Nógrád Megyei Hírlap, 2013. október (24. évfolyam, 227-252. szám)

2013-10-28 / 249. szám

10 •• ••---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------^ SPORTTUKOR 2013. OKTÓBER 28., HÉTFŐ Teljes Tanácstalanság... KOSÁRLABDA NB I/B, Keleti csoport, férfiak, 4. forduló Konecranes-Salgótaijáni KSE - MKB-Euroleasing Vasas 77-81 (18-14,18-23,23-18,18-26) Salgótarjáni Városi Sportcsar­nok, 300 néző, vezette: Sallai, Domán, Zalai. Salgótarján: Krasznai 5/3, SE­BŐK 33, Gorszkij 17/6, Borszéki 7/3, Mitics. Csere: Schéda 8, Czuprák 5, Szabó Z. 2. Edző: Kis Sándor. Vasas: MORAVCSIK 13/3, Helmeczi 4, LAKOSA Á. 16/3, Solymosi, Timkó 7. Csere: NAGY SZ. 16/6, MOHAY 14, Fekete V. 7/6, Lang 2, Boinitzer 2, Szántó. Edző: Sárosi Bulcsú. Az eredmény alakulása: 4. perc: 6-4. 8. perc: 14-12, 14. perc: 22-26,18. perc: 32-32,23. perc: 40-47,28. perc: 55-50,34. perc: 66-64,38. perc: 69-73. Ki­pontozódott: Sebők (40.). H. P. Négy magabiztos győzelem­mel a tarsolyukban, mégsem a legjobb előjelekkel készültek idei második hazai fellépésükre az utóbbi két idény sikerszériá­ját követően ismét nagy terveket szövögető Konecranes-Salgó- tarjáni KSE kosarasai. Az egy héttel korábbi, komoly visszhan­got kiváló debreceni összecsapá­son kiállított Tanács Attilát négy hónapra elveszítő piros-feketék a kézsérüléséből lassan gyógy­uló Oluic Dusánra, és az edzése­ket legalább már megkezdő Hartvich Tamásra még, a mellő­zöttségre a hírek szerint ráunó Kiss Károlyra pedig már nem számíthattak, s bár a nemrégi­ben igazolt Borszéki Csaba is­mét rendelkezésre állt, a tapasz­talt középjátékos edzettségi álla­pota egyelőre jócskán elmarad a kívánatostól. Mindezen gondok dacára tarjáni oldalon persze aligha merülhetett fel bárkiben is, legyen az szakvezetőjátékos, vagy éppen szurkoló, hogy az ed­digiek során valamennyi mérkő­zésén alul maradó MKB- Euroleasing Vasas fiataljainak legyőzése akár még foghíjas csa­pattal is különösebb problémát okozhatna. Pedig talán nem ár­tott volna az óvatosság... Arra már az első néhány perc alapján is nagy valószínűséggel következtetni lehetett, hogy a szombat esti találkozó a mieink szempontból nem lesz egy „fák­lyásmenet”, a kosárlabdára alig emlékeztető kezdeti fel-alá futká- rozásból ugyanis, ha nem is sok­kal, de jobban jöttek ki a főként Lakosa és Moravcsik révén ered­ményes fővárosiak. Az öreguras tempóban kezdő SKSE részéről még leginkább Sebőkön érződött az elszántság, s a tőle megszo­kott, elveszett labdát nem isme­rő játékát bemutató rutinos hát­véd zsinórban szerzett hét pont­jának hála, az első rövid pihenő­re fordítani is tudott a házigazda (18-14). Csakhogy a kisszünetet követőéVi az addig remeklő csa­patkapitány is egyre inkább kez­dett hozzászürkülni a mind véde­kezésben, mind támadásban hi­bát hibára halmozó társakhoz, aminek következtében a saját já­tékukat lelkesen és pon- tos(abb)an játszó piros-kékek a félidő utolsó öt percébe fordulva, egy Moravcsik és Boinitzer kosa­rába épített 12-2-es sorozattal, különösebb erőlködés nélkül tudták visszaragadni a vezetést (22-26). Tücatnyi elrontott tripla- kísérletet követően a hajrában ugyan Gorszkijnak sikerült gyors egymásutánban kétszer is betalálnia a félköríven túlról, mindez azonban csupán átme­neti fellángolásnak bizonyult, így a siralmas, s bajnoki címre törő csapathoz abszolút méltatlan vergődést bemutató tarjániak kénytelenek voltak egypontos hátránnyal az öltözőbe kullogni (36-37). Noha a második félidő első két- három percében nem csak tarta­ni, valamelyest növelni is tudták a különbséget a talonból Fekete, Mohay, s különösen Nagy Sza­bolcs személyében egyre újabb és újabb nyerőembereket előhú­zó vendégek, a folytatásban Se­bők Tamás ismét megrázta ma­gát. Az övéi harmadik negyedbe­li ponttermésének több mint fe­lét magára vállaló hazai minde­nes mellé ráadásul ezúttal a fontos gólokat, lepattanókat és labdaszerzéseket jegyző Schéda Martinnak is sikerült felfejlőd­nie, így a záró periódushoz köze­ledve végre valahára helyreállni látszott a világ „természetes rendje” (40-47-ről 55-50, majd 59-53). Mielőtt azonban még úgy istenigazából fellélegezhet­tünk volna, a szimpatikusán küzdő látogatók, egy az utolsó kisszünetet keretbe foglaló 12-2- es rohammal máris félreérthetet­len jelét adták annak, hogy eszük ágában sincs lemondani a szinte már karnyújtásnyi közel­ségben lévő bravúrról (61 -64). A mieink viszont mintha még ek­kor sem hitték volna el, hogy itt akár veszíthetnek is, holott egy­re nyilvánvalóbbá vált, hogy az addigi elképzelés nélküli, mono­ton darálástól jóval több kell a hajrában. Ám, mint hamarosan kiderült, ezen az estén nem volt több a Tanács Attila - n'em csak pontokban és lepattanókban mérhető, de a harci szellem csök­kenésében is alaposan tetten ér­hető - hiányát a vártnál is jobban megsínylő tabániakban, akik a finisben már hiába kapkodtak a veszett fejsze nyele után. Lakosa Ákosék fiatal korukat megha­zudtoló higgadtsággal és rutin­nal játszották le az utolsó másod­perceket is, s végül teljesen meg­szolgált, négypontos győzelem­mel vonulhattak le a lefújásra szinte teljesen elnéptelenedett városi sportcsarnok parkettjéről. Nem hiába tüntetett a publi­kum, a tarjáni gárda az utóbbi esztendők legkilátástalanabb produkciójával, minden idők egyik legszégyenletesebb hazai vereségét szenvedte el a - pilla­natnyilag legalábbis még - sze­rényebb tudású, ám lelkesedés­ből példát mutató vasasos fiata­lokkal szemben. Csak remény­kedni tudunk benne, hogy a szakvezetésnek mihamarabb si­kerül rendet tennie a fejekben, mert félő, hogy ez a teljesítmény az NB Il-es Szerencs elleni szer­dai kupameccsen is kevés lesz az üdvösséghez... Kis Sándor: - Nem úgy kezdtük a mérkőzést, ahogy eddig meg­szoktuk, illetve, ahogyan szeret­tük volna. A folytatásban is ener- váltan, rengeteg hibával kosárlab­dáztunk, a vendégek támadójáté­kénak ellenszerét a többszöri vé­dekezésváltás ellenére sem találtuk. Ehhez társult még egy­két játékos lélektelen produkció­ja, s mindennek nem is lehetett más a vége, mint a vereség. Fájó kimondani, de a lelkesen játszó, a győzelemért mindent elkövető Vasas teljesen megérdemelten vitte el a két pontot. Sárosi Bulcsú: - Nagyon örülök első győzelmünknek, az ellenfe­let tisztelve, alázatosan játszot­tunk, tettünk a dolgunkat és en­nek meg is lett az eredménye. Sok sikert kívánok a hazaiaknak a fel­jutásért vívott küzdelemben! Vettel és a Red Bull világbajnok FORMA-l Indiai Nagydíj, Új-Delhi Sebastian Vettel zsinórban ha­todik győzelmével Indiában be- gyűjthette negyedik Forma-l-es világbajnoki címét. Vettel mel­lett a Red Bull is ünnepelhet, hiszen a konstruktőri világbaj­noki címet is megszerezte az energiaitalos csapat. A máso­dik helyen Nico Rosberg ért célba a Mercedes szel, míg a bronzérmes helyen zsinórban harmadszorra Romain Grosjeant üdvözölhetjük. Amber PR- Nem jutok szóhoz. Beértem a cél­ba és üres voltam. Sok időbe telt, mi­re eszembe jutott, hogy mit mondjak és ez azon pillanatok egyike, amikor örülnék, ha sok mindent el tudnék mondani, de mégsem tudok. Az autó fenomenális volt ma, s az egész sze­zon során. Nem is tudnék többet kér­ni - nyilatkozta Vettel. Sebastian Vettel világbajnokká koro­názása Indiában borítékolható volt, hi­szen a német pilótának elég lett volna az ötödik helyen is célba érnie ahhoz, hogy ő legyen 2013 Forma-l-es világbajnoka. Vettel előnyt kovácsolt abból a futam so­rán, hogy csapattársán, Mark Webberen kifogott a technika ördöge és kénytelen volt feladni a futamot. Webber ugyanis vezetett egészen a 44. körig, amikor is autójának generátora meghibásodott, így kénytelen volt a pálya szélére lehúzódva feladni a futamot. Az ausztrál pilóta eddig az idei szezonban nem tudott egy győzelmet sem szerezni, hogy dicsőséggel hagyja ott a világbajnok­ságot az év végével. A Red Bull minden­esetre örülhet, hiszen a konstruktőri világ­bajnoki cím ismét az osztrák csapaté. Vettek egyedül Fernando Alonso gátol­hatta volna meg abban, hogy világbajnok legyen, de ahhoz a spanyol pilótának győznie kellett volna, ehelyett all. hely- lyel a középmezőnyben ért célba Ferrarijával. A németről érdemes még el­mondani, hogy ő a harmadik olyan Forma-l-es pilóta, aki négyszer zsinór­ban nyeri világbajnoki címeit. Előtte ez két legendának, az argentin luan-Manuel Fangiónak és a hétszeres világbajnok Michael Schumachernek sikerült. A Forma-l-es cirkusz gyorsan halad to­vább, hiszen még három futam van hát­ra a 2013-as világbajnokságból, mielőtt az november végén Brazíliában véget nem ér. A jövő héten máris Abu-Dhabiban áll­nak rajthoz a Forma-l-es autók. Abu- Dhabi sokáig Vettel fenségterületének számított, mígnem tavaly Kimi Raikkönen elhappolta előle az első he­lyet. Vettel akkor bronzérmes lett Fernan­do Alonso mögött. Miután már eldőlt az egyéni és a konstruktőri világbajnoki cím sorsa, így immáron tét nélkül fog zajlani a szezon hátralévő három futama. Vettel a másik két dobogós pilóta vállán ünnepli negyedik világbajnoki címét 4 * s ! p « t Sebők Tamás volt az egyetlen tarjáni „fecske” a Vasas elleni találkozón

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom