Nógrád Megyei Hírlap, 2013. november (24. évfolyam, 253-276. szám)

2013-11-09 / 258. szám

5 I7TTT mTTTi A IvUIjI UHÜ 2013. NOVEMBER 9., SZOMBAT „Tekintetek és távlatok” 2008 óta - amióta Mizser Attila a Palócfóld fő- szerkesztője - számos általa bevezetett és állandó- váTett eleme van egy-egy lapszámnak. Ilyen a hát­só borítóra kiemelt tanulságos, mottóként szolgá­ló gondolat valakitől, akinek a szavaira érdemes odafigyelni. A legújabb - jelesül a 2013/5-ös - szám hátlapján Petri György költőtől található a kö­vetkező idézet: „S mindez lehetne másképp / - de nincs másképp. / Hadd háborogjon még megokol- tabban / bennünk a jóakarat s értelem.” E négy sorban (is) az a jó, hogy igaz és min­denki úgy értelmezi, aho­gyan a kedve tartja. A szubjektivitás értelem­szerűen vonatkozik az egyes lapszámokat a Nóg- rád Megyei Hírlapban be­mutató recenziókra is, amelyek elsődleges célja - a lapozgatás, beleolvasás során kiváltott élmények alapján - az ajánlás, az ér­deklődés felkeltése. S mi­velhogy e sorok szerzője el­sősorban a tanulmányokra, interjúkra kíváncsi, ezúttal is e dolgozatokról szól elő­ször és bővebben, noha azok - mint mindig a folyó­irat - úgymond második ré­szében kaptak helyet a „Ku­tatóterület”, a Találkozási pontok" és a „Kép-tér” ro­vatokban. Örvendetes, hogy Bakos Gábor személyében egy fiatal salgó­tarjáni film- és művészettörténész jelentkezett egy a megyéhez, Pásztóhoz szorosan kötődő film­rendezőről Gaál Istvánról írott munkájával, amelyben a ’60-as évek magyar új hullámának Kossuth-díjas, nemzetközi horizontú képviselőjé­vel foglalkozik a filmnyelv és a modernista nép­művészet összefüggésében. Másként izgalmas a tapasztalt, ugyancsak salgótarjáni publicista, Su­lyok László „Isten veled, szabadság!” című írása, amelyben egy 2000-ben elhunyt egykori Gulag (szibériai kényszermunkatábor)-rab, a kassai Ilkovics András-Adrián emlékezik vissza a 17 éves korától kilenc éven keresztül átélt szörnyű­ségekre. A Japánban már jótékonysági célra könyvformában is megjelent kézirat egy volt nagybátonyi vasutas, Rácz Gyula közvetítésével került Sulyok Lászlóhoz, aki bízik abban, hogy magyar kiadója is lesz e „páratlan munkának.” Nagy Csilla „Tekintetek és távlatok” címmel beszélge­tett a balassagyarmati szüle­tésű Nagy Lászlóval, aki Bu­dapesten él, de létrehozta a Balassagyarmatért Baráti Kör internetes honlapját és azon olyan személyeket szó­laltatott meg, akik kiemel­kedő szerepet játszottak és játszanak a város életében. Ezekből az online interjúk­ból könyv született, amely­ről - nem mellesleg - a lap „Ami marad” című recen­ziórovatában lehet olvasni. Márkus Péter indiai ihleté­sű kiállításának megnyitó­ját a gyarmati Szerbtemp­lom Galériában egy másik szobrász, Somogyi Tamás tartotta találóan jellemez­vén pályatársa törekvéseit. Gazdag a lapszám két szépirodalmi - lírai és prózai - rovata is. Mások mellett ez­úttal is terjedelmes - és saját rajzaival is illuszt­rált (!) - a jelenléte a kortárs mai magyar irodalom egyik emblematikus költőjének, élő klasszikusá­nak, Tandori Dezsőnek. A sok fiatal talentum so­rából most a tarjáni bolyaista diák, Filó Mariann prózáira irányítjuk a figyelmet, annál is inkább,, mert a színházművészetben felettébb tehetséges iskolatársának Tarnóczi Jakabnak ajánlja abszurd vonásokat is felmutató Írásait. Cs. B. A 2013/5-ös szám címlapján Gugánovity Gabriella újvidéki, Amerikában élő fotómű­vész képének részlete látható SZÉKFOGLALÓ BÉRLÉT ü Cd \rin V MIGÖTAKJ,« ^ MkRÖBTETIA mc;<Vn\RfAS j kö/m üvelodesi NONPROFIT KFT Az elmúlt évadban Nai##fcarján és Sógráti r«e$e polcra! &k*ií több mm* háromszaM támogatták színházunkat egy - egy szék ..meg* ásárfisávaT. s étadfcin vékiutfM zkcmjk# hibmílemk azzal, hogy eámogíitöink a s/ékvásáiiás.sal. együtt