nagyon kérsz. A kereszténységben, a hitben felnőtté kell válni, ott is ugyanúgy megkapod a személyi igazolványt Lehet, hogy én épp 1995-ben, annál a bizonyos Hungária koncert előtti esetnél lettem nagykorú. Akkor kaptam személyit a jóistentől. „A VILÁG ÖSSZES GYEREKE AZ ENYÉM"- Maradt benned valami a gyerekből?- Nem maradt, mert eleve gyerek akarok maradni! Amint az ember teljesen elveszíti a gyerekségét, akkor megöregedett, és valamivel le kell számolnia. Nem baj az, ha felnőttünk, de nem szabad öreggé válni! Éppen ezért kell, hogy titkaid legyenek. Azt mondják, jó, ha vannak titkaid, mert az tesz téged személyiséggé.- Hiányzik a gyerek az életedből?- Nézd, az, hogy nincs gyerekem... (hosszan gondolkodik...) Nyilván akinek van, tudja, hogy megismételhetetlen csoda, mert Isten ajándéka. így, hogy nekem nincs - bár lehet ne -, úgy érzem, hogy a világ ösz- szes gyereke az enyém, és ettől nem lettem irigy. Mert milyenek a szülők? „Csak az enyém a legszebb, legokosabb”. Minden gyerekben kicsit a saját gyerekemet látom, ezért nincs előnyben senki. A gyerekek fantasztikus teremtményei Istennek. Egy gyerekben minden csodát felfedezhetsz. Nagyon szeretem őket, és ők is engem. Meglátnak, és már mosolyognak! Ha elmegyünk egy családhoz, ahol gyerek van, azonnal odajön hozzám, és mosolyogva néz a hátam mögé. Ez sem véletlen, hiszen mindenki nek van egy őrző angyala, de én az átlagnál többet foglalkozom vele, ezért biztos, hogy fényesebb is, mint egy nem hívő emberé. Ők még nem „felejtették el” ezt a látnoki képességüket.- Tiszták.- Pontosan! Eleve Istentől jöttek! Abból a birodalomból, ahol ezek „hétköznapi” dolgok. Te persze már nem látod, mert a harmadik szemed már régen megvakult. A gyerek 2-3 éves korában felnéz az égre, és le akarja hozni a napot, meg a csillagot. Felnyúl. Odafent ez természetes dolog. Csak arra kell gondolnod, ahol éppen lenni szeretnél, és máris ott vagy. Nem köt a matéria, az anyag.- Ha mára magánéletnél tartunk, találtam egy dalt az egyik lemezeden. Az a címe, hogy Pitypang. Szerepel mellette egy évszám is: 1973.- Azt a dalt a feleségemről írtam. A szomszéd utcában lakott, ugyanabba az általános iskolába jártunk, s kinéztem magamnak, hogy milyen kis manócska. Gyönyörű fekete szeme volt és már akkor úgy „beremegtem”, amikor megláttam, pedig csak egy kislányka volt a többi közül...- Egy híján negyven éve vagytok egymás mellett...- 1975-ben házasodtunk össze. Előtte pedig két évig jártunk, mert még nem volt nagykorú. Amikor betöltötte a tizennyolcat, megtartottuk az esküvőt.- Sokat változtál az évek során?- Fene tudja... Akkoriban is a Vasas nevű futballcsapatot szerettem, ma is, holott annyira már nem érdekel a foci. Akkor is a Beatlest szerettem, és ma is a Beatlest szeretem. Mostanában, ha nagy ritkán belehallgatok a mai zenébe, kicsit morózus leszek, s azt mondom magamnak, „te hülye, megöregedtél!”.- Úgy fogalmaztál egyszer, hogy „műanyag korszakot élünk”.- Igen, hiszen minden íztelen, a legtöbb dolog arról szól, hogy gyorsan kapjuk be, aztán menjünk tovább. A zenében is ez van: azonnal kell hatni. Ha egy picit már gondolkozni kell egy szövegen, vagy zenén, azt már nem kéri a közönség. Ebben az országban vagy az amerikai kultúra, vagy a sváb kultúra megy, holott van nekünk saját, természetes magyar kultúránk is. Persze, ez nem azt jelenti, hogy szűrben kéne játszani, és csak magyar nótákat énekelni, de mégis kellene, hogy legyen valamilyen identitás. A múlt rendszerben, a kommunizmusban is szépen elrejtőződött, hogy mi vagyunk valakik, vörösre festődött minden, most pedig amerikaira festődik. Pontosabban, mivel Amerika túl messze van, éppen ezért a legnagyobb „bolygó”, ami közel van hozzánk, az Németország. Kimentek a tankok, bejöttek a bankok.- Mikor jártál először Amerikában?- 1983-ban Szűcs Judittal. Akkor léptem ki a Hungáriából - miatta. Azért kellett eljönnöm az együttesből, mert Juditnak írtam egy lemezt, holott a többiek ezt megtiltották. Álnéven mégis megcsináltam, és ezzel az albummal meghívták őt egy fesztiválra, ahol nyert is három különböző városban.- Fenyővel meddig nem beszéltél?- Fenyővel mindig is speciális volt a viszonyunk. Ő kiemelt engem valahonnan. Persze azt hozzá kell tenni, hogy azért emelt ki, mert nagyon tehetséges voltam. Mindig jó szeme volt ehhez. Szandit is kiemelte a békásmegyeri lakótelepről. Fenyő észrevette, hogy van spiritusz ebben a kislányban. Felnéztem Miklósra, és a mai napig tisztelem. Amikor ki kellett lépnem a zenekarból, ő volt a döntnök, aki azt mondta, hogy jól van, akkor menj el, ha nem tudod betartani az itteni szabályokat. MIATTAM OSZLOTT FEL A HUNGÁRIA"- Te nem kaptál felmondólevelet a Hungáriában, ahogyan később a többiek?- Nem, mivel én adtam be a .felmondásomat”. Pontosaltban nem mentem többé pró- pedig már folytak a harmadik Hungária lemez, az Aréna felvételei a stúdióban. Beindult az R-GO, és sokáig nem találkoztunk. Aztán egyszer összefutottunk az Országos Rendező Irodában. Olyan volt, mint a filmeken. A folyosó egy pillanat alatt kiürült, és a pasi jött velem szemben...- Ki köszönt előbb?- Pontosan ez volt a nagy kérdés, hogy ki köszönjön előre... Én vagyok a fiatalabb, tehát nekem illett volna. De mégiscsak én voltam megsértve! Vártam, hogy majd valaki kilép valamelyik ajtóból, de nem jött senki! És baromi hosszú volt a folyosó, Fenyő pedig még mindig csak jött. Ne tudd meg, milyen érzés volt. Aztán egymás mellé értünk, már mentem volna tovább, amikor Miklós ráütött a fenekemre, és kérdezte, „na mi van, Öreg?”. Akkor darabokban lezuhantak a kövek, amelyek addig a szívünket nyomták. Feloldódott a feszültség. Elmondta, nagyon boldog, hogy nekem összejött az R-GO, és örül a sikereimnek. Akkor már rég tudtam, hogy a Hungária miattam oszlott fel. Azért mentek szét, mert viták támadtak, hogy miért kellett a Robikét elengedni. Ő is belátta már, hogy nagy marhaság volt. De mindegy, ez már történelem! Akkor nem lenne R-GO, nem lenne Szikora Róbert, hanem csak a Hungáriában egy kissrác, aki ott dobolt.- Sok olyan lemezed volt, amit utólag nem szívesen vállalsz?- Volt olyan, ami nem sikerült igazán jól. Például a „Csak nézem a szeretőm”. Azt elkapkodtuk. Nem volt korszerű.- Hogyan élted meg a bukásokat? Lelkileg megviseltek?- Nem, mert hála Istennek, a Hungáriában megtanultam, mi az, hogy kevés ember, hogy nem megy a szekér, hogy valamiért nagyon-nagyon harcolni kell. A Hungáriában a siker nem hullott az ölünkbe, előtte volt hat szűk esztendőnk. 