Nógrád MEgyei Hírlap, 2013. augusztus (24. évfolyam, 177-201. szám)

2013-08-03 / 179. szám

MÉLYINTERJÚK Bencze Attila: „A vidéki emberek jobban magukénak érzik a városi tévét" Biztos vagyok benne, hogy Attila fényképe láttán egyetlen olvasó sem mondja azt, hogy ezzel a férfivel még életében nem találkozott. Nem is mondhatja, hiszen már több mint 17 éve ott van az életünk­ben a képernyőn keresztül. Igaz, nem úgy, mint a „celebek”. Attila ugyanis többnyire vidéki televíziókban szerepel a saját műsorával. A Bencze Show majd' két évtizede működik megszakítás nélkül. És ez idő alatt a fővárosban élők is elcsíphették őt, nem csak a vidéki rokonoknál, hanem amíg létezett, a Hálózat Televízión is... Lea, vagyis Buby augusztusban lesz há­roméves. Ha megkérdezzük tőle, kivel fürdesz, azonnal mondja, hogy Apával. Kit szeretsz a világon a legjobban? Aput. Odavagyunk egymásért.- A nagylányoddal annak idején nem volt meg ez a szimbiózis?- De megvolt, csak akkor még én is gyerek voltam, mint most te. A felesé­Sándor András Emlékszem, én még gyerekként néz­tem a műsorait Salgótarjánban. A helyi tévé folyamatosan adta a show-it. 17-18 éves koromban nagyon irigyeltem, hogy képes nagy, országos sztárokat leültetni pécsi törzshelyén, és rutinos öreg újság­írókat megszégyenítve beszélget velük. Naná, hogy azt gondoltam, ilyet én is tudok. Meg is szerveztem a helyi erők­kel a műsorokat, és naná, hogy belebuk­tam odahaza. Nekem nem állt jól, ami ne­ki még most, 17 év elteltével is jól áll. Idestova én is körülbelül annyi ideje készítem a kis interjúimat, mint ő, de valahogy sosem keresztezték egymást az útjaink. Rég óta készültem a vele va­ló találkozásra, de csak nemrég kerestem meg, hogy írnék róla. Mesélte, hogy ha­marosan jön a fővárosba, mert kétheten­te a Poptarisznya.hu webrádióban be­szélget az éppen aktuális vendégével, ezért a stúdióban is találkozhatunk. Az­nap Török Ádámot várta a műsorába, én másfél órával korábban érkeztem.- Hangosfénykép a műsorod címe itt a Poptarisznya.hu-n, ugyanakkor a Bencze Show-k televíziós változatában is folyton fotókat készítesz a vendégekkel. Állandó­an a fénykép körül forog az életed?- Őrület, nem? A sors fintora, hogy egy ilyen ronda, kopasz öregembernek van fényképes műsora. A vicc az, hogy nem kedvelem túlságosan, ha fényké­peznek, ugyanakkor a weboldalám miatt minden egyes vendéggel készül egy fo­tó. Ennyi fénykép emberről nem készült, mint rólam, pedig magamtól még a sze­mélyi igazolványon található képemet sem nézném meg.- A Tandori Dezső idézet, az „És most lefényképezkedünk, hogy mindörökre meglegyünk", minden egyes televízió mű­sorodban elhangzik.- Sz. Koncz István barátomnak - aki most Görcsöny .polgármestere, nem mellesleg pedig Vitray tanítvány - volt egy műsora ezzel a címmel, és ezt átvet­tem. Ennek az az üzenete, mintha a ven­dégemmel egy képzeletbeli fotóalbumot lapozgatnánk. A Hangos fénykép címet pedig Bornai Tibor találta ki egy koráb­bi rádió műsor kapcsán, amit most új­raélesztettem.- Beszélgetős műsorokból ma már Du­nát lehet rekesztenl- Ma már igen. Amikor elkezdtem, ak­kor még nem volt ennyi.- Arra valóban nincs példa, hogy vala­ki majd’ 18 éven át működtessen egy ilyen műsort vidékről..- ... És tegyük hozzá rögtön, hogy sa­ját zsebből!- A mai napig ebből élsz?- Már régen nem. Eleinte ebből éltem, hiszen volt mecénás. Annak idején úgy találtam ki ezt a műsort, hogy másnak ne legyen érdemes megcsinálnia. Egyből három, vagy négy tévével kezdtem. Majd az egyik városi tévé vezetője mesélte a másiknak, hogy milyen jó műsora van, és kézről kézre adtak. Nem kellett fizet­niük, csak reklámidőt adni. Képzeld el, ez olyan szinten elindult, hogy maguk­tól jöttek a reklámoztatok. Akkoriban megkerestek a mecénások, hogy támo­gatnának. És szinte az egész országban látható voltam a helyi tévék szintjén. Em­lékszem, eleinte a hónom alatt vittem a mesterszalagot egy ismerősömnek, aki folyamatosan másolta nekem a kazettá­kat. Bármilyen kimutatást megnézel, tíz emberből nyolc vidéki. Nekem muto­gathatnak akármilyen adatot, a vidéki ember nem érzi annyira magáé­nak a kereskedelmi tévé­ket, mint a városi televízi­ót. Mert arról, hogy mi van a polgármesterrel) mi van a csőtöréssel, vagy az er­dőből ellopott fával, arról csak onnan tájékozódhat. És én 17 éve ott vagyok va­lamennyi kábelcsatornán. Van olyan adó, ahol négy igazgatóváltás is történt, és a műsorom ugyanúgy megy. Amikor megszüle­tett a Hálózat TV, nyolc éven keresztül futott a mű­sorom, de meghalt a főnök - Isten nyugosztalja Gáti Zolit-, és a csatornának is vége lett.- Rózsinak volt köze ah­hoz, hogy tévézni kezdtél?- Áttételesen igen. A té­vé előtt már dolgoztunk együtt Demjénnel, hiszen sok koncertjét szervez­tem. Rózsihoz rendszere­sen járt a szakma vendég­ségbe. Bródytól kezdve Zo­ránon át Bergendy Pistáig mindenki megfordult ná­la, és mindig mondták, hogy megjelent egy lemezük, tudnék-e nekik segíteni a helyi promócióban. Kérték, hogy menjek el velük a környező tévékhez. Elkísér­tem őket, de a környező tévéknél akkora baromságokat kérdeztek, hogy szinte fájt. Elhatároztam, hogy csinálok én egy műsort egy szép lánnyal. Én leszek a szerkesztője-producere, más pedig leve­zeti. Szintén Rózsin keresztül barátkoz­tam össze Bochkor Gáborral. Ma már nem vagyunk barátok, mert ő sztár lett, és megszakadt a kapcsolat, de akkori­ban elmeséltem neki a tévés ötletemet. Bochkor azt mondta, „Attikám, te vagy köztünk, veled éjszakázunk, te ismersz mindenkit, csináld meg te, benned bí­zunk. Meg különben is, te úgyis olyan csúnya vagy, hogy nyugodtan menj kép­ernyőre, mert ilyen kopasz, elálló fülű csávó nincs még egy”. No így maradt rám az egész...- Azt mondtad az elején, hogy sokat fogsz mesélni Topsyról, akivel 15 éve éltek együtt- Eddig nem került szóba, de mindjárt mesélek.- Pedig volt neked egy másik házassá­god is.- Az első feleségemmel ló évig vol­tunk együtt. Vele kapartam ki a geszte­nyét. Ő volt mellettem, amikor indítot­tam a műsort. Abból a házasságból szü­letett Barnabás fiam, aki már harminc­éves, és Londonban él. Korábban ver­senytáncos volt, Emilio klipjében is táncolt. Kiment Angliába, mert pénzt akar keresni. És ugyanabból a házasság­ból van egy 20 éves lányom, akit neked sose fogok megmutatni, mert gyönyörű. Mercy most felvételizik az egyetemre. Ötéves volt, amikor elváltunk. A második feleségemmel, Vermes Tímeával 5 éve házasodtunk össze, de azt megelőzően már 10 évig együtt éltünk. A Pécsi Vi­dámparkban vettem őt feleségül, oda hív­tam az embereket. Kislányunk, Anna gemmel mindig azon nevetgélünk, hogy ketten 95 évesek vagyunk, és így nevel­jük a gyereket. Topsy egy sznob belváro­si „tüke pécsi” lány, akit három anya ne­velt. A nagymamája, nagynénje meg az édesanyja. Én pedig az a típus vagyok, aki odacsap, ha kell. Buby előtt mégsem káromkodhatok, legfeljebb annyit mon­dok, hogy „a kakas csípje meg”, külön­ben ő is elkezdi tovább mondani. Ezzel a kettősséggel koordináljuk a lányunkat.- Csoda egy ilyen kislány?- Az bizony! Képzeld el, a volt felesé­gem 12 éven keresztül nem állt szóba a mostani feleségemmel. Majd amikor megszületett a gyerek, egyből azt mond­ta, hogy úristen, ez a baba pont úgy néz ki, mint a nővére kiskorában, azonnal ad­játok ide. Megérkezett a gyerek, és azon­nal rendet tett a két anya között. A volt fe­leségemet ma már Ági anyunak hívja a lányom. A nagylányom pedig édestest­vérének tekinti a húgát. Egy pici kis te­remtmény rendet tett a családban. Topsy összetörte az autóját Szigetvár közelében, és a volt feleségem ment ki érte segíteni. Ott ölelgette, pátyolgatta.