Nógrád Megyei Hírlap, 2013. április (24. évfolyam, 75-99. szám)

2013-04-20 / 91. szám

FŐTÖK: P. TÓTH LÁSZLÓ Áp rilis ll-éről, József Attila költészet nappá nemesedett születésnapjáról sokfélekép­pen szokás, lehet megemlékez­ni. Ezt bizonyította az idei sal­gótarjáni programsorozat is, amelynek egyik kiemelkedő eseménye egy verseskötet meg­jelenése és bemutatója volt. Hála istennek a könyvpremier nem ritka esemény a nógrádi megyeszékhelyen, a „Dombok mögött” című antológia azon­ban kuriózum a javából... Előzményként a tavalyi sikeres kezde­ményezés említhető, amelynek eredmé­nyeként egy olyan négyzet alakú - mind­össze 12x12 centiméteres - kis kötet lá­tott napvilágot, amelynek verseit - Földi Péter festőművész rajzai ihlették. Az első szonetteket Marschalkó Zsolt írta, de őt 2008-ban bekövetkezett halála megaka­dályozta abban, hogy megvalósítsa a kö­tet ötletét. Pályatársai, barátai, tisztelői határoztak úgy, hogy Marschalkó Zsolt 50. születésnapján úgy tisztelegnek em­léke előtt, hogy saját verseikkel kiegészít­ve tető alá hozzák a kiadvány tervét így jött létre a „Rebbenő madár” című szonettkötet., Ennek mintájára gondolta úgy Handó Péter, a Pál József Alkotói Kör vezetője, hogy szülessen egy újabb, ver­sek és képek dialógusán, diskurzusán - ami, mint az előszóban írta: a világgal va­ló párbeszédet is jelenti - alapuló köny­vecske. Csakhogy másként, mint 2012- ben. Ezúttal ugyanis nem egyetlen, ha­nem tizenhét képzőművész alkotásai sze­repelnek a „Dombok mögött" címet ka­pott, az elmúlt évivel megegyező méretű kötetben, s ugyancsak tizenheten írtak verseket is. Volt úgy, hogy a versek ké­szültek el először, de nem ritkán az is elő­fordult, hogy a rajzok kiváltotta gondola­tokat, érzelmeket kellett a költőknek vers­ben megjeleníteni. A két műfajban össze­sen harminchárom, zömében itt élő, in­nen elszármazott, palócfóldi kötődésű alkotó művei kerültek a kötetbe, mint­hogy Kelemen /őzse/nemcsak versekkel, hanem képpel is jelen van. Rajta kívül a képzőművészetet Antal József, Birkás Babett, Cene gál István, Földi Gergely, Föl­di Péter, Fürjesi Csaba, Gedeon Hajnalka, Gelencsér János, Kalocsai Enikő, M. Kiss György, Kővári Krisztina, Losonczy Ildikó, Orbán György János, Pálkovács Margit, Petényi Anna és Tar Róbert, a lírát Almá­di Róbert, Debreceni Boglárka, Dukay Nagy Ádám, Filó Mariann, Frideczky Ka­talin, Hanácsek Erzsébet, Hanácsek Zsu­zsanna, Handó Mária; Handó Péter, Karaffa Gyula, Katona Ágota, KissSimon Miklós, Kupcsulik Ágnes, Madár János, Paróczai Csaba és Zsibói Gergely képvise­li. Ennyi ember között nyilván sok kü­lönbségvan életkorban, szemléletben, stí­lusban, eszközrendszerben, mégis egy­mást műveik által megtermékenyítve - ahogyan Handó Péter fogalmaz - „egyet­len összeflggő, játékban gazdag szólam jöhetett így létre. ” S alig több mint egy hó­nap alatt. A képzőművészek számára an­nyi megszorítás volt csupán, hogy a raj­zok, grafikák, metszetek elkészítése so­rán színeket nem használhattak a kiad­vány fekete-fehér jellege miatt, a költők­nek pedig kötöttséget a japán költészetből ismert tanka (vaka) versforma jelentett, amit a szerkesztés során láncversszerű- en (renga) tagoltak háromsoros haikura és kétsoros kiegészítőjére, képenként megduplázva a „láncszemet”. A kötetet öt „érintett” - Gelencsér János, Handó Péter, Kupcsulik Ágnes, Orbán György János és Zsibói Gergely - szerkesztette. A borí­tó Tar Róbert „Áldozat" című grafikája felhasználásával készült A különös anto­lógia megjelentetését Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata, Bátonyterenye Város Önkormányzata és a Polar Stúdió - amelyik gondozta is nyomdailag - támogatta-: *81* A „Dombok mögött” című verseskötet bemutatásánál dr. Gréczi-ÉPildos Enikő, a rektora”, előtte két képzőművész: Losonczy Ildikó és Gedeon Hajnalka Miskolci Egyeteme adjunktusa vállalta a moderátor szerepét. Egyrészt vázolta a kö­tet - e cikk elején kifejtett - előtörténetét, szakszerűen beszélt az alkalmazott japán versformák sajátosságairól - mondván nemcsak az ész, hanem a szív logikáját is követik ezek az írások - és természetesen megszólaltatta, önvallomásra késztette a jelenvolt jó néhány alkotót, köztük a Balas­si Bálint Asztaltársaság - mint kiadó - el­nökét, Orbán György Jánost Az est élményéhez nagymértékben hozzájárult a költő Frideczky Katalin, aki zongoraművészként a „Reggeli hangulat” illetve a „Solvejg dala” című részletet adta elő £ Gríeg„Peer Gynt” cí­mű szvitjéből. S miközben a szerzők beszéltek műveikről, a kivetítőn meg­jelentek rajzaik, verseik...- csongrády­József Attila másként Már azokból a katalógusszövegekből - amelyek a 2012/2013-as színházi évad középiskolás, Bolyai, Madách, Stromfeld és Táncsics bérletsorozatai­ban színre kerülő darabokat illetve a Tarjám Tavasz rendezvényeit ajánlot­ták - érzékelhető volt, hogy nem szok­ványos produkcióval szerepel Salgótar­jánban, a József Attila Művelődési és Konferencia-központban idén április­ban a füleki Apropó Kisszínpad, mikor a „Szabad ötletek” című, Szlovákiában több díjat is nyert színpadi játékot be­mutatja. Sok-sok kérdőmondat sorjá­zott egymás után: „Mit kezdhetünk az­zal, hogy élt egy költő? Mit tehetünk az­zal, hogy hetvenöt éve halott?...Mit kezd­hetünk azzal, ha él egy költő? Különös­képp, ha hetvenöt éve halott... ” S a minapi négy előadás igazolta is az előfeltevést A határon túli város ifjú elő­adói - Szvorák Zsuzsa megannyi várat­lan, eredeti ötlettel teli rendezésében - úgy foglalkoztak József Attila személyé­vel, költészetével, ahogyan nem szokás: a versekből „csak” egy-egy sort, szót is­mételgettek, táncoltak, énekeltek, ug­rándoztak a főként dobozokból álló „díszletek” között, az „Osztás után” című versre utalva „kártyáztak”. Színes öltö­zékükbe még a szimbolikus bohócsipka is belefért Eleve másként közelítettek a zseniális életműhöz, a tragikus költői sorshoz. A résztvevők láthatóan élvezet­tel vettek részt a közös játékban, egész biztos nem csökkent a szemükben Jé zsef Attila presztízse, sőt.. Remélhetően a középiskolás közönség is így érzett, életkorának megfelelően közelebb ke­rült „ehhez az érettségi tételhez”, annál is inkább, mert Mizser Attilának,a Palóc- föld főszerkesztőjének szakavatott, ihle­tett bevezetője segített az „ötletszabad­ság” értelmezésében. Cs. B. Orbán György János, a Balassi Bálint Asztaltársaság elnöke (kezében az új, „Dombok mögött” című antológia), középen Kupcsulik Ágnes szerkesztő, jobbra dr. Gréczi-Zsoldos Enikő adjunktus, a program moderátora Névsorolvasás: Nem volt könnyű időpontot találni a be­szélgetéshez, mert Tamóczi Jakab rendkívül elfoglalt. A délelőttöket - minthogy gimnazis­ta - értelemszerűen az iskolában tölti, a dél­utánokat részben a tanulás, másrészt a SZÍN­HÁZ tölti ki. így csupa nagybetűvel, hiszen már jó ideje - s még csak tizenkilenc éves - nemcsak fontos, de megha­tározó részét képezi az éle­tének. Jellemző, hogy e hét elején is statisztált Budapes­ten a Nemzeti Színházban az Alföldi Róbert rendezte előadásban, G. B. Shaw „Szent Johanná”-jában a da­rab végi tömegjelenetben. S ez így megy a tavaly októbe­ri premier óta... Már óvodáskorában szí­vesen szerepelt, de kizáró­lag otthon: előszeretettel játszott cirkuszosat, a Sal­gótarjánban járt vándorcir­kuszok hatására akkoriban artista akart lenni. Aztán a II. Rákóczi Fe­renc Általános Iskola alsó tagozatában oly­annyira a színjátszás felé fordult a figyelme, hogy saját csoportot szervezett s a kisebb je­leneteket, groteszk történeteiket rendre be is mutatták az alkalmi publikumnak a szü­netekben, a napköziben s aztán szélesebb körben is. Felsős korukban korábbi osztály- főnökük, Müllemé Lenner Ildikó, aki szín­játszó szakkört működtetett - nagymérték­ben támaszkodott Tarnóczi Jakabra és tár­saira. Nem véletlen, hogy közülük többen is a városi Impro’ Színpad tagjai lettek. Első komolyabb bemutatójuk 2008-ban volt: ak­kor a „Kamaszkorunk körül” című interak­tív drámajátékot vitték színre. A következő előadásokkal - a „Lear király és a só”-val, valamint a „Rímbörtörí’-el - már díjakat is nyertek diákfesztiválokon. Tarnóczi Jakab nem tud elég hálásnak lenni az Impro’ ve­zetőjének, Nagyné Hajdú Györgyinek, mert Ő adott először kezébe Shakespeare-t - majd később a „Kaukázusi krétakör” kapcsán - Brech- tet és ezáltal akarva-akarat- lanul a fajsúlyos, komoly művek irányába terelte az érdeklődését, formálta mű­vészi ízlését, amelynek kö­vetkezményeként ma sem szereti a bulvárt, az igény­telenül szórakoztató szín­padi műveket. Az Impro’- ban nemcsak játszott, ha­nem korát meghazudtoló ötleteivel segítette a rende­zői munkát, a díszletterve­zést is. Mintegy négy esztendő- nyi közös munka után Tarnóczi Jakab 2011 decemberében vált ki az Impro’-ból s mint­egy három hónapos átmeneti állapot után, ta­valy tavasszal csatlakozott a Verlieh Szín­padstúdió társulatához. Amikor ezt a dönté­sét meghozta, még nem tudta, hogy a „Vertich” hamarosan Zenthe Ferenc Szín­házzá alakul. Ez éppen akkor következett be, úgyhogy T. M. Plautus „A hetvenkedő kato­na” című vígjátéknak már részese is lehetett az egyik szolga szerepében. Ősszel az óvodá­sok és kisiskolások Tüdor-Vidor bérletében (is) bemutatott Ensikat-darabban,, A brémai muzsikusok”-ban a szamár szerepébe ug­rott be. A. Camus a „Félreértés” című drámá­jának novemberi előadásához már más mi­nőségben volt köze, hiszen Susán Ferenc ren­dező asszisztenseként segítette a darab szín­re vitelét, a látvány megtervezését Amióta a Zenthe Ferenc Színház tagjának tudhatja magát Sándor Zoltán és Patakiné KemerEdit előadóművészek ösztönzésére és instruálá- sával sikerrel próbálkozott meg a vers- és prózamondással is. Ilyen feladatot kapott a ja­nuári magyar kultúra napi „Kincses Nóg- rád” című összeállításban is, amelyet a közel­jövőben, április 27-én, a tánc világnapján fel­újítva mutatnak be. A legközelebbi szereplé­se azonban 24-én, a salgóbányai Zenthe- emléknapon lesz: akkor és ott Orbán Offő„Helsingőr - Egy királyfi borotválkozik” című versét együtt mondja el iskolatársával, Krista Zsolttal Mindeközben rendületlenül látogatja a pesti színházak előadásait, de eljutott már ilyen céllal Münchenbe és Stockholmba is. Eleddig mintegy kétszáz - úgymond klasz- szikus és alternatív - előadást sikerült meg­néznie többségében előre megtervezett, megszervezett, kedvezményes formában, de spontán módon is. Májusban egy berlini színházi találkozóra készül. A darabok zö­mét előre elolvassa, ismeri és így kifejezet­ten az előadásra tud koncentrálni. Vetélke­dők, kurzusok formájában is igyekszik „színházközeiben” lenni, maradni. A KÖR - azaz a Katona, az Örkény és a Radnóti Szín­ház által középiskolásoknak meghirdetett színházi vetélkedőt - két másik társával együtt - sikerült megnyernie. Az Örkény Színház által meghirdetett prózamondó ver­senyen - amelynek döntőjét az Országos Széchenyi Könyvtárban tartották - máso­dik lett a névadó író „Nápolyi” című novel­lájával és a „Rossz álom” cí mű egypercessel. Nem­csak Mácsai Pálhoz, az Örkény Színház igaz­gatójához, hanem az író özvegyéhez, Rad­nóti Zsuzsához, a Vígszínház drama­turgjához is szemé­lyes kapcsolat fűzi. A magyar dráma napja tiszteletére megrendezett vígszínházi jelenetíró-pályá- zaton 2011-ben és 2012-ben is be­mutatták írásait Hegedűs D. Géza egyetemi osztályának növendékei. Ugyancsak a jeles színész és rendező vezette azt a nyári egye­temet, amelyen Tarnóczi Jakab is rész vett. Tíz napot viszont a Balázs Zsolt vezette Maladype Színház társulatánál töltött, ahol Shakespeare Machbeth-jének egyes jelene­teit tanulmányozták, elemezték... Mindezek alapján mi sem természete­sebb, hogy Tarnóczi Jakab számára - aki tizenkettedikes tanulója a salgótarjáni Bo­lyai János Gimnázium és Szakközépisko­lának és még egy éve hátravan az érettsé­gi vizsgákig - a továbbtanulás szempont­jából nincs más alternatíva, mint a szín­házi tanulmányok. Elsőként a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem ren­dezői szakára jelentkezik majd - reméli, hogy indul ilyen képzés és fel is veszik. Ha nem, akkor a külföld - Dánia, esetleg Skó­cia jön számításba. Addig azonban öröm­mel áll a Zenthe Ferenc Színház rendelke­zésére, amellyel a távlatokban - akár mint rendező - is szívesen dolgozna együtt. SAtÚÓTAKJ««» «ŐZJífWMS! NONPROFIT KFT I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom