Nógrád MEgyei Hírlap, 2013. augusztus (24. évfolyam, 177-201. szám)

2013-08-26 / 196. szám

Lengyelország, ahogyan nem ismerjük Tarnóczi László Aki egy kicsit is szeret utazni, az a Krakkó - Wielicka - Zako­pane hármasoltár előtt bizonyo­san áldozott már. Amikor a „Jártál már Lengyelországban?” kérdésre igen választ kapunk, általában éppen ezekre az úti célokra gondolunk. Pedig Len­gyelországnak megannyi más, felfedezni ugyanígy érdemes tája van. Ez alkalommal a Podkarpackie-régióba, vagyis Kárpátaljára látogatunk el. Ne keverjük ezt a ma Ukrajnához tartozó magyar területekkel, még ha a monarchia emlékei itt is megérintenek. Ráadásul a „Lengyel-magyar két jó barát együtt issza meg a borát” - mondás itt értelmet is nyer. pezve, értő szemmel és érdeklődéssel fi­gyeljük, hogyan lehet ebből ilyen izgal­mas turistalátványosságot csinálni. Krosnoból Gyöngyös testvérvárosá­ba, Sanokba utazunk tovább. A negyven ezres lélekszámú várost máig élteti az ipara. Igaz, az autóbuszgyárában ma már nem nyolcezren, hanem csak nyolcszázan dolgoznak, de naponta el­készül egy új jármű, s a gumigyára, és megannyi kisebb üzeme gondoskodik arról, hogy mind kevesebbeknek kell­jen innen külföldre menni. Lengyelor­szágból sokan válnak vendégmunkás­sá, ám ez - mint mondják - az országu­kat erősíti: keresetük jó része hazake­rül, s aki kint marad végleg, annak is erős a nemzettudata még a harmadik generáció is jó beszél lengyelül. Sanokban persze nem üzemlátogatá­sokra bíztatjuk az utazót. A templomok­kal szegélyezett főtér a régi és új város­Krosno, az üveggyártás lengyelországi bölcsője Polanczyk-ból indulnak a Bieszczady hegységbe szervezett lovaskocsis kirándulások Akár az Alacsony-Tátra hágóin át, akár Kassa és Eperjes érintésével érke­zünk a Beszkidek délkeleti vonulatá­hoz, s a Bieszczadok dimbes-dombos, nógrádi utazó szemének kedves vidéké­re érünk, elsőként egy monarchiabeli fürdőváros, Iwonicz Zdrój kínál látni­valót. Ha csak ez lenne a célpontunk, akkor is jól választanánk, hisz a gyógy­üdülőhely szanatóriumaival - miként évszázadok óta - ügy ma is feltöltődést, gyógyulást, sőt, sokan esküsznek rá, megfiatalodást is kínál. Átutazóban azonban megelégszünk virágos főteré­nek látványával: ücsörgünk a kávéháza­iban, kortyolunk gyógyvizéből, felme­gyünk tűztornyába, hogy az arisztokrá­cia diszkrét báját palotáival, színház és mozitermével (ez utóbbiban a szuperfi- as filmeket már öt érdeklődő esetén is levetítik), hajdan volt báljaival a sze­münk elé idézhetjük. Jórészt lengyel és cseh, s egy-egy magyar rendszendszámú autók parkolnak az évszázados fák árnyékában, tulajdono­saik masszázsoktól, merülő-fürdőben vagy speciális fagyasztásos kezelésen várják egészségi állapotuk jobbra fordu­lását - csodálatos gyógyulásokról meg­annyi történetet hallani itt Utunk innen Krosnoba, az üveggyár­tás lengyelországi bölcsőjébe vezet. Há­rom üveg-manufaktúra is működik a kisvárosban (egy épp eladó), s bár a nagyipar lehetőségei itt is beszűkültek, a város Üvegművészeti Központja szép példát ad arra, hogy a hagyományból hogyan lehet programot és üzletet csi­nálni. A városközponti, négyszintes épület nem egy unalmas múzeum, tab­lókkal és tárlókkal. Ez afféle látvány­pékség is, ahol a látogató szeme előtt ké­szülnek a használati és dísztárgyak, ajándékként vásárolható apró úti emlé­kek, s ahol ajándékot is kap a turista, aki kipróbálja az üvegfúvást. A város főtere alatt egykori borpincék húzód­nak, Magyarországról érkeztek ide hor­dószámra a jobbnál-jobb nedűk. Ma az üvegipar Krosno-i múltját és művészte­lepének alkotásait ismerhetjük meg itt is. A salgótarjáni üvegesek által kiké­házával, kiülős