Nógrád Megyei Hírlap, 2013. június (24. évfolyam, 125-149. szám)

2013-06-15 / 137. szám

KULTÚRA A 3992. rész „Sosem lehet tudni" A közhelyei - amely szerint minden mindennel összefügg - ezúttal is igazol­ja az élet. Zenthe Ferenc - akinek nevét a salgótarjáni színház viseli - 1963-ban a nógrádi gyökerű Tragédia-költőről el­nevezett Madách Színházban (amely­nek a Kossuth-díjas művész, a Nemzet színésze élete végéig tagja volt) sikerrel formálta meg Bemard Shaw „Tanner John házassága" című darabjában Hen­ry Straker sofőr szerepét, majd 1968- ban az „Olyan szép, hogy nem is lehet igaz" című másik Shaw-műben is em­lékezetes alakítást nyújtott. A minap viszont - évadzáró előadás­ként - a helyi Zenthe Ferenc Színház mutatott te Shaw-darabot, a „Sosem le­het tudni” című vígjátékot, nem min­den magyarországi előzmény nélkül. 1974-ben - mások mellett - Tolnay Klá­ri, Piros Ildikó, Schütz 11a, Huszti Péter, Mensáros liszlóközreműködésével ké­szült tévéjáték formájában ismerhette meg a közvélemény, 2001-ben pedig a Madách Színház tűzte műsorára: Piros Ildikó és Huszti Péter ebben a 2003 má- jusában Salgótarjánban is színpadra került változatban is szerepet kapott. Nos, ezeket a klasszikus modorban elő­adott produkciókat bizonyára „közeli” ismerősként üdvözölte volna a csak­nem egy évszázadig (1856-tól 1950-ig) élt szerző, az angol drámairodalom vi­lágszerte ismert és elismert képviselő­je, de bizony alaposan meglepődne, ha láthatná, hogy milyen előadás született egy számára nyilván ismeretlen ma­gyar város nemrégiben alakult színhá­zában a „Sosem lehet tudnP-ból, ame­lyet a szakirodalom a „barátságos" szín­művek közé sorol, Shaw maga pedig annak idején „kellemesének nevezett Ficsodálkozna, mert az általa megál­modott, Madeirán élő írónő, Margaret Clandon három gyermekével nem egy angliai fürdővárosba utazik kikapcso­lódni, hanem a szépséges brazil tenger­partra, Rio Grattdéba. S a fiatalabbak, az ikrek mindketten lányok, holott az eredeti szövegkönyv szerint egyikük f|ú. Azzal pedig tépp nem tudna mit kezdeni a Nobel-díjas mester, hogy társasági darabjából úgymond egy vég­telen ieíenovella vagy ha úgy tetszik szappanopera készült, amelynek az előadás keretében, nyílt színen forgat­ják a 3992. részit. Pedig jószerivel en­nek a - Horváth Eszter (Salgótarjánból elszármazott dramaturg nevéhez fűző­dő-remek ötletnek köszönhető, hogy' a helyenként idejétmúltnak tetsző törté­net napjaink embere számára is érde­Az apjuk szerint az ikerlányok | (Angyal Linda és Németh Anna) neveletlenek kés, élvezhető. Annál is inkább mert Susán Ferenc rendező következetesen él e formai újítás adta lehetőségekkel. Olyannyira, hogy ennek szolgálatába állítja Szálkái Péter látványos mozgóké­peit, filmbejátszásait-amelyeken a szí­nészek a médiából ismerős reklámo­kat, hirdetéseket is beolvasnak - és Zezinho Fernandes valamint Praznovszky Tamás adekvát stílusú, poén kiemelő zenéjét is. A stúdiójelleget akár még erősíteni Is érdemes... A sztori lényege persze nem válto­zott, nem változhatott, más hangsúlyo­kat azonban kapott Adott egy függet­lenségre törekvő, feminista szellemű anya, aki nem fél szakítani maradi fel­fogású, morózus természetű hajógyá­ros férjével. Teheti, mert új nevén meg­jelenő tanulmányai, a XXL század (!) eszméiről, gyermekeiről, szülőiről stb. írott sikerkönyvei anyagi biztonságot jelentenek számára. Legközelebb első­szülött leánya áll hozzá, bár őt is izgat­ja a folyamatosan viháncoló ikreket va­lósággal felcsigázó titok, amivel környe­zetük vegzálja őket: ki is volt tulajdon- képien az apjuk. A megfejtésre nem kell sokáig várni: a tizennyolc évvel ez­előtt táképnél hagyott úr ugyanebben a városban lakik, sőt egy véletlen tudatos­sággal előkészített közös eleden talál­kozik is volt feleségével és korábban alig ismert lányaival. Ez az alkalom azonban értelemszerűen nem konflik­tusmentes, a csaknem két évtizednyi távoliét, a férfi és a hölgyek eleve más logika szerinti életszemlélete nehezen áthidalható. A görcsoldás­ban, az egy­másra talá­lásban egy okos, tapinta­tos, nagy élettapaszta­lattal rendel­kező pincér segít a csa­ládtagoknak. A cselek­ményből nem hiá­nyozhat per­sze a szerel­mi szál sem. A gyengéd érzelmek a legidősebb Clandon- leány és egy, pályája kez­detén álló, üres zsebű, eleddig könnyű kalandjairól híres fogorvos között bon­takoznak és - mint rendesen, buktató­kon át - teljesednek ki. Az Ottlik Géza fordította darab Hor­váth Eszter már említett ötletes és egy­szersmind gondos „hangszerelése” ré­vén nemcsak rövidebb, pörgősebb, de életközelibb, modernebb szellemiségű is lett, bár még mindig vannak üresjá­ratai. Az, hogy nincsenek benne hang­súlyosan kiemelt szerepek, eleve a csa­patmunkára, az összhangra, az egysé­ges - helyenként Idézőjele«, kicsit ironi­kus, önironikus - stílusra kell, hogy es­sék a hangsúly. S ez meg is valósul Susán Ferenc fentebb jelzett friss szem­léletű rendezésében. A szereposztás­ban helyi erőkre és Salgótarjánhoz va­lamilyen módon kapcsolódó fővárosi színészekre támaszkodhatott Margaret Clandon alakjaién Falati Hédi immár a negyedik - különböző sorsú és jellemű - anyaszerepet játszotta a vertiches illet­ve zenthés színészként. SzüJőként most is „helytállt", de az ünnepelt feminista írónőhöz kevésbé tudott közel kerül­ni. Legidősebb leá­nyát, Glóriát Müller Zsófia ala­kítja, jól érzékel­tetve, hogy a hű­vös szépségből mi­ként lesz szerel­mes hölgy. A cser- fes, helyenként szemtelen ikerlá­nyokat Angyal Linda és Németh Anna játssza jó kedvv el, él­vezettel. Az előbbi, azaz Dolly esetében valóságos védjeggyé vált a rikoltozó ka- carászás. A Németh Annára jellemző gyors beszéd ezúttal előnyére vált Philippa szeleburdiságának, elkényez­tetett naivitásának ábrázolásában. A hosszú nevű hajógyáros, az előkerült apa alakjában Erdélyi Gábor hitelesen láttatja a nemzedéki különbségeket s igazolja, hogy milyen nehéz megváltoz­tatni a lányaihoz való viszonyát. Dr. Va­lentin, a sármos fogorvos szerepében Máté Krisztián is alapos változáson megy át a hirtelen fellobbant szenvedé­lyes szerelem hatására: maga sem érti, hogy miként tud így egy nő hatása alá kerülni. William pincér az előadás kulcsszereplője: általa mondatik ki, hogy „Sosem lehet tudni”. Altiért Péter ennek tudatában mozog, beszél a szín­padon. Nagy „találmánya”, hogy a bra­SALGÓTARJÁN I KÖZMŰVELŐDÉSI NONPROFIT KFT. zilként palóc ételeket kínál a vendégek­nek. Fiát, Brasco jogtanácsost erősen karikírozott módon, meggyőzően ala­kítja Farkas Zoltán, annak ellenére, hogy civil alkata messze áll ettől a szamurájosditól. Ugyanez mondható el a nem éppen férfias ügyvédet, Comassot megformáló Demus Péter igencsak megmosolyogtató beszéd- és gesztusrendszeréről. Kovács Anna fog­orvosi asszisztensként együtt él a törté­nésekkel. A díszlet- és jelmeztervező Alapi Ka­talin Ildikó és a műszaki stáb is nagy­mértékben járult hozzá, hogy a kelle­mesen szórakoztató darab nagy közön ségsikert aratott A tetszésnyilvánítás azt is kifejezte, hogy a salgótarjániak magukénak érzik az éppen egyéves múlttal rendelkező színházukat. Csongrády Béla Az előkerült apa, Crespo hajógyaros (Erdélyi Gábor) nehezen kerül egy hullámhosszra Brasco jogásszal (Farkas Zoltán) A szerelemnek nem lehet ellenállni: Gloria (Müller Zsófia) és dr. Valentin (Máté Krisztián) 4 Ü ll-ll Z-I lT« 1 frTi »T-TiV/'-l i Tj 2013. JÚNIUS 15., SZOMBAT

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom