Nógrád Megyei Hírlap, 2013. október (24. évfolyam, 227-252. szám)
2013-10-31 / 252. szám
5 KULTÚRA 2013. OKTÓBER 31., CSÜTÖRTÖK Garantáltan happy end... Egy jó tanács Margitnak (Rárósi Anita) sem árt a lakájtól (Miké István) Az amerikai Bobbyt (Bozsó József) betegnek nézi az idegorvos (Szirtes Gábor) Egy színházi előadás esetében a szerző nevéből, a műfaji megjelölésből és a színlapon felsoroltakból már sok mindenre - sőt majdnem mindenre - lehet következtetni. Ha ugyanis egy darabról azt olvasni, hogy egy kabarészerző írta - eredetileg és az átdolgozott változatban is - a közreműködők pedig főként komikus szerepekben illetve szubrett- ként és bonvivánként váltak ismertté, népszerűvé, akkor aligha valószínű, hogy katartikus történelmi dráma, társadalmi, emberi konfliktusokat, sorstragédiákat boncolgató színmű játszódik a színpadon. A zenés vígjáték megjelölés minden esetben olyan műveket takar, amelyekre a szigorú, alkalmasint felsőbbrendű műítészek kizárólagosán a modern, az újszerűséget, a váratlan, elidegenítő megoldásokat alkalmazó, a végletekig fokozó színházművészet eszközrendszerét számon kérő szakemberek csak legyintenek és egyaránt kárhoztatják az adott társulat igénytelen, csak a bevételre utazó darabválasztását és az előadást jó szívvel fogadó, szórakozni vágyó közönség csökött ízlését. Az ilyen szemléletű kritikusok legtovább akkor mennek, amikor az ilyen előadásokat már alig sorolják a színházi produkciók közé, de semmiképp nem tarják a színházművészetnek. Pedig ahogyan például az irodalom is - megszámlálhatatlanul sok külföldi és magyar képviselője mellett - Shakespeare- től és Tolsztojtól Németh Lászlóig, Rejtő Jenőig vagy éppen a lengyel Mrozekig terjed, a muzikalitás világában is egymás mellett élhetnek a klasszikus, örökbecsű Bach-, Mozart vagy Liszt-müvek, az akár veretes mondandójú musicalek és a „csak” kellemes kikapcsolódásra apelláló operettek, könnyűzenei produktumok, - uram bocsá! - magyar nóták, a színházi műfajok struktúrája is igen széles skálán mozog már a legrégebbi időktől kezdve. A mércét - s ez is közhely - a mű és a megjelenítés színvonala, minősége kell, hogy jelentse... Salgótarjánban a Zenthe Ferenc színházbérlet októberi előadása keretében a minap mutatta be a Turay Idáról elnevezett színház Nóti Károly „Vacsora Budán” című darabját, amelyet Nemlaha György dolgozott át „Maga lesz a férjem” című vígjátékká. A betétdalok zenéjét Márkus Alfréd szerezte, a szereplők között pedig - mások mellett - Mikó Istvánt továbbá a Teremi Trixi-Bozsó József kettőst is ott találni, a rendező - aki az egyik fontos szerepet felváltva játssza is Szacsvay Lászlóval - Szirtes Gábor. E nevek - éppen a fentiekben kifejtettek alapján - könnyed, nevettető estre lehetett számítani. Csakhogy amíg a zsenit és az őrültet is néha csak egy hajszál választja el egymástól, a bohózatot is lehet ízlésesen komédiázva és eltúlozva, már- már ripacskodva előadni. Ez esetben az előbbi történt és ez dicsérete minden közreműködőnek s főként a rendezőnek. Nóti Károly (1892-1954) az egykori neves kabarészerző ezúttal is hű maradt önmagához, agyafúrtan, de átlátszóan szőtte a cselekmény fonalát s ezt tette a szintén erdélyi és ugyancsak a szórakoztató produkciók mesterként ismert Nemlaha György is, aki egyebek mellett több mint ötszáz tévéműsort is szerkesztett. A fő téma - mi más lenne mint - a szerelem, amelyről minden zavaró tényező ellenére már az első pillanatban tudni, hogy beteljesedik s mint általában nemcsak egy pár esetében. Itt és most az okozza a „feszültséget”, hogy az ideggyógyász orvos lánya azt füllenti, hogy férjnél van és ez igencsak meglepi nemcsak amerikai udvarlóját - aki vállalja, hogy megoldja ezt a számára felettébb kellemetlen helyzetet és bátran a konkurens férfi elé áll, hogy váljon el - hanem a férjnek nevezetett ügyvédet is. S ebből az ártatlannak tetsző trükk- ből nemcsak bonyodalmak adódnak, de igazi szerelmek is: az ügyvéd és a hazudós hölgy tényleg egymásé lesznek, a laza amerikai fiatalember pedig ugyancsak gyorsan vigasztalódik a remélt feleség unokatestvére személyében. Bár van néhány kisebb, úgymond epizódszerep is a darabban, a főszereplőket nehéz megnevezni, mert több is van belőlük. Annak számít a sármos Dobokay ügyvédet elegánsan alakító Sövegjártó Áron, a végül is feleséggé avanzsáló Margit - akit Rárósi Anita formál meg kedvesen, ügyesen - az ő apja, az idegorvos Szabó már említett Szirtes Gábor megszemélyesítésében s anyja, a szerepét már-már túlzott élvezettel megjelenítő Hűvösvölgyi Ildikó. A magyar akcentussal beszélő amerikai Bobby figurája csábított a túlzásokra, Bozsó József ügyesen kikerülte ezt a csapdát és ezúttal is remekül összeillő párost alkot gyakori partnerével, Teremi Trixivel. Úgymond külön szám a közönségkedvenc Mikó István, aki Szilveszter lakáj szerepében most éppen visszafogott dünnyögéseivel, téblá- bolásával arat sok tapsot. Valamennyi színész jól énekel, kulturáltan táncol, Az élő zenei kíséret - amely elengedhetetlen velejárója egy ilyen darab sikerének - Váradi Katalint és együttesét dicséri. A könnyen mozgatható, tájoltatható díszlet Krsztovics Sándor munkája, a mutatós jelmezeket Kovács Ivett Alinda tervezte. Summa summárum: a „Maga lesz a férjem” kellemesen szórakoztató, ízléses színházi produkció. Cs.B. „Népköltészet képekben elbeszélve" A „Tavaszi szél vizet áraszt...” című népdal ihlette Nógrády-grafika a „Magyar népballadák és románcok” című kötetből • Bizony sokan még mindig úgy vélik, hogy „A csitári hegyek alatt...” című népdalnak a Balassagyarmathoz közeli nógrádi faluhoz van köze, pedig a nyitrai Zsibrica lábainál fekvő Csitárról szól s egyik szlovákiai útja során onnan gyűjtötte be Kodály Zoltán. Mindenesetre ez a közismert, sokak által kedvelt szövegű és kellemes dallamú népi ihletésű ének is helyet kapott abban a kötetben, amelyet „Magyar népballadák és románcok” címmel jelentetett meg Nógrády Andor és készített hozzájuk színes grafikákat. Ő viszont nemcsak neve szerint Nógrády, hanem itt is él a megyében - jelesül Jobbágyiban - immár évtizedek óta. 1940-ben Budapesten született (Gobbi Hilda beteget látogatván a kórházban szép kisbabának nevezte az ötnapos csecsemőt) általános iskolába Jobbágyiban járt, a középiskolát Pásztón és Szentesen végezte. Több vargabetű után került az Esztergomi Felsőfokú Tanítóképzőbe, később főiskolai diplomát szerzett történelem-rajz szakon, majd történelemből az egyetemen is. Salgótarjánban, a József Attila Művelődési Központban művészeti előadóként dolgozott, tanított több településen, Selypen még kollégiumot is vezetett. Mintegy két évtizedig - nyugállományba vonulásáig - volt a pásztói Mikszáth Kálmán Gimnázium tanára. Két területen - a képzőművészetben és az irodalomban - évtizedek óta folyamatosan jelen van Nógrád megye szellemi életében. Esetében a festészet és az írás szorosan és gyümölcsözően egészíti ki egymást. Rendszeresen részt vesz csoportos kiállításokon, de többször volt egyéni tárlata is. Az utóbbi években „vándorúton” van közös kiállítása egy gödöllői egyetemi tanár barátjával, kor- és sok tekintetben pályatársával, a pásztói születésű dr. Fekete Józseffel. A „Várak-tájak-népdalok” című bemutatójukat először 2012 szeptemberében Szécsényben láthatta a közönség. Nógrády Andor első verse 1963-ban