Nógrád MEgyei Hírlap, 2013. augusztus (24. évfolyam, 177-201. szám)
2013-08-10 / 185. szám
KULTÚRA „Gardenvízió” a nagykorú művésztelepen Christoph Eckelt berlini fotóművész (balra) és Fürjesi Csaba festőművész az alkotók egymásra gyakorolt hatását hangsúlyozták Sánta László a járólapra készített ravennai kacsa mellett a művésztelep kútját is bevonta a kert-projektbe összetétele, munkája is. A hat illetve hét országot - Angliát, Hollandiát, Németországot, Szlovákiát, Szlovéniát, Magyarországot és a nyílt napi látogatás erejéig Romániát is - képviselő tizenhat-tizennyolc művészből ugyanis többen is visszatérő résztvevői voltak a művésztelepnek. Ők már előre tudták, hogy saját ambícióikon kívül valamilyen közös - de szabadon, egyedi módon megoldandó - feladat is vár rájuk. A korábbiakban sikeresnek bizonyult „Ceredi vásznak"- szimpózium vagy a „Tisztaszoba”-, illetve a tavalyi „Landart”, azaz „Földművészet’-projekt mintájára az idén a „Gardenvízió” címmel hirdették meg az együttes munkát. Az idegen szóösszetétel azt sugallja, hogy ez évben a kert - a lakosság által művelt kisebb- nagyobb méretű konyhakert, élőkért vagy a kert fogalma alapnál le is fényképezte interjúalanyait. Ugyancsak dokumentumerejű, négyzetformájú fotókat készített a Szlovéniából érkezett Branimir Ritonja a maribori fotóegyesület elnöke, aki háziállatokkal, szerszámokkal együtt örökített meg néhány helyi lakost. Christoph Eckelt jó nevű, neves német és osztrák lapokban megjelenő berlini fotóművész négy másik kolléga szíves asszisztálá- sával felvett képein a temető, a játszótér, a futballpálya, mint kert új jelentést kapott. A szlovák szobrászművész, Ivana Sláviková a baromfiólakból elhozott tojáshéjakat vont be aranyfonallal, majd visszavitte a csirkék közé, „akik” elkezdték csipegetni az ismeretlen, csillogó valamit. A szintén szlovák és szintén szobrász Jozef Suchoza - aki rendszeres résztvevője a művésztelepnek - a projektummá átalakított műtenek a kertekbe. Sánta László többek között a fűbe lefektetett járólapok egyikére festett ravennai mozaikkacsára hajazó figurát. Krnács Ágota budapesti képzőművész, visual artist - aki férjével, Pusztai Gábor rendezővel egy ideje már tulajdonosa is a művészkolónia egyik házának - nemcsak saját kertjébe készített a „Ceredi jelenés” című, lebegő installációval, hanem operatőrként a „Gardenvízió ” esetenként múlandó műtárgyainak dokumentálásával is jelentős nész, a szegedi REÖK (ahol a „cerediek” is többször bemutatkoztak már) művészeti vezetője is, aki kurátorként vett részt az idei kurzuson. Érdekes volt látni - mondta - amint a művészek mintegy „kilépve önmagukból” kísérletezésbe fogtak. Annál is inkább, mert hozzá is közel áll az a konceptuális művészet, amit a ceredi telep a kortárs - magyar és nemzetközi - képzőművészet egyik lehetséges tátjaként képvisel. E törekvéseket szeretné ismételten megismerHann Péter, a ceredi Ars Longa Művészeti Egyesület nevében mutatta be az ót falu közreműködésével szervezett „Európa a polgárokért” uniós projektet az alkotóműhely programjához. Hanti Péter az egyesület nevében tájékoztatta lapunkat, majd - egy bemutató keretében - a nyüt nap résztvevőit is az öt települést - Cereden kívül a már említett romániai Dobra és a szlovákiai erősítette: jó úton jár a tizennyolcadik alkalom révén nagykorúvá minősült és létrejöttének huszadik évfordulója felé haladó Cered-Salgótarján Nemzetközi Művész'telep. Csongrády Béla tetni Szegeden, példának okáért az egyetemen. Örömmel jöttek egy rövid tapasztalatcserére a romániai Partiumból, Szatmár megyéből az ötödik éve működő, a klasszikus művészettörténeti vonulatot folytató hadadi művésztelep képviselői - Hétváry Ildikó és Rettegi Mária festőművész, a nagybányai Alexandru Sainelik festőegyesület tagjai, valamint Kurta-Tőtős Szabolcs dobrai református lelkész - is. Utóbbi kiveü'tett képeken mutatta be az egyebek között konferenciáknak, jótékonysági bálnak és a művésztelepnek is helyet adó egykori Dégenfeld-kastélyt, amely 2007-től Dégenfeld-központként tevékenykedik. A lelkész érdekelt abban a „Roma stratégiák a gyakorlatban - aktív polgárok vagy hátrányos helyzetűek?” - „Európa a polgárokért” című uniós projektben is, amellyel az idén a műTachty (Tajti) községet, valamint az ausztriai Strobl illetve a szlovéniai Lendva várost - magában foglaló projekt kiindulópontjairól, céljairól. Többféle