Nógrád Megyei Hírlap, 2013. október (24. évfolyam, 227-252. szám)
2013-10-30 / 251. szám
12 2013. OKTÓBER 30., SZERDA Lakatos Balázs, aki soha más klubban nőm szerepelt, és 1966-tól tartozotta Mátranovák együtteséhez, csaknem négyszáz labdarúgót vallhatott klubtársának, azaz - közel ezer mérkőzésen! - harminchat csapat nyi játékost látott maga mellett a pályán. Leginkább a megye egyben játszott - lejjebb egyszer sem míg négy évadon át az NB iíl-han. Pályafutása során majdnem 600 gólt szerzett, és 39 évesen éppen 39 alkalommal talált a hálóba. Ez azonban nem makulátlan emléke, mivel a harminckilenccel „csak” második volt a gőllistán, ugyanis Bódi Károly az SKSE-bőí negyvenegyet ért el. Egyéni rekordja a Rétság csapatának herámolt nyolcas - a végeredmény 13-0 volt -, melynek nyomán (még szép) a maximális 10-es osztályzatot érdemelte ki a Nógrád Megyei Hírlaptól.- Öss^sen háromszor kaptam tízest a helyi újságtól, de a legnagyobb élményem az volt, hogy 1979-ben kivertük a kupából az NB 1-es Debrecent Nagy fájdalmamul azonban a Gyöngj'ös is továbbjutott a Ferencvárossal szemben, iga kömkezőjbrdulá ban nem Mátranovák-FTC, hanem Mátranovák- Omngyős találkozó kivetkezett. Ráadásul a nyolamhetedik percben beszedett góllal kikaptunk 1 -0-ra - nyilatkozta a 2004-ben. (forrás: NOL | 2004. szeptember 23. } FALUOLDAL A 2013-as Vargánya Fesztiválon is szerepet vállalt barátaival és fiával Lakatos Balázsnak a foci volt a mindene mátranováki focitábor is, amelyben Harrye barátod oldalán működtél közre. Kegyetlen a sors, nagyon kegyetlen. A múlthét péntek estét - a serdülő, és egy öregfiúk mérkőzés után - barátaid körében töltötted. Kikérted a kapuccsínódat, majd meleged lett, s levegőzni mentél a különösen meleg őszi éjszakában. De nem jöttél vissza. Többé nem nevetsz ránk, nem nevelsz már senkit a foci rejtelmeire. Megállt a drága jó szíved, amely egész életén át a fociért és a szeretteidért dobogott. Odafónt, az égiek- kel, édesapáddal oldaladon tekintesz most már a nováki, a nógrádi, a magyar és a világ focijára. A legnagyobbakkal disku- rálsz - hiszem, mert másképp nem lehet feldolgozni hiányodat. man üdvözölted az arra járókat - nekem rendre kijárt a „Szevasz Laki! Hogy vannak a gyerekek?” - váltódon a híres Bayern Münchenes melegítő fölsőddel. S mi lesz a futballtársadalommal, Táboritól Gaborán át Nyilasiig? A foci és a közösségi létforma rengeteg embert sodort utadba, akik közül sokakat tudhatsz barátodnak. Rokonaidat is őszinte barátként szeretted: milyen ritka ma az az összetartás, amely Téged és unokatestvéreidet jellemezte? Az ő szívükben sem tölti be senki az utánad keletkező űrt. Ahogy szeretett közeli családodéban sem: Édesanyádat és fiadat hagytad itt, akiknek fájdalmát egyikünk sem értheti, megfogalmazni lehetetlen. Sok erőt és hitet kívánunk nekik. Éppen hatvan esztendeje, hogy megszülettél 1953. október 22-én, Édesanyád Aranka és Édesapád Balázs egyetlen gyermekeként. 1966 óta voltál a Mátranováki Vasas igazolt játékosa, s már tizenhét évesen bekerültél a felnőtt csapatba, mivel olyan adottságokkal rendelkeztél, amely nem minden labdarúgónak adatik meg. Több mint ezer mérkőzést játszottál és számtalan gólt szereztél. Volt egy vágyad, hogy egyszer együtt szerepelj Péter fiaddal. Ez valóra is vált, de nem egyszer, hanem egy egész szezonon keresztül. Ötvenéves korodban megkérdezték tőled: meddig még? Azt válaszoltad, Túlzás nélkül állítható, hogy Mátranovák legnagyobb sportembere