Nógrád MEgyei Hírlap, 2013. augusztus (24. évfolyam, 177-201. szám)
2013-08-07 / 182. szám
11 • • • •-------------------------------------------------------------------1 s PO R , TT I] ÍKOR 2013. AUGUSZTUS 7, SZERDA Célja Európa legnehezebb jégfalainak teljesítése Nemrégiben a Bárnában élő, jégmászó körökben jól ismert Herczeg Gábor bekerült a több mint 80 éves múlttal rendelkező olasz cipőgyártó cég, a Zamberlan gyári csapatába. A Salgótarjáni Hegymászó Klub és az St. Alpin tagjaként is jeleskedő, mátraterenyei származású sportolót kérdeztük céljairól, a jégmászás világáról és hazai helyzetéről. Kéri István Herczeg Gábor 1982. november 5-én született Salgótarjánban, gyerekkorát Mátraterenyén élte, ám ekkor még a hegyikerékpározás volt a középpontban, a Salgótarjáni HKE versenyzqjeként érte el eredményeit. A mászást 2006-ban kezdte, Környezetgazdálkodásiagrármérnök és Mérnök-közgazdász diplomáinak megszerzése idején - ilyen irányú tudását Salgótarjánban, a járműipari üvegeket gyártó Salgglas Zrt-nél kamatoztatja jelenleg is. A legutóbbi szponzor megjelenését az előző években több másik is megelőzte, a sportsikerek mellett pedig a sportág honi szövetségében is tevékenykedik.- A mászás formáit sokan keverik, téged hol helyezzünk el ebben a világban ?- Én inkább szikla- és jégmászásban vagyok aktív, illetve a kettő egyvelegében, az ún. „mix- mászásban”, vagy „dry-tooling”- ban. A klasszikus csúcs, illetve hegymászás nem vonz, a falak, kötéltechnika és a nehézségek inspirálnak.- Honnan jött az „őrületed”?- A mászás a Magas-Tátrai családi nyaralások alkalmával fogott meg, mikor láttam a sportolókat az Oszterván, a jelképes Temető környékén, és a többi, klasszikus helyen. Sokáig nem volt rá anyagi lehetőségem, hogy el tudjam kezdeni, a főiskola alatt azonban már a mászótermi alkalmakkal váltottuk ki a testnevelést. Lényegében az iskolai évek után erősödött meg bennem ez a szerelem, mikor már az anyagi lehetőségeim is megengedték, hogy ennek hódolhassak.- Egyből a közepébe?- Igen, rögtön komolyan kezdtem, az első évben már heti két mászással, a következő évben bejött a jégmászás, a harmadik szezonban pedigmár tervszerű edzéseket is végeztem felkészülésképpen. Itt már azért jött a fejlődés is, melyben most már a saját, otthoni műfal is nagy segítség.- Honlapodon olvastam, hogy az otthoni kis edzőteremben a nemrégiben elhunyt Kiss Péter is járt néhányszor...- Kiss Pétert barátomnak mondhattam, Ausztriában is edzőtáboroztunk együtt nemrég a Magyar Hegymászó Szövetség szervezésében. De nálam Bárnában is többször járt, valamint sokszor jártunk együtt a környékbeli sziklákon is.- Gondolom van véleményed a vele történtekről.- Azt gondolom a tragédiáról, hogy nagyon sok részletet nem ismerünk. Mondhatom, hogy ismertem a Petit, ismertem a mentalitását, egy végletekig fair-play ember volt - de nem mindenáron. Kicsit naivnak állítják őt be talán, de véleményem szerint tisztában volt minden részlettel, felkészült volt. Vannak gondolataim, feltételezéseim, de mivel nem ismerhetjük a részleteket, ebbe kár belemenni...- Felkészültségét a Magas-Tát- ra főgerincének teljesítése is alátámaszthatja. Egy ilyen teljesítményről mit kell tudni?- A Magas-Tátra főgerinc mászásnak kevés ismétlése van, nagyon komoly teljesítmény egyben végigjárni, Ő ráadásul úgy csinálta meg, hogy az elejétől szinte mindent vitt magával. Ez egy igen komoly teljesítmény. Nem feltétlen technikai oldalról, mert mászó szemmel összességében nehéz, de nem extrém a feladat, viszont az ember szólóban mászik, biztosítás nélkül, kitett helyeken kell mozognia, ott kell aludni a gerinceken, ki vagy téve az időjárásnak, mindezt persze a teljes felszereléseddel együtt. Mesélt erről is Peti sokat, az utolsó napra mentálisan már rettenetesen kimerült, előfordult, hogy félelem lett úrra rajta egész köny- nyű részeken is, egészen biztosan nagy megkönnyebbülés volt azért ezt befejezni.- Neked vannak ilyen jellegű „extrém ” céljaid?- Nekem ilyen jellegű célom nincs, mivel átlagos sziklamászó vagyok, de a jégmászás jobban megy, akár mondhatom azt, hogy még európai viszonylatban is. Ez nem versenyzésben, hanem „nehéz" jegek mászásában mutatkozik meg: a célok Európa legnehezebb, kiemelt mászóhelyeinek, jégfalainak teljesítése, eddig 400 méter volt a legmagasabb jégfal, amit megmásztam (sziklafalon 750 méter). Ilyen Norvégiában a Mardalsfossen, mely egy igen nehéz, 900 méter magas jég. Épp most télen jönne a Gasteinertal, „csak” 300 méteres de szinte teljesen függőleges falakkal. Aztán ott van a sorban Chamonix-ban a Superculoir ami egy keskeny, néhány méretes sarokban végigfutó jég - ez utóbbi a legnagyobb álom. Talán jövő májusban - technikai tudás, erőnlét, felszerelés, minden adott hozzá, csak egy mászótárs kell még.- Kevés az ennyire elszánt mászó?- Egy bizonyos szint felett nehéz partnert találni. Könnyű jegekre könnyebb, de Ugye a technikai tudáson felül itt már az anyagi lehetőség is közbeszólnak.- Beszámolóidból is látszik, hogy elég aktív vagy és sokat tudsz utazni. Hogy lehet ezt összeegyeztetni például a munkával?- Szerencsére a munkahelyemen a Salgglas Zrt-nél segítőkészek, rugalmasak, de még támogatnak is, nem lehet okom panaszra.- És otthon a feleséggel?- Otthon több a súrlódás, megmondom őszintén, de azért a feleségem is elfogadta már ezt az egészet. Összességében jól kijövünk. Az otthoni kis edzőterem is jó ebből a szempontból, hiszen nem kell eljönnöm, sőt, néha a másfél éves kisfiam is leviszem. Ő ott eljátszik amíg én edzek, néha már megfog ezt-azt, „próbálkozik”. Az egy külön ajándék lenne, ha érdekelné majd őt ez a világ, de „ráerőltetve” biztosan nem lesz. Eleven srác, úgyhogy az esély megvan rá, hogy belekóstol majd. A többnapos kiruccanásokra így már, gyerkőc mellett nehezebb elmenni, sokszor jobban megvisel lelkileg, mint a mászás fizikailag.- Azért érthető a féltés, az aggódás, mert nem egy veszélytelen sport ez. Sérülések?- Volt egy komolyabb balesetem még az első években: egy kilenc méteres esés Dédes- tapolcsányban, ott a bal bokám törtem - az egy 3-4 hónapos kihagyást eredményezett. Amikor abból felgyógyultam, szinte rögtön egy biztosítási hibából kifolyólag leejtettek ugyanarra a lábamra, de az már nem volt annyira vészes. Túlterheléses vállsérülés volt még, de - lekopogom - ettől komolyabb nem volt.- Térjünk át a szakmai sikerekre, hiszen ha jól tudom, akkor a honi szövetségben is szerepet vállalsz: a Magyar Hegymászó Szövetség Jégmászó Szakreferense vagy!- A salgótarjáni Futó Endre kért fel, hogy vállaljam el a jégmászás szervezett keretek közé terelését, valahogyan eddig ennek ugyanis nem volt igazi „gazdája” a hazai szövetségen belül. A cél, hogy legyen egy összetartó csapat itt is, készüljünk akár arra is hosszútávon, hogy hátha egyszer bekerül például a Téli Olimpia programjába ez a formula - erre némi esély látszik.-Nagy a kontraszt a jégmászást „hagyományosan” művelő országokkal szemben a lehetőségeinket tekintve? Szavaidból ezt érzem...- Addig nagyon nehéz, amíg a természetvédelem nem nyit egy kicsikét, és nem biztosít falakat az edzésekhez. Lenne itt is például a környéken bőven olyan helyszín, ami alkalmas lenne, és úgy gondolom nagy kárt nem okoznánk. Mátraszőlős felett a Függő-kő is ilyen, de ez csak egy példa. A műszók is kompromisszumkészek lennének, ebben biztos vagyok, valamint nem utolsó sorban nem rongálnák illegálisan a tiltott helyeket, mint az legutóbb a Bükk- ben előfordult.- Összességében lenne esélyünk nekünk magyaroknak, ha jól alakulna a jövő?- Van egy-két olyan fiatal, akinek minden esélye meglenne egy ilyen esetben arra, hogy ottlegyenek az élmezőnyben. Világkupákról is hoztak már top 10- es helyezést, vannak közös edzőtáborok, szóval kis lépésekkel, de haladunk előre. Közeljövő célja még, hogy az olasz, osztrák, svájci, francia vagy éppen román versenyek közül minél többre ki tudjuk őket juttatni. Persze ezen nemzetekkel szemben „hátrányból" indulunk, hiszen például nyugatabbra nem egy helyen beltéren hizlalnak jeget az edzésekhez. Azonban az pozitív, hogy például a legutóbbi osztrák edzőtábor mutatta meg - ahol még a Kiss Peti is ott volt -, hogy mászunk úgy mi is, mint az ottani élmezőny, másztunk úgy, mint az ottani legjobbak. Úgy gondolom, lenne keresnivalónk! Kétszer is közbeszólt a technika ördöge motokrossz. Az elmúlt hétvégén Hugyecz Erik (Szurdokpüspöki) Csehországban versenyzett. Elsőként az MMCR Dalecinben rendezett fordulóján állt rajthoz, majd az EMX 250 bajnoki fordulón. Erik a korábbi sérülése után úgy tűnt egyre jobb formába lendült. Az időmérő edzésen a második legjobb időt ment. Az MX2-es futamban igen jól sikerült a rajtja és az élmezőnyben küzdve több hibát is vétve, különösebb nehézség nélkül az ötödik helyen ért célba. Az előkelő pozíció után a szuper fináléban egy közepes rajtot követően már jó tempót motorozott, amikor az egyik körben a motor blokkból nagyon furcsa, vészes hang jött elő. Ezt követően leállt a motor, így Hugyecz Erik a verseny feladására kényszerült.- Nem örültem annak, hogy nem sikerült befejezni a versenyt, azonban biztató az, hogy az elvárásainknál jobb formában várhatom az EMX250 cseh bajnoki fordulót - monda Hugyecz Erik. A cseh bajnoki forduló szabadedzésén - ami egyben időmérő is volt - sikerült a tizenötödik időt mennie, majd jött a kvalifikációs futam. Balszerencséjére' a felvezető körön a pálya legalsó pontján leállt ismét leállt a motorja. A magát megmakacsolt kétkerekűt segítséggel gyorsan feltolták a pitlane-be, át szerelték a transpandert és amikor Erik ismét rajtra jelentkezett (10 másodpercen múlt) már nem engedték elindulni. A reményfutam sem jött össze neki. Erik két tizeddel maradt le a vasárnapi versenyfutam lehetőségéről. Hétvégén Belgiumban újabb bajnoki futam lesz. Hugyecz Erik reménykedik abban, motorja most állni fogja megpróbáltatást így jelenlegi formája alapján jó eredményt fog elérni. Cz. Zentai t ♦
