Nógrád Megyei Hírlap, 2013. szeptember (24. évfolyam, 202-226. szám)
2013-09-07 / 207. szám
MÉLYINTERJÚK Gönczi Gábor: „Ott voltam Londonban Freddie Mercury hamvasztásán” Kevés embert láttam eddig olyan csillogó szemmel, és szenvedéllyel beszélni a hobbijáról, mint Gábort. A Fókusz műsorvezetője olyan hévvel, lelkesedéssel, és büszkeséggel mesélt zenekaráról, mintha csak a saját gyerekéről tenné mindezt. Igaz, a Smile Showtime Band az ő gyereke is, no meg a barátaié. A gyerek pedig már 21 éves, hiszen 1991-ben alapították. A beszélgetés gerincét is a csapat elmúlt két évtizede adta. Sándor András- Mi köze a Smile-nak Freddie Mercuryhoz?- 21 évvel ezelőtt 16 éves, másodikos gimnazista voltam. Néhány barátommal együtt fanatikus rajongói voltunk a Queen zenekarnak. De olyannyira fanatikusok, hogy még Freddie Mercury hamvasztárásra is elutaztunk Angliába. Felültünk egy Londonba tartó buszra. Vittünk egy transzparenst, hogy Freddie örökké élni fog, és letettük az ajtaja elé. Mondanom sem kell, ez volt álmaink netovábbja. Majd nem sokkal később, az énekes halála kapcsán, meghirdettek itthon egy versenyt, ahol amatőr előadók adhatták elő a Queen dalait Úgy gondoltuk, hogy azt a fajta túláradó szeretetet, amit a zenekar iránt táplálunk, csak úgy tudjuk kifejezni, ha eljátsszuk a dalaikat. Persze egyáltalán nem tudtunk zenélni, de mindenképp meg akartuk tanulni a számaikat Mivel édesapám régen zenész volt, annak idején még Ki mit tud-ot is nyert, azt mondta, fiam, végre megjött az eszed, ezért támogatta minden elképzelésünket. Vett nekünk egy ócska hangfalat, meg mikrofont, tehát az alap motyót összerakta, és attól fogva a szobámban próbálhatott is a zenekar. Egyikünk sem játszott semmilyen hangszeren, de úgy voltunk vele, hogy ha törik, ha szakad, mindenképp megtanuljuk ezeket a számokat. Később aztán úgy ítéltük meg, hogy még nem vagyunk alkalmasak arra, hogy ezen a versenyen elinduljunk, ettől függetlenül nagyon élveztük azt, hogy így hatan együtt vagyunk, és zenélge- tünk. A legjobb barátok voltunk, s elhatároztuk, hogy együtt is maradunk.- Kik voltak akkoriban a menő bandák?- Ne az „A-kategóriás” zenekarokra gondolj, hanem olyanokra, akik annak idején az Almássy téri Szabadidőközpontban telt házakat produkáltak. Mondjuk a Cadillac együttes. Mindez 1992- 1993 környékén történt 17 évesen este 8- kor rendszeresen indultunk plakátot ragasztani a Keletitől kezdve a Blahán át a Deák térig. Télen a nagy mínuszokban majd szétfagytunk, amikor a hideg plakátragasztót trancsíroztuk a vödörben. De nem csak ezzel kerestünk pénzt Mindent elvállaltunk. Szendvics- emberkedtünk, roadoltunk különböző zenekaroknak. Nem tudom elmondani, hány színpadi elemet pakoltam fel szintén más együtteseknek. De voltunk jegyszedők, ruhatárosok rendezvényeken. Minden megkeresett fillért toltunk vissza a zenekarba, s egy idő után olyan technikai felszerelésünk lett, amilyen csak keveseknek volt az országban. Azzal a arccal akár egy utcabált is meg tudtunk csinálni. Akkoriban ezt még a legmenőbb zenekarok sem minden esetben mondhatták el magukról. Ebben az időszakban kezdett a rendezvénypiac kialakulni Magyarországon. Csőstül jöttek a multicégek, egyre gyakoribbak lettek a céges rendezvények, megalakultak a rendezvényszervezők, mi pedig ott voltunk készen a teljes repertoárral, a fellépő ruf I ( hákkal, és a motyónkkal. 