voltál. Senki nem tudta elképzelni, hogy ilyen hamar itt hagysz minket, azt hittük, a te szervezeteden semmi nem foghat ki, hiszen életed volt a foci és a mozgás. Miért? Tettük föl a kérdést. Miért? Kérdeztük a Teremtőt. Miért? Folytak a könnyeink... mindenki megdöbbent a szörnyű hír hallatán: október 25- én, hatvanéves korában elhunyt Lakatos Balázs, a Mátranovák egykori remek játékosa, mindenese. Hűséges voltál szülőfaludhoz: sosem játszottál más csapatnál, pedig sokan csábítottak, lehetőségekkel kecsegtettek. De Te megmaradtál a nováki gyepen, azon a szép zöld gyepen, amely szépségét Neked köszönheti, és amely már sosem lesz olyan tündöklő, mint amikor a Te értő, szerető kezeid gondozták. Mint ahogy nem lesz már semmi a régi: öt évtizede vagy ikonja a nováki focinak, minden növendék ismer és szeret, ugyanígy kortársaid is és minden korosztály. Legtöbb időt tízes mezben töltötted, de szinte minden poszton szolgáltad a gárdát, sőt, öt- venhét éves korodban négy mérkőzés erejéig a kapusposztot is vállaltad, mert a hálóőrünk meg- sérült...S nemcsak a pálya körül borul fel az élet nélküled: mi lesz a faluban a kedvességedet mindig oly boldogan fogadó emberekkel? Amikor gyalog vagy kerékpárodon közelítettél, Te vidáCimborái körében: Egy fotó, az évtizedekkel Legendára emlékezünk: lm memóriám Lakatos Balázs amíg a csapatnak segíteni tudsz. Tudtál, mindig, az utolsó percedig: voltál az ifjúsági csapat edzője, és 2008- ban a felnőtteket is irányítottad. Ebben a bajnoki évadban a serdülőcsapat trénereként vállaltál feladatot. Rád mindig számíthattunk a labdarú- g á s h o z kapcsolódó teendők ellátásában, legyen szó pályakarbantar tásról, edzőmérkőzések megszervezéséről és levezetéséről, szerelések és öltözők rendben tartá sáról, öregfiúk és egyéb gok intézéséről. S ha segít s é g r ő 1 volt szó, örömmel álltái sport- társaid által volt hirdetett nemes célok mellé: a Gabora-gála támogatója és játékosa voltál, nélküled elképzelhetetlen a következő nagy találkozó a Salgótarjáni Városi Sportcsarnokban. Mindened a sport, azon belül is a labdarúgás, a Fradi és a Bayern. A hajdani kettős rangadókra rendszeresen Pestre utaztál - két óra volt a menetidő innen a Népstadionnal szomszédos Keleti pályaudvarig -, és nem győzted bámulni idősebb Albert Flóriánt, Szőke Istvánt, majd Ebedli Zoltánt, Nyilasi Tibort. Aktív pályádtól ők, a Fradi-öregfiúk búcsúztattak 2004-. ben: büszke volt Rád akkor is Mátranovák és a megye focibarátainak apraja- nagyja. S elképzelhetetlen nélküled az idén atodszor megrendeNyugodj békében Bala! Sánclomé Lakatos Katalin 2013. október 29. mátranovi ■ etőbei Szeretett falud így búcsúzik tőled: Demjén Ferenc: Kell még egy szó Kell még egy szó, mielőtt mennél, Kell még egy ölelés, ami végig elkísér, Az úton majd néha, gondolj reám, Ez a föld a tiéd, ha elmész, visszavár. Nézz rám, és lásd, csillagokra lépsz, Nézz rám, tovatűnt a régi szenvedés. Hol a fák az égig érnek, ott megérint a fény, Tudod jól, hova mész, de végül hazatérsz. Szállj, szállj, sólyom szárnyán, Három hegyen tűi! Száll, szállj, ott várok rád, Ahol véget ér az út! Úgy kell, hogy te is értsd, nem éltél hiába, Az a hely, ahol élsz, világnak világa, Az égigérő fának, ha nem nő újra ága, Úgy élj, hogy te legyél virágnak virága. Szállj, szállj, sólyom szárnyán, Három hegyen túl! Száll, szállj, én várok rád, Ahol véget ér az út! Nézz rám, s ne ígérj, Nézz rám, sose félj, Ha nincs hely, ahol élj, Indulj hazafelé!
