Nógrád MEgyei Hírlap, 2013. december (24. évfolyam, 277-299. szám)
2013-12-24 / 296. szám
1TTTT TITP ü HUiil Uilü Földi Péter: Somosi Betlehem Salgótarján rendkívül gazdag adventi programkínálatának kétségkívül az egyik kiemelkedő eseménye Földi Péter festőművész Somosi Betlehem című kiállításának megnyitása volt a Balassi Bálint Megyei Könyvtár Béna Kovács Károly Galériájában. A rendezvény súlyát, jelentőségét a Somoskőújfaluban élő művész személye eleve garantálja, ezúttal azonban a címadó kép maga illetve bemutatásának jó időzítése ugyancsak értékhordozónak bizonyult. Az alkotót és a nagyszámú közönséget Fenyvesi Gábor Salgótarján Megyei Jogú Város alpolgármestere köszöntötte. Mondandója bevezetéseként az alkotóról beszélt, aki csaknem négy évtizede szerepel a nyilvánosság előtt és majd ugyanennyi időt töltött a tanári pályán. A „Napút-festő” - ahogyan sokan nevezik - többek között „Salgótarján díszpolgára” cím tulajdonosa, 2007-ben pedig „a szellemi hagyományok és a mai kor festészeti törekvéseinek szimbolikus, nagyhatású egyesítésért” megkapta a Magyaror-' szágon legmagasabb rangú, presztízsű művészeti kitüntetést, a Kossuth-díjat. Olyan „szent emberek” közé került, amelyek sorát 1948-ban Bartók Béla és Kodály Zoltán és posztumusz József Attila nyitotta meg. Festészetének legfőbb ihlető forrását szűkebb pátriánk képezi. Első művészeti ismereteit falubéli mentorától Somoskői Ödöntől - aki az idén lenne 75 éves - kapta. A szülőföld alakította ki sajátos mitológiáját, amely ecsetét irányítja. Az itt és most kiállított képein is látható művészetének állandó motívum- és témakincse, egyebek között a születés misztériuma - mondta az alpolgármester s a Somosi Betlehem kapcsán azt hangsúlyozta, hogy Jézus szülőhelye, a bibliai város óhatatlanul eszünkbe juttatja a karácsonyhoz kötődő magyar pásztorjátékot, a betleheme- zést. Azt a népszokást, amelyben a pogány és keresztény hagyománykor ötvöződik. Az adventre utalva Fenyvesi Gábor a költő Pilinszky Jánost idézte: „Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, ami szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár. ” A tárlatot Shah Gabriella művészettörténész nyitotta meg. A Dornyay Béla Múzeum újdonsült igazgatója ezúttal is kifejezte abbéli meggyőződését, hogy Földi Pétert a mai magyar festészet legjelesebb képviselőjének tartja. Olyan művésznek, aki organikus világképet alkot s akinél a különböző mítoszok és mesék világa ahhoz szolgáltat keretet, hogy képpé tegye a tanításokat, amelyeket a természethez közel élő emberek, illetve az Isten tenyerén élő gyermekek még tudnak. Prófétafestő Ó, aki közvetlen kapcsolatban áll a Teremtővel. Legújabb munkája a Somosi Betlehem is ezt bizonyítja. Egy középkori Istenanya-ábrázolás ikonográfiái mintájaként Mária mint A kiállítás címadó festménye Theotokosz, azaz Istenszülő jelenik meg az égi jászolban, az anya ölében a kép középtengelyében ül a szembe néző Gyermek fenséget sugárzó alakja. A hétköznapi anyaság gyengéd szerénységében ábrázolt Szüzet szelíd, jámbor állatok - borjú, bárány, tehén, madár, szamár és nyúl - veszik körül a téli égbolt egy-egy csillagképének szimbolikus megjelenéseként. A hármas tagolású „fő kép” a felsőbb világokba enged nekünk, halandó embereknek betekintést - emelte ki Shah Gabriella s a többi diófapác alkotást is a születés misztériumához kapcsoltan elemezte. Valamennyi mű tanulsága, hogy minden élőlény képes kitörni saját környezetéből: a Megváltó nem hiába született meg. A kiállítás - amelynek megtekintésére az érdeklődők is háromkirályokként, napkeleti bölcsekként érkeztek - a krisztusi igazság és az önfeláldozó szeretet szimbóluma. A megnyitóünnepségen Kisbalázs Klára Judit, a Bolyai János Gimnázium tanulója működött közre. A művész is kapott szót. Elmondta, hogy könyvtár kitartó kérésének köszönhető, hogy végül is megfestette a Somosi Betlehemet. - Szeretném, ha szeretnék - fogalmazta meg reményeit. A tárlat kamarajellegű ugyan, de éppen a fentiek miatt figyelemre méltó, emlékezetes állomás a művész nagy ívű pályáján. A képeket az ünnepek elmúltával is, január 17-éig meg lehet tekinteni - sőt érdemes - a Balassi Bálint Megyei Könyvtár nyitvatartási idejében. Csongrády Béla Nagy érdeklődés kísérte Földi Péter (az első sorban) kiállítását a Bóna Kovács Károly Galériában Karácsonyi koncert más szólamban A muzsikabarátok már évek óta tudják: a nógrádi megyeszékhelyen az ünnepvárás hangulatához hozzátartozik a Salgótarjáni Szimfonikus Zenekar karácsonyi hangversenye is. Az idén sem volt ez másként, ami a lényeget, a hagyományőrzést illeti. Sok minden azonban éppenhogy a korábbiaktól eltérő módon történt. Mindenekelőtt a szimfonikusok kamarazenekarként - döntő többségükben vonósokkal - szerepeltek a József Attila Művelőrokk oboaszámával, majd a Salgótarjánból elszármazott fagottos, Somogyi Zoltán következett s a spanyol est után újra fellépett Balog Péter gitárművész egy-egy Vi: valdi-szerzeménnyel. Ugyancsak „vendégként” szerepelt a Kodály Zoltán Általános Iskola Kicsinyek Kórusa Takácsné Édes Katalin vezényletével és a Fries Gyula vezette KÉK Templomi Énekegyüttes. A Váczi Gyula Alapfokú Művészetoktatási Intézmény népi énekes tanulóit Kubinyiné Szabó Kasok tapsot kapott a Kodály Zoltán Általános Iskola Kicsinyek Kórusa dési és Konferencia-központ színpadán. Ennek megfelelően alakult a műsor is, amely A. Corelli karácsonyi versenyművével, a 8. g-moll concerto grossójával kezdődött. Először mondott ünnepi köszöntőt Kovács András káplán. Mondandóját az időt adni és kapni gondolatra építette. Amint a Teremtő belép az életünkbe, időt ad nekünk. Mi is ezt tesszük a másik emberrel s a fellépő zenészek sem cselekszenek másként: időt adnak nekünk... A szólisták sorát Barabásné Morvái Tímea nyitotta meg batalin készítette fel. Sajátos, kedves színfoltja volt a rendezvénynek a meseíró-pályázat két nyertes írása, amelyet Takácsné Édes Katalin olvasott fel s mint a szimfoni- jkus zenekari hegedűse, a.műsorközlés szerepét is magára vállalta - immár sokadszor Mf sem természetesebb, hogy a koncert az összevont együttesek által előadott karácsonyi dalokkal zárult. E hangverseny hangulatához, élményszerűségéhez nem kis mértékben járult hozzá a bájos, csillogó szemű és csengő hangú gyermekek közreműködése. „Mondj még egy mesét..” Édesanyjához írott dala is része volt annak a kivételesen szép repertoárnak, amellyel Pándy Piroska a minap a salgótarjáni közönség elé állt. Jótékonysági koncertjének minden pillanata, gesztusa sugallta szülővárosához, itt élő hozzátartozóihoz, barátaihoz való szoros kötődését. Bár már évekkel ezelőtt elkerült otthonról, művészi pályája sokáig külföldre, majd Magyarország más településeire, főként a fővárosba szólította, de lélekben soha nem szakadt el innen. A Zenthe Ferenc Színház javára tett felajánlása is ezt bizonyítja. Örömmel vett tudomást arról, hogy megalakult, működik a város önálló társulata és mielőbbi kiteljesedéséhez a maga módján kívánt hozzájárulni amikor az advent, az ünnepvárás hangulatában pódiumra lépett. S nem először tett ilyet: Salgótarjánban és Bátonyterenyén (Macon- kán) is támogatott már úgymond jó ügyeket. A közeg fogadókészsége viszont soha nem rajta múlott. Ezúttal sem... A vendéglátók nevében Simon Lajos, a Salgótarjáni Közművelődési Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója a Stécé Kávéház galériájában köszöntötte Pándy Piroskát. Elmondta, hogy a legjobbak között kevés ilyen művész van, akinek ennyire fontosak a gyökerei: büszke, hogy innen indult s szeretne visszaadni valamit abból, amit a szülőföldjének köszönhet. Zachar Béla katolikus pap - akinek az operaénekes Baglyasalján volt iskolatársa - ünnepi áldást kért a városrészből elszármazott neves vendégre. Pándy Piroska - mint mindig - most is példásan megszerkesztette és legjobb tudása szerint, magas hőfokon, de alázattal adta elő műsorszámait. Három ismert karácsonyi dallal kezdett, a világhírű Jingle Bells- t magyarul, Bradányi Iván szövegével énekelte. A fentebb említett „Mama-dal” után három gyönyörű Ave Maria - köztük Wolf Péter szerzeménye - következett. Ezekből is jól érzékelhető volt, hogy számára milyen fontos a hit. Két éve a salgótarjáni múzeumbeli szereplésre tanulta meg A. L. Webber Requiem-jéből a nemcsak szép, de nagyon nehéz Pie Jesu-t, amit ez alkalommal is bemutatott. Művészi hitvallásként csendült fel az ajkán Puccini operaáriája, a Tosca imája, majd stílusosan Máté Péter - S. Nagy István „Azért vannak a jóbarátok”-jával búcsúzott. Közben kiosztott néhány CD- t a hozzá közel álló embereknek s felkonferált egy újabb ifjú helyi tehetséget, Fehér Martint, mert a fiatalok pályára segítését is szívügyének tartja. Nem felejti: neki is szüksége volt szakmai patrónu- sokra karrierje kezdetén. A felállva tapsoló közönségnek emlékezetes művészi élményben volt része, sajnálhatják, akik nem érezhették át Pándy Piroska jótékonysági koncertjének magas színvonalát, emelkedett hangulatát. Cs. B. A pódiumon Simon Lajos intézményigazgató, Pándy Piroska operaénekes és pártfogoltja Fehér Martin Az Isten a végtelenség „Az igazat mondd, ne csak a valódit”! - folytatta József Attila s ezt a sort adta önálló irodalmi műsora címének Eperjes Károly Kossuth-díjas színművész, aki a Balassi Bálint Megyei Könyvtár „Adventi hétfők” sorozatának volt a vendége. A mély vallásosságáról is közismert színész XX. századi magyar költők Isten kereső verseiből adott elő olyanokat, amelyek az ő világszemlélete, hite, meggyőződése szerint az igazat, azaz az igazságot tartalmazzák, mondják ki. Egyik leghatásosabb érvének műsora vége tájt Ady Endre úgymond hosz- szabbik Karácsony-versének - amit a Magyar Rádióban adventi üzenetként is elmondott - sorait szánta: „...Nem marad más vallás, / Nem marad csak ennyi, /Imádni az Istent/És egymást szeretni ” Amíg azonban idáig eljutott, eltelt bő két óra, elhangzott mintegy tucatnyi vers és főként sok, a műveket értelmező, kommentáló vélemény. Miután tizenkilenc (!) éve van műsoron ez az összeállítás, érthető, hogy minden részletében átgondolt, kidol- •gozott. Az előadásnak jól szerkesztett íve van, az alaphangot a művész József Attila „A számokról” című versével igyekszik megadni: „Vegyetek erőt magatokqnJJJs legelőször is / A legegyszerűbb dologhoz lássatok, / Adódjatok össze, / Hogy roppant módon fölnöve- kedvén /Az Istent is, aki végtelenség, / Valahogy megközelítsétek. ” A prológust három rész követi: az elsőbe az úgynevezett szabad akarat, a másodikba a megtérés jegyében fogant versek kerültek, a harmadik pedig a „hazatalálás”-t megidéző, a lét végső értelmét kereső versekből áll. A repertoár József Attila és Ady mellett Weöres Sándor, Nagy László és főként Pilinszky János verseiből áll. A legvégén Babits Mihály „Eucharistia” című költeménye kapott helyet, amelyben mintegy összegződnek Eperjes Károly által egyértelműen fontosnak, igaznak vélt elvek, értékek - Isten, család, nemzet, haza, egyház, örök élet - : „Az úr nem ment el, itt maradt/, Őbelőle táplálkozunk...Áradj belénk hát óh örök/ igazság és szent szeretet!/ Üldözd meg a bilincseket / amikkel törzs és vér leköt, / hogy szellem és ne hús tegyen / magyarrá, s nőjünk ég felé, / testvér-népek közt, mint a fák, kiket mennyből táplál a Nap. "Ahogy a többi verset a színművész ezt is szuggesztíven adta elő. Ugyanilyen hatású volt az összekötő szöveg, amelyben helyet kapott egy akár irodalomtörténeti kuriózumnak is betudható „felfedezés” is, amely szerint a „Négykézláb másztam” című József Attila-versbóT sokáig „kispórolták” „Az Isten itt állt a hátam mögött” sort. A verselemzéseken túl érdekes, egyéni megközelítésű, de figyelemre méltó megjegyzések is elhangzottak el napjaink fonákságairól. Feltűnő volt az izmusok, a Harry Potter-féle regények, a Való Világ-szerű tévéműsorok egyértelmű elutasítása, az európai értelmiség felelősségének felvetése. - Az egyéniség sztár akar lenni, a személyiség viszont szent - mondta Eperjes Károly. Az est élményéhez Négyesi Katalin gordonkaművész által előadott, a versekkel „összedolgozott” klasszikus művek - köztük Bach G-dúr szvitje és Sarabande-ja, valamint Lisz- nyai Gábor „Ősz” című szerzeménye is hozzájárult, csébé Eperjes Károly József Attila eredeti szövegével...
