Nógrád Megyei Hírlap, 2013. július (24. évfolyam, 150-176. szám)
2013-07-20 / 167. szám
7 MÉLYINTERJÚK 2013. JÚLIUS 20., SZOMBAT Balassa Gábor: „Nagyon sok lehetőséget kaptam az élettől” Hosszan gondolkodtam, milyen jelzővel illessem a Gáborral való kapcsolatomat, de nem jut jobb eszembe, mint a "különös". Bizonyára az olvasók is éreztek már olyat, hogy találkoztak valakivel - akár egy nyaralás során -, aki egyébként vadidegen volt számukra, mégis olyan érzésük volt, mintha ezer éve ismer- /. nék. Pontosan ez a helyzet Gáborral is. Eleve összesen kétszer találkoztunk életünkben, és a kettő között eltelt 18 év. Mégis mindig az volt az érzésem, hogy az ismeretségünk jóval mélyebb annál, mint amilyen két találkozás után logikus lenne. írtam neki a közösségi oldalán, és még csak magyarázkodnom sem kellett, azonnal tudta, ki vagyok. Pedig még egyszer hangsúlyozom: közben eltelt majd' két évtized. Pontosan emlékezett mindenre. És gyakorlatilag ott folytattuk, ahol annak idején abbahagytuk... Sándor András- Viszonylag korán, 9 órakor találko zunk, de valaki ült itt előttem, akivel megbeszélésed volt Általában reggeli időpontra szervezed a megbeszéléseidet?- Igen, hiszen elvittem a lányaimat iskolába, és így kényelmesebb, hogy nem megyek tovább a városba. Most 9 évesek az Ikrek, harmadikosok.- Mennyi idős voltál, amikor születtek?- Harminchét.- Nem sietted el..- Akkor akartam gyereket vállalni, amikor már mindenem megvan, vagyis anyagilag már biztonságban éreztem magam. Annak idején, amikor Salgótarjánban találkoztunk, a Bang-Bang korszak csak egy kis intermezzo volt az életemben, hiszen valójában a modellkedésből éltem. Húsz és harminc éves korom között rengeteg utaztam, sok lehetőségem volt külföldön dolgozni.- Olvastam néhány korábbi nyilatkozatodat, soha nem titkoltad, hogy jól élsz. Sőt, már abban az időszakban nagyon jól éltél.- Bőven az átlag fölött kerestem.- Akkor végképp nem értem az iménti kijelentésedet, hogy akkor akartál gyereket vállalni, amikor már biztonságban érzed magad.- Igazad van, már valóban korábban megvolt mindenem, de sokáig még bennem volt a mehetnék. Gyereket pedig akkor kell vállalni, amikor minden tekintetben kiélted magad. Amikor fiatal voltam, még nem volt ennyire egyszerű külföldre utazni, pláne nem munkát vállalni odakint. Óriási, szinte felfoghatatlan különbségek voltak az itthoni és a kinti modellkeresetek között. Amikor lehetőség adódott, azonnal mentem, hiszen pénzt kerestem és szocializálódtam. Ráadásul én még a kinti mércével is a legjobban fizetett modellek közé tartoztam. Minden huszonéves fiúnak ilyet kívánok, amit akkor átéltem. Jó csajok között mozogtam, jól kerestem, és világot láttam.- Szerencsés ember vagy.- Annak is tartom magam. Nem tudom, te mennyire vagy spirituális beállítottságú, de hiszek abban, hogy nincsenek véletlenek.- Én is ebben hiszek.- Sejtettem... Az ember megérzi a másikról. Nekem bizonyságom van arról, hogy vannak eleve elrendelt dolgok, de arról is vannak bizonyságok, hogy ezeket irányítanunk kell. Tehát kapunk lehetőségeket, de ezt kevesen vesszük észre. Én nagyon sok lehetőséget kapok az élettől, és ha azt érzem, hogy valamivel foglalkoznom kell, abba beleteszek apaitanyait, és akkor működik is.- Az indulásnál a fizimiskád volt a lehetőség?- Hogyne. Az azért minden embernél nagy előny, ha jól néz ki. Gondolj csak bele, egy munkahelyen is mennyit számít, legyen az akár férfi, akár nő az illető. A jó kinézet nagy ajándék.- Mikor tudatosult benned, hogy te ilyen vagy?- Már 13 éves koromban észre- vettem, hogy semmit nem kell tennem a csajozásért. A többiek kín lódtak, ne kém automatikusan, köny- nyedén működött. Több- n r e a lányok találtak meg engem. A középiskolában aztán egyre inkább szükségem lett pénzre. A szüleim elváltak, édesanyám egyedül nevelt, s hiába volt tehetős ember az édesapám, nagyon ritkán találkoztunk. Bár édesanyám mindent megtett azért, hogy semmiben ne szenvedjek hiányt, 14 éves korom környékén már felismertem, hogy azért szűkölködnünk kell. Annak ellenére, hogy anyám ezt soha nem mondta. Én viszont szerettem volna jó ruhákat, sportcuccokat, mint minden fiatal. Sőt, mivel már zenéltünk, hangszerek is kellettek volna. Nagy terveim és nagy igényeim voltak. Éppen ezért elkezdtem keresni a lehetőségeket. Először elmentünk vagont rakodni a barátaimmal. Konkrétan szenet lapátoltunk. Sportnak sem volt utolsó, de ez azért nagyon komoly fizikai munka. Édesapám zenész volt, kamasz koromban neves fővárosi bárokban zongorázott, s néha engem is magával vitt. Én voltam a technikusa. Emlékszem, csütörtökönként az Astoria étteremben muzsikált. Hoztam-vittem a hangosító cuccait. Akkoriban heti rendszerességgel találkoztunk, és akár még beszélgettünk is.- Képzelem, hogyan folytatódhatott a kapcsolatotok, ha azt mondod, akkoriban még beszélgettetek.- Valóban nem volt zökkenőmentes a viszonyunk, de erről később beszélek. Az Astoriás időszakban az volt a feladatom, hogy becipeltem a hangszóróit, és összedugtam a különböző cuccokat. Nagyon érdekeltek ezek a technikai kütyük, nem véletlen, hogy később hangmérnöki diplomát szereztem. Egy másik alkalommal az Úttörő Áruházba kísértem el egy haknira. A második felesége, Klári divatbemutatót szervezett. Becipeltem a holmit, és láttam, hogy ott van az akkori kor nyolc legismertebb modell hölgye Pataki Ágitól Bíró Icán át Halász Icáig. A férfimodell azonban nem jött el. Klári megkért, hogy vegyek fel egy öltönyt, menjek ki és jöjjek vissza, mert ha nem segítem ki, nem fizet az ügyfél. Könyörgőre fogta, mert hallani sem akartam erről. A lányok - későbbi kolléganőim - is bíztattak. Céklavörös fejjel kiballagtam. így kezdődött a karrierem...- Egy alkalom elég volt ehhez?- Ment a hír. Mivel akkoriban nem voltak még ügynökségek, szájról szájra terjedtek az információk, és a telefonszámok. A filmrendezők, koreográfusok között cseréltek gazdát ezek a számok, és szép lassan kialakult egy rendszer, egyre több munkám lett manökenként. Abban az időben ugyanis még nem használták a modell kifejezést. Egyre másra kaptam a munkákat, és egyre több külföldi lehetőség adódott. Ettől függetlenül azt terveztem, hogy mellette hangmérnökként fogok valahol elhelyezkedni.- Későbbi életedben érezted annak a hátrányát, hogy csonka családban nőt- télfel?- Sok helyzetben hiányzott az édesapám. Nagyon szerettem volna, ha eljön a sportversenyemre, ahol magyar bajnok lettem, vagy megjelenik a ballagásomon, esetleg megtanítja, hogyan kell megkötni egy nyakkendőt, vagy beszélgetünk a csajozásokról... de egyik sem történt meg. Ezek hiányoztak, de ettől én nem lettem kevesebb. Ma már sajnos egyik szülőm sem él. Édesanyám 2001-ben halt meg, a második szívinfarktusa vitte el. Szomorú volt és magányos. Sajnos az unokáit sem láthatta már. De tudod mi a furcsa? A történtek ellenére nem tudom azt mondani, hogy szomorú volt a halála. Azon a nyáron ismerkedtem meg Reginával, a gyerekeim édesanyjával. Röviddel ezután elmentünk nyaralni Ibizára. Épp kint voltunk, amikor a New York-i katasztrófa történt. Édesanyámmal minden nap beszéltünk. Vasárnap jöttünk haza, és szombat este még beszéltem vele. Aztán másnap délután, amikor leszálltunk a repülőről, ott várt az üzenet a tele- fononom. Rámondta a rögzítőmre, hogy nagyon fáj a szíve, és kihívta a mentőket. A történethez hozzátartozik, hogy előtte egy évvel már volt egy infarktusa. A mentősök mondták, hogy a Nyírő Gyula Kórházba viszik, ezért a repülőtérről rohantunk be hozzá a bőröndökkel. Szegénykém ott feküdt gépekre kötve az intenzív osztályon, de meglepően jókedvű volt. Az orvos félrehívott és közölte, hogy ne számítsak semmi jóra. Ez már sokkal komolyabb infarktus volt, mint a korábbi, sőt, a lehető legveszélyesebb. Többször újra kellett