formában - falunapok, workshopok, gazdasági, önkormányzati tanácskozások, személyiség- és közösségfejlesztő gyermektáborok, művészetpedagógiai rendezvények stb. keretében - igyekeznek kiépíteni a partnerségi viszonyokat s a párbeszéd, a testvérkapcsolat révén az érintett helységek vezetői, szervezetei, lakosai megismerhetik egymás problémáit és kölcsönösen hozzájárulhatnak a hátrányos helyzetből fakadó gazdasági és társadalmi problémák megoldásához. Az élményekben, látnivalókban gazdag, a hivatalos, protokolláris mozzanatokat teljes mértékben nélkülöző, oldott légkörű, grillpartival, bográcsozásFürjesi Csaba művészeti vezetőként úgy értékelte, hogy az idei tematika egyszerre bizo- nyúlt elég nyitottnak és zártnak, reálisnak és elvontnak ahhoz, hogy meglódítsa a művészek képzelőerejét és a kivitelezés során összekapcsolja szellemi energiájukat. Véleménye szerint a konkrét alkotások megszületése mellett legalább olyan értéke a művésztelepnek a sok-sok diskurzus, gondolatcsere. így látta Nátyi Róbert művészettörtévésztelepet működtető, ugyan- sál, az éjszakába torkolló baráti csak ceredi székhelyű Ars Longa beszélgetésekkel zárult nyílt Művészeti Egyesület csatlakozott nap is egyértelműsítette, megCered. A szép természeti környezetű, hegyek-völgyek ölelésében megbúvó, de éppen ezért csak sok-sok szerpentinnel megközelíthető falu földrajzi értelemben igencsak „világ végi” település. Nem ilyen azonban népi, magyar nemzeti kultúráját illetve az ezzel társuló európai szellemiségét tekintve. Előbbit az ott lakók életmódjának, szokásainak, továbbéltetett hagyományainak köszönheti, utóbbi nem kis mértékben a tizenhét évvel ezelőtt alapított nemzetközi művésztelep hozadéka. Három különböző életkorú, Budapesten élő - nem mellesleg jó barát - festőművész, Fürjesi Csaba, Kun Cecília és Sánta László 1996-ban döntött úgy, hogy a háborítatlan alkotómunka céljaira megvásárolja a Kossuth utca végi, az akkor még létező határsorompó közeli kockaházat. Azóta négyszeresére bővült, folyamatosan korszerűsödött a bázis, amely - mint ahogyan Kun Cecília a tizenötödik évfordulóra megjelentetett emlékkönyv „Aranyrögök” című írásában megfogalmazta - ismert találkahelyévé vált a nyaranta Magyarország különböző részeiből, Európából és a tengeren túlról érkező művészcsapatnak. S a közülük való vendégek leikéből szakadtak ki az alábbi megnyilatkozások: „Ittönálló mítoszteremtés van!” „Ennek a helynek energiája, kisugárzása van!”, „Ide újra eljövök!” S, hogy e mondatok nem csupán udvariassági gesztusai voltak a nyilatkozóknak, bizonyítja az idei, augusztus elején immár tizennyolcadik alkalommal megrendezett kurzus, alkotóműhely A nyílt nap résztvevőinek egy csoportja a művésztelep Borderland galériájában hallgatta illetve nézte meg a prezentációkat ján meghatározható terület - képezte a központi tematikát. S a művészek ezzel a számukra felajánlott lehetőséggel - mint az augusztus 7-i úgynevezett nyílt napra meghívottak részére is kiderült - igencsak kreatívan, saját egyéniségükön „átszűrve” sokoldalúan bántak. Konkrét élményszerzés céljából mindenekelőtt bejárták a falut - s mint korábban is mindig - szót váltottak a porták tulajdonosaival, még úgy is, hogy a kommunikációhoz alkalmasint tolmács szükségeltetett vagy a jelbeszéd különböző formáit voltak kénytelenek igénybe venni. Sőt például a hágai képzőművész, Bruno van den Elshout nem kevesebb mint negyven embernek tette fel azt a kérdést, hogy mit jelent számára a víz, amely tudvalévőén a kerteknek is az egyik éltető eleme. S a kútremben egy erősen filozofikus kérdést - az ember gyökér- és helykeresését az univerzumban - dolgozott fel komoly technikai apparátussal, interaktív módon. Nem fukarkodtak a különleges ötletekkel a magyar művészek illetve a házigazda alkotók sem. A zsámbéki - de salgótarjáni kapcsolatokkal is rendelkező - Szemethy Imre (Jimmy) grafikus- művész papírra rajzolt, festett faleveleket helyezett vissza a természetes közegbe. Fürjesi Csaba a mesterséges, hordozható vakondtúrásokat használta témának, vakondkörjárata az ember- és az állatvilág - mint a természet szerves részeinek - szoros összefonódását, de akár még a stációk szakralitását is szimbolizálja. Kun Cecília kerti törpéi táblájukon - valamiféle genderizmus jegyében - több női törpét követelmértékben hozzájárult a közös műhelymunkához. <r V i
