Nógrád Megyei Hírlap, 2013. szeptember (24. évfolyam, 202-226. szám)

2013-09-28 / 225. szám

iHIJinUliM 2013. SZEPTEMBER 28., SZOMBAT Művészetek kézfogása orgonaünnepen Az egyházi és a világi élet illetve több művészeti ág - építészet, zene, fotó - ta­lálkozott azon a kiállításon, amelynek megnyitóját a közelmúltban tartották Salgótarjánban, a József Attila Művelő­dési és Konferencia-központ úgyneve­zett Előtér Galériájában. A Salgótarjáni Közművelődési és Nonprofit Kft., a Nóg- rád Megyei Fotóklub Egyesület és a Szent József Plébánia a templom idén hetvenöt éves orgonája tiszteletére hir­dette meg a „Templomok és orgonák” cí­mű fotópályázatot azzal a céllal, hogy megörökítse a jelen és az utókor számá­ra a város, a környező települések, bá­nyavidékek templomainak, orgonáinak építészeti értékeit, érzékeltesse e kivé­teles hangzású hangszer templomok­ban betöltött szerepét. A pályázatra beküldött csaknem két­száz, inkognitóban szereplő fotót egy há­romtagú zsűri értékelt titkosan, egymás­tól is függeüen pontszámokat adva. Az összesítés alapján a leg­jobbnak ítélt felvételekből az augusztus végi, szep­tember eleji Bányarém- fesztivál keretében már volt egy szűkebb bemutató a Salgótarjáni Bányászati Kiállítóhelyen - ismert ne­vén a bányamúzeumban - de a kiállításra kiválasztott teljes anyag bemutatására a fotóklub fentebb jelzett foglalkozásán került sor. Az Akkord Fúvós Kis­együttes ünnepi indulóját követően Varga András plé­bános köszöntötte a meg­jelenteket, kiemelvén, hogy e tárlattal egy hónapok óta zajló pályázati folyamat érkezett a végéhez. Az atya kérte fel Bablena Ferencet, a Nógrád Megyei Ön- kormányzat Közgyűlésének alelnökét is köszöntőjének elmondására. A tisztség­Salgótarján A megnyitóünnepség közönsége soraiban a fotóklub is jó néhány taggal képvisel­tette magát viselő keresztény ember­ként ugyancsak örömének adott hangot, hogy a 75 éves orgona megünneplé­sét szolgáló nemes szándé­kú kezdeményezés - szer­ves folytatásaként a tavalyi Salgótarján várossá nyilvá­nításának 90. évfordulója alkalmából lezajlott rendez­vénysorozatnak - sikerrel valósult meg. A városban és környékén, az egykori zömükben hívő bányászok lakhelyén fellelhető temp­lomok - bár nincsenek azo­nos állapotban, némelyik számottevő felújításra is szorulna - ön­magukban eleve kincset jelentenek, nem is beszélve a misék, istentiszteletek, koncertek számára oly fontos orgonák­ról, a „hangszerek királynőjé”-ről.- Aki az orgona mellett énekel, kétsze­resen is imádkozik - mondta Bablena Fe­renc. Ezért mindenki köszönetét érde­mel, aki bármilyen módon részt vett e pályázat illetve kiállítás meghirdetésé­ben, létrehozásában. Széky Miklós, a ven­déglátó intézmény szakmai igazgató he­lyettese megnyitóbeszédében utalt a bá­nyamúzeumban már bemutatott váloga­tott anyag értékeire és a kiállítás multifunkciós jellegére. A templomok mint építészeti alkotások fotózása gyako­ri téma, de az orgonák megörökítése egyedi jelleget ad e tárlatnak - hangsú­lyozta Széky Miklós abban a reményben, hogy a következő napokban a József Atti­la Művelődési és Konferencia-központba betérők közül sokan megnézik a képe­ket és új ismeretekkel, érzelemgazdag él­ményekkel gazdagodnak. A „Templomok és orgonák” című fo­tópályázat díjait zsűritársai - dr. Már­kus László és P. Tóth László - nevében Balra Varga András plébános, középen a Trilla Énekegyüttes, jobbra Bablena Ferenc, a Nógrád Megyei Közgyűlés Önkormányzatának alelnöke a „Templomok és orgonák” című fotókiállítás megnyitóján is az elnök, dr. Csongrády Béla nyújtot­ta át. A legjobb fotó kategóriában az el­ső helyezett Diósi j. János lett, a máso­dik helyen dr. Csaba Attila végzett. Kü- löndíjat kapott Diósi j. János, Gecse Lászlóné, Homoga József , Diósiné Gebhardt Zsuzsa és Diósi s. János. A kollekciók, sorozatok kategóriájában Diósiné Gebhardt Zsuzsa kapta az első, dr. Fancsik János a második és Homoga József a harmadik díjat. A megnyitóün­nepséget a nyáron alakult Trilla Ének- együttes zárta. Boros Istvánná, Boros Ágnes és Már­kus Henriette alkotta trió az alkalomhoz illő egyházzenei műsorral szerepelt. A pohárköszöntőt Varga András atya tar­totta és adta át az ajándékokat a kiállí­tás szervezőnek, közreműködőinek. El­mondta, hogy az egész éves rendez­vénysorozat legközelebbi programja ok­tóber 13-án lesz a Szent József temp­lomban budapesti művészek közremű­ködésével. Az eseményen fontos szere­pe lesz Virág László zenetanár karnagy­nak is. S ezzel még mindig nem fejező­dik be a jubileumi rendezvénysorozat, mert hátravan még Shah Timor „Szólt és szólni fog” című dokumentum­filmjének a bemutatása az eddigi ese­ményekről, továbbá a decemberi váro­si gyásznapi áhitat és a karácsonyváró adventi hangverseny. A fotóklub otthonául (is) szolgáló belső klubban - mintegy előszóként - dr. Csongrády Béla zsűrielnök mond­ta el a képek többszöri megtekintése során szerzett benyomásait, majd sor került valamennyi felvétel - névvel, címmel - való bemutatására. Újdon­ság volt, hogy miközben a közönség él­vezte a fotók látványát, élő háttérzene­ként az Akkord muzsikált illetve a Tril­la együttes énekelt... Asztaltársasági tárlat „barátságból” Antal József „Corpus”-a, Kun Pé-1 tér „Keresztény szimbólum - Tövis § I.” vagy Birkás Babett sajátos tech­nikájú „Acélgyári templom” című | alkotása akár néhány épülettel s odébb, a Domyay Béla Múzeumban az „Ars sacra” rendezvénysorozat „Vallási emlékek Nógrádról” című bemutatóján is helyet kaphatottvol- na, de jelenleg a Balassi Bálint Asz­taltársaság Bóna Kovács Galériájá­ban rendezett kiállítás figyelemre méltó alkotásaiként láthatók. A jeles nógrádi költő nevét vise­lő asztaltársaság 1988 késő őszén alakult, majd 1989. január 27-én lépett a nyüvánosság elé s nem vé­letlenül éppen a Balassi Bálint Me­gyei Könyvtárban. Sőt - mint kö­szöntőjében Molnár Éva, a házigazda intézmény­igazgató köszöntőjében utalt is rá - az eddigi összes kiállításuknak, így a mostani huszonnegyediknek is a könyvtár adott otthont. A társaság huszonötéves történetét megnyitóbeszé­dében dióhéjban fíandó Péter - aki íróember létére maga is kiállító - foglalta össze. Kiemelte, hogy annak idején Brunda Gusztáv javaslatára választottak nevet Ő dolgozta ki az alapszabályt is. Az alkotásra szövet­kezett közösség az elmúlt negyedszázad során érte­lemszerűen sok változáson, stáción ment keresztül. E folyamatot valószínűleg majd részletesen elemzik 2014 januárjában s ennek nyilván a mostani tárlat ré­szét képezi majd. Annál is inkább, mert - a fentebb már említett alkotókkal együtt - tizennyolc képző­művész hajlamú, tehetségű szuverén ember sokszí­nű, színvonalas bemutatóval ad hírt önmagáról, törek­véseiről és egyszersmind a társaság egészéről. A lé­nyeget Handó Péter ekképpen fogalmazta meg: „...ké­pesek vagyunk az összetartozásunkat kifejezni a mun­kánk közös térben való kiállításával, együttszerepeltetéséveL Ez az, ami a mindennapi lét egy magpsábbszintjejelémozdítel Sami- re nincs jobb szó, mint a barátság.” Handó Péter hozzáértően, találó­an jellemzett minden kiállítót, itt és most még rövidebb, korlátozot­tabb kiemelésre nyílik alkalom. így például annak megemlítésére, hogy FancsiknéDeák Ibolya ezúttal mint müyen gazdag és kifejező mo- notípia sorozatot produkált A „Ked­venc fám” című képét mások is sze­rethetik. Némileg váratlanok Varmné Marton „Baba ” létértelme­ző olajképei is. Bár a témájában - a mítoszok világában - nincs, de a megvalósításban van némi újsze­rűség LosonczíIldikó vegyes techni­kájú művein. Petényi Anna eseté­ben a papímyomat különlegessé­ge erősíti az élmény hatását. Tőzsémé Balázs Mária festményem egyszerre van jelen az eleven jövő és az „Elmúlás” gondolata. Romhányi Olga tűzzománc „Próbababá”-i szintén kettős jelentésűek: az élet je­lenlétét és hiányát tükrözik Sz. Végh Erzsébet virá­gai egyaránt szépek, hangulatosak az olajkép és a tűz­zománc műfajában. Gelencsér János „Kicsi domb” cí­mű festménye ezúttal leegyszerűsített formában je­leníti meg a természet mítoszát. Iglódi Eszter vitrin­ben látható zománcképei a női lélek rezdülésének lenyomatai. Ezek mintegy hangulati ellentpontja Tar Róbert olaj „Akt”-ja, amely a kiábrándult, közönyös életérzés - ami bizony realitás manapság - az alko­tótól megszokott megnyilvánulása. E képnek „távoli rokona” az asztaltársaság veze­tőjének, Orbán György Jánosnak két témájú - „Kis­város” és „Falu” - de kivitelezésében, mondandójá­ban egybecsengő, a települések nem éppen szívde­rítő jövőjét vizionáló sorozata. Az utolsó szó egyéb­ként az övé volt a megnyitón amikor megköszönte a kiállítás megrendezését és joggal ajánlotta az ér­deklődők figyelmébe. Csongrády Béla Tar Róbert képe és Antal József szobra a kiállításon A „Tér” a ceredi művésztelepen A képen a csehországi zlíni egyetem és a besztercebányai akadémia művész- illetve multimédia-kommunikációs tanárai. Jobbról a második, a házigazdák képviseletében Fürjesi Csaba festőművész. Alighogy befejeződött a tizen­nyolcadik alkalommal megren­dezett nemzetközi művésztelep Cereden, az elmúlt héten újabb jelentős rendezvénynek adott otthont a Kossuth utcai végi al­kotótábor. A „Tér” című szimpóziumon - amelynek előzménye egy tavalyi nulladik évfolyamú kurzus volt - mintegy negyvenen vettek részt: tizenöt képzőművészeti, szobrá­szati tanulmányokat folytató nö­vendék Szlovákiából, huszonhá­rom pedig Csehországból érke­zett tanáraikkal együtt, hogy a művésztelep házigazdáival - Fürjesi Csaba, Kun Cecília és Sántha László festőművésszel - még szorosra fűzzék az együtt­működés fonalát és megerősítsék a multikulturális kapcsolatokat és egyáltalán a mesterek és mű­vészjelöltek közti barátságot. A workshop célja egyszer­smind az is volt, hogy a Beszter­cebányai Művészeti Akadémia és csehországi Zlín város Bat’a Tomas Egyetem szobrászjelöltjei egy másik országba kihelyezett művésztelepen tehessenek eleget a számukra kötelező terepgya­korlatnak. A hallgatók terveztek, formáztak'is jó néhány szobrot, de nem a hagyományos formájú- akat és anyagúakat, hanem bát­ran kísérletezve új eszközökkel és installációkkal. A projekt kere­tében készült fotódokumentáci­ókból katalógus is készül. A hatá­ron átnyúló európai együttműkö­dés keretében megvalósított szimpóziumot jövőre lengyel mű­vészekkel is tervezik kiegészíte­ni, ami így az úgynevezett viseg­rádi négyek országait jelentené és újabb nagy érdeme, eredmé­nye lenne Cerednek és a falu ne­vét külföldön is egyre ismertebbé tevő művésztelepnek. Cs. B. A szobrásznövendékek hangulata mindennél többet mond

Next

/
Oldalképek
Tartalom