teraszaival elég látvá­nyosságot kínál: egész nap, sőt még éj­fél után is élettel teli. A város a San folyóval vadvízi túrákat kínál, amelyet egy igazi kalandor, az ide­genlégióban több mint tíz évet szolgált földijük vezet, s aki megrettenne egy ef­féle kalandtól, annak családi program­ként is ajánlató Lengyelország legrégeb­bi skanzenjének a megtekintése, amit egyébként Európa három legnagyobb skanzenjének egyikeként tartanak szá­mon. Órákon át barangolhatunk itt az ukrán-lengyel határvidék kultúrtörté­net emlékei között, fából épült templo­mok, s eredeti rönkházak, gazdasági épületek sorát látogatva meg. Az ország legnagyobb ikonmúzeumát is Sanokban találjuk, a városi, városkörnyéki séták pedig igazi gasztronómiai élményekben lehet részünk, ha az éttermekben a len­gyel ételekre vadászunk, amit érdemes a helyi sörökkel lekísérni. Tartalmas napok után készülünk Polanczykba. Innen indulnak a Bieszczady hegységbe szervezett lovaskocsis kirándulások, s innen ka­melyben nem csak a len­gyel történelmet tanul­juk, de megint a magyar történelemről szerzett is­mereteinket is kiegészít­hetjük. De egy jó félnapot a Bolestraszyce-i Arboré­tumban is időzhetünk. A negyven hektáros terüle­ten elnyúló, jó százéves parkot szerelmes párok vesz minket körül, hisz római katolikus és ortodox püspöki székhely is a város. A Monarcia pedig nem csak a főtér Svejk-szobrában köszön ránk (hisz itt játszódik a derék katona életéről szóló regény egyik fejezete). A Svejk ruhájá­ba bújt öregúrral Przemyslben szemé­lyesen is találkozhatunk. Búcsúként pe­dig mi más lenne stílusosabb, mint egy jó ebéd a Monarchia Étteremben. A Restauracja CK Monarchia, vagyis a Krasiczynbe is érdemes ellátogatni, ahol egy romantikus várban bolyonghatunk paszkodunk fel a Duszatynski tavakhoz is. A völgyeket arrafelé egy krakkónyi város villamos- energia-igényének kielégí­tése miatt erőműépítés céljából árasztották el víz­zel. Ám a duzzasztóművel egy turistaparadicsom is létrejött, amely az aktív sportolásra és a nyugal­masabb sétákhoz vagy sétajaózáshoz egyaránt jó terepet, illetve festői hátte­ret kínál. A sok látványosságot kínáló kárpátaljai régió­nak Przemysl a központ­ja, ahol különösen szere­tik a magyarokat. A Nem­zeti Múzeumban - bemutatva a közös magyar-lengyel történelmet - termek sokaságán vezetik a turistákat. Láthat­juk itt a város egyik peremkerületében feltárt honfoglaláskori magyar falu lele­teit, s barátaink büszkén mesélnek ar­ról is, hogy a hét dombra épült városuk abban az időben egyik helyről a ma­gyar erőddel, másikról meg az övékével közösen védte keletről a várost. Ezer év­vel később pedig a történelem megis­mételte önmagát, akkor a Monarchia 130 ezer katonája, közte negyvenezer (!) magyar állomásozott itt, s védte az orosz és az ukrán támadás ellen Przemyslt. S amire különösen büszkék a helyiek, s lehetünk azok dédapáinkra emlékezve mi is, hogy a várost sohasem tudták be­venni. Erődítmény-rendszere egyéb­ként ugyanabban a stílusban épült, mint a komáromi vagy délen a péterváradi. Lengyel Kárpátaljára érdemes négy­öt, de ha tehetjük, még többnapos uta­zást is tervezni. Przemyslből így lesz időnk Krasiczynbe is ellátogatni, ahol egy romantikus várban bolyonghatunk, és gyerekes családok egyaránt szívesen járják, az ide szervezett művésztelepek érdekes tárgyakkal egészítik ki az erdők, rétek, tavak változatos világát. Városnéző sétánkon tornyok erdeje Willa Elzbieta, az ulica Puszkina 18-ban Ferenc Józsefnek nem csak képét és ko­rának hangulatát idézi, de a császár szavait is: „Minden nagyon jó, minden­nel meg vagyok elégedve”. 1 I 4 » 1 ♦ Bolestraszyce-i Arborétum

Next

/
Oldalképek
Tartalom