- A másik két gyerek tett valaha szem­rehányást neked a válás miatt?- Dehogyis. A nagyfiam a válás után egy éven belül utánam jött, beköltözött velem Pécsre. A kislányomat pedig - túl­zás nélkül mondom - minden áldott este felhívtam, akárhol is voltam a világban. A volt feleségem odaadta, akármikor kér­tük. Topsynak 38 évesen jutott eszébe, hogy szülnie kellene. Addig el volt foglal­va a főszerepekkel, és a karrierjével. Az­tán abbahagyott mindent, és szült. Per­sze azt is úgy, hogy Csengeti Attilával lett volna egy fellépése, de már nem tudott el­menni az előadásra, mert elfolyt a magzat­vize. Nagyon bugyuta a világ körülöttünk, de az egész egy picike ember körül forog. Hozzá alkalmazkodunk. Csuda! Nem tudsz huszonévesen úgy szeretni, mint ötvenévesen. Mert magadat sem ismered még. Azt se tudod, ki lakik benned.- Te mióta ismered magad?- Még most sem. Nem vagyok kész. Az ember saját magát sem ismeri.- Korán önálló lettél?- Nagyon korán. Amikor a szüleim el­mentek dolgozni, a szomszédok vigyáz­tak rám, meg a rokonaim. Boldog­asszonyfaiak vagyunk. Ez a falu Somogy és Baranya perifériáján ta­lálható. Lassan lovas szob­rom lesz a településen, mert Mindenszentekkor, ha kimegyek a temetőbe, odasereglenek hozzám a helyiek. Majd egyszer vi­szek nekik egy jó kis kon­certet.- A két nagy gyereked­nek milyen apjuk voltál?- Ezt inkább tőlük kel­lene megkérdezned.- De nincsenek itt.- Az biztos, hogy mindkettő rettenetesen büszke rám. Hirtelen ter­mészetű ember vagyok, de ők imádnak Benczék lenni.- Te sosem kérdezted megtöltik, hogy milyennek látnak?- Szerinted megmon­danák? Nyilván azt mon­danák, hogy jó. A nagyfi­am, ha hazajön, és együtt berúgunk, állandóan összecsókolgat, és azt mondja, ha bárki rosszul mer rám nézni, azt hely­ben felszántja. Aki nem jó apa, azt 25 évig nem látják...- És milyen férj vagy?- A volt feleségemnek a válásunk után is végig se­gítettem. Sokkal komolyabban, mint aho­gyan azt most gondolod. Pontosan azért, hogy ha a lányomnak kinyitom a hűtőt, az aktuális évszaktól függetlenül mindig tél, tavasz és nyár legyen. Az anyja egyéb­ként gyönyörűen nevelte. Ma már Mercy lányom is Pécsett él. Olyan férj nem vagyok, mint Somló. Ő azt mondta, minden feleségével tud­na együtt élni. De szeretek gondoskod­ni azokról, akik az életem részei voltak. Ha valakivel eltöltesz 7-8-10 évet, majd tovább állsz, és nem foglalkozol vele töb­bet, akkor veled van a baj. Ha ló évig él­tem az első feleségemmel, és van két gyerekünk, akkor igenis gondoskod­nom kell róla. Egyébként most épp egy olyan étterem hálózatnál dolgozik, ahol már a jelenlegi feleségemmel is voltunk fellépni. Topsy énekelt, én pedig mű­sort vezettem. Mindezt pedig a volt fe­leségem szervezte. Gyűjtöm a felesége­ket. Nem kell egy?- Köszönöm, nekem is van. (nevetünk). - 17 éve megy a tévéműsorod, 16 évig él­tél az első feleségeddel, és immáron 15 éve a másikkal. A zenéhez is évtizedek óta hűséges vagy.- Már a katonaság után a zene felé for­dultam. Az óta valóban ez az életem. Az igazi zene. Ezért is vagyok kiakadva ezekre a tehetségkutatókra, és azért sem hívok meg a Bencze Show-ba olyan em­bert, aki tehetségkutatóból jön, mert az ilyen műsorokban ülő zsűri nagy része nem ért a zenéhez. Vagy értenek hozzá, de nem foglalkoznak azzal az alapvető szabállyal, hogy minden előadónak fel kell építenie egy ívet. Nekik végig kelle­ne zenélniük 10-12 évet ahhoz, hogy ezt az ismertséget megkapják. Tóth Gabi mit keres egy tehetségkutatóban? Nem is­merek olyan embert a szoros baráti kö­römben - pedig vagyunk páran -, aki ezt a műsort megnézné.- Nem is néztél az elmúlt tíz évben te­hetségkutatót?- Nem! Említettem, hogy bejárok a fe­leségem kurzusaira passzív tagként. Topsy operista, és időnként dohányzik. Hamari Júlia a világ legkeresettebb ének­tanára, Japántól kezdve Kínán át minden­honnan járnak hozzá, ezáltal nehéz elér­ni. A feleségemmel egy hosszúra nyúlt éj­szaka után mentünk a kurzusra. Felment a színpadra, zongorakísérettel kezdte el énekelni Rosina áriáját. Mellettem ült a művésznő, és egyszer csak elkezdett kö- hécselni. Konkrétan lerekedt a felesé­gemtől, aki előző éjjel több cigarettát szí­vott el a kelleténél. Mondta is neki, hogy Topsykám, gyere le inkább, mert lereke­dek tőled. Menj haza, pihend ki tnagad, és gyere vissza holnap. Aztán eltelt hat­hét év, a feleségem a fürdőkádban áztat­ta magát, én pedig a nappaliban bekap­csoltam a tévét, mert kezdődött valame­lyik tehetségkutató, ahol acapella hall­gatták meg a versenyzőket. A feleségem nem látott semmit, csak hallotta. Minden előzmény nélkül elkezdett a fürdőkád­ban köhögni. Elkapcsoltam, és többé be sem kapcsoltuk.- Bosszant, hogy országos televízióban még nem próbálhattad ki magad?- Hogyne bosszantana! Minden nagy­képűség nélkül mondom, hogy százszor­ta jobban meg tudnék csinálni interjú­kat, mint azok, akik ott vannak. Azok nem beszélgetések, amiket ott látunk. El se tudják képzelni, hogy celebekkel is lehet normálisan beszélgetni. Én tudnék. Csak nem tudom bebizonyítani.- Van valami, amiről még nem beszél­tünk.- Az agydaganatom?- Pontosan.- Nem is olyan fontos ez. Olyan régen volt már!- Pedig a weboldaládon is érintve van a történet Sz. Koncz István barátod rólad szóló írásából idézek: „Ott voltam a pécsi klinikán, amikor megmondták neki, hogy agydaganata van. December közepe volt, azt hiszem. Az azt követő szilvesztert együtt töltöttük, az egyik lábát addigra már nem tudta mozgatni, lakkcipő volt rajta, máig előttem van, ahogy próbálja húzni maga után. Majd a szívem szakadt meg... ”- 1994-ben volt egy meningeomám, ami bárhol máshol elfért volna a szerve­zetemben, de a fejemben az agyhártya és a csont között elnyomta a mozgásközpon­tokat és lebénult a jobb oldalam. Kartinthy Marci mesélte, hogy a nagypa­pájáé is pont ilyen volt. Karinthy Frigyes ebből az "élményéből1' írta az Utazás a ko­ponyám körül című regényét. Őt ébren műtötték, mert az agyban nincs fájda­lomérzet Engem elaltattak, majd hat szögben kivettek egy csontot, eltávolítot­ták a daganatot, visszarakták a csontokat, és bevarrták a sebet. Hétfőn operáltak, pénteken pedig már otthon voltam. És visszajött minden abban a pillanatban, ahogy magamhoz tértem. Szerencsém volt. Heten voltunk bent, és az óta már öt temetésen voltam. Ha nem jó indulatú a daganat, meghalsz, nincs több verzió.- Halálfélelmed volt?- Érdekes, mert nem a haláltól féltem, hanem attól tartottam, hogy egy tolóko­csiban, szívószállal a számban nézek majd ki a fejemből. Az orvosok ugyan ki­lencven százalékra mondták, hogy jóin­dulatú lesz a daganat, de nem lehetett biztosra menni.- Gyakran eszedbe jut ez az időszak?- Akárhányszor a tükörbe nézek, (ne­vet) Az óta ugyanis megáll a fejemen a víz. Hullámos lett az egész fejem attól, hogy kivették a csontot, és már csak így tudták visszatenni. De legalább élek. Gondolj csak bele, mennyi minden kima­radt volna, ha mégsem jóindulatú az a tu­mor. Eleve utána kezdődtek a műsorok. Nem beszélve a magánéletemről. Jó, hogy így alakult. És különben is. Még sok dolgom van. Az elsődleges, hogy fel kell nevelnem Bubyt... t f T

Next

/
Oldalképek
Tartalom