Nógrád Megyei Hírlap, 2013. október (24. évfolyam, 227-252. szám)
2013-10-05 / 231. szám
HITELET EVANGÉLIKUS ELET Első alkalommal rendeztek családi napot rNtJin a megszuKuu neiyeii - a kétbodonyi evangélikus templomban - gyűltek össze a helyi és környékbeli települések lakói a vasárnapi istentiszteletre szeptember 22-én délelőtt, hanem a művelődési házban. Ez az épület adott otthont ugyanis az első ízben megrendezett családi napnak. Kétbodony. Istentiszteletünk elején a szentéi óvodások műsorát láthattuk, amely egyben felhívás is volt, hiszen ez évtől ebben az oviban is megkezdődik az evangélikus hitoktatás. A nap vezérigéje Pál apostolnak a korinthusi gyülekezethez írott első leveléből választott ige volt: „Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!” (1 Kor 16, 14) A gyülekezet lelkesze - e sorok írója, Gombor Krisztián - igehirdetésében arról szólt, hogy sokkal könnyebb nem szeretni, mint szeretni. Sokkal könnyebb összekoszolni az ünneplő ruhánkat, mint ügyelni arra, hogy az tiszta maradjon. Sokkal könnyebb nem szót fogadni, mint megtenni mindazt, A legkisebbek is jól érezték magukat amit szüléink kérnek tőlünk. Isten azt tanítja nekünk, hogy mindent szeretettel oldjunk meg! Hogyan lehet, hogy mégis ennyi békétlenség és szeretet- lenség van a világban? A lelkész egy történettel igyekezett a gyermekek számára is érthetővé tenni az ige üzenetét. E szerint egy kisfiúnak házi feladatként le kellett rajzolni a barátait. A színes ceruzái azonban valahogy mindig fekete-fehéren fogtak. A kisfiú elpanaszolta a dolgot a szomszéd bácsinak. A rajz egy verekedést ábrázolt, amire Jeromos nagyon büszke volt. A következő rajza-sem lett színes, ami egy újabb rossz dolgot ábrázolt.- Ezeket a rajzokat nem szeretik ezek a színes ceruzák - mondta Jeromos idős barátja: - Nem tudnak színesen rajzolni olyat, amivel nem teszel jót. Verekedni, almát elcsenni nem szép dolog. Valami szépet kellene rajzolnod - mondta a szomszéd bácsi -, akkor látnád a színeket. Az új rajz készítése közben, ami azt ábrázolta, hogy Jeromos miként segít anyukájának, a színes ceruzák ismét színesen fogtak.- Amikor jót teszel, ha a szerétéiről szól a rajzod, sőt még az életed is, látod, mennyivel szebb lesz a világ! Más lesz a világ - színes lesz -, ha szeretetben éljük az életünket. Jézus Krisztus az életét adta azért, hogy ne feketén-fehéren, hanem egy - a szeretettől színes világban éljük az életünket. Fogjunk össze, hogy legyen mindannyiunknak lehetősége ezt a szeretetet megtapasztalni, és ebben a szeretetben élni! - zárta igehirdetését a lelkész. Az istentiszteletet után következett a családi nap kötetlenebb része, amelyet közös ebéddel kezdtünk. Miután mindenki jóllakott, lehetőség volt a finom gulyáslevest egy játékos vetélkedő keretében lemozogni. A verseny lebonyolítója, s egyben az egész nap fő szervezője Termann Nikoletta felügyelő volt. A sorversenyek, tréfás feladványok után jól esett leülni, figyelni a nagytarcsai evangélikus gyülekezet bábcsoportjának előadását, amely egy belül szúrós sündisznóról szólt. A bábelőadás előtt és után a nagytarcsai ifjúság zenekara adott rövid koncertet, majd egy tanulságos pantomimjelenetet láthattunk arról, hogy az ember mennyire elfordul Istentől, s embertársaitól is. Hisszük, hogy ez a nap többet jelentett egy egyszerű vasárnapnál! Megtapasztalhattuk a közösségben rejlő lehetőséget és erőt! Gombor Krisztián lelkész, Kétbodony Csendesnapot és bibliaiskolát tartottak Az Evangélikusok Közössége az Evangéliumért (EKE) megalakulása kötődik Lucfalvához, hiszen a múlt század nyolcvanas éveiben a környékbeli evangélikus lelkész és nem lelkész hívők azért gyülekeztek össze, hogy az igében és imádságban megéljék a testvéri közösséget. Később megalakították az EKE Evangéliumi Alapítványt, amely számos gyermek-, ifjúsági-, házaspáros-, családos hetet, hétvégét, napot szervez. Ezek célja, hogy a résztvevők megismerhessék Jézus Krisztust, vagy jobban elmélyedjenek az Ő ismeretében. Lucfatva. A szokásos őszi csendesnapot a helyi gyülekezettel karöltve szeptember 28-án tartották •Lucfalván, amelynek témája az alábbi gondolat volt: „Gondoljunk hálával az értünk életét adó Krisztusra - ....aki ga zdag lévén, szegénnyé lett értetek, hogy az ő szegénysége által meggazdagodjatok.” (2Kor 8,9b) - és a tőle kapott néhány rendkívüli ajándékra.” Mintegy 150 fő gyűlt össze az ország különböző területeiről, a nyugati végektől - Győr környéke - a keletiig - Nyíregyháza és környéke -, egészen a déli határtól - Csurgó - is útnak indultak, de még északról, Szlovákia területéről - Sajógömör - is érkeztek testvérek, hogy Isten igéjét hallgassák, és megtapasztalják a testvéri közösséget. A helyi lelkész - e sorok írója - tartotta a kezdő igei szolgálatot, amely a Szentlélekről szólt János evangéliuma 14-16. fejezetei alapján. Hangsúlyos volt az a gondolat, hogy amíg az Úr ajándékaira vágyakozunk, meg ne feledkezzünk az ajándékozóról, "úgy-adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek’ nejs csüggedjen.” Elhangzott, hogy a békességet hiába keressük külső dolgokban, mert azt Jézus tudja megadni nekünk ott belül, a külső viharok ellenére. Ő a kereszten kiontott vérével békességet szerzett az Atyával, és ez arra indít bennünket, hogy mi is kibéküljünk egymással, és másokat is erre segítsünk. Az igehirdetés után bizonyságtételek hangoztak el arról, hogy az igék hogyan szóltak egy-egy testvérhez, és őszintén beszéltek arról, hogy az Úr nélkül semmire sem mennek, minden hétköznapi dologban Rá kell hagyatkozni. Ezt követően a helyi asszonyok finom gulyáslevessel és süteményekkel vendégelték meg a jelenlevőket, közben volt lehetőség arra, hogy a ritkábban találkozó testvérek beszélgessenek. Csendesnapunkat úrvacsorás isten- tisztelettel zártuk, amelynek igehirdeJézusról. Az Ő lelke nélkül semmire sem * vagyunk* képesek, hiszen Ő az, aki hitet ébreszt, aki az igehirdetésben szól, aki megérteti velünk az Ő szavát. A továbbiakban az EKE Bibliaiskolások köszöntése, és fogadalomtétele hangzott el. Idén Lucfalván indul ez a tanfolyam, amely a már hitre jutott fiataloknak, felnőtteknek nyújt segítséget Jézus követésében, az Ő szolgálatában. Adámi László nyíregyházai lelkész - aki maga is nógrádi kötődésű, hiszen Diósjenőről származik - köszöntésében kiemelte, hogy a legfontosabb Jézus Krisztus személyes ismerete, e nélkül mit sem ér a pusztán értelemmel megszerzett tudás. A fogadalmat több mint 20, többségében helyi testvér mondta el. Kis szünet után Széli Bulcsú korábbi lucfalvai lelkész hirdette az igét lános evangéliuma 14. fejezetének 27. verse alapján: „Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nektek; de nem tője Györfi Mihály nyírteleki lelkész volt, aki korábban Sámsonházán lakott és hitre jutása után hívta el az Úr a nyírségbe lelkészi szolgálatra. Az alapige János evangéliuma 10. fejezetének 28. verséből szólt: „Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből.” Az igehirdető kiemelte, hogy az Úr megad nekünk mindent, amire szükségünk van az életünkben, és Ő adja az örök életet is azoknak, akik hisznek Őbenne. Ebben pedig „szent bizonyosságunk” lehet, ahogyan énekeltük az igehirdetés végén. Az úrvacsora közössége után hálatelt szívvel indult mindenki otthonába, mert a minket gazdagon megajándékozó Úrral találkozhattunk. Az igehirdetések meghallgathatóak a lucfalva.lutheran.hu/ szolgalatok oldalon. Malik Péter Károly lelkész, Lucfalva „Visszavisz az utam oda, ahol születtem...” Immár kilencedik esztendeje, hogy a Vanyarci Evangélikus Egyházközség végzős teológust fogad. Az ifjú teológusok számára 5 év elméleti képzés után - amelyet záró szigorlatokkal, illetve diplomamunka írásával és megvédésévéi fejeznek be - egy esztendő gyakorlati képzés következik. Idén a lelkészjelöltek egy megbízott mentor mellett ismerkednek meg a lelkészi munka rejtelmeivel, illetve az ő felügyeletük mellett szereznek tapasztalatot leendő szolgálatukhoz, így érkezett erre a tanévre a 26 éves Bajnóczi Márió is az egyházmegyébe gyakorlati, azaz hatodéves képzésre Szabó András esperes mentorálása alá.