jelent meg a megyei lap hasábjain, s ezt számos további írása - novellák, útirajzok, újságcikkek, néprajzi tanulmányok, helytörténeti munkák - követte mind a nógrádi mind az országos sajtóban. A környezetével foglalkozó dolgozatok közé sorolandó az a két könyv is, amelyet Jobbágyi történetéről írt. Az első kötetet Lendvai Ferenc tanárbarátjával és leányával, Fábiánná Nógrády Ildikóval állította össze, a második, a „Mozaikok a község múltjából” című már teljes egészében az ő munkája. Kozárdról is jelentetett meg helytörténeti kötetet. Publikált a balassagyarmati Komjáthy Jenő Irodalmi és Művészeti Társaság Röpke ívek című antológiáiban és a pásztói Athéné Alkotókor almanachjai- ban, elbeszéléseiből „Korom és korom” címmel jelent meg önálló válogatás 2008-ban, majd két 2012-ben két társával adott ki közös könyvet „Múltidéző elbeszélések” címmel. S most magánkiadásban - a családtagok szakmai segítségével: felesége a kötet szerkesztője, unokája, Szádovszky András a grafikai előkészítő - néhány magánember és közületi támogató közreműködésével - életre hívta a bevezetőben jelzett „Magyar népballadák és románcok” című, küllemében vonzó, tartalmában egyedi és ezért is értékes kiadványt. Az előszót az egyik támogató, a jobbágyi háziorvos, Majorosáé dr. Ritz Zsuzsanna írta. A doktornő szép gondolatokkal, találó mondatokkal jellemzi, ritka kincsnek nevezi e kötetet, minthogy Nógrády Andor révén „a népköltészet tömör, de érzelemgazdag, egy-egy eseményt, sorsot, életet ékes nyelven elbeszélő világa képpé válik, szinte életre kel a szerző ihletett művészi grafikái láttán. Megjelennek előttünk a történet szereplői, az események, hangulatok testet öltenek, a lejegyzettsorok kotta nélkül is dalolni kezdenek. A sorokat olvasva, a képeket látva újra és újra átéljük a költészet csodáját, részévé válunk az általa teremtett világnak. A kötettel szinte új műfaj született: népköltészet képekben elbeszélve. ” S, hogy miből, miként teremtődött ez a sajátos, csodálatos világ, arra a válasz egyrészt a magyar népi kultúra kimeríthetetlen gazdagságából következik, másrészt Nógrády Andor lexikális tudásából, illetve manuális talentumából, művészi látásmódjából s a dalokat képekkel párosító remek ötletéből adódik. A könyvben szereplő hatvanhárom népdal és -balladák többségét már gyermekkorában megtanulta Jobbágyiban, illetve szentesi középiskolás diákoskoV 1 dósa idején majd tudatosan gyűjtötte és adta tovább maga is a következő generációknak. A művek ihlette színes grafikák egyértelműen szuverén alkotások, a szövegeket keretező fekete-fehér rajzokat, díszítő motívumokat azonban főleg palóc- földi szőttesekről, hímzésekről, pásztorfaragásokról, bútorokról, kerámiákról kölcsönözte. Mint a szerzői ajánlásban megjegyzi, kottát azért nem mellékelt a népdalok mellé, mert azt tapasztalta, hogy ezeket tájegységenként, sőt akár falvanként is valamelyest változó dallammal énekelték s - szerencsére helyenként még ma is - éneklik. Könyve címét azért tette idézőjelbe, mert az 1920-as években a Kisfaludy Társaság kiadásában Klebeisberg Kuno előszavával egy sorozat részeként már megjelent ugyanilyen című kötet. Ez is a témában való jártasságára, tájékozottságára s nem utolsósorban korrektségére utal, csakúgy mint a felhasznált irodalom felsorolása is. Legújabb - remélhetően nem utolsó - könyve nemcsak saját munkásságának becses darabja, de gazdagítja a magyar néprajzi kultúra egészét is. Nógrády Andor - és a törekvését életre segítők - jóvoltából egy olyan könyv született, amelyre pontosan illenek Németh László szavai: „Egy élő kultúra lényegét nem határozhatod meg anélkül, hogy ne alkosd... ” Csongrády Béla
