Nógrád Megyei Hírlap, 2013. november (24. évfolyam, 253-276. szám)

2013-11-13 / 261. szám

HIRDETÉS ■ \ JféBk"m^ i %■# mii tJ H2?^w I 11 2013. NOVEMBER 13., SZERDA Work Way Club A MUNKAERŐ MESTER Múlt héten a vezetés témakörével, részletesen pedig annak szintjeivel foglalkoztunk. Ezt a vonalat követve mai témánk a személyes vezetési funkció, a vezetési stílusok bemutatása. Hogy ez a gyakorlatban mit is jelent, erről beszélgetett most Tóth-Korom Kingával, a Work Way Club Kft. vezető HR szaktanácsadójával Kopeczny Zsuzsa. Mit értünk személyes vezetési funkció alatt? Ez a meghatározás magába foglalja egyrészt a tervezést, azaz a szervezet céljainak kitűzését, és az ehhez szükséges erőforrások biztosítását, másrészt a célok megvalósításához szükséges folyamatok, szervezeti felépítés kialakítását is. Ezek elég „elvont" vezetői tevékenységként je­lennek meg, ellentétben a személyes vezetési funkcióval, amely nagyon is konkrét. A vezető az, akinek mozgósítania kell a célok elérése ér­dekében az emberi erőforrást! Ekkor alakul ki a kapcsolat a vezető és a beosztottak között, elkezdődik a közös munka, de nem mindegy hogy hogyan... A vezetési stílus tehát a szemé­lyes vezetés egyik része, a további elemek kö­zött pedig megtalálható a kommunikáció, vala­mint a motiváció. Mit értünk vezetési stílus alatt? i A vezetési stílus szorosan összefügg a moti­vációval, mert az alap az, hogy kiderítsük, mi motiválja az embereket. A stílus alatt azt értjük, ahogyan valamit megcsinálunk. A vezetési stílus tehát nem más, mint ahogyan vezetünk, azaz ho­gyan gyakoroljuk a hatalmat a vezetésben. Ter­mészetesen ez többféleképpen történhet. A két szélsőséges alapeset az, amikor az egyikben a vezető a saját akaratát kényszeríti rá a kollé­gákra, a másik véglet pedig az, amikor a vezető alkalmazkodik teljes mértékben a beosztottak elvárásaihoz, mert csak, ezáltal válhat vezetővé. Ahogy a Vezetés-szervezés II. című szakiroda- lom (Szerk: Bakacsi-Balaton-Dobák-Máriás, Au­la Kiadó Kft.) is fogalmaz: „a vezetési stílus konk­rét leírásának kétféle megközelítését ismerjük: a döntéshozatal módján és a vezető személyi­ségén alapuló elméleteket. Döntésközpontú­nak tekinthetők azok az elméletek, amelyek a vezetési stílusokat a döntéshozatal módja sze­rint tipologizálják, pontosabban aszerint, hogy a döntéshozatalban a vezetők milyen részvételt engednek meg másoknak (beosztottjaiknak). Személyiségközpontúnak nevezzük azokat az elméleteket, amelyeknél a tipologizálás alap­ismérvei: a vezető személyisége, személyi­ségjegyei, figyelmének irányultsága. Ez az irá­nyultság lényegében kétféle: a vezető vagy a feladatra (csoportjának teljesítményére), vagy a munkatársaival való jó kapcsolat kialakításá­ra összpontosítja figyelmét (vagy eltérő súllyal mindkettőre.)" Miért fontos, hogy a vezetők tisztában le­gyenek a vezetési stílusokkal? A sikeres vezető többféle vezetési stílust és eszközt tud alkalmazni, szükség szerint képes rugalmasan és zökkenőmentesen váltani egyik módszerről a másikra. Ami a leglényegesebb: tudatosan alkalmazza ezt a gyakorlatban, azaz mindig a helyzethez igazítja eszköztárát és pon­tosan tudja, hogy mikor melyik stílust kell hasz­nálni és miért. A jó vezető tisztában van a ve­zetői felelősséggel, a vezetés módszertanával, illetve azzal, hogy az adott vezetési stílust mi­lyen tényezők befolyásolják. Mert vannak olyan feladatok, helyzetek, tevékenységek, amelyek esetén például csak az autokratikus vezetési stílus alkalmazása jöhet szóba, ilyen a hadse­reg, a tűzoltóság vagy a rendőrség. Befolyásoló tényezőként jelenhet meg a vezető, valamint a csoporttagok személyisége, a csoportszituáció, a szervezeti célok, a csoporttagok szükségletei, céljai, valamint egy szélesebb értelemben vett kulturális környezet is. Mit javasol egy kezdő vezetőnek? Ahogy említettem, többféle megközelítésben is tárgyalhatnánk a vezetési stílusokat. Egy kez­dő vezető számára talán elsőként Kurt Lewin és munkatársainak elméletét ajánlanám. Ők azok, akik első ízben folytattak kísérleteket a demok­ratikus, az autokratikus vezetési stílusokról, va­lamint a „laissez faire"-ről, amely egy sajátos „nem vezetési" stílusnak tekinthető. Ez utóbbi­ban a szabadjára engedő vezető nem kezde­ményez, minimális mértékben vesz részt a ve­zetésben, kérésre segít, ha vita alakul ki, akkor ráhagyja a csoportra. Nem avatkozik bele sem a konfliktusokba, sem a munkafolyamatokba, nem ad visszajelzést, nem dicsér. Lényegében nem is vezető, hanem inkább tanácsadó szere­pet tölt be. A szabadjára engedő vezető ellentéte az au­tokratikus vezető, aki egymaga uralja a veze­tett csoport tevékenységét. Minden vitában ő dönt, a csoport nem szólhat bele döntéseibe, sokszor visszatartja az információkat, előfordul, hogy rendszertelen utasításokat ad, ő jelöli ki a személyeket az adott feladat elvégzésére, ön­kényesen vezet és dicsér. A demokratikus vezetői stílust megtestesítő vezető csoportjában erős a munka iránti ér­deklődés, kreatívak a csoporttagok, összefogás és „mi tudat" jellemzi őket. A vezető csak kez­deményez, vitás kérdésekben a csoport dönt. A csoportcélok mindenki számára világosak, egyértelműek, elérhetőek. A tagok szabadon osztják fel egymás között az elvégzendő felada­tokat, támogatják egymást. A vezető dicséretei objektívek, építő jellegűek, a csoporton belül jó hangulat és konstruktív légkör uralkodik. Mit tanácsolna még a vezetőknek? Ahhoz, hogy tisztában legyenek az egyes veze­tési stílusok beosztottakra gyakorolt hatásával, javaslom, hogy nézzék meg a legnépszerűbb videó-megosztó portálon a Módszerek című fil­met, amely kb. 20 perces időtartamban mutatja be egy óvodás csoporton végzett „kísérlet" so­rán, hogy egy húsvéti kirakat készítése milyen eredményre vezet az egyes vezetési stílusok alkalmazásával. Csak ajánlani tudom a filmet, ami nemcsak a vezetők számára, hanem a szü­lőknek, pedagógusoknak is tanulságos lehet! : korom.kinga@workwayclub.hu • mobil: +36-20-849-5142 »tanacsado@workwayclub.hu • onobil: +36-20-849-5176 > V

Next

/
Oldalképek
Tartalom