- Salgótarjánban születtem, majd 6 éves koromban szüleimmel Budapestre költöztünk. Családommal már bő tizennégy esztendeje a Budavári Evangélikus Gyülekezet aktív tagjai vagyunk - kezdte a beszélgetést Bajnóczi Márió: - Bár Budapesten a VIII. kerületben lakunk, mégsem a legközelebbi gyülekezethez csatlakoztunk. A Budavárban szolgáló Balicza Iván édesapámmal igen különleges, mondhatni baráti kapcsola- | tot ápol, emiatt úgymond kézenfekvő volt ez a választás. Szüléimét is ő adta össze I o még Salgótarjánban, s en- “ gém és két öcsémet is ő keresztelt, illetve konfirmált.- Ezek szerint Nógrád megye nem is áll tőled olyan távol.- így van, szinte az összes rokonom Salgótarjánban vagy a környékén lakik, de akadnak rokonok Balassagyarmaton és Csesztvén is. Mondhatnánk, azzal, hogy Vanyarcra kerültem gyakorlati évre, csak visszavisz az utam oda, ahol születtem. Arról a véletlenről pedig ne is beszéljünk, hogy kedves menyasszonyom szügyi származású.- Mi vezetett arra, hogy ezt a szép és nem mindennapi hivatást válaszd?- Erre a kérdésre mindig azt szoktam válaszolni, hogy sok minden és egy ige! Felmenőim között nincs se lelkész, se hasonló ambícióval megáldott ember, és eleinte tőlem is távol állt ez a gondolat De a keresztényi légkör, amelyben felnőttem, az, hogy ötödik osztályos koromtól az érettségiig a Deák téri Evangélikus Gimnáziumba jártam, a sok gyülekezeti ifjúsági tábor, a jó hangulatú ifiórák, a fóti kántorképző tanfolyamok, ahol 2008-ban kántori oklevelet szereztem, illetve az, hogy 15 éves korom óta a Szilágyi Erzsébet fasorban rendszeres kántori szolgálatot végeztem, összességében nagyon sokat jelentett, és terelgetett e pálya felé. Elsősorban mégis talán a szolgálat, a hit, a személyes kapcsolat megtalálása Istennel, és az az elhivatottság tudat, hogy Isten nekem ezt az életet szánta, Ide küld engem - ezek vezettek a lelkészi pálya felé. Érdekes, hogy a végső lökést egy bögre adta. Még konfirmációmra kaptam egy kedves barátomtól, amelyből egyébként minden reggel a kakaómat iszom mind a mai napig. A bögre érdekessége pedig a rajta található ige, amely ebben a döntésemben is csak biztatni tudott: Légy bátor és erős! (Józs 1,6)- Hogy érzed magad Vanyarcon? Milyen érzés belecsöppenni a lelkészi élet mindennapjaiba?- Nagyon jól érzem magam Vanyarcon! Hálás vagyok a gyülekezetért és a mentoromért is, hiszen jó szívvel fogadtak, és ugyanilyen lelkesedéssel bátorítanak, szeretnek azóta is. Az emberek segítőkészek, odafigyelnek egymásra, sokszor jókat beszélgetünk, egyáltalán nem volt gond a beilleszkedéssel. Azt persze ki kell emelnem, hogy a többi gyülekezet, ahol gyakorlatot végezhet egy teológus, mind városi. Vanyarc az egyetlen falusi hatodéves hely. Én azért is örülök, hogy egy falusi gyülekezetbe kerültem, mert sok kedves emléket előhoz gyerekkoromból, a falusi élet szépségeiből: akár a zagyvarónai mamámékra és az ott töltött kellemes élmé-' nyekre, akár a csesztvei dédnagyanyámra gondolok. Az pedig szintén öröm, hogy egy falusi lelkész munkájába is beleláthatok, aki ráadásul egy olyan ember, akinek lelkészi szolgálatát, hozzáállását, módszereit sokra becsülöm és tisztelem. Egy szóval hálás vagyok azért, hogy ide kerültem.- Köszönjük szépen válaszaidat, kívánjuk, hogy érezd jól magad ebben az egy évben Vanyarcon, és kérjük Isten áldását életedre, tanulmányaidra és szolgálatodra egyaránt! 4 Bajnóczi Mario