három premierünket e sk a-tí tekmthi Uk meg, természetesen a saat s/ekukből. AZ Í J ÖNÁLLÓ SZÍNHÁZ. (jbLETYE i mIAT MŰKÖDTETÉSÉHEZ VCÉ6EKEN. VÁLUIJ0ZÁS0K0N kf\il VAROS! NK. MEGYÉNKPOLGÁRAIN \KTOVÁBBIERKÖK.slÉSÁNWÜ lÁMOŰATANÁFfS KÉRjQ VÁSÁROLJON SZÉKET, MELY EGYBEN PREMIER BÉRLET IS! HOMO forintért váárwthalitaJs m«spirtaíóínK egy sűfthÉetérrm unka. \ táinu^Mú fejében a ■•■'m felswiíúaik meúimftjmk íntgjrie^Űúk umosutm falünkiHt i>, a íHid siifjv aijii VagyMk» gtégkt&Ttsftiűk és b írom premier rióatíisimkra , arjuk a JJMVAMt -es yififezi riadfun tV/.u-k'iifi tófjiik, hogy u seékek, H j premíf.- bériét owgtátjMásántf iteméhe*» » támogassák i hetyt tefwiséjjekbői épiítat«» tatéi«: h-renc Stm&iiu. Mw C'ak közi* jkarattai «. Aí<i/.mtibíi^a! tariuté élrtbcn htfci 'zinházunk „Boldog Nógrád vármegyeiek!” Bár dr. Kovács Anna, a Mik­száth Kálmán Társaság elnöke és dr. Praznovszky Mihály örökös tiszteletbeli elnöke személyében két meghívott vendége is volt a Szerdatársaság Irodalmi Kávéház legutóbbi összejövetelének, fősze­replőnek Mikszáth Kálmán szá­mított. Egyrészt a jeles palócföldi író két műve is elhangzott a Zenthe Ferenc Színház tagjai - Bolla Dániel és Erdélyi Gábor - előadásában, másrészt a beszélge­tés egymással szorosan összefüg­gő témái - a Madách-díjjal kitün­tetett, a Szlovákiai Magyar Kultú­ra Múzeuma emlékplakettjével is elismert társaság megalakulásá­nak 20. évfordulója illetve az ebből az alkalomból megjelentetett „Mikszáth társasága” című emlék­könyv - is minden elemükben Mikszáthot idézték. E témakörökben igencsak jár­tas, ennélfogva illetékes - s egyál­talán Mikszáth életének, munkás­ságának ismeretében szakértő­nek tekinthető - vendégek első na­gyobb gondolati egységként a tár­saság megalakulásának kezdeményezéséről, megalakulá­sának körülményeiről beszéltek. Mint elhangzott: a kilencvenes évek elején „valahogy benne volt a levegőben” az a sokak egyetérté­sével találkozott törekvés, hogy a már akkor harmincéves múlttal rendelkező legújabb kori Madách- kultusszal mintegy párhuzamo­san ki lehet, ki kell építeni Nógrád másik kiemelkedő íróegyéniségé­nek, Mikszáth Kálmánnak a szel­lemi örökségét is ápoló, népszerű­sítő kultikus szervezeti kereteket. S erre a legjobb megoldásnak egy „rokonszenvi alapon szerveződő értelmiségi közösség” létrehozása kívánkozott. Előzményként emlí­tést nyert a Németh János által életre hívott Mikszáth Kiadó, amelynek nagy szerepe volt a tár­saság megszületésében. Az ebbé­li szándékot 1993. június 4-én, a Balassi Bálint Megyei Könyvtár­ban tartott összejövetelen 42-en nyilvánították ki, a november 3- án a Nógrádi Történeti Múzeum­ban aláírt úgymond alakuló köz­gyűlés jelenléti ívét 25 alapító ne­ve fémjelzi. Elnöknek dr. Praznovszky Mihályt, a Petőfi Iro­dalmi Múzeum főigazgatóját, tit­kárnak dr. Kovács Annát, a Nógrá­di Történeti Múzeum irodalmi muzeológusát, a vezetőség továb­bi tagjainak pedig dr. Németh Já­nost, a Mikszáth Kiadó igazgató­ját, Repiczki Lászlóné horpácsi polgármestert és Pintér Nándort, a pásztói Mikszáth gimnázium ta­nárát választották meg. A Nógrád Megyei Bíróság által 1994. május 11-én jóváhagyott alapszabály sze­rint „A Társaság célja Mikszáth Kálmán írói örökségének, szelle­mi hagyatékának ápolása, a mű és a közönség közötti kapcsolat lét­rejöttének segítése, ösztönzése, annak a mikszáthi gondolatnak a követése és érvényesítése, mely az irodalmi élet fejlődésében éleslá­tással ismerte fel művek (írók), ki­adók (kereskedők), közönség ösz- szefüggésének mozzanatát. Célja továbbá a nógrádi irodalmi hagyo­mányok ápolása, elsősorban az irodalomtörténeti értékek népsze­rűsítésével.” A vezetőség összeté­tele természetesen az évek során változott, az est folyamán azonban nem véletlenül hangzott el több­ször is Bagyinszki Istvánná neve, aki immár sok éve tölti be közmeg­elégedésre a titkári funkciót A tag­ság létszáma az első években gyor­san növekedett, az ötéves évfordu­lóra elérte a 351 főt. Többségük nógrádi volt, de sokan csatlakoz­tak Budapestről és szerte az or­szágból. 2010-ben több mint két­százan fizettek tagdíjat, nyolcán közülük határainkon túliak. Az eltelt húsz esztendőből - no­ha a társaság folyamatos munkát végzett - két év, az 1997-es - Mik­száth születésének 150. évforduló­ja - és a 2010-es - halálának cen­tenáriuma - emelkedett ki gazdag programja, mozgósító szerepe, ereje miatt. Horpácsra - amely az egyik központi helye az ünnepsé­geknek, a hagyományos Kálmán- napi megemlékezéseknek - aho­vá 1999-ban került ifj. Szabó Ist­ván emblematikus, lócán ülő Mik- száth-szobra, majd az emlékmúze­um parkja is fokozatosan népesült be alkotásokkal. A maradandóság jelei közé sorolandók a máshol fel­állított szobrok, a tanulmányuta­kon, a Mikszáth nyomában bel- és külföldön tett kirándulásokon el­helyezett, megkoszorúzott emlék­táblák valamint a Mikszáth Köny­ves Téka kiadványai is. A két évti­zed eredményei sorában előkelő helyen esett szó Mikszáth szülőfa­lujában, a szlovákiai Szklabonyán látogatható emlékház illetve kiál­lítás felújításáról is. A társaság jó kapcsolatokat alakított ki és ápol az író nevét viselő illetve felvett is­kolákkal is. Az idén szinte adta magát a feladat: emlékkönyvet kiadni a társaság húsz évéről. A szerkesz­tők - Bagyinszki Istvánná, Ko­vács Anna, Pásztor Sándor és mindenekelőtt Praznovszky Mi­hály - sajátos módon alakították ki a „Mikszáth társasága” című kiadvány tematikáját, szerkeze­tét. Igyekeztek ötvözni a doku­mentumjelleget, a tények rögzíté­sét, a társasági élet sokszínűségé­nek érzékeltetését Mikszáth-írá- sokkal, Mikszáthról írott dolgo­zatokkal, s az olvasmányosságot játékkal sőt gasztronómiai érde­kességekkel is fokozták. A Mikszáth-est vezérfonala tu­lajdonképpen néhai Kerényi Fe­renc jeles Madách-kutató gondola­tára tűzetett fel. Ő mondta azt, hogy a Madách-kultusz Magyaror­szágon olyan, amilyenné a nógrá­diak teszik. Ugyanez vonatkozik a Mikszáth-kultuszra is. „Ezen a tá­jon a mikszáthi érték: életút, élet­mű, táji, történeti beágyazottság, kulturális karakter, olyan komple­xitással van jelen, hogy ennek identitás-hasznú állandósulását csak nagyon átgondolt, tudatos, tervszerű, hosszú távú s a táj ér­tékrendjének egészét megszerve­ző gondolkodással lehet. Ennek egyik, s talán meghatározó eszkö­ze lehet a Mikszáth Kálmán Társa­ság!” - írta az emlékkönyvben Praznovszky Mihály s ez a hitval­lása a Szerdatársaságban is meg­erősítést nyert mind általa, mind Kovács Anna által. E cikk bevezetőjében említett Mikszáth Kiadó 1990-ben a „Bol­dog Nógrád vármegyeiek!” című elbeszéléskötettel indította el a névadóval kapcsolatos kiadványa­inak sorozatát. A szerkesztő Praznovszky Mihály volt. Utósza­vában megjegyezte, hogy Mik- száthnak a „Visszaemlékezések az otthoniakra” című írása kezdődik ezzel a felkiáltással. A negyven­éves írói jubileuma alkalmából - néhány nappal váratlan halála előtt - mondott beszédében ön­magát is boldognak nevezte. Szel­lemi öröksége - mint a Szerdatár­saság Irodalmi Kávéház minapi rendezvénye is bizonyította - a műveit olvasókat, a rá emlékező- ket ugyancsak boldoggá teszi. A nagy érdeklődéssel kísért prog­ram narrátora Sándor Zoltán elő­adóművész, a Palóc Parnasszus szerkesztője volt. - dyb ­Dr. Praznovszky Mihály kezében a „Mikszáth társaság" című emlékkönyvvel. Középen a Szerdatársaság Irodalmi Kávéház másik vendége dr. Kovács Anna, jobbra a beszélgetést vezető dr. Csongrády Béla Sokan érdeklődtek a húszéves Mikszáth Kálmán Társaságról szóló ren­dezvény iránt « I I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom