Nógrád MEgyei Hírlap, 2013. augusztus (24. évfolyam, 177-201. szám)
2013-08-03 / 179. szám
EVANGÉLIKUS ELET Mit jelent patikusnak lenni? Egy jövevénynek nagy felelőssége van, hiszen az emberek róla ítélik meg azt a közösséget, hátteret, ahonnan érkezett. Jövevényként érkeztem Lucfalvára három évvel ezelőtt, bár nem teljesen ismeretlenül, hiszen korábban többször voltam itt gyerekheteken segítőként és teológus hallgatóként igét hirdetni. Luciáivá. Többekkel tehát ismertük már egymást, ezért jutottam eszükbe, amikor elődöm Megyaszai László nyugdíjba készült, és ezért döntött úgy a presbitérium, hogy megkérik dr. Fabiny Tamás püspök urat, hogy engem helyezzen ki beosztott lelkészként a gyülekezetbe. A teológia utolsó, gyakorlati évét ugyanis csak akkor fejeztem be, azután pedig legalább két esztendőnyi beosztott lelkészi szolgálat következik, amikor egy tapasztaltabb lelkész mellett kell végezni a szolgálatot a sikeres parókusi alkalmassági vizsgálatig. Addig a püspök rendelkezik arról, kit hova helyez. Utána már választhatóvá válik a lelkész, tehát pályázhat, illetve meghívhatják parókus lelkésznek, ami már több felelősséggel és joggal ritjláz fel. Nem szólhattam be^ le tehát hogy; hova kerülök a gyakorlati év lezártával;^ volt ezt az Úrrá hagyni (Zsolt 37,5) és azért imádkozni, hogy az Úr adjon bölcsességet püspökünknek. Ő pedig jónak látta a gyülekezet kérését, és kiküldött, hogy Szabó András esperes úr felügyelete mellett, de lényegében önállóan végezzem a szolgálatot. Ideiglenesen kerültem ide, de rögtön távlatokban tervezve álltam neki a feladatoknak, kérve a szükséges változtatásokat, máshogyan nem is lett volna értelme. Él is röppent három év, sok megtapasztalással. Közben sikerült a parókusi alkalmas- sági vizsga, és elénk került a kérdés: hogyan tovább? Emberileg adta magát, hogy maradjak itt, hiszen úgy tűnt a gyülekezet is elfogadott, és én is jól éreztem magam, de jó az Úr elé vinni imádságban mindent, főleg az ilyen nagy kérdéseket, hogy Ő mit szeretne. Ő pedig nem küldött tovább, és abban erősített meg, hogy ezen a helyen, ebben a völgyben van feladatom. Megható és megtisztelő pillanat volt, amikor a presbitérium és a közgyűlés is egyhangúan megválasztott, és végül július 21-én Szabó András esperes úr egy ünnepi istentisztelet keretében beiktatott hivatalomba, ezzel a gyülekezet parókus lelkésze lehettem. Ez határozatlan időre való megbízatást jelent, de maga a parókus kifejezés nagyon beszédes, hiszen a görög paroikosz szó alapján jövevényt jelent. Ami egyrészt figyelmeztet arra, hogy jövevényként, ideiglenesen vagyunk ebben a világban (vö. Zsid 13,14). Nem tudhatom még azt sem, hogy meddig leszek itt, mikor szólít tovább, vagy el a mi Urunk. Addig is nem a saját házamban, hanem a templom melletti lakásban, az úgynevezett parókián lakom (innen a parókus szó). Másrészt az is ott van az igében, hogyha Jézusban hiszünk, Vele élő kapcsolatunk van, akkor nem vagyunk idegenek és jövevények, „hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek” (Ef 2,19). Ezt a keresztyén élettel együtt járó kettősséget sűríti magába a parókus szó: ebben a világban valamilyen szinten idegenül mozgunk tudva, hogy nem itt van életünk végcélja, de a feltámadott Úr jelenlétében mégis otthonosan, mert Ő ott van mindenütt, minden helyzetben velünk van. Esperesünk az iktatás igehirdetésében azt hangsúlyozta, hogy ne merüljek bele a lelkészeket fenyegető megszo- kottságba, kényelembe, hanem