Nógrád MEgyei Hírlap, 2013. augusztus (24. évfolyam, 177-201. szám)
2013-08-26 / 196. szám
Lengyelország, ahogyan nem ismerjük Tarnóczi László Aki egy kicsit is szeret utazni, az a Krakkó - Wielicka - Zakopane hármasoltár előtt bizonyosan áldozott már. Amikor a „Jártál már Lengyelországban?” kérdésre igen választ kapunk, általában éppen ezekre az úti célokra gondolunk. Pedig Lengyelországnak megannyi más, felfedezni ugyanígy érdemes tája van. Ez alkalommal a Podkarpackie-régióba, vagyis Kárpátaljára látogatunk el. Ne keverjük ezt a ma Ukrajnához tartozó magyar területekkel, még ha a monarchia emlékei itt is megérintenek. Ráadásul a „Lengyel-magyar két jó barát együtt issza meg a borát” - mondás itt értelmet is nyer. pezve, értő szemmel és érdeklődéssel figyeljük, hogyan lehet ebből ilyen izgalmas turistalátványosságot csinálni. Krosnoból Gyöngyös testvérvárosába, Sanokba utazunk tovább. A negyven ezres lélekszámú várost máig élteti az ipara. Igaz, az autóbuszgyárában ma már nem nyolcezren, hanem csak nyolcszázan dolgoznak, de naponta elkészül egy új jármű, s a gumigyára, és megannyi kisebb üzeme gondoskodik arról, hogy mind kevesebbeknek kelljen innen külföldre menni. Lengyelországból sokan válnak vendégmunkássá, ám ez - mint mondják - az országukat erősíti: keresetük jó része hazakerül, s aki kint marad végleg, annak is erős a nemzettudata még a harmadik generáció is jó beszél lengyelül. Sanokban persze nem üzemlátogatásokra bíztatjuk az utazót. A templomokkal szegélyezett főtér a régi és új városKrosno, az üveggyártás lengyelországi bölcsője Polanczyk-ból indulnak a Bieszczady hegységbe szervezett lovaskocsis kirándulások Akár az Alacsony-Tátra hágóin át, akár Kassa és Eperjes érintésével érkezünk a Beszkidek délkeleti vonulatához, s a Bieszczadok dimbes-dombos, nógrádi utazó szemének kedves vidékére érünk, elsőként egy monarchiabeli fürdőváros, Iwonicz Zdrój kínál látnivalót. Ha csak ez lenne a célpontunk, akkor is jól választanánk, hisz a gyógyüdülőhely szanatóriumaival - miként évszázadok óta - ügy ma is feltöltődést, gyógyulást, sőt, sokan esküsznek rá, megfiatalodást is kínál. Átutazóban azonban megelégszünk virágos főterének látványával: ücsörgünk a kávéházaiban, kortyolunk gyógyvizéből, felmegyünk tűztornyába, hogy az arisztokrácia diszkrét báját palotáival, színház és mozitermével (ez utóbbiban a szuperfi- as filmeket már öt érdeklődő esetén is levetítik), hajdan volt báljaival a szemünk elé idézhetjük. Jórészt lengyel és cseh, s egy-egy magyar rendszendszámú autók parkolnak az évszázados fák árnyékában, tulajdonosaik masszázsoktól, merülő-fürdőben vagy speciális fagyasztásos kezelésen várják egészségi állapotuk jobbra fordulását - csodálatos gyógyulásokról megannyi történetet hallani itt Utunk innen Krosnoba, az üveggyártás lengyelországi bölcsőjébe vezet. Három üveg-manufaktúra is működik a kisvárosban (egy épp eladó), s bár a nagyipar lehetőségei itt is beszűkültek, a város Üvegművészeti Központja szép példát ad arra, hogy a hagyományból hogyan lehet programot és üzletet csinálni. A városközponti, négyszintes épület nem egy unalmas múzeum, tablókkal és tárlókkal. Ez afféle látványpékség is, ahol a látogató szeme előtt készülnek a használati és dísztárgyak, ajándékként vásárolható apró úti emlékek, s ahol ajándékot is kap a turista, aki kipróbálja az üvegfúvást. A város főtere alatt egykori borpincék húzódnak, Magyarországról érkeztek ide hordószámra a jobbnál-jobb nedűk. Ma az üvegipar Krosno-i múltját és művésztelepének alkotásait ismerhetjük meg itt is. A salgótarjáni üvegesek által kikéházával, kiülős teraszaival elég látványosságot kínál: egész nap, sőt még éjfél után is élettel teli. A város a San folyóval vadvízi túrákat kínál, amelyet egy igazi kalandor, az idegenlégióban több mint tíz évet szolgált földijük vezet, s aki megrettenne egy efféle kalandtól, annak családi programként is ajánlató Lengyelország legrégebbi skanzenjének a megtekintése, amit egyébként Európa három legnagyobb skanzenjének egyikeként tartanak számon. Órákon át barangolhatunk itt az ukrán-lengyel határvidék kultúrtörténet emlékei között, fából épült templomok, s eredeti rönkházak, gazdasági épületek sorát látogatva meg. Az ország legnagyobb ikonmúzeumát is Sanokban találjuk, a városi, városkörnyéki séták pedig igazi gasztronómiai élményekben lehet részünk, ha az éttermekben a lengyel ételekre vadászunk, amit érdemes a helyi sörökkel lekísérni. Tartalmas napok után készülünk Polanczykba. Innen indulnak a Bieszczady hegységbe szervezett lovaskocsis kirándulások, s innen kamelyben nem csak a lengyel történelmet tanuljuk, de megint a magyar történelemről szerzett ismereteinket is kiegészíthetjük. De egy jó félnapot a Bolestraszyce-i Arborétumban is időzhetünk. A negyven hektáros területen elnyúló, jó százéves parkot szerelmes párok vesz minket körül, hisz római katolikus és ortodox püspöki székhely is a város. A Monarcia pedig nem csak a főtér Svejk-szobrában köszön ránk (hisz itt játszódik a derék katona életéről szóló regény egyik fejezete). A Svejk ruhájába bújt öregúrral Przemyslben személyesen is találkozhatunk. Búcsúként pedig mi más lenne stílusosabb, mint egy jó ebéd a Monarchia Étteremben. A Restauracja CK Monarchia, vagyis a Krasiczynbe is érdemes ellátogatni, ahol egy romantikus várban bolyonghatunk paszkodunk fel a Duszatynski tavakhoz is. A völgyeket arrafelé egy krakkónyi város villamos- energia-igényének kielégítése miatt erőműépítés céljából árasztották el vízzel. Ám a duzzasztóművel egy turistaparadicsom is létrejött, amely az aktív sportolásra és a nyugalmasabb sétákhoz vagy sétajaózáshoz egyaránt jó terepet, illetve festői hátteret kínál. A sok látványosságot kínáló kárpátaljai régiónak Przemysl a központja, ahol különösen szeretik a magyarokat. A Nemzeti Múzeumban - bemutatva a közös magyar-lengyel történelmet - termek sokaságán vezetik a turistákat. Láthatjuk itt a város egyik peremkerületében feltárt honfoglaláskori magyar falu leleteit, s barátaink büszkén mesélnek arról is, hogy a hét dombra épült városuk abban az időben egyik helyről a magyar erőddel, másikról meg az övékével közösen védte keletről a várost. Ezer évvel később pedig a történelem megismételte önmagát, akkor a Monarchia 130 ezer katonája, közte negyvenezer (!) magyar állomásozott itt, s védte az orosz és az ukrán támadás ellen Przemyslt. S amire különösen büszkék a helyiek, s lehetünk azok dédapáinkra emlékezve mi is, hogy a várost sohasem tudták bevenni. Erődítmény-rendszere egyébként ugyanabban a stílusban épült, mint a komáromi vagy délen a péterváradi. Lengyel Kárpátaljára érdemes négyöt, de ha tehetjük, még többnapos utazást is tervezni. Przemyslből így lesz időnk Krasiczynbe is ellátogatni, ahol egy romantikus várban bolyonghatunk, és gyerekes családok egyaránt szívesen járják, az ide szervezett művésztelepek érdekes tárgyakkal egészítik ki az erdők, rétek, tavak változatos világát. Városnéző sétánkon tornyok erdeje Willa Elzbieta, az ulica Puszkina 18-ban Ferenc Józsefnek nem csak képét és korának hangulatát idézi, de a császár szavait is: „Minden nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve”. 1 I 4 » 1 ♦ Bolestraszyce-i Arborétum
