Nógrád MEgyei Hírlap, 2013. augusztus (24. évfolyam, 177-201. szám)
2013-08-31 / 201. szám
7 MÉLYINTERJÚK 2013. AUGUSZTUS 31., SZOMBAT Zoltán Erika: „Tényleg csak négy férfi volt az életemben!” „Egyetlen igazi kalandom volt egész életemben, az is 16 éves koromban. Akkorra már minden barátnőm átesett a tűzkeresztségen, ezért egyre kínosabb volt, hogy én még érintetlen vagyok. Egy utcabeli fiú udvarolt nekem, s vele végül megtörtént a dolog. Szinte el sem kezdődött, és már vége is lett. Na, gondoltam, ha ez ilyen, akkor én ebből többet nem kérek. Csoda-e, hogy már a fiú nevére sem emlékszem?” Sándor András- Utazunk egyet az időben?- Utazzunk!- Főleg az emlékek között Gyerekkor. Hogyan tudatosult benned, hogy mire vagy képes?- Borzasztóan tudatos embernek születtem, négyévesen már kijelentettem, hogy táncdalénekesnő leszek. Jót mosolygott rajta mindenki, mert egy kislány szájából ez elég furcsán hangzott. Aztán csak bejött... Anyukám ugyanolyan elhatározással csinálta végig az azt követő esztendőket, mint én, és soha nem engedett letérni az utamról. Tudatosan és erőszakosan olyan iskolákba járatott, amelyeknek később nagy hasznát is vettem. Volt viszont ennek egy nagyon kellemetlen oldala is, mert léteztek olyan időszakok a gyermekkoromban, amikor baromira nem értettem, miért van nekem állandóan dolgom, miért nem lehetek ugyanolyan gyerek, mint a többiek. Állandóan különóráim voltak, sosem értem rá, hogy elmenjek a barátaimmal valahová. Komoly viták is adódtak ebből, mert úgy éreztem, borzasztó peches gyerek vagyok, amiért ilyen családba születtem, ahol ennyire erőszakosak velem.- Hisztiztél?- Igen. Minden év szeptemberében könyörögtem, hogy ne írassanak be zongorára. Viszont 13 éves korom felé, amikor a lányok kezdenek tinédzserré formálódni és nőiessé válni, már éreztem a sok különóra előnyeit, hiszen olyan dolgokat tudtam, amiről az átlagos gyerekeknek fogalmuk sem volt. Kezdtem a sorból kilógni. .. A gimnáziumban igazi kakukktojás voltam. Mindenki alternatív zenét szeretett, Dés Lászlót hallgatott, én viszont már akkor is az amerikai funky muzsikák felé orientálódtam, s olyan előadókat tudtam felsorolni, akikről még csak nem is hallottak. Értettem a zenéhez, le tudtam ülni a zongorához, képes voltam rajta játszani, és ezek annyira ritka dolgok voltak, hogy rájöttem, nekem tetszik, hogy más vagyok. Nem akartam belemerülni az átlagba.- Szerettek a többiek?- Nem voltam az osztály kedvence, inkább az a „puccos csaj”, akivel nem igazán értettek szót.Amikor mindenki alföldi papucsban járt, én tűsarkú csizmákat vettem magamnak, ha a többiek Hobo-koncerten tomboltak, inkább elmentem még két dzsesszbalett órára. Nem akartam semmiben részt venni, amit az átlag csinált, és szokványos volt. Ha James Brown-koncert volt Budapesten, arra elmentem, és senki nem jött velem az osztályból.- A szakmai pályafutásod mikor indult be igazán?- Még le sem érettségiztem, amikor az első Szűcs Judit-turnén részt vehettem. Pont az érettségi szünetre készültünk, amikor megtalált a lehetőség. Jeszenszky Endréhez jártam dzsesszbalettre, s egy napon besétált Geszler Gyuri, az akkori I f idők nagy koreográfusa, és háttértáncosokat válogatott Szűcs Judit első országos turnéjába. Három lányt és három fiút akart, s engem elsőként kiválasztott. Külön iskolaigazgatói engedély kellett ahhoz, hogy szerződtessenek.- Minden este máshol voltatok?- Előfordultak szünetek, de nagyon máshogy zajlott akkoriban egy turné, mint ma. 30-35 előadás volt egy szezonban, és bejártuk az ország minden zegzu- gát. Örültem, hogy így kezdtem a pályát, nem éjszakai lokálokban, sötét, lepusztult, tajtrészeg emberek között. Az egyik előadáson szúrt ki magának Joós Pisti, aki akkor nyerte meg az első országos diszkótáncversenyt. Keresett egy lányt maga mellé, hogy duettben tudjon fellépni. Elkezdtünk együtt dolgozni, majd fél éven belül privát kapcsolat is kialakult közöttünk. Nagyon sok mindentől megvédett ez, hiszen nem útkereső, munka- nélküli lányként kerültem bele a körforgásba, hanem egy komplett pár tagjaként, aki kész produkcióval, kész számokkal állt színpadra. Pisti intézte a fellépéseinket, ő volt az üzletember.- Énekeltél is?- Nem, akkor még csak táncoltunk. Két év múlva színesítettük a műsort énekkel. Erőszakos voltam, mert mindig énekelni akartam, de közben dilemmát is okozott ez a tervem. Rengeteget dolgoztunk, fix bevételünk volt, és a biztos munkát sem akartuk feladni. Aztán olyan táncos számokat állítottunk össze, ahol volt egy kis ének, de az eredeti műsor sem sérült. Majd az egyik előadásunkra betévedt a Neoton együttes. Mivel Pisti már akkor is nyomulós-menedzser típus volt, odament hozzájuk beszélgetni. Korábban is hitegettek már bennünket mindenfélével, egyedül Pásztor Laci volt, aki azt mondta, hogy elraktározza az agyában, amit látott. Bár a Neoton jól működő zenekar volt, de voltak önálló tervei. Aztán eltelt egy év, és Laci jelentkezett, hogy újraélesztenek egy nagy múltú zenei versenyt, az Interpop fesztivált. Kizárólag olyan előadók jelentkezhettek, akiknek még nem jelent meg zenei anyaguk. Azt mondta, adnak nekem egy dalt, próbáljuk ki. Ekkor ismét döntés elé állított minket. A táncot teljesen abba kellett hagynunk, mert abban az időben rengeteg le- buj működött, az éjszakai élet tele volt sztriptízes lányokkal, akik természetesen táncosnőnek tartották magukat Nem tett volna jót, ha engem is közéjük sorolnak. Nagyon bíztam Laciban, gondoltam, rossz nótát nem kaphatok tőle.- Ekkor született meg a Szerelemre születtem?- Igen. Érdekes, hogy a fesztiválon gyakorlatilag egy különdíjon kívül semmit nem nyert a nóta, viszont ez a különdíj értékesebb volt, mint bármely más ajándék, hiszen egy hónapos kubai fesztivál- körutat kaptam. Ez is azt bizonyította, hogy szavazhat a zsűri, ahogy akar, végül is a közönség dönt mindig mindenben.. Megcsinálták az első három helyezett albumait külön-külön, van amelyik sikeresebb lett, van amelyik kevésbé...- Emlékszel még rájuk?- Hogyne! Zizi Labor, Napoleon Boulevard és Balogh Feri, aki akkor még a Bergendy együttes tagja volt, de ott szólistaként indult. Hogy a sorrend mi volt, nem tudom. Azt viszont igen, hogy miután az ő lemezeik sorra megjelentek és rá egy évre az enyém, abból hirtelen platina lett. Pont ez az, amire azt mondom, hogy igenis a közönségnek kell befogadnia valakit ahhoz - reklám ide, vagy oda -, hogy sikeres legyen. Ha a közönség szeret, annak jele van a kasszánál.- Mennyi eladott példányt jelentett akkoriban egy platinalemez?- Sokat, 250 ezret. Nem ötvenet, hanem 250-et. Az átlageladások már akkor 50 és 100 ezer között mozogtak.- Egy idő után azonban az énekesnői karriered is mókuskerékké vált.- Olyan mókuskerék ez, amiről folyton azt hiszed, hogy a következő lépés a legnehezebb, és amikor túl vagy rajta, az utána jövő megint komolyabb. Miután a negyedik albumom is megjelent, beindult Magyarországon a kazettahamisítás, s hirtelen visszaestek az eladások. Nehéz évről évre mindig valami új produkcióval előrukkolni. Ezért is volt újabb mérföldkő a „Pop-Hopp” című klip, ami újabb lökést adott a pályámon. Ez már a Kátai Robival való közös munkánk egyik komoly eredménye volt, és az egész ország felkapta rá a fejét Ezután jött a következő nagy dobás, a Blue Pearl album Londonban.-Ezmára negyedik lemez után történt?- A Szerelemre születtem volt az első, a Túl szexi a második, s a Csak Neked a harmadik. Ez a három abszolút egy stílusban, egy mintára készült, követve az első album nagy sikerét. A negyediknél - az volt a Ki nevet a végén? - már próbáltunk egy kicsit másfelé mozdulni. Pásztor Laci nagyon félt a változástól. Azt mondta, engem nem fognak másmilyennek elfogadni. Én meg attól tartottam, hogy éppen azért fognak megunni, mert még mindig ugyanaz vagyok. Akkoriban jöttek be a hip-hop muzsikák is. Jött a Snap, meg az első olyan „kemény” zenék, amelyek nagyon dögösek voltak, s jól lehetett rájuk táncolni. Azért kerestem és találtam meg. magamnak Robit, mert láttam a külföldi klipeken, hogy ott mit táncolnak, hogy táncolnak, csak éppen nem tudtam hozzányúlni. Engem, a táncos lelkületű embert borzasztóan zavart, hogy ezt az új stílust nem tudtam kellőképpen megmutatni. Ekkor kezdtem keresgélni, s így találtam meg őt, aki úgy művelte a műfajt, ahogyan az a nagy könyvben meg van írva. Körbejártam a fél országot, hogy találjak egy olyan táncost, aki koreografálni tud, agya is van hozzá, sőt még arra is képes, hogy ezt megtanítsa és átadja nekem. Robi annyira kilógott a sorból, hogy azt mondtam: ő az, akit nekem mindenféle úton-módon meg kell fognom, és az élet úgy alakította, hogy sikerült a lehető legjobb oldaláról elkapnom, teljesen személyes módon.- Pedig az ominózus első munkátok Robival nem is a Pop-Hopp, hanem az Elvarázsolt éj videoklipje volt...- Hát ezt meg honnan tudod? Te ilyenekre emlékszel?- Annak idején lehetett olvasni a sztoriról. Pedig még gyerek voltam, amikor ezek a cikkek megjelentek. Volt egy magazin, a Helllo - így, három L-betűvel -, ott írtak rólatok sokat.- Jaj, igen! Ott nagyon próbáltak minket kikezdem, amiért iszonyatosan haragudtam, hiszen egy olyan ember volt annak az újságnak a főszerkesztője, akit addig tényleg a barátomnak hittem. A mi történetünkkel indult a lap. Ahhoz, hogy az újság berobbanjon, kellett egy jó sztori. És ez az is volt, de olyan gusztustalanul tálalta az egészet... Gyakorlatilag ország-világ előtt lekurvázott, hogy a férjemmel kicseszek és bepasizok. Ami, ha nagyon leegyszerűsíted, valóban így volt, de a valóság nem ennyire egyszerű. A lehető legintelligensebb módon tudtunk elválni Pistivel. Ha az emberek ugyanígy tennének minden nap, akkor nem lenne ennyi elcseszett házasság, és ennyi elhagyott, boldogtalan gyerek. A mai napig együtt dolgozunk Pistivel, tehát valamit csak nem csináltunk olyan rosszul, ha az emberi kapcsolat megmaradt Egyébként soha nem voltam érdekember. Nem is tudtam volna valakit érdekből szeretni. Ha kihasználtam volna az elmúlt 25 évben a férfikapcsolataimat, lehet, hogy már nem is Magyarországon élnék! Mindig a szívem után mentem. Ez nem mindig jó egyébként, de így legalább bele tudok nézni a tükörbe. Ráadásul olyan hirtelen jött az egész, mert előbb megtaláltam egy táncost, de már az első közös munka alkalmával, a harmadik találkozásnál érezhető volt, hogy valami más is van közöttünk, és ez borzasztóan ritka dolog. Ha az ember ilyet talál, akkor azonnal le kell rá csapni, akármiben is él éppen, mert ez csak egyszer adódik az életben - ha egyáltalán adódik...- írtam rólad egyszer egy cikket a Storyba, ami aztán országos visszhangot váltott ki, pedig egyoldalas, ártatlan anyagnak indult...- Azt, amikor arról meséltem, hogy mindössze négy férfi volt az életemben?- Pontosan.- Senki nem hitte el, pedig ez az igazság. Mindössze egyetlen igazi kalandom volt, az is 16 éves koromban. Akkorra már minden barátnőm átesett a tűzkeresztségen, ezért egyre kínosabb volt, hogy én még érintetlen vagyok. Akkoriban egy utcabeli fiú udvarolt nekem, s vele végül megtörtént a dolog. Szülte el sem kezdődött, és már vége is lett. Na, gondoltam, ha ez ilyen, akkor én ebből többet nem kérek. Csoda-e, hogy már a fiú nevére sem emlékszem? De kár volt ennyire sietnem, mert fél évvel később betoppant az életembe a nagy szerelem! Mikinek hívták. Két évig voltunk együtt, tulajdonképpen olyan, mintha ő vette volna el a szüzességemet. Már családról is ábrándoztunk, ám ahogy egyre több fellépésem lett, abbamaradt a kapcsolatunk, mert féltékeny lett rám. A következő férfi az akkor még táncos Joós Pisti volt. Arról már beszéltünk, hogy a mai napig ő a lemezkiadóm. Tíz évig volt a férjem. Aztán jött Robi, a második, és egyben utolsó férjem, akibe 21 év után is szerelmes vagyok. És ezt nem azért mondom, mert így illik, hanem mert így van!- A lányotok, Zoé 14 éves. Egy ideje a koncertjeiden is táncol Pedig emlékszem arra a korszakra, amikor nem lehetett őt fotózni, nem is szerepelhetett veletek sem az úf Ságokban, sem a televíziós műsorokban.- Jól emlékszel, (nevet) Akkor azt mondtuk az apjával, akkor szerepeljen majd, ha már elég nagy lesz ahhoz, hogy el tudja dönteni, kell-e ez neki, vagy sem. Miattunk ne csinálja, de ha tetszik neki, akkor miért ne. És tetszik.- Zoé jó géneket örökölt?- Abszolút! Mindkettőnkből a legjobbat kapta összegyúrva. Nem azért mondom, mert az én gyerekem, de tényleg nagyon tehetséges.- És milyen tinédzser?- Egy rossz szavunk sem lehet. Időnként persze vannak vitáink, sok mindent másképp gondol, mint mi. Viszont egyelőre mindig miénk az utolsó szó. Ettől függetlenül kezdettől komolyan vettük őt, mindig érdekelt a véleménye. Pici korától úgy neveltük, hogy soha semmire nem kapta azt a választ, hogy „csak”. És soha semmire nem mondunk neki igent, vagy nemet, hanem mindent megbeszélünk. Robival ugyanis ezt tartjuk a legcélravezetőbb megoldásnak. Sokat dumálunk vele suliról, tanulásról, viselkedésről. A korosztályán látom, mennyire nagy jelentősége van ennek a szülői hozzáállásnak. A legtöbb embernek ugyanis se ideje, sengya nincs már egy hosszú, átdolgozott nap után ahhoz, hogy leüljön a gyerekkel beszélgetni. Örül, ha este végre lefekszik az a kölyök, aztán ő is beájul az ágyba. Pedig pontosan ilyenkor lehet nagyon elmenni egymás mellett a gyereknek és a szülőnek. Ekkor csinálhat sok butaságot egy kamasz, a szülő pedig csak áll és azt mondja, hogy én ezt nem értem, meg hogy észre se vettem. Igenis, beszélgetni kell a gyerekkel, ki kell belőle húzni a dolgokat, muszáj kérdezgetni, hogy neki mi a véleménye egy adott témáról. És ezek után biztosan nem lesz bizalmatlan veled a, s még akkor is elmondja majd a dolgait, ha már előre tudja, hogy az neked úgysem fog tetszeni. Azt hiszem, ezt bizalomnak, nem? i r