éleszteni, elhaltak a szívizmai, biztos, hogy nem fogja túlélni. Roppant nehéz volt, de azt játszottuk édesanyámmal, hogy ő nem tudja, hogy én tudom. Az orvos azt mondta, valószínűleg zavart lesz, de szerencsére nem így volt. írt egy listát, hogy kiket szeretne látni. Apám is közöttük volt, de ő nem jött el. Viszont sok más ember ott volt, aki szerepelt a listán. Hétfőn újra bementünk hozzá Reginával. Nagyon érdekes volt az egész beszélgetés. Kérdezte a Reginától, aki akkor Olaszországban tanult, hogy mi leszel, ha nagy leszel, és Regina zsigerből mondta, hogy anyuka. Anyám tehát megkapta á jó válaszokat, amelyekre nagyjából számított. Eszébe jutott, hogy otthon hagyta a köntösét, és kérte, hogy vigyem be neki. Mondtam neki, hogy inkább veszek egy újat, már úgyis régen akartam. Akkor automatikusan mondta, hogy minek már, hiszen mondták itt nekem, hogy... És elharapta a mondatot. Úgy tettem, mintha nem tudtam volna. Neki is megmondták, hogy el tudjon mindenkitől búcsúzni. Az utolsó képem róla, hogy ül az ágyon, lógnak ki belőle a csövek, kis szemüvege az orrán, keresztrejtvényt fejt, és elköszön. Másnap, vagyis kedd hajnalban telefonált az orvos, hogy ismét újra kellett éleszteni, de már nem sikerült.- Édesapádnak megbocsátottad, hogy nem ment be édesanyádhoz a kórházba?- Igen. A temetésén ott volt. Amúgy nincs már bennem tüske édesapámmal kapcsolatban. Valójában emlékem sincs arról, amikor ők együtt éltek. Arra emlékszem, amikor elvitte a zongoráját. A második feleségével negyven évig élt. Édesanyámmal soha nem beszéltük át, miért romlott meg a kapcsolatuk.- Mivel foglalkozol manapság?- A vagyonomból élek, és hobbiból dolgozom.- Mit jelent az, hogy a vagyonodból élsz?- Azt, hogy modellként feldolgozha- tatlanul sok pénzt kerestem, és azt jól fektettem be. Van egy portfolióm, amely roppant széles skálán mozog. A pénzem egy része hasznosítva van, és ebből bevételem származik. Amit a marketingből keresek, azt a profitot el is pocsékoljuk kortárs művészet mecenatúrára. Van a cégünknek rendezvényszervező és lemezkiadó divíziója is, és van pár masszívan veszteséges világzenei fesztivál, amit mi szervezünk. Olyan tehetségeket karolunk fel, akik ezt megérdemlik.- Nem mondod, hogy végül lemezkiadód is lett...- De, lett bizony... (nevet)- A popzene a múlté?- Olyan szinten, hogy minden nap elővegyem a gitáromat, igen. A zenét csak jól, profi szinten érdemes csinálni. Már akkor, 1992-ben sem szabadott volna másképp, de most, amikor minden bokorban rendeznek egy tehetségkutatót, és vannak is tehetséges emberek, fel kell kötni a gatyát.- Többször említetted a bizonyságokat A spiritualitásodra mikor ébredtél rá?- Amikor 1990-ben elutaztam Japánba modellkedni. Odakint azt vettem észre, hogy emlékszem az álmaimra, pedig korábban nem történt ilyen. Egy ember általában négy alvó periódust álmodik, és én mind a négyet vissza tudtam idézni. De amúgy is az egész japán életem annyira sorsszerű volt... Találkoztam emberekkel, akik spirituális beállítottságúak voltak, sokat beszélgettem velük, s azóta is tartjuk a kapcsolatot.- Amint látom, most te is jókedvű vagy. Még akkor is mosolyogsz, amikor szomorúbb témákról beszélsz...- Jól érzem magam, a magánéletem is rendben van. Bizonyára ezt látod. A jelenlegi párkapcsolatom minden szempontból fantasztikus. Igaz, a kedvesem húsz évvel fiatalabb nálam.- Tudsz élni., (mosolygok)- Tudok bizony. Évit egy társkeresőn ismertem meg fél évvel azután, hogy a gyermekeim anyjával szétmentünk. Amikor eleinte beszélgettünk az interneten, nem gondoltam, hogy a korkülönbség miatt bármi kialakulhat közöttünk. Éppen ezért az első randevúnkat egy játszótérre beszéltem meg vele. Épp ott voltam a lányaimmal, és kíváncsi voltam, hogyan viszonyul a gyerekekhez. Többször találkoztunk ott úgy, hogy nem történt közöttünk semmi. A kislányaim gyakorlatilag kiválasztották őt.. ♦ n i * T r i
