Nógrád Megyei Hírlap, 2013. június (24. évfolyam, 125-149. szám)
2013-06-22 / 143. szám
KULTÚRA Térey János: „Moll” mint kortünet Nem tudni, hogy Supka Géza (1883-1956) régész, műtörténész, a Literatura című irodalmi és bibliográfiai folyóirat fő- szerkesztője milyen jövőt szánt 1927-ben felvetett, 1929 májusában megvalósult ötletének, de az biztos, hogy nagyon örülne, ha lát(hat)ná, hogy a könyvünnep megrendezésére tett kezdeményezése több mint nyolc évtized elmúltával is élő tradíciója a magyar kulturális, szellemi közéletnek. Az idei, a 84. Ünnepi Könyvhéten - amely kiegészült a 12. Gyer- mekkönyvnapokkal - a salgótarjáni Balassi Bálint Megyei Könyvtár is gazdag programot kínált az irodalomszeretőknek, a Gutenberg-galaxis mai híveinek. Csongrády Béla Köszöntőjében Székyné dr. Sztrémi Melinda polgármester, országgyűlési képviselő is a könyv semmivel nem pótolható szerepét hangsúlyozta. Ezt már óvodás illetve kisiskolás korban tudatosítani kell a felnövekvő nemzedékben, amelyik manapság előszeretettel tájékozódik az informatikai forradalom eszközei révén. A ló. századi, nógrádi gyökerű jeles költő nevét viselő könyvtár Salgótarjánban éppen 25 éve költözött jelenlegi épületébe és ez évtől immár a város működtetésben fejti ki megyei hatókörű küldetését s végzi a könyvek megszerettetésében kivételes hatású tevékenységét - adott hangot örömének a polgármester. Mizser Attila, a könyvtár kiadásában megjelenő „Palócfóld" fő- szerkesztője a könyvek és olvasóik egymásrautaltságát emelte ki beszédében. Ennek a gyümölcsöző kapcsolatnak a minden elemében megváltozott viszonyok között is érvényesülnie kell - mondta s nem véletlenül utalt Örkény István szép, a könyv, a szó hatalmát érzékeltető gondolatára is. A hagyományok szerint ezek a napok elsősorban a kortárs magyar irodalom szemléjeként értelmezhetők. E koncepció jegyében hívták meg a Balassi Bálint Megyei Könyvárba a sok elismeréssel - köztük a József Attila-díjjal - rendelkező Térey János írót, költőt, műfordítót, akinek az ez évi könyvünnepre jelent meg „Moll” című verseskötete. Az író-olvasó találkozó házigazdája, a vendég beszélgetőtársa Mizser Attila volt. Bevezetőként ismertette Térey János pályaképének néhány főbb vonását. A debreceni születésű, 43 éves alkotó verseit 1990-től közük a lapok, főként az Alföld, a Jelenkor, a Holmi, az Élet és Irodalom és a 2000. Csaknem húsz könyve jelent meg eddig, kiemelkedően figyelemre méltó munkája a „Paulus" című verses regény illetve a „Nibelung- lakópark” című drámatetralógia. A „Moll” - amelynek címe Beethoven melankolikus hangulatú szerzeményeire utal - Térey János kilencedik verseskötete. Mint Mizser Attila is rámutatott ez a leglágyabb című könyve, ugyanakkor ennek a legkeményebb a stílusa, a mondandója. E megállapítással Térey János is egyetértett, mondván: nem véletlen a komor hang, a súlyos mondandó, hiszen kortünetként emberi sorsokat, hétköznapi konfliktusokat igyekezett versekben megjeleníteni egy olyan időszak tapasztalatai, élményei alapján, amelyiket gazdasági válság is sújtott és mindenki számára nehéznek számított. A „Moll” annak ellenére sikeredett rezignáltra, kesernyésre, hogy a költő nem akarja a valóságot elviselhetetlennek, kilátástalannak láttatni. Hét éve nem jelent meg új verseskötete, bár 2011- ben átdolgozta az elsőt, az 1991-es „Szétszóratás”-t: címeket, sorokat változtatott meg, de az akkori gondolatokat húsz év távlatából sem hamisította meg. A beszélgetés egyik, mindig aktuális, érdekes témája volt a közéleti költészet, amely Térey János szerint gyakran mesterségesen éltetett és nincs igazán hatással a társadalomra. Ezért ő - Nagy László, Petri György és mások nyomán - inkább a minőség lírát tartja fontosnak, erre helyezi a hangsúlyt. Kiemelt szerepe van életében, munkásságában a zenének, amelyet elsősorban hallgatóként élvez, de a költeményeibe is előszeretettel fűz zenei utalásokat. Jellemzően és meglehetősen szokatlan módon a beszélgetés alatt háttérzeneként is Beethoven szólt. Drámaíróként Térey János a Nibelung-lakóparkkal debütált, amelyet a Krétakör Színház mutatott be a A könyvhét egyik salgótarjáni vendége Térey János (balra) költő, drámaíró, Mizser Attila, a Palócföld főszerkesztője és Molnár Éva, a házigazda könyvtár igazgatója társaságában budavári Sziklakórházban 2004-ben Mundruczó Kornél - aki filmet is készített a forgatókönyvből - rendezésében. Az „Asztalizene” címmel írott színművét Bagossy László rendezésében a Radnóti Színház mutatta be 2007-ben, s ugyancsak ez a társulat vitte színre 2012-ben a „Protokoll” dramatizált változatát. Közben 2010-ben a Nemzeti Színházban bemutatásra került a „Jeremiás avagy’az Isten hidege” című misztérium is. Az utóbbi két előadást Valló Péter rendezte. Az író terveiről - többek között - elmondta, hogy sok mindennel - köztük műfordításokkal - készen van, az „ÉS”-ben megjelent tárcanovellákból készül új kötetet megjelentetni, de várható yersgyűjteménye is. Munkáinak illusztrálására ő maga is olvasott fel friss írásaiból, mint ahogyan Sándor Zoltán előadóművész is megszólaltatott néhány Térey-verset az „Ultra” című 2006-os kötetéből. Az est befejezéseként Patakiné Kerner Edit előadóművész, szintén a Zenthe Ferenc Színház tagja Somlyó György „Könyv nélkül” című művét tolmácsolta. A könyvhét során bemutatkoztak a Palócfóld fiatal költői, találkozott olvasóival, LőrinczL. László (mindkét rendezvényre visszatérünk lapunkban) az úgynevezett külső helyszíneken (a somoskői és a zagyvarónai fiókkönyvtárban) gyermekprogramok zajlottak. A Beszterce-lakótelepen Fenyvesi Gábor salgótarjáni alpolgármesterrel beszélgetett könyvekről, olvasmányélményekről Molnárává, a Balassi Bálint Megyei Könyvtár igazgatója. „Tisztelet" ■ a bányász szaknak..." Két évforduló is emelte annak a kirándulásnak, vendégszereplésnek a rangját, amely a közelmúltban a szlovákiai Kassára, nem mellesleg 2013-ban az egyik - a másik a franciaországi Marseille - európai kulturális fővárosba vezette a salgótarjáni Bányász-Kohász Dalkör tagjait. A kórus éppen tíz évvel ezelőtt jött létre és kezdte meg hagyományőrző, értékteremtő és -népszerűsítő tevékenységét továbbhaladva az 1892-ben alakult Acélgyári Dalárda nyomdokain. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület helyi szervezetét és ezen belül a kórust a történelmi városba - ahol a dómban II. Rákóczi Ferenc hamvai is találhatók - a 15. Európai Bányász Kohász Találkozóra hívták meg, amelyet június ó-ától 9-ig tartottak. A nagyszabású rendezvény - amely egyúttal a szlovák bányásztelepülések hatodik találkozója is volt - védnöki tisztét Ivan, Gasparovics, a Szlovák Köztársaság elnöke vállalta. A tarjániak hónapokkal ezelőtt felkezdték a felkészülést és égy kis magyarországi „kerülővel” utaztak Kassára. Az első napon „szétnéztek” Szerencsen, Mádon, Tokajban, szerepeltek, mondhatni főpróbát tartottak a sárospataki Hild téren, a másodikon pedig a Zemplén megyei látnivalókkal ismerkedtek Sátoraljaújhelyen, Széphalomban, Telkibányán és Hollóházán. Június 8-án, a már szlovákiai szálláshelyről a teljes küldöttség díszöltözetben indult Kassára, ahol megkapták a rendezvény szimbólumát, kitűzőjét is. A Diósi János vezetésével működő dalkör fellépésre a főtéren, a híres dóm szomszédságában került sor. Bevezetésként a Pere- cesi Bányász Fúvós Zenekar kíséretével bányászdalokat énekeltek, majd következett az önálló műsor, amely keretében az európai „knappentag”-ra megtanult eredeti német nyelvű selmeci diákdalokkal és szlovák dalokkal - köztük a „Tisztelet a bányász szaknak...” cíművel is köszöntötték vendéglátóikat. Kedves színfoltként csatlakozott hozzájuk dr. Esztó Péter bányamérnök, a Magyar Bányászati és Földtani Hivatal nyugalmazott igazgatója is, akinek köszönhetik a selmeci diákdalok szövegét. Az est illetve a gazdag programú találkozó ünnepélyes befejezéseként látványos és hangulatos felvonulásra kerül sor a kassai főutcán. A „Salgótarján” feliratú táblát egy közeli faluból érkezett ifjú hölgy vitte, aki kiválóan beszél magyarul. Hazafelé utazva Jászón, Mecenzéfen, Rozsnyón, Sajógömörben és Rimaszombaton újabb élményekben volt része a csoportnak. Már útközben elhatározták, hogy a kassai szervezőktől kapott boros üvegek tartalmát az első próbákon a vendég- szereplést támogatók egészségére fogják elfogyasztani. Ez így is történt és most már következhet a június 22-i, azaz a mai múzeumok éjszakája rendezvénysorozat, amely keretében a Bányász- Kohász Dalkör a törzshelyén, a salgótarjáni bányászati kiállítóhelyen, a bányamúzeumban újra bemutatja a Kassán sikert aratott magyar, német és szlovák nyelvű repertoárt. Cs. B. A kassai felvonuláson egy magyarul tudó ifjú hölgy vitte a táblát a tarjániak előtt „Értékmozzanatok”: Szatmári Béla emléke Találó - „A létezés sokarcúsága” - címmel idézi meg Gáspár István (lábára Palócföld idei harmadik számában Szatmári Béla építészt, képzőművészt, aki április 12-én töltötte volna be a 75. életévét, de már tizenhét évvel ezelőtt eltávozott az élők sorából. Amikor meghalt már budapesti lakos volt, de azt megelőzően több mint három évtizeden át markáns alakja volt Salgótarjáni művészeti életének. Hódmezővásárhelyen született, s - mint a Nógrád Megyei Hírlapban 1996. február 3-án megjelent nekrológban olvasni lehetett - „1961-ben strandot tervezni érkezett Salgótarjánba. ’’Részben ez irányú tervei is megvalósultak, de több más épület (például az uszoda, az ÉMÁSZ-székház, az IBUSZ Bank, az egykori Beszterce étterem) is őrzi, de sajnos inkább már csak őrizte keze nyomát tervezőként és belsőépítészként egyaránt. Szegeden szerzett építésztechnikusi oklevelet, a fővárosban a Lakóterv Épülettervező majd Középülettervező Vállalatnál kezdett el dolgozni. Onnan került a Nógrád Megyei Tanácsi Tervező Irodába, ahol egy évtizedig volt építésztervező. 1972-től 1988-ig tanított a salgótarjáni Madách Imre Gimnázium és Építőipari Szakközép- iskolában s emellett a Salgótarjáni Síküveggyár tervezőjeként is tevékenykedett. Számos tanítványa tőle tanulta meg szenvedéllyel szeretni és művelni az építész szakmát. Mintegy hobbiból edzette a madáchos diákfocistákat is, akik közül néhányan szép sportkarriert futottak be. A Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának majd a Magyar Alkotók Országos Egyesületének is tagja volt. Nevéhez kötődik a Salgótarjánban megrendezett két (1975-ben és 1978-ban) országos környezetesztétikai konferencia megszervezése is. Akkoriban volt aktív tagja a képzőművészeti életnek, amikor Salgótarjánban megalapozódtak, meg- ' gyökeresedtek olyan rangos országos tárlatok mint a tavaszi tárlat, a rajzbiennálé s több ma már nem létező kezdeményezés - így a szabadtéri szoborkiállítás, a zománc- illetve az üvegművészeti biennálé - ugyancsak nagy figyelmet, visszhangot kapott. Nemcsak a szervezésből vette ki a részét, de alkotóként is jelen volt e fórumokon. S, hogy miért foglalkozott építészként képzőművészettel is s, hogy miként tudott szintézist teremtem a két művészeti ág között, arra Pál József 1978-ban, egy rétsági Szatmári- kiállítása kapcsán a következő magyarázatott adta, amikor az alkotót magát idézte: „A társművészetek rég felbomlott ideális egysége lebegett a szemem előtt, mint eszmény. Mai építészetünkben kiáltó ellentétek vannak. Ragyogó középületekkel dicsekedhetünk, de lakótelepeink esztétikai képe elhanyagolt Arra kellene hát törekednünk, hogy a tömegépítkezésben is legyenek meg... az értékmozzanatok... ” Kreatív személyiség, újító, kísérletező hajlamú művész volt. E törekvése rajzaiban éppúgy felfedezhető, mint az általa üvegre is alkalmazott zománctechnikában vagy a kinetikában, fényművészetben, amelynek hazai képviselői között ugyancsak számon tartották. Az elmúlt évek során sajnos több salgótarjáni alkotása megsemmisült s eltávoztával Szatmári Béla neve is egyre inkább feledésbe merült. Ezért örvendetes, hogy a közelmúltban fiai - Béla, Gergely és Balázs - barátai és tisztelői támogatásával restaurálták egyik sgraffitóját az ÉMÁSZ-székház falán s ugyanezen épület előtt június 20-án a művészre és a felújításra emlékeztető táblát helyeztek el. Az avatást követően a József Attila Művelődési és Konferencia- központban pályatársak, kollégák, tanítványok, érdeklődők körében Klenóczky Sándor építész idézte meg Szatmári Béla alakját, munkásságát.- csébé bz építész, képzőművész emléktábláját a minap avatták fel Salgótarjánban, az ÉMÁSZ-székház előtt