merjek kockáztatni, de nem önfejűén, hanem az Úrra figyelve. Megerősítő volt ezt hallani akkor, mert aznap mertünk kockáztatni, hiszen a nyírteleki cigánymisszióból - amelybe a gyakorlati évem során bekapcsolódhattam - érkezők felajánlották, hogy a helyiek közül az Urat nem ismerőknek szeretnének bizonyságot tenni arról, hogy Jézus mit vitt végbe az életükben. Egy ruhaosztással egybekötve megszerveztük ezt az iktatás után. Nem szokványos ez, de az Úrra figyelve érdemes volt kockáztatni, mert így sokakhoz eljuthatott az ige. Szeretném úgy tölteni itt parókus lelkészként jövevénységemet, hogy minél többen megismerhessék Jézust, akinek a küldetésében vagyok, ahogy az iktatási meghívón szereplő ige is mondja: „Mert egykor sötétség voltatok, most azonban világosság vagytok az Úrban: éljetek úgy, mint a világosság gyermekei.” (Ef 5,8) Malik Péter Károly lelkész, Lucfalva Augusztusi programajánló A nógrádi fiatalokból álló MISKA együttes is fellép Patvarcon Szabadtéri evangelizáció kezdődik augusztus 11-én, vasárnap 15 órakor Patvarcon. A helyi ön- kormányzat a polgármesteri hivatal és más intézmények ölelte tágas udvart ajánlotta fel a rendezvény helyszínéül, amely kiválóan alkalmas arra, hogy befogadja a több száz érdeklődőt. Fellép a terényi CsakTe családi kórus, valamint a nógrádi fiatalokból álló MISKA (Mi Isten Követői Vagyunk) együttes. Igét hirdet Csadó Balázs irsai evangélikus lelkész, „Szól az intés” címmel. Lehetőség van személyes bizonyságtételre is. Közös úrvacsora zárja a találkozót. Felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül mindenkit szeretettel hívunk és várunk! Érdeklődni lehet Blatniczky János Dániel lelkésznél: 06-20-824-2856 Zenei tábort rendez augusztus 11-én, vasárnap estétől augusztus 18-ig, vasárnap estig az egyházmegye. A12. alkalommal megrendezendő tábor állandó helyszíne Vanyarc. A szervezők a zenét szerető, hangszereken játszó, gyakorolni és fejlődni akaró, vagy elkezdeni szándékozó fiatalokat. A hangszerek, amelyeken szakképzett tanárok segítségével mindezt felkínálják: orgona, harmonium, zongora, gitár (akusztikus és elektromos), furulya, fuvola, vonósok. Fontos továbbá a közös kórus és kamaraéneklés, valamint zenehallgatás. Lelkészek és teológus hallgatók reggeli és esti áhítatai foglalják keretbe a tábor napjait. A szabadidőt sport - többek között pingpong, csocsó, foci -, kézműves foglalkozások és személyes beszélgetések töltik ki. A zenei tábort a vasárnap 18 órakor, az evangélikus templomban kezdődő „növendékhangverseny” zárja. További információk Szabó András esperesnél: 06-20-824-5104. t Győztesek vagyunk Osagáfd. Hittanos napközis táborát tartotta július 29. és augusztus 2. között az Ősagárdi Evangélikus Egyházközség. Harminchárom óvodás és alsós gyermek zsivaja töltötte meg a templomkertet. A lurkók Legéndró'l, Nézsáról, Nőtincsről, Galgamácsáról, Vácról, és persze Ősagárdról érkeztek hozzánk. A hét témája „Isten győzelmei az életünkben” volt. Bibliai történeteken keresztül tanultuk Isten csodáit, aki a lehetetlenben, a vert helyzetben is csodát tud tenni. A reggeli áhítatok Isten nekünk adott fegyverzetéről szóltak (Ef 6: a megigazulás páncélja, a hit pajzsa, a lélek kardja, az üdvösség sisakja, a békesség evangéliuma hirdetésének készsége). Sokat játszottunk, kézműveskedtünk, versenyeztünk egymással csapatokban, de ami a legfontosabb: az Úr közelében lelkileg is töltekezhettünk. Kép és szöveg: Eszlényi Ákos lelkész, Ősagárd