17 éves voltam, mikor odamentem, s 23, mikor befutottunk. Ott aztán láttam olyan mélypontoka. Volt, hogy húszán ültek a nézőtéren! Pedig ugyanaz a Fenyő Miklós játszott, ugyanaz a Kékes Zoltán és ugyanaz a Szikora Róbert!- Ez volt az a korszak, amikor Beatles- zenéket játszottatok?- Igen, és senkinek nem kellett! Aztán évek múltán a Jóisten azt mondta, hogy „na gyerekek, most belétrafálta- tok ezzel a rock and rollal!”. A megfelelő időben a megfelelő helyen a megfelelő emberek... „AZ IGAZÁN JÓ DALOK KIÁLLJÁK AZ IDŐ PRÓBÁJÁT”- Majd 1982-ben szintén a megfelelő időben a megfelelő helyen volt mindenki, és megalakult az R-GO.- Érdekes dolog egy ilyen zenekar története. Amikor 14 éves voltam, Környei Attila bevett a Ferm együttesbe. Kikapott engem a semmiből, egy rákospalotai bandából, majd szinte együtt éltünk 15-20 évig. Minden nap próba, aztán együtt az ő kocsijával, mivel sokáig csak neki volt jogosítványa. Aztán turnék, hotelszobák stb. Többet tudok róla, mint a felesége! A szokásairól. Sokáig olyan volt, mint az édestestvérem! De mindenkire úgy nézel a zenekarból, csak aztán az élet szétszakít titeket. Később a jubileumoknál újra találkozol velük, s megint egy hónapig, amíg a próbák zajlanak, együtt vagytok, egymás levegőjét szívjátok, és ez nagyon izgalmas. Szikora Robika már kijárta az R-GO iskolát. A csiki-dam zene, amit tropical zenének neveznek, évtizedekkel később jött be a vüágba. Boldog vagyok, hogy 1982-ben, amikor elkezdtük, még senki nem játszotta, mert nem volt divat a latin zene. Jó, hogy ezt meg mertük akkor kockáztatni.- Ma mi a divat?- Mittudomén! De a legnagyobb baj az, hogy ezt a kereskedelmi rádiók zenei szerkesztői sem tudják.- Roppant indulatos lettél.- Mert nagyon bosszant! Mi ez a szakmai hozzá nem értés? És ők formálják a közízlést! Miért játszanak például üvöltő fekákat, akikhez semmilyen kultúra nem köt?! Sokat lépek föl Amerikában, többször jártam New Yorkban, ha elmennél, látnád, hogy azok a slágerlisták nem is hasonlítanak ahhoz, amit itthon megetetnek a hallgatókkal. Mi a német trendet követjük, amit a német nagytőke, mint gyár el akar adni, hogy a diszkóban jól menjen a kábítószer. Nagyon hidegen, keményen kitalált történet ez, és irtózatos mennyiségű pénzről szól! Ezért van az, hogy hihetetlen jó lemezek jelennek meg Magyarországon, és nem játssza őket a rádió. Ez egy nagyon furcsa korszak most. Amikor felbomlott a Hungária együttes, az akkora hír volt, hogy bemondták a TV Híradóban, mind a három kiadásban: délután, este és késő este is. Akkor még ez is hír volt. Ma már kit érdekel, ha feloszlik egy zenekar? Gondolj bele...- Most mit mondjak?- Semmit. Itt tartunk! Arra is rájöttem már, nem az a lényeg, hogy mindenkinek tetsszen a zeném. Hosszú éveken át kiszolgáltam a közönséget. Nem akarom már mindenki elé szórni a gyöngyeimet, csak azoknak, akik megérdemlik, Az igazi értéket nem fogod azonnal felismerni, mert a gyémántot a sárból szedik elő. Ott a kohó, amibe bedobják az aranyat, és utána veszik észre, hogy hoppá, ez az arany, ez pedig a sár. Az igazán jó dalok kiállják az idő próbáját, ahogyan eddig kiállta az R-GO is és a Hungária is... f f ? i f t 1 r >