18 évesen azt tudtuk mondani, hogy bárhová elmegyünk játszani, mert mindenünk megvan hozzá. S miután akkor nem nagyon volt ebben konkurencia, hamar kedvencekké váltunk ebben a körben.- Szerelem a zene?- Abszolút. Egymásba is szerelmesek vagyunk, és az együtt zenélésbe is. Néha azt szoktam kérdezni, hogy bírja az életet, akinek nincs zenekara? El sem tudom képzelni, hogyan lehet e nélkül létezni. Az egy csoda, amikor valaki felmegy a színpadra. Én például a mai napig úgy izgulok egy klubkoncert előtt, mint 21 évvel ezelőtt. Pedig a klubjaink rendszeresen tömve vannak, és mindig jó a hangulat, de nekem ez sem elég. Koncert előtt egy órával hozzám sem lehet szólni, olyan ideges vagyok, hogy minden összejön-e. Ha barát, rokon, ismerős, vagy kolléga van jelen a bulin, rosszul vagyok. Az olyan extra feszültséget okoz bennem, hogy szerintem egyszer infarktust fogok kapni miatta. Persze aztán mindig minden sikerül, de mégis... Nekem pedig így jó.- Egyszer azt hallottam valakitől, hogy akkor tudsz igazán jót csinálni, ha valóban izgulsz a produkció előtt.- Érdekes, hogy te is ezt mondod. Képzeld, 18 év után elmentem egy énektanárhoz, mert úgy éreztem, hogy kezdi nem bírni a hangom a koncerteket. Segítség kellett, mert 17 éves koromtól túlerőltettem a hangszálaimat. A gégészek már kamasz koromban azt mondták, hogy meglásd, ezt meg fogod még bánni. Mert én tüszős mandulagyulladással, vagy hangszálgyulladással is simán felmentem a színpadra. Inkább rárecsegtettem, ráhörögtem. Ennek meglett az eredménye, mert másfél éve érzem, hogy valami nem stimmel. A koncertjeink utolsó óráit már nem bírtam annyira, sokszor még a konferálás is nehezemre esett. Nagyon megijedtem, és elmentem egy gégészhez, aki megnyugtatott, hogy nincs semmi baj, nem lát elváltozást. Aztán felkerestem egy énektanárt. Dékány Endrének hívják, legendás tanár a szakmában. Sinkovics Imrétől kezdve a legnagyobb szakmai óriásokat tanította be- széd-és énektechnikára. Csodát tett velem. Kiderült, hogy hangképzési problémáim voltak, ez okozta a gondokat, de megoldottuk. Azóta jobb a hangom, mint valaha. 18 év után értettem meg, mit jelent igazából az éneklés, s hogyan kell egyáltalán szépen énekelni.- Egyetlen barátságot sem könnyű 21 éven át életben tartani, nemhogy hatot. Mi a titok?- Úgy, hogy ezek valódi, szoros kapcsolatok, és nem rontott el bennünket az élet/ Sem a pénz. Pedig elhiheted, hogy mindegyikünk sorsa, privát élete ezerfelé ment közben. Amikor nem koncertezünk, akkor is együtt megyünk síelni és nyaralni is. Ha pedig valakinek ünnepel- nivalója van, csak áthívja a többieket- Mindenesetre a kezdeti hatosfogathoz képest mára jó sok taggal bővültetek.- Folyamatosan bővülünk. Fúvósokkal, énekesnőkkel. A bővülések is mindig úgy zajlottak, hogy gondolkodtunk, de jó lenne mondjuk egy szaxofonos. Kipróbáltuk, nagyon jól szólt, de akkor mondtuk, hogy vegyünk még be mellé másik három fúvóst, mert az még jobban szól. Az énekesnó'kkel is ugyanígy voltunk. Ne csak egy legyen, hanem kettő'. De ha már kettő ÉíémÉÉiii van’ legyen inkább három, mert az még jobban szól, és látványban sem utolsó. Vagy legyen akkor már négy... (nevet)- Furcsa ellentmondást érzek. Csillogó szemmel beszélsz a zenekarodról, mégsem volt ez akkora szerelem, hogy ne ebben gondolkodj főállásban.- Erre mi már régen megtaláltuk a magyarázatot Ezt a zenekart tényleg szerelemnek tartottuk meg az életünkben. Egy hétvégi varázslatnak. Mindenki választott magának egy hivatást, s hét közben azt csinálja. A zenekari tagok nagy része egyébként az üzleti életben dolgozik. Nekem alapvetően a Fókusz tölti ki a mindennapjaimat, tehát egyikünk életébe sem fért bele soha igazán, hogy nekifeküdjünk akár egy nagylemez elkészítésének. Egyszer ugyan elkezdtük, kipróbáltuk, de elég is volt. Ahhoz, hogy egy teljesen más vonalon elindítsuk a zenekar szekerét, mindenkinek fel kellett volna adnia az állását És nem biztos, hogy most beljebb lennénk. Ha nekem nem lenne a Fókusz, korántsem biztos, hogy ugyanolyan boldog ember lennék, mint most, és ugyanennyire szeretném a zenélést.- Jobb, hogy így alakult?- lobb. Sok - egyébként kiváló - zenészen látom, hogy nem könnyű a showbizniszben manapság. A válság miatt visszaestek a fellépések, kishíján megszűnt a lemezeladás, vagy éppen a menedzsmentre, jogdíjelosztásra panaszkodnak. Nekünk nincs ilyen problémánk, mert ez csak hobby. Ha egész héten zenélnünk kellene, a hétvégére elvesztené a varázsát. Egy hosszú, munkával teli hét után annyira ki vagyunk éhezve már egymásra, a zenélésre, hogy azt szoktuk mondani, mutassanak rá a színpadra, és már megyünk is. Nekünk ez tényleg szerelem. Sokszor sokkal több időt zenélünk, mint ameny- nyire szerződtünk. Ezt sajnos sok hozzánk csapódó, profi zenész nem értette, nem tudta magáévá tenni.- Drága a Smile zenekar? Nem olcsó, de ez nem azt jelenti, hogy bármelyikünk jól keresne vele...- Van egyáltalán szabad hétvégétek?- Csak akkor, ha csinálunk magunknak, s arra az időszakra nem vállalunk bulit.- Te tárgyalsz?- Isten ments! Túl jószívű vagyok. Pár évig én voltam a zenekar- vezető, és engem mindenre rá lehetett dumálni. Ma már én is csak egy sms- t kapok, hogy a héten, hová, hányra kell érkeznem. Sokan kérdezik, hogy miért vagyunk eny- nyien a színpadon. Nem véletlenül vannak a legtöbb együttesben hárman, vagy négyen, hiszen akkor kevesebb felé megy a gázsi. Nekünk azonban a zenélés a perverziónk, és nem pénzkereset. Persze mi is meg tudnánk csinálni mindent zenei alapra, és hankizhatnánk, de az már nem lenne olyan. Egyszer csináltunk egy koncertet egy mai nagyon menő zenekarral...- Akiknek gondolom ugyanúgy nem árulod el a nevüket, mint előbb a híres énekesnőnek...- De nem ám! Nem is a nevük a lényeg, hanem hogy tényleg nagyon híresek... (nevet) No és ez a híres zenekar minden fúvóst, illetve a női vokált is zenei alapról nyomta. Vagyis CD-ről. Mi pedig amikor felmentünk utánuk a fúvósainkkal, meg az énekesnőinkkel, mindenki érezte a közönség soraiban, hogy valami történik. És lehet, hogy néha begerjed a pózán elé kitett mikrofon, de mégis van ennek valami varázsa. Igen, kereshetnénk vele jobban, de inkább azt mondjuk, éljük meg a csodát. A gázsit pedig leginkább visszaforgatjuk. Folyamatosan fejlesztünk.- Már javában zenéltetek a Smile-lal, amikor országosan ismertté váltál a Fókusz révén.- Sokan kérdezik koncerten is, hogy mennyiben változott a zenekar megítélése, mióta ismert lettem. Nyilván felfelé pozícionált a szereplés. Az is érdekes, hogy előtte is sokat zenéltünk, de attól fogva, hogy a Fókusz által ismert lettem, egészen másfajta rendezvényekre hívtak. A zenekar kezdetekor például az első nyolc évben folyton gólyatáborokba jártunk, különböző egyetemi napokat csináltunk. Huszonévesen mindig a Pa-Dö- Dőt, a Ladánybene 27-et és a Smile-t hívták gólyabáli szezonba. Miután azonban műsorvezető lettem, teljesen eltűnt ez az ifjúsági vonal. lőttek a multicégek, a bankok, a kereskedelmi és iparkamarák, minisztériumok, nagy állami vállalatok. Elképesztő módon megváltozott az irány. És sajnáltam, hogy nincs gólyabál. Sok év után most kezdünk újra visszatérni ebbe a világba is. De játszunk falunapokon is. Néhány éve volt egy emlékezetes eset. A süttői falunapokon zenéltünk, ahol odajött hozzám egy néni. Azt mondta, amióta meglátta a plakáton a nevemet a zenekarral, azóta erre a napra készül. Elment fodrászhoz, felvette a legszebb ruháját, hiszen neki fontos ez a találkozás. Elmondhatatlanul jó érzés volt! Én annyira megszorongattam azt a nénit! Azt sem tudtam, hogyan köszönjem meg, az érzést, amit adott. És sok ilyenre van példa. Nagyon örülök a Fókusz és a zenélés kettősségének. Mert a Fókuszban ülünk egy dobozban, megpróbáljuk kitalálni mi kell az embereknek, izgulunk a nézettségért, de nem vagyunk ott az emberek nappalijában. Amikor viszont elmegyünk vidékre a zenekarral, ez kézzelfoghatóvá válik. Sokszor van olyan, hogy azt mondják, Gábor, amióta van Fókusz, minden adást megnéztem. Ilyenkor vigyázban áll az összes szőr a kezemen, a hátamon.- A Fókuszba illő történetekkel is megtalálnak koncert előtt, vagy után az emberek?- Hogyne! Nyitott vagyok ezekre a történetekre. Többször hívtak már le zenélésből a színpadról, s el mondják, Jm történt velük. Számtalan anyag született már így. A koncerteket kicsit a Fókusz közönségtalálkozójának fogom fel. És tudom, hogy így van vele Barabás Évi is, és így volt vele annak idején Marsi Anikó, vagy Holló Márti. Ha elmegyünk valahová, akkor mi ott a Fókusz egy szeletei vagyunk. Nincs ezzel gond, hiszen ebből élünk, hogy embereket találunk meg, és a történeteikkel foglalkozunk. A Fókuszban is az a jó, mint a zenekarommal. Hogy olyanok vagyunk, mint egy nagy család. Ma például nagy boldogság ért, mert mielőtt indultam volna hozzád, megtudtam a tegnap esti adás nézettségét, ami extra jó lett, 46 százalékot értünk el. Ezért indiánszökellésben jöttem erre az interjúra is. Látod, ez is azt bizonyítja, hogy a befektetett munka előbb-utóbb meghozza a gyümölcsét. Sok emberrel találkozom, akik panaszkodnak, hogy ez, vagy az nem megy. De amit az ember iszonyatosan akar, és tesz érte, annak egészen egyszerűen működnie kell. Például, ha jönnek hozzánk a Fókuszba új emberek, gyakornokok, az első órában leveszem, hogy abból lesz- e valaha riporter, vagy sem. Látom rajta, hogy élete legnagyobb eseménye-e, hogy betette hozzánk a lábát, vagy pedig megúszásra játszik.- Melyik az általánosabb?- Általában az első verzió, mert akik eljutnak hozzánk, azok már átesnek egy nagyobb szűrésen. De, ha látom, hogy valakiben van spiritusz, akkor leültetem magam mellé, s elmondom neki, szerintem hogyan lesz belőle jó riporter. Nem erőltetem rá a saját stílusomat, de rávezetem, hogyan találja meg önmagát.- A magánéleted rendben van?- Abszolút. Tudom, hogy időnként megjelennek ezzel ellentétes cikkek, de ezekből semmi nem igaz. Egyébként a magánéletben is az volt a feladat, hogy megtaláljam azt a lányt, aki el tudja fogadni, hogy nekem mennyire fontos a zenekar.- Ezek szerint a feleséged, Tatár Csilla elfogadta.- Természetesen. De nagyon figyelek arra, hogy egy hónapból egy hétvégét legalább együtt töltsünk. Vagy nyáron legyen két szabad hetünk, amikor el tudunk menni valahová. Kerek most az életem, de sokat kell tenni azért, hogy ilyen is maradjon... I r
