Nógrád Megyei Hírlap, 2013. szeptember (24. évfolyam, 202-226. szám)

2013-09-07 / 207. szám

FOTÓ: P. TÓTH LÁSZLÓ KU LTÚRA Művészi hitvallás tükör-képekben Kalocsai Enikő - háttérben két jellemző alkotásával - az „Ez is egy út” című kiállításon Jó éve van Kalocsai Enikőnek. A Sal­gótarjánban született és néhány éve újra Itt élő festőművész az idei Tavaszi Tárlaton nagydíjat kapott, februárban Budapest-Rákoshegyen, az Erdős Renée Házban, majd Budaörsön és a salgótarjáni Gagarin Galériában mu­tatkozott be s részt vett csoportos kiál­lításokon is. Áprilisban illetve május­ban az Élet és Irodalom illetve a Palóc­föld hasábjain szerepelt képeivel és a róla szóló írásokkal, az élmúlt hét vé­gén pedig újra szülővárosában, a Dornyay Béla Múzeum nagytermében nyílt meg - egyik alkotását idéző - „Ez is egy út” című tárlata. E történések persze nem előzmény nélküliek, a hátterüket sokéves tanu­lás és mintegy másfél évtizedes szor­gos, tudatos és nem utolsósorban ered­ményes alkotómunka képezi. Kalocsai Enikő gyermekkorában megmutatko­zó tehetségét középfokon a budapesti Képző- és Iparművészeti Szakközépis­kolában pallérozta, 1997-ben a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán szerzett diplomát majd 2006-ban Eger­ben, az Eszterházy Károly Főiskolán elvégezte a médiapedagógiai szakot is. Több mint tíz éve tanít a Váczi Gyula Alapfokú Művészetoktatási Intéz­ményben. 1998-tól 2002-ig tagja volt a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának és ugyancsak 1998-tól datálható tagsága a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületében. 2003-ban, 2005-ben, majd 2012-ben is az NKA alkotói ösz­töndíjasa volt. 2004-ben Szécsényben a Nógrád Megyei Őszi Tárlat fődíjára tartották érdemesnek, kétszer is díjaz­ták a Losonci Nemzetközi Akvarell Triennálén, 2006-ban az alkotó peda­gógusok képzőművészeti kiállításán Salgótarjánban, majd 2010-ben szin­tén itt az I. Országos Rajztriennálén, 2012-ben pedig Szegeden a XIV. Táblaképfestészeti Biennálén részesült díjazásban. Ilyen szakmai előélet után jutott el Kalocsai Enikő 2013. augusztus 30-áig, a bevezetőben jelzett reprezentatív kiál­lításának megrendezéséig. A megnyi­tóünnepséghangulatát Tóth Tamás Ben­degúz zongorajátéka „alapozta meg”: az ifjú tehetség a „Visszapillantás” című saját szerzeményét adta elő - a kiállított műveket látva - nyilván nem a véletle­nül. A nagy számban megjelenteket - a művész családtagjait, iskolatársait, kol­légáit, barátait, a művészetkedvelő ér­deklődőket - dr. Szirácsik Éva, a házi­gazda intézmény igazgatója köszöntöt­te abban bízva, hogy Kalocsai Enikő ké­pei mindenkiben elindítanak valamifé­le visszapillantást. A kiállítás ezen sajátosságát, egyedi jellegzetességét hangsúlyozta megnyitóbeszédében dr. Matits Ferenc budapesti művészettörté­nész is, aki 2002 és 2008 között a Nóg­rádi Történeti Múzeumban dolgozván jól megismerte a megye művészeti éle­tét. Megemlítette, hogy egy nap híján egy évtizede kíséri figyelemmel Kalo­csai Enikő formálódó, gazdagodó mun­kásságát. Mintegy műhelytitkokat fel­fedve szólt arról, hogy miként szület­tek meg fotói, illetve visszapillantó tük­rös sorozatának képei. Pár éve nyáron többször is a hosszú utakat tett meg Su­zuki Wagonjával illetve Opel Astrájával a holland tengerpartig „és ihletet érzett arra, hogy kamerájával kattogtasson”. Hasonló, fények, vízfelületek, hullámok inspirálta személyes élmények Olasz­országban illetve a horvátországi Hvar szigetén - ahol tavaly és az idén mű­vésztelepen járt - is érték. Akvarelljei­nek többsége ott, míg akril- és olajképei műtermi körülmények között illetve az érdi művésztelepen készültek. Felhő­képeit korábban már láthatta a salgó­tarjáni közönség, míg analizáló, felfe­dező beállítottságú fém-, tükör és üvegobjektjei elő­ször kerültek itt be­mutatásra - mondta dr. Matits Ferenc. Az út, a tükör, a tükröződés valami­lyen változatban a kiállított mintegy negyven mű csak­nem felének címé­ben - és ennek meg­felelően tematikájá­ban, tartalmában - szerepel. Ez teljes szinkronban van az­zal az interjúval, amit Kalocsai Enikő a Palócföld 2013/2- es számában dr. Nagy Csilla szer­kesztőnek adott: „Szeretek kísérletezni tükröződésekkel, kü­lönféle terekben, kör­nyezetekben egymás­ra vetülő fényekkel, árnyékokkal. ..Ben­nünket rengeteg in­formáció ér. Ezeket a hatásokat értelmezem, összegzem, vala­hogy képpé sűrítem. A tükrök, a tükrös felületek segítenek abban, hogy hogyan mutassam meg ezt összefüggésében, ho­gyan rögzíthetek egyszerre több nézőpon­tot, látószöget...Hiszen magunkat is úgy építjük fel, hogy tükör-képeket kapunk, értelmezünk, hasznosítunk. Újra még új­ra.” Ez a művészi hitvallás, mintegy bővebben kifejtett ars poetica - mond­hatjuk stílusosan - tükröződik új, szep­tember 23-ig látható kiállításán is. Ez te­szi egységessé a különböző dimenziójú, atmoszférájú, színvilágú alkotásokat. A megnyitó záróakkordjaként Kalo­csai Enikő mondott köszönetét a múze­umi kollektívának a bemutató igényes megrendezéséért és kifejezte abbéli re­ményét, hogy művei a nézőknek is any- nyi örömet okoznak, mint neki az él­ményszerzés, az alkotás folyamata. Cs. B. Tóth Tamás Bendegúz saját szerzeményét, a „Visszapillantás”-t adta elő ALBERT PÉTER BOZO ANDREA CSERNAK JÁNOS Herényi Mihály Meglehet&en kalandos, élményekben, szakmai tapaszta­latokban igencsak gazdag életút áll a Zenthe Ferenc Színház készülő produkcióját - Molnár Ferenc „A testőr” című víg­játékát - rendező Kerényi Mihály mögött. Már az általános iskolai tanulmányok is rendkívüli mó­don fejeződtek be számára, ugyanis az utolsó két osztályt Amerikában végezte, ahol nemcsak angol nyelvismeretét ala­pozta meg életre szólóan, hanem tole­ráns magatartását, demokrácia-ismere­tét és-szeretetét is. Középiskolába Buda­pesten járt a Toldy Ferenc Gimnázium­ban érettségizett 1975-ben. Az irodalom iránti vonzalma - amelyet egy kiváló ma­gyartanár, Freisinger Ernő mélyített el - párosult a zene és a film iránti érdeklő­désével is, tekintve, hogy szülei muzsiku­sok voltak és sokat dolgoztak a filmgyár- l>an is. Miután a színművészeti főiskola tf rendezői szakára akkoriban csak húsz­éves korban lehetett felvételezni, két évig í fényképészetet tanult és gyakorlatozha­tott a filmlaboratóriumban is. Három komoly erőfeszítést igénylő forduló után 1977-ben bejutott a főiskola film- és té­vérendezői szakára, ahol Szinetár Miklós osztályába járt és a magyar művészeti, szellemi élet olyan kivételes egyénisé­gei tanították, mint Elbert János, Horváth Ádám, Makk Kár­oly, PetmvitsEmil, Poszler György, Róbert László, Szabó István, Szántó Erika, Ungvári Tamás, Szőllősi Andrásáé, Ungvári Ta­más, Vitray Tamás. Ráadásul franciatanára a költő özvegye, Radnóti Miklósáé volt Vizsgafilmjének Monteverdi „Tankréd és Clorinda" című operáját választotta. Diplomával a zsebében a televízió ifjúsági osztályára ke­rült, ahol például sikeres rövidfilmet rendezett Nemes Nagy Ágpes „Lila fecske” című játékos gyermekverséből. Aztán újabb nagy fordulatot vett az élete. Huszonöt éves korában a kötelező katonai szolgálat helyett a disszidálást választot­ta és szűk másfél évtizedet töltött Nyugaton. Európai „kör­utazását” Bécsben kezdte, élt Linzben és Párizsban is, a leg­hosszabb ideig azonban a már „ismerős” Amerikában dol­gozott. Ott végigjárta a színházi ranglétrát - volt díszlet­munkás, asztalos, világosító, rendező- asszisztens - míg a New Yorki Színházi Fesztiválon és az Off- Brodway Színház­ban rendezhetett is egy Cocteau- illetve Dürenmatt-darabot. Bár fél lábbal - könyvtárosként - New Yorkban maradt, meghívták Clevelandbe, ahol nemcsak rendezett, de művészeti vezető is volt A ’90-es évek közepén települt vissza Magyarországra, ahol 1997-ben - a két évvel korábban A3 TV-ként indult, de az­tán MSAT-ra keresztelt - első kereskedel- W Jík. m' teleyíaónál helyezkedett el és készí­ti''*" tett kulturális műsorokat. E munkája nem tartott sokáig, mert a csatorna ha­marosan megszűnt Aztán többször is dolgozott az MTV-nél, például a „Repeta” című műsorban, de volt adásrendező, szerkesztő, sőt az V. kerületi City kábeltévénél igazgató is. Hazatérése utáni színházi pályafutása a Magyar Állami Operaháznál Szinetár Miklós főigazgatósága idején kezdő­dött. Többek között az volt a feladata, hogy kevésbé ismert műveket bemutassanak és új helyszínekre vigyenek. Ját­szottak például a Millenárison és Nádasladányban is. A Tháliában vitték színre Händel Julius Caesar-ját, amivel a gödöllői kastélyszínházat is nyitották 2003-ban. Ugyanab­ban az évben Kerényi Mihály rendezte az Andrássy úton Rossini „Alkalom szüli a tolvajt” című operáját, majd 2004- ben az Erkel Színházban Mozart „Az álruhás királylány”- át Az operaházi ténykedését követően a Bárka Színházban megrendezte Faragó Béla „East Side Story”-ját, a Gőzön Gyula Színházban pedig a „Cosi fan tutte"-t. Vidéken is ren­dezett: Egerben szabadtéren például Donizetti „Szerelmi bájital”-át, Szolnokon a Szigligeti Szín­házban lean Cocteau „Emberi hang”- jából Francis Poulenc által szerzett monooperát vitte színre. A rendezés mellett mostanában tanít is: a főváros­ban az Athéné Szakközépiskolában OKJ-s képzés keretében filmszínészetet és színháztörténetet oktat gyakorlatos szí­nésztanulóknak. A Zenthe Ferenc Színház társulatával Máté Krisztián, sal­gótarjáni színművész közvetítésével került kapcsolatba, majd Susán Ferenc kérte fel, hogy rendezze meg a novemberijén bemutatásra kerülő Molnár-darabot „A testőr”-t. Ennek na­gyon örült, annál is inkább mert Molnár Ferenc egyike író­ja annak a korszaknak, amelyet különösen kedvel a magyar irodalomból. Néhány könyvüket annak idején magával vitt Amerikába is, de az ottani környezetijén, miliőben „olvasha­tatlannak” bizonyultak. Nem úgy Shakespeare, akinek mű­veibe szakértő segítségével a tengeren túl ásta be magát „A testőr" műfaji megjelölés szerint vígjáték, sokan gondolják úgymond bulvárdarabnak, Kerényi Mihály azonban más­ként értelmezi és ennek megfelelően másként is igyekszik megrendezni. Úgy véli, hogy a Színész élete legnagyobb ala­kítását kénytelen nyújtani, amikor inkognitóban Testőrként csalja meg önmagát saját feleségével, a Színésznővel s bizony nem kis lelki konfliktust okoz számára, hogy férfiként büsz­ke legyen-e a csábításra vagy keserűen fogadja el a felszar­vazott férj szerepét Ezért már most a próbák kezdetén azt kérte a színészektől, hogy a darab minden mondatát - még a humorosnak tetszőket is - vegyék nagyon komolyan. A ren­dező szerint a játék és valóság, a hazugság és az igazság ket­tőségét a színpadi látványnak is tükröznie kell. Kerényi Mihály elmondta lapunknak, hogy Nógrádhoz ér­zelmi szálak is fűzik. Gyermekkorában sokat nyaralt Bán­kon, s tagja volt a karancslapujtői futballcsapatnak szurko­ló baráti körnek. Ma is fejből tudja sok játékos nevét... Csongrády Béla ERDÉLYI GÁBOR MOLNÁR ERNŐ KHÖJKZO i'fH ff’ MKtL. MI fMM ■■■■■ Hl M M FALATI HEDVIG f FARKAS ZOLTÁN I HOLLA! KÁLMÁN KOJNOK DAVID KOVÁCS ANNA KOVÁCS GÁBOR KRISTA ZSOLT NÉMETH ANN A MÁTÉ KRISZTIÁN MIKECZ ESTI 1.LA MI LLER PÜNKÖSDI MONIKA I SÁNDOR ZSOMBOR I Ml

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom