Nógrád MEgyei Hírlap, 2013. augusztus (24. évfolyam, 177-201. szám)

2013-08-31 / 201. szám

pTZSVl H10I d :plOJ 2013. AUGUSZTUS 31., SZOMBAT KULTÚRA „Formák'' a Szempont.... szerint A gyöngyösi Szempont Fotóklub tagjai „Formák" című kiállításával mutatkoz­nak be Salgótarjánban a József Attila Mű­velődési és Konferencia-központban. A hevesi vendégek tárlata egy időben nyílt meg egy másikkal, nevezetesen a medvesi fotós maratonon részt vett nógrádi klub­tagok felvételeiből készült válogatással. Mindkét kiállítás - és még öt további - a magyar fotográfiai napja idei rendezvény- sorozata részeként került illetve kerül megrendezésre. A fotósok ünnepének jelentőségét hangsúlyozta Fíomoga József, az idén negyvenkilenc éves Nógrád Megyei Fo­tóklub Egyesület elnöke is, amikor kö­szöntötte a megnyitó közönségét, köz­tük a mátraaljai város klubjának képvi­selőit. Elmondta, hogy miért éppen au­gusztus 29-e lett a magyar fotográfia napja. Hazánkban először 1840-ben ezen a napon, a Magyar Tüdős Társaság nemzeti kaszinóbeli nagygyűlésén mu­tatott be Vállas Antal két, a Dunát illet­ve a királyi várat megörökítő fényké­pet, amely Daguerre-féle képrögzítő el­járással készült. E nevezetes fotótörté­neti eseményről 2003 óta emlékeznek meg szerte az országban, így Nógrád megyében is. Az idén az összesen het- venhárom kiállításból hetet itt rendez­nek meg. Az Előtér Galériában látható kiállítást Homoga József méltatta. Elmondta, hogy a Nógrád Megyei Fotóklub Egyesület je­lenlegi és leendő tagjai nemcsak segítet­tek az úgynevezett medvesi fotós- maratonon részt vett társaiknak, de jó néhányan - Bakos Balázs, Bodrogi Lász­ló, Feledi Gergely, Filius Balázs, Gecse Lászlóné, Lőrinc Bence, Medve Jánosáé, Szabó Péter és Varga Tamás - maguk is Balról-jobbra: Fehér Martin, Homoga József és Füleki László a kiállítás(ok) megnyitóünnepségén. Háttérben a medvesi fotós-maratonon készült képek. sikeres képeket készítettek, sőt Gecse Lászlóné, Feledi Gergely, Filius Balázs és Lőrincz Bence díjat is kapott. A Medves és környéke mindig is kedvelt, ihletett té­mája volt a fotósoknak, de - a rossz, esős időjárás ellenére - ilyen mennyiségben és változatosságban még nem készültek felvételek a természet különböző nap­szakokban nyújtotta látnivalóiról, kime­ríthetetlen szépségeiről. Ezt egyértelmű­en igazolják a kiállítás képei is. Füleki László, a gyöngyösi Szempont Fotóklub vezetője megköszönve a salgó­tarjáni kiállítás lehetőségét először a fi­atal, 2Ó08-ban alakult alkotóműhelyü­ket mutatta be. Az első két évben felké­szültségük további erősítése céljából szakember-előadókat hívtak meg és pá­lyázati pénzekből igyekeztek megterem­teni a gyakorlati feltételeket. A csoport eddig évenként rendezett egy-egy kiállí­tást, hatan egyéni be­mutatkozásra is képe­sek voltak, sőt néme­lyek díjazottak lettek országos pályázato­kon is. A Szempont Fotókör mintegy spe­cialitása az egyre nép­szerűbb digiráma műfajában - amely a digitális formájú álló­képek sorozatbani, al­kalmazott hang­anyaggal összekötött vetítését jelenti - ren­dezettbemutató, ame­lyet az idén már ötö­dik alkalommal tar­tottak meg Gyöngyö­sön. A Sálgótarjánba is elhozptt „Formák” című kiállítás a kör tíz fotósának - Adamik Miklósnak, Albert Pé­Kalácsi René fotói is igazolják, hogy miért lett a gyöngyösiek kiállításának címe „Formák” temek, Baranyi Norbertnek, Fehér Mik­lósnak, Füleki Lászlónak, Hársy István­nak, Jams Gábornak, Kalácsi Renének, Mádi Józsefnek és Székely Csabának - az alkotásait tartalmazza. Valamennyien abból indultak ki, hogy a világ végtelen számú szabályos és szabálytalan alak­zatból áll. A legjellemzőbbeket - példá­ul a kerek vagy a négyzetes formájúakat - már kisgyermekkorban megtanuljuk. Később, fokozatosan kíváncsiak leszünk a formák egymáshoz való arányaira, bo­nyolult viszonyaira, a művészetekben is érvényesülő aranymetszés szabályai is felkeltik érdeklődésünket. A titokzatos, alkalmasint transzcen­dens emberi mérték jelenléte megfigyel­hető a kiállított fotókon is, amelyeken ez­úttal kevésbé fontos a tartalom, a képe­ken tudatosan a Fart pour l’art-szerű, ön­célúnak tetsző látvány dominál. Ennek ellenére - vagy éppen ezért - remélik, hogy a fotók a nógrádi megyeszékhely közönsége körében is mély érzelmeket, gondolatokat váltanak ki - fejtegette Füleki László, aki Homoga Józseftől átve­hette a fotóklub 440. kiállításaként doku­mentált emléklapot. A megnyitóünnepség elején és végén Fehér Martin, a Váczi Gyula Alapfokú Művészetoktatási Intézmény növendé­ke működött közre: énekszámaihoz sa­ját gitárjával szolgáltatta a zenét. A szép műsor sokakban felidézett egy néhány évvel ezelőtti emléket, amikor Radics Cigi szerepelt a magyar fotográfia nap­ja megyei megnyitóján. Az azóta na­gyon szép karriert befutott ifjú hölgyet akár egy új abb salgótarj áni tehetség kö­vetheti a zenei pályán. A József Attila Művelődési és Konfe­rencia-központ fotóklubjában megren­dezett „Formák” című, gyöngyösi ven­dégkiállítás szeptember 25-ig tekinthe­tő meg. A medvesi fotós-maraton képei a hónap középéig lesznek láthatók az Előtér Galériában. Cs. B. ALBERT PÉTER CSERMÁKJANOS Névsorolvasás (2): Bozó Andrea r 1 Olvasóink emlékezhetnek rá, hogy 20102. október 6-ától, idén június 1-jéig szombatonként! lapszámainkban bemu­tattuk a salgótarjáni Zenthe Ferenc Színház társulatát: ve­zetőit, színészeit, a szakmai stáb tagjait Az elmúlt „átigazo­lási” időszakban a soron következő fel­adatok, kihívások szellemében újabb művészek csatlakoztak a színházhoz s ez indokolja, hogy felfrissítsük, újraindít­suk sorozatunkat Bozó Andrea Jászai Mari-díjas színmű­vész egyelőre két bérletsorozati előadás­ban - novemberben Molnár Ferenc „A testőr” című vígjátékában, majd 2014 májusában Illyés Chula „A kegyenc” cí­mű drámájában - erősíti a Zenthe Fe­renc Színházat. A Budapesten élő szí­nésznővel a Kerényi Mihály - aki szintén új alkotótárs - rendezte Molnár-darab már elkezdődött próbáinak szünetében, a József Attila Művelődési és Konferen­cia-központban váltottunk szót eddigi pályájáról, terveiről. Miskolcon született, ott járta végig az alap- és közép­fokú tanulmányok grádicsait. Már az általános iskolában megcsapta az irodalom, a nyilvános szereplés szele: si­keresen vett részt versmondó- és szépkiejtési versenye­ken, műsorokban. A jó nevű Földes Ferenc Gimnázium diákjaként járt a Miskolci Nemzeti Színház stúdiójába, ahonnan az út a nagyszínházi előadásokhoz vezetett. Ér­dekes, hogy sok más darab között már akkor is találko­zott Molnár Ferenccel, hiszen a „Liliomában a címsze­replő lányát játszotta. Ekkor már olyan erős volt a szín­művészet iránti vonzalma, elkötelezettsége, hogy - hiá­ba nyert felvételt a szegedi egyetemen angol szakra, ame­lyet aztán később Egerben a főiskolán el is végzett - a fővárosba vette az irányt. A Színművészeti Főiskoláról ugyan eljutott a második rostáig, de aztán már nem kí­sérletezett, mert időközben a Merlin Színházhoz került, ahol Jordán Tamás és Lázár Katalin vezetésével színész­képző műhely is indult. Bozó Andreának nagyon tetszett ahogyan ők gondolkodtak a színházról, máig is őket tart­ja mestereinek, de másoktól - így pél­dául Fehér György rendezőtől, Györgyfalvay Katalin táncművésztől, Ságodi Gabriella beszédtanártól - sok gyakorlati tudnivalót sajátított el a négyéves kurzus során. De a tantár­gyak között ott volt a művészettörténe­tet, irodalomelméletet is, utóbbit olyan jeles személyiség, mint Réz Pál adta elő. És természetesen jöttek egymás után az előadások, a jobbnál-jobb sze­repek is. Például ráosztották Júliát Shakespeare „Két veronai nemes” cí­mű darabjában, Móricz Zsigmond „Úr muri”-jában pedig Rozikát kellett meg­személyesítenie. S a produkciókkal egyszersmind a „színész” minősítést is kiérdemelte. Később is játszott a Merlinben, ahol angol nyelvű előadásokban - például Molnár Ferenc „Az ördög” című darabjában - is fellépett. Egy évig - Horváth Péter főrendezősége idején - dolgozott a Vörösmarty Színházban. Többek között játszott Fejes End­re „Jó estét nyár, jó estét szerelem” című darabjában: Kerényi Miklós Gábor fontos szerepet osztott rá.. Székesfehérvárt követően szellemi szabadfoglalkozású - úgymond szabad­úszó - művész lett. E minőségében filmszerepeket is vállalt Például Hamburgban és Prágában nemzetközi kooprodukcióban forgatták a Josephine” című filmet, 1996- ban viszont Sopsits Árpád „Derengő” című magyar filmjé­nek volt a női főszereplője. Vámos Miklós IBS Színház-ában játszott az „Egymásban” című Marber-darabban, amelyet a Zenthe Ferenc Színház „Közelebb" címmel mutatott be. A szerelmi négyszög másik három tagja Kaszás Gergő, Kere­kes Viktória és Széles László volt A 2000-es évek elején Bozó Andrea Egerbe a Gárdonyi Géza Színházhoz került, ahol csaknem egy évtizedet töl­tött el és felsorolni is nehéz lenne, hogy hány nagyszerű, különböző műfajú da­rab színre vitelében, sikerében vehetett részt. Emlékezetes alakítást nyújtott - töb­bek között - a „Dezsavű” című Szabó Máté rendezte „össz­táncban”, szerepelt Máté Gábor rendezésében Georges Feydeau „A hülyéje” című bohózatában, a „Chicago” című musicalben és Gyárfás MiklósSzabó Tamás „Tanulmány a nőkről” című zenés vígjátékban: mindkettőt Csizmadia Fi­bor rendezte. Chariotte Jones „Emésztő tűz” című drámáját Radoslav Milenkovic állította színpadra. Részese volt a tár­sulat által írt, improvizációkra is épülő, ugyancsak Máté Gá­bor által rendezett „Csörgess meg” című előadásban is. Ezek mindegyik látható volt az elmúlt években Salgótarjánban is. Nagy élményt jelentett számára, hogy Egerben - az em- ' lítetteken kívül olyan - kitűnő rendezőkkel dolgozhatott, mint Szegvári Menyhért, Zsótér Sándor s partnere lehetett Törőcsik Marinak a Peer Gynt-ben, Molnár Piroskának a „Száz év magányában, Margittay Áginak pedig az „Emész­tő tűz”-ben. Az egri szűk évtized mintegy megkoronázását jelentette 201Q-ben a Jászai Mari-díj. Bozó Andrea 2011 óta újra szabadúszóként van jelen a magy ar színházi éledten. Ezt megelőzően és azóta több pes­ti társulatban - így a Pinceszínházban, a Szkéné és a Ka­rinthy Színházban - játszott és játszik s közreműködött rá­diójátékokban, hangos könyvekben, népszerű tévésoroza­tokban is. Miután az egri vendégszereplések során kedve­ző benyomásokat szerzett a salgótarjáni közönségről, az elő­adásokat kísérő hangulatról, nagy örömére szolgál, hogy megtalálta a salgótarjáni Zenthe Ferenc Színház. Annál is inkább, mert úgy tartja, hogy mindig jó, izgalmas feladat ak­tívan jelen lenni egy szüietőben, lendületben lévő társulat munkájában. SÁNDOR ZOLTÁN MŰVÉSZETI VEZETŐ FARKAS ZOLTÁN | HOLLA! KALMAN , KOJNOK DAVID KOVÁCS ANNA KOVÁCS GÁBOR MÁTÉ KRISZTIÁN MÜLLER ZSÓFIA OLÁH LAJOS PÜNKÖSDI MÓNIKA f SÁNDOR ZSOMBOR § TARNÓCZI J AKAB T'i >V' i I 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom