Nógrád Megyei Hírlap, 2013. október (24. évfolyam, 227-252. szám)

2013-10-31 / 252. szám

itTftiriT Tim 111 J. Hi Ej Hi JL Gondolatok a Reformációról 2010-től kezdődően nyolc tematikus évvel készül a protestáns világ 2017-re, a lutheri reformáció kezdetének ötszá­zadik évfordulójára. A wittenbergi vár­templom kapujára kiszögezett 95 tételre utalt az első téma: reformáció és nyilvá­nosság. A következő években a szabad­ságról, majd a nőkről, és idén a toleran­ciáról gondolkodhattunk. A 2014-es esz­tendő a kultúráé lesz, utána az oktatás és a nemzet következik, végül maga az ün­nep kerül a figyelem középpontjába. A lutheri reformáció eseményeiben talán leginkább lenyűgöző és példa ér­tékű, hogy rengeteg emberi tényező­nek kellett összhangban lennie egy­mással. Nem csak egy bátor szerzetes­re volt szükség, hanem egy olyan gyón- tatóra is, mint Staupitz, aki elindította őt az evangélium felfedezése felé. Szük­ség volt egy olyan fejedelemre is, aki nem csak alázattal tűrte Luther éles kritikáját, amellyel ereklyegyűjtemé­nye miatt illette, hanem megvédte őt az inkvizíciótól, és támogatta munkájá­ban. Sőt képes volt felülemelkedni a hatalmi viszonyokon, és revideálni né­zeteit. Olyan barátokra és munkatár­sakra is szükség volt, mint Spalatin, vagy Melanchthon, és további barátok­ra, akik, amikor ennek volt itt az ideje, bátran kiálltak hitük mellett. Luther vitatott személyiség. Eric Till róla készült filmje, Melyben Joseph Fiennes játssza a címszerepet, igazi re­mekmű. A szász választófejedelmet, Bölcs Frigyest alakító Sir Peter Ustinov utolsó filmes munkája, mely méltó meg­koronázása egy páratlanul gazdag élet­műnek. De a többi fontosabb szerepet játszó színész is zseniálisan szerepel benne. Az alkotás szemléletesen mutat­ja be, ahogy az önmagával, sokféle szer­telen vágyával és ideájával folyton tüsa­kodó Márton barát végül szembekerül nem csak feljebbvalóival, hanem magá­val a császárral és a pápával is. Richard Friedenthal Luther élete és ko­ra című rendkívül olvasmányos és alapos történelmi monográfiája is hiteles emlé­ket állít e fura szerzetnek és a nevéhez fűződő eseményeknek. Jelenkorunk megítélése mindezek ellenére sajnos né­ha lehangoló. Vannak ugyanis, akik Lu­ther írásaiban vélik megtalálni a hitleri fasizmus engesztelhetetlen zsidógyűlö­letének ideológiai megalapozását Van­nak, akik úgy vélik, ő felelős a paraszt- háború kitöréséért és vérbe fojtásáért egyaránt. Leginkább lehangoló azonban, ha a magukat követőinek vallók megelé­gednek emlékének őrzésével. Pedig ő nem múzeumi kiállítási tárgy. Martin Luther egy ember, aki Jézus­ra mutat. Jézus pedig az a személy, aki nem csak rámutat, de jelenvalóvá is te­szi létünk, életünk alapját, az örökkön- örökké és mindöröktől fogva létező és változhatatlan teremtőt, az Istent. A 95 tétel azzal kezdődik, hogy a megtérés nem egyszeri alkalom, hanem arra van szükség, hogy egész életünk Istenhez való megtérés legyen. Ugyanezt mondjuk a reformációról is. Az egyháznak szüntelenül reformá­cióra van szüksége. A legteljesebb és végleges reformáció az lesz, amikor már nincs többé egyház, hanem Isten lesz minden mindenekben, és minden teremtménye az ő világosságában él. Bartha István lelkész, Balassagyarmat Mit jelent számomra a Biblia? is, amikor 3 pár megrendelt kis cipőt nem tudott édesanyánk kifizetni, mi, gyerekek pedig sírtunk a csalódástól: visszaviszi a cipész! Ekkor érkezett a postás egy váratlan helyről pont annyi pénzzel, ami a cipők ára volt. Isten nem hagyta cserben a benne bízót, aki Luk­ács 11,10-el kérte: „Aki keres talál, és a zörgetőnek ajtó nyílik.” Egyszer valaki nagyon megbántott, de édesanyám azt mondta: te vagy a keresztyén, neked kell megbocsátani. Hogy mondod el így a Miatyánkot? Ezt egész életre megtanultam. Kórházi műtéteknél mindig a Bibli­ám igéi mentettek meg a félelemtől. Ha­talmas erő van a 91.Zsoltárban, ami kü­lönösen drága nekem: „Tollaival fedez be téged... az Úr az én oltalmam... segít­ségül hív engem, ezért meghallgatom őt... Az 50. Zsoltár 15.verse is mindig erővel tölt el: „Hívj segítségül engem...” Sok példát tudnék még felhozni éle­temből, hálával emlékezve a Gondvi­selőre. Ez az ige fejezi ki talán leg­szebben: „Emlékezzél meg az egész útról, amelyen hordozott téged az Úr, a te Istened”. (5Móz 8,2) Ezt kell na­ponta megköszönnöm: hogy még él­hetek és bizonyságot tehetek mások­nak is Isten csodálatos gondviselésé­ről, biztathatok arra minél többeket, hogy olvassuk a Bibliát és higgyünk Isten szavában, a Szentírásban, ami­ről énekeskönyvünk egy éneke is így vall: „Van örök kincsünk, becsesebb Nincs nála földön, égen. Az arany, ezüst, drágakő Csak por, ha hozzá mé­rem. Nem múlta felül semmi még, És nincs, ami felérje. Ez örök égi ajándék Az Isten szent igéje.” Réti Lajosné gondnok, Érsekvadkert Reformáció ünnepének idején eszembe jut a Luther Mártontól ránk hagyott örökség: Egyedül Krisztus, Egyedül a Szentírás, Egyedül a Kegyelem, Egyedül a Hit ami által üdvözülhetünk, mert ha hitünket Krisztusba vet­ve olvassuk Igéjét, a Szentírást, az Ő kegyelméből nyerhetjük el üdvösségünket. Mit jelent nekem a Biblia? Útmuta­tást, hitet az örök életben, vigasztalást, bátorítást, oltalmat, megnyugvást, erőt ri meg mindenki, hogy az én tanítvá­nyaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.” Ez a szeretet nagy parancsa, amit szeretnék mindenkor betartani. Életem során sokszor megtapasztal­tam Isten segítségét, amikor válasz jött könyörgő imádságunkra. Édesapánk 6 éves koromtól tábori lelkész, majd ha­difogoly volt a fronton, három testvé­remmel édesanyánk 3 évig egyedül ne­velt bennünket. 2 évig hírünk sem volt édesapánk felől, míg aztán levél jött 1 Péter 5,7. versével: „Minden gondoto­kat Őreá vessétek, mert néki gondja van reátok.” Ez az ige valóra vált akkor a megbocsátáshoz, Istenre hagyatko­zást minden élethelyzetben. A Biblia számomra az a könyv, ami lelki békes­séget ad, táplál, segít szeretni embertár­saimat. Mélyen hívő lelkészcsaládban nőt­tem fel, ahol napunk a reggeli áhítattal kezdődött. Az Útmutatónk szerint kije­lölt napi igerészt olvasva, imádkozva kértük Istentől az útmutatást. A fontos verseket aláhúzva megtanultuk arany­mondásként. Konfirmációmra kapott Bibliámba János evangéliumának 13. fejezetéből a 35. verset kaptam bejegyezve: „Erről isme­Luther-rózsa "É • • Az Evangélikus Egyház jelképe János Frigyes választófejedelem pe­csétgyűrűt szándékozott ajándékozni Luther Mártonnak. Spengler Lázár vá­rosi jegyzőt bízta meg a gyűrű elké­szíttetésével. Luther Spenglerhez inté zeit levelében a gyűrűvel kapcsolatos elgondolásáról ezt írta: „A kereszt legyen az első, feketén, szívbe helyezve. Ezzel arra akarom magamat emlékeztetni, hogy a megfe­szítettben való hit üdvözít bennünket. Ugyanis csak akkor igazulunk meg, ha szívből hiszünk. Jóllehet a kereszt fekete, mivel megöl, s ha kell, hogy fájjon is, mégis meghagyja a szívet sa­ját színébem Az igaz ember hit által él, mégpedig a Keresztrefeszítettben va­ló hit által. Ez a szív fehér rózsa közepén le­gyen, annak a kifejezéséül, hogy a hit örömmel, vigasztalással és békesség­gel ajándékoz meg, és egyenesen egy fehér üde rózsába helyez. Mivel nem olyan békesség és öröm ez, amilyent a világ ád, azért legyen a rózsa fehér, és ne piros. A fehér szín ugyanis a lel­kek és angyalok színe. Ez a rózsa égszínkék mezőben le­gyen, mert az ilyen lelki és hitbeli öröm az eljövendő mennyei örömök kezdete. Ez azonban a lélekben és hit­ben már most megvan, a reménység által előre ízleljük, jóllehet most még nem érzékeljük. A mező kprül arany­gyűrű legyen: jelezze, hogy ez a mennyei üdvösség örökké táh, és nincs vége soha, emellett értékesebb minden örömnél és vagyonnál, amint az arany a legnemesebb és legértéke­sebb fém." A Luther-rózsa jelentését legrövi­debben egy Luther korabeli vers fog­lalja össze: „Rózsákon jár Krisztus híve, ha keresztet hordoz szíve.” Egyházunk emblémája ezt hirdeti: akkor leszünk igazán boldogok, ha szívünkbe fogadjuk a keresztet Földi életünk is a rózsa szép­ségéhez hasonló­an múlandó. De vár reánk a mennyei bol­dogság, amely végtelen, amint a Luther-rózsát körülfogó gyűrű is a végtelenséget jelképezi. Október utolsó napja már. A látóhatár fénylő napkeltet ígér: „Az igaz ember hitből él...” Az a korszakváltó hajnal megajándékozta a világot: Szöget és kalapácsot adott egy szerzetes kezébe. ...Amíg a vártemplomhoz ér: „az igaz ember pedig hitből él...”- suttogja, még csak önmagának, de az egész világnak szól attól kezdve az üzenet, a kapura kiszögezett hitvallása sok éjszakának... A kinyitott szent Bibliának fölismert igazsága beszél: „Az igaz ember hitből él!” ...mert fújt a Szél azon a kora reggelen, nem maradt többé rejtelem, hogy Isten szereti a világot önmaga adott váltságot érte Fia halála által! S mert Ő mindent megfizetett, azért nem lehet elveszett, senki, aki hisz Benne! Hisz, szeret és remél... „Az igaz ember hitből él!” Lukátsi Vilma f EVANGÉLIKUS ELET

Next

/
Oldalképek
Tartalom