Nógrád Megyei Hírlap, 2013. május (24. évfolyam, 100-123. szám)
2013-05-13 / 109. szám
Csirí bá' Érdemes felkeresni például a diadalívet, ahonnan kitűnő panoráma nyílik a fővárosra. Az emlékműben berendezett apró múzeumban olyan különleges tárgyakat is megtekinthetünk, mint az hokedli, amelyen ülve anno Yahya Abdul-Azziz Jemus Junkung Jammeh elnök bejelentette a - katonai segítséggel végrehajtott - hatalomátvételt. A nemzeti múzeumban pedig a mai napig nagy becsben tartják Miss Gambia 1984-es ruháját, amely a kiállítóhely egyik legérdekesebb darabja. A magunkhoz vett szellemi táplálék tehát aligha fogja a Az egyszeri utazó Egyiptom piramisainál, Tunézia tengerpartjánál vagy éppen az ezerarcú Marokkónál alig- alig lát többet Afrikából. Mintha a kontinens feketének méltán nevezhető részeit valamiféle sötét varázslat tenné láthatatlanná... Persze a térség (jó)néhány országát szerencsésebb is hanyagolni - itt járvány, ott éhség dúl, emitt meg a háború -, van azonban egy picike állam Szenegálba ékelődve, amely egyáltalán nem szolgált rá, hogy elfordítsuk tőle a fejünket. Vegyük hát le róla a „rontást” a magunk módján, és rántsuk le a leplet! Gambiáról van szó, ahol az Afrika-életérzés mellett az európai szintű kényelmet és a kellemes nyaraláshoz szükséges biztonságérzetet is megkapja az ember. érződik. Az országnak nincs hagyományos, speciális étele: halat, rizst, krumplit, maniókát, okrát és zöldséget esznek. A muzulmán lakosság miatt az alkohol nem jellemző az országra, azonban például az aku és a diola népcsoport egyáltalán nem veti meg a pálmabort. Lehetőleg „ellenőrzött körülmények” között és ne az utcán teszteljük vendéglátóink gasztronómiai tudását. Lehet gonoszság, de a két fogalom, Afrika és a higiénia nálunk soha nem fog találkozni. így félő, ha meggondolatlanul cselekszünk olyat kapunk, amihez képest a brit varázslótanonc, Harry Potter lefegyverző igéje - capitulatus! - bizony bakfitty... Hasznosabb dolgokkal is elüthetjük az időt, semmint hogy arról kellene villámdöntést hoznunk, melyik végünkkel essünk rá először a vécére. gyomrunkat megülni, az élővilág azonban sok látnivalót ígér. A Katchikally Crocodile Poolban például emberre veszélytelen krokodilokat láthatunk testközelből. A Makasutu Culture Forest pedig egy rendkívül nívós természeti park, ahol mangrove-erdők mentén csónakázhatunk, páviáncsaládokkal ismerkedhetünk, sőt egy igazi varázslóval is találkozhatunk, aki némi fizetség ellenében azt is megosztjá velünk, hogyan alakul a jövőnk. Sőt, mivel jó fej - mint errefelé majd' mindenki - megengedi, hogy tegezzük és nemes egyszerűséggel Csiri bá'-nak nevezzük. Nevezetes még a James- sziget, amely kapcsolódó területeivel Afrika és Európa korai érintkezésének állít emléket, illetve a - Szenegállal közös - szenegambiai kőkör, amely az ezerötszáz évvel ezelőtti nagy területre kiterjedő, jól szervezett társadalom emléke. Úti célunk nincs is a „világ végén” - csak a másik felén -, hiszen Brüsszelből alig hat óra alatt ott van az ember. Egy légi- társaság például a hét hat napján indít járatokat Belgiumból a hazánknál hozzávetőleg kilencszer kisebb nyugat-afrikai ország fővárosába, Banjulba. Gambia nem egy drága hely, a helyi piacokon, üzletekben jóval az európai árak alatt vásárolhatunk. A szállodakínálat az olcsótól a nagyon drágáig terjed, de még a legelegánsabb hotelben sem érik el a megfizethetetlen szintet az árak, legfeljebb a „piszok drága”minősítésnek megfelelő besorolást. Bűbáj Kedves, vendégszerető népség él arrafelé, nem véletlenül nevezik az országot Smiling coast- nak, azaz Mosolygó partnak. E jó kedélyű emberek szegénységük ellenére boldogok, az irigységnek nyomát sem mutatják a náluk jóval szerencsésebb körülmények között élő turisták felé. Többségi iszlám vallásuk gyakorlása mindenfajta szélsőséget nélkülöz. Mindenkihez van egy-két jó szavuk, és szinte percenként elhangzik a szájukból a már-már jelszóként emlegetett mondat: „no problem!" És mindehhez társul a csodálatos, homokos tengerpart, nem beszélve a természet kincseiről, az egzotikus gyümölcsökről, a ritka madarakról és a semmihez sem hasonlítható, különleges hangulatról. Capitulatus...! A főváros, Banjul számos érdekességet rejt: a kikötő szomszédságában található piacon friss gyümölcsök, tengeri halak, helyi fűszerek, dísztárgyak, népi öltözékek közül válogathat az érdeklődő. Alkudozni kötelező! És ha már itt tartunk, az arab befolyás a gambiai konyhán is Tükröm, tükröm Gambiában szinte semmiről sem kell lemondania az embernek, s közben még lélekben is gazdagodik. Milyen ez az ország? Milyen ez a kontinens? Nincs szükségünk varázstükörre a megalapozott válaszhoz: elmaradott, de fejlődő. Szomorú, mégis mosolygós. Forró, gyönyörű, különleges, lélekemelő és embert próbáló. Ha a Mosolygó partra utazik, sosem fogja a világot ugyanúgy látni, mint azelőtt. És ez egyáltalán nem baj. Sőt...! Fekete magia, mv.rn rjisíM Líubjüu ..
