Nógrád Megyei Hírlap, 2013. május (24. évfolyam, 100-123. szám)

2013-05-25 / 119. szám

KULTÚRA 2013. MÁJUS 25., SZOMBAT Táj, kultúra, ember harmóniája Tátogó legendák Földi Péter kiállítását Győrött Shah Gabriella művészettörténész nyitotta meg Nem egyszerű két festőművész, két szuverén egyéniség közös jel­lemzőit megtalálni, akkor sem, ha szülő- gyermek viszonyban van­nak. Shah Gabriella salgótarjáni művészettörténésznek ez sikerült Győrött, amikor az Eszterházy-palotában megnyitotta Földi Péter ki­állítását és kiemelte, hogy mind róla, mind pedig fiáról, Földi Ger­gelyről - akinek ugyanazon a napon, május 10-én egy másik győ­ri helyszínen mutatták be képeit - elmondható, hogy a táj, kultú­ra, ember organikus harmóniája jegyében alkot. A megnyitóbeszéd azt hangsúlyozta, hogy a Somoskőújfaluban élő Földi Péter prófétafestő: „...a földi és égi szféra között jár, képei­vel üzeneteket közvetít felénk...Olyanok az alkotásai, mint Mózes kőtáblái. Rajta vannak a parancsok, a felszólítások.” Életművében a népművészeti gyökerű univerzális szimbólumrendszert, az ősi hit­világot és a keresztény szimbolikát ötvöző kifejezésmód dominál. „A különböző mítoszok és mesék világa nála ahhoz szolgáltat ke­retet, hogy képpé tegye azokat a tanításokat, amelyeket a természet­hez közel élő emberek, illetve az Isten tenyerén élő gyermekek még tudnak.” E megállapításait Shah Gabriella néhány kép - például a „Pacsirtaének’’, „A négy fa kútja”, a „Vetésforgó" - részletes elem­zésével kívánta bizonyítani. ”. Ezeken a mindennapi élet egy-egy jelenete témaként szakralizálódik. Az „Én Istenem” című festmény a műtörténész véleménye szerint korunk és az egyetemes művé­szettörténet egyik leghatásosabb és legmegrázóbb alkotása, ame­lyen az isteni eredetű és erejű önként vállalt szenvedés ábrázolása ugyanolyan súlyú, mint M. Grünewald „Isenheimi oltár”-a, P. Gau­guin vagy MS mester némelyik műve. Krisztus halála az „Én Iste­nem” esetében egyben a feltámadás, az újjászületés jelképe is. Föl­di Péter képei azt sugallják, hogy van remény, mégha a „Hangya­boly” alaposan fel is adja a leckét De egyszersmind azt is igazolja, hogy az ember szorgalmas és kitartó munkával túl tud nőni önma­gán - ahogyan a hangya is jóval többet képes cipelni saját súlyánál - sok energiát képes mozgósítani, sok problémát meg tud oldani... Földi Péter kiállítása előtt néhány órával nyílt meg fia, Földi Ger­gely tárlata a győri Mobilis Interaktív Kiállítási Központban. „A fel­fedezések házá”-nak is nevezett modern intézményben - amelyet 2012 márciusában adtak át rendeltetésének - ez az első képzőmű­vészeti kiállítás. Ezzel - mint Szilasi Tamás Péter, a Mobilis Salgó­tarjánból elszármazott ügyvezetője is szólt róla köszöntőjében - ha­gyományt kívánnak teremteni, bizonyítván, hogy a technika, a tu­domány mellé a művészet különböző műfajai is felsorakoztathatok. Földi Gergely tárlatát Grászli Bernadett művészettörténész nyitot­ta meg. A megyei Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum igazgatója örömét fejezte ki, hogy a két intézmény - a múzeum és a Mobilis - sok közös programot tud rendezni. Földi Gergely kiál­lítása nyitja ezt a sort, jól illeszkedik ebbe a koncepcióba. Festmé­nyein, rajzain megörökített mindennapi használati eszközök - pél­dául táskarádió, teatűzhely, grillsütő, gépjármű - különböző nem­zedékek emblematikus relikviái s egyúttal a tárgyi mítoszteremtés A győri Mobilis Interaktív Kiállítási Központban Szilasi Tamás Péter ügyve­zető, Földi Gergely festőművész és Grászli Bernadett múzeumigazgató eszközei. Marc Augé kulturális antopológus „Nincs-helyek” című munkájára utalva említette, hogy ezek a modernitás jegyében lét­rehozott ipari vagy kereskedelmi zónák nem igazán a természet ré­szei és nem is igazi városnegyedek. Valahol a kettő között helyez­kednek el konkrét és átvitt értelemben egyaránt, mint valamiféle intermediális átjárók. Ilyen nincs-helyeket, újfajta tájképeket te­remt Földi Gergely - mondta többek között Grászli Bernadett. A két Földi győri kiállítása magas színvonalon reprezentálja a sző­kébb haza, Nógrád megye kortárs képzőművészetét „A nagy négyes”: Szacsvay László, Vári Éva, Benedek Miklós és Molnár Piroska Keress egy izgalmas, de legalábbis érdekes témájú, jól megírt szöveg­könyvet, találj hozzá elismert, népsze­rű színészeket s szinte garantált a si­ker. „Mindössze” ennyi a dolguk a színházaknak, rendezőknek egy-egy előadás létrehozásakor. Nos, a buda­pesti Orlai Produkciós Iroda - mint a minapi, a Zen the Ferenc felnőtt bérlet- sorozat keretében megvalósult salgó­tarjáni vendégjátéka igazolta - eseté­ben ezek a feltételek szinte maradék­talanul teljesültek. Ronald Harwood a kulisszatitkok brit mestere - aki „Az öltöztető és „A zongorista ” Oscar-díjas szerzőjeként lett világhíres - „A nagy négyes”-sel újra bizonyította hozzáértését. Egy­koron ünnepelt, visszavonult opera­sztárokat zár össze egy nyugdíjas művészotthonba és nagy próbatétel elé állítja őket: Giuseppe Verdi - vagy ahogyan a darab fintora szerint nevezik: Joe Green - születésnapján el kell énekelniük a Rigoletto neveze­tes kvartettjét. Csakhogy előrehala­dott koruk, megkopott hangjuk, kez­dődő szenilitásuk miatt már csak playback-változatot, azaz tátogást tesz lehetővé. Amíg azonban eljut­nak a „bemutatóig”, újraidézik múlt­juk egy-egy epizódját, több közös él­ményét és akarva-akaratlanul feltár­ják egymás és a közönség előtt aktu­ális bajaikat-gondjaikat. így az alap­vetően humoros hangvételbe óhatatlanul fanyar, szomorkás, sőt komor színek is vegyülnek. A szereplők - a bariton Wilfred Bonét, az alt Cecily Robson, a tenor Reginald Paget és a szoprán Jean Horton - ugyanis nemcsak mint haj­dani művészek, hanem mint öregedő emberek jelennek meg, akik alkalma­sint ugyanolyan testi és lelki problé­mákkal küszködnek mint a nézőté­ren ülők közül is nem kevesen. Gálffi László rendezőnek nem volt nehéz dolga a szituációteremtéssel, annál is kevésbé mert Benedek Miklós, Mol­nár Piroska, Szacsvay László és Vári Éva személyében, négy remek szín­művészt talált a figurák professzioná­lis megformálására. Cs. B. A salgótarjáni József Attila Művelődési és Konferencia-központban a felnőtt és if­júsági színházi bérletsorozatok szervezésé­vel, a máshonnan érkező társulatok ven­dégszereplésével és immár a helyi Zenthe Ferenc Színház előadásainak műsorba il­lesztésével Kasza Henriette foglalkozik. Ta­lán több mint biográfiai érdekesség, hogy annak a Kiss Imrének az uno­kája, aki az első igazgatója volt az I960 tavaszán felava­tott Fő téri művelődési ház­nak, ahol meghonosodtak a rendszeres színházi előadá­sok. Kasza Henriette 2002 janu­árjában került a József Attila Művelődési és Konferencia­központba. Eleinte a közmű­velődés több szegmense is a munkaköréhez tartozott, s Korill Ferenc akkori igazgató mellett fokozatosan - főként Kasza Henriette az ifjúsági előadások kapcsán - ismerkedett a színházi szervezőmunká­val. 2008 és 2011 között szülési szabadsá­gon volt Visszatérése óta jórészt a szín­házzal kapcsolatos feladatokat végzi. Szíve­sen vállalta ezt az egész rendszert átfogó munkák mert mindig is közel állt hozzá ez a művészeti ág. Folyamatosan figyelemmel kíséri az intézményhez közvetlenül érkező illetve az interneten megjelenő ajánlato­kat, a színházakra vonatkozó információ­kat, ápolja a már kialakult kapcsolatokat és alakít ki újakat. Általában egy-egy naptári év elején fog hozzá a következő évad terve­zéséhez. Többféle szempont - így a meg­osztott közönségigény, a műfaji változatos­ság elve, a szórakozató és úgymond klasz- szikus, komoly művek valamint az aktuá­lis társadalmi mondandójú kortárs dara­bok egymás melletti szerepeltetése, ismert, Névsorolvasás vonzó nevű színészek, rendezők vendégül látása, határokon túli társulatok meghívá­sa - amikor összeállítja a sorozatokat, mű­sorra tűzni javasol úgymond egyedi előadásokat. S termé­szetesen nem elhanyagolha­tók a színházak által támasz­tott pénzügyi feltételek illetve a másik oldalról az anyagi kondíciók sem. Kasza Henriette nagyon örül annak, hogy az elmúlt év­ben sikerült életre hívni a Zenthe Ferenc Színházat Ta­pasztalatai szerint ennek a döntésnek jó a visszhangja, a színházbarátok szívesen ve­szik, hogy a városnak saját, önálló társulata van. Ez a tény új helyzetet teremtett a programok összeál­lításában, összehangolásában: egyre több helyi előadást lehet és kell beépíteni a fel­nőtt, az ifjúsági és a gyermek-bérletsoroza­tokba. Annál is inkább mert a felnövekvő ge­nerációk, a fiatalok színházi közönséggé ne­velése az egyik kiemelt feladata, ha úgy tet­szik küldetése a Zenthe Ferenc Színháznak. Ugyancsak fontos, hogy Salgótarján színhá­zát a város határain túl is ismerjék meg. Ezért szükségesek a megyén belüli és kívü­li szereplések, úgymond tájolások is. E folya­matban határkőnek bizonyult a minapi bu­dapesti bemutatkozás. •k k * Az első fővárosi vendégszereplés előké­szítésében jelentős szerepe volt Orosz Dá­niel színházi szervezőnek, aki már korább­ról jó munkakapcsolatokat ápol a József At­tila Művelődési és Konferencia-központból nemcsak Kasza Henriettével, hanem Andrássy Nórával is. A szegedi születésű Orosz Dániel Buda­pesten drámatagozatos gimnáziumban érettségizett és bár diákszínjátszóként ka­cérkodott a gondolattal, hogy színész legyen, nem érzett magában elég erőt ehhez. Törté- neiemtanári és PR-szakirányú diplomát szerzett a Pázmány Péter Egyetemen, de a kulisszák világa iránti vonzódása - csak­úgy mint a foci, a kapusposzt iránti szerel­me - mindmáig megmaradt. Mintegy véletlenszerűen ke­rült a Bicskei Kiss László ve­zette Főnix Művészeti Műhely­be, amelyre azért is gondol jó szívvel, mert ott kezdődött kul­turális menedzseri pályafutá­sa. A későbbiekben dolgozott a Budapesti Kamaraszínháznak, a Bánfalvy Stúdiónak, jelenleg pedig az „Újszínház”-hoz illet­ve a Zenthe Ferenc Színházhoz kötődik. 2012 végén azért állt szíve­sen a salgótarjáni társulat mellé, mert rendkívülinek, Orosz Dániel unikálisnak tartja megalaku­lását, működését. Manapság ugyanis bár­merre jár a fővárosban és szerte az ország­ban, rendre panaszáradattal találkozik, a leépülést, megszűnés veszélyeit, alkalma­sint tényeit tapasztalja. Ehhez képest Sal­gótarjánban színház született, amelynek megerősödésében, felnövekvésében kihí­vás feladatot vállalni. Nem könnyű, de na­gyon szép munka vár mindenkire, aki FERENC SAIUOWKAN részt vesz, részt vehet e nemes ügy fel­karolásában, kibontakoztatásában. Orosz Dániel szerint a Zenthe Ferenc Színházra azért is nagy szük­ség van, hogy változzon a Salgótarjánról méltány­talanul kialakult kép, javuljon a város i mázsa, növekedjék presztízse. Ő min­denesetre mindig örömmel, jó érzés­sel érkezik ide, szí­vesen működik együtt a szimpatikus, törekvő kollégákkal, a te­hetséges, lelkes társulati ve­zetőkkel, tagokkal. Természetesen tisztában van azzal, hogy a Zenthe Ferenc Színház egyelőre gyermekci­pőben jár, nincsenek úgy­mond húzónevei, el kell fo­gadtatnia magát. De minden társulat és minden színész kezdte valahol, valamikor és jutott el az ismertség, az elis­mertség különböző szintjei­re. Ezzel együtt is szükség van arra, hogy egy-egy sze­repre, rendezésre meghívja­nak rangos, fajsúlyos szemé­lyiségeket és jó elegye ala­kuljon ki a vendégművé­szeknek és a helyi stábnak. Ugyanez vo­natkozik a műsortervre, az elgondolkodtató, mély tartalmú drámák és a szórakoztatásra szánt könnyedebb darabok arányára is. Eleinte főként a gyer­mek- és ifjúsági előadásokkal lehet „betör­ni a piacra”, s idő, kitartás kell ahhoz, hogy kialakuljon a felnőtteknek szánt előadá­sok iránti igény is... CsongrádyBéla MÍKXOETU SAICÚTARJÁNI KÖZMŰVELŐDÉSI NONPROFIT